23. fejezet ~ Boulevard Of Broken Dreams

Hello ^^ Örömmel látom, hogy ismét sikerült meglepetést okoznom nektek, és elárulom, hogy ebben a részben megismerjük Niall barátnőjét és természetesen részletesebben megtudjuk, hogy hogyan is gondolta Bryan a Sydney dolgot. Kicsit sajnáltam, hogy kevesebb komment érkezett az előző fejihez, mint ahogy szokott, de attól még nagyon köszönöm azoknak akik írtak. :') Nekem nagyon sokat jelent akár 1-2 szó is, csak tudni szeretném, hogy mennyire tetszik nektek a blog. :) De akik mégis nagyon bátortalanok (pedig nincs mitől félni, nem harapok:) ) nyomjanak rá alul a 'Tetszik:D'-re vagy a 'Nem Tetszik ://'-re, mert az is nagy segítség nekem. :') (Persze ez azoknak is kötelező akik kommentelnek is :DD) Na akkor xoxo everyone és mindenkinek kitartást a sulihoz.! :D <3

Boulevard Of Broken Dreams

-Ez most komoly? - kérdeztem elképedve Bryan-t
-Igen. 
-És engem nem kéne megkérdezni?! - fakadtam ki -Rox, nyugi és hadd mondjam el a részleteket.
-Mond. - fontam össze magam előtt a karom és mereven bámultam előre
-Az a helyzet, hogy amikor kint voltam találkoztam Vic szüleinek a barátaival akiknek van egy jól menő cégük és állást ajánlottak, ami sokkal jobban keresne mint az itteni és egyszerűbb lenne. Másrészt Sydney teljesen magával ragadott, és tudtad régebbről is, hogy régi álmom volt kijutni oda. És a harmadik ok... meg fogom kérni Vicky kezét.
Ahogy ezt végighallgattam könnyek szöktek a szemembe. Nem tudtam mit csináljak. Örüljek, hogy a bátyám végre megtalálta a helyét, vagy sírjak mert én elvesztettem ezt. Bryan sose szerette annyira London-t, mint én. És nagyon mélyen tudtam, hogy ennyi idős korában nem fog itt maradni, de abba nem gondoltam bele, hogy nekem is mennem kéne. Hiszen ha anyáék élnének... de ebbe most ne gondoljunk bele most ez van. És tudom, hogy az lesz amit Bryan mond, hiszen ő a bátyám és ő a felelős értem.
De közben... Itt vannak a barátaim, az életem és... Zayn.
-És a sulival mi lesz? - nyeltem le a könnyeimet a lehető legbénább indokkal
-Vicky anyja tanárnő, aki egy nagyon jó suliban tanít és azt mondta, hogy a te jegyeiddel simán felvesznek oda.
-Mikor akarsz kiköltözni? És mégis hova? - próbáltam további bökkenőket keresni
-Nyár végén. És Vic apjával találtunk egy nagyon szép házat.
-Vicky apja ingatlanügynök mi? - vontam fel a szemöldököm
-Eltaláltad. - hajtotta le a fejét
Ennyi kellet, kicsúszott az első könnycsepp. Minden tökéletes. Bryan-nek. Ő elveszi élete szerelmét, kiköltözik az álomvárosába, és még engem is biztonságban tudhat. És nekem? Itt kell hagynom a barátaimat, a sulit amit annyira utáltam, hogy már szerettem is és a barátomat is. 
-Már eldöntötted ugye? - kérdeztem könnyezve
-El. - bólintott komolyan 
Eddig tartott Bryan-hoz bújtam és elkezdtem bőgni, mint egy kisgyerek.
-Ne sírj kérlek. - simogatta a hátam - Minden rendben lesz. Hidd el Sydney tényleg rohadt jó hely, bármelyik nap lemehetsz a strandra, az emberek vidámak és jókedvűek és az új suli is szuper lesz. És lesznek új haverjaid is.
-De nekem London a lehető legjobb hely, nem érdekel a strand, én szeretek röhögni az ideges londoniakon, a sulim is teljesen jó. És Tinát, Mandy-t, Liz-t, és Bii-t senki nem tudja pótolni.
-Tudom. - sóhajtotta Bryan - De nyáron és karácsonykor hazajövünk.
-De mindkettő olyan távol van egymástól. - hüppögtem
-Sajnálom. - mondta őszintén

1 óra múlva amikor kisajnáltam magam rájöttem, hogy ma találkozunk a csajokkal, szóval ideje lenne rendbe szednem magam. Amikor belenéztem a tükörbe rögtön vágtam egy 'te jó ég!' fintort, merthogy én ilyen fejjel utcára nem megyek az fix. Na mindegy erre találták ki a sminket. Amikor kész lettem valamivel tűrhetőbb lett a kinézetem, szóval gyorsan begumiztam a hajam, mert most nem volt kedvem azzal is külön foglalkozni, átöltöztem és elindultam. A parkban találkoztunk, de mivel zuhogott az eső vittem magammal esernyőt. Sétálás közben a cipőm orra előtt leeső esőcseppeket bámultam és belegondoltam, hogy ez, hogy fog nekem hiányozni majd Sydney-ben! Ott alig esik az eső, és szinte mindig nyár van! Persze gondolom mindenki más örülne ennek, de én nem tudom felfogni, hogy mindent itt kell hagynom. Egyszerűen nem.
Mire odaértem a parkhoz már mind ott voltak. Mindenkinél esernyő volt, kivéve Liz-nél akinek a haja teljesen leázva omlott a vállára és Mandy esernyője alatt állt.
-Nem is te lennél - néztem végig rajta.
-Nem mindegy?! - akadt ki - Inkább menjünk valami melegebb helyre.
-Starbucks? - kérdezte Tina
-Menjünk. - bólintott Liz majd elindultunk
Útközben Mand unatkozott és azzal szórakozott, hogy kihúzta Liz feje alól az esernyőt aki ilyenkor mindig dührohamot kapott. 
-Mandy nem unod még? - nézett rá Tina - Már én rosszul vagyok Liz ordításától.
-Úgyis mindjárt ott vagyunk - vonta meg a vállát Mand
Amikor beértünk a Starbucks-ba két nem várt alakot láttunk meg. Louis-t és Bii-t. Amint Bii észrevett minket kérdőn Louis-ra nézett aki valamit mondott neki, majd Bii rögtön odarohant hozzánk és egy nagy 5-ös ölelésbe kötöttünk ki.
-Jajj csajok ne haragudjatok! - fordult körbe Bii
-Te ne haragudj ránk, el kellett volna mondanunk - mondta Liz 
-Elfelejtve? - kérdezte mosolyogva Tina
-Igen. - vágtuk rá egyszerre
-Istenem de nyálasak vagyunk - röhögtem fel 
-Öö.. nem akartok leülni? - szólt bele Lou - Csak mert mindenki titeket bámul.
Végignéztem a csöndes Starbucks-on ahol az emberek neteztek vagy beszélgettek mint egy normál kávézóba, de egyszer csak megjelent 4 lány (és az egyik még agyon is volt ázva) és beleugrottam egy másik lány nyakába. Hát lehet, hogy tényleg nem erre számítottak...
Gyorsan leültünk és egymás szavába vágva kezdtünk el dumálni.
-Hát remélem, hogy ti ezt értitek - nevetett fel Louis - de nekem ennyi elég volt. Majd találkozunk még. Hello - intett majd elment
Mind elköszöntünk Louis-tól, majd folytattuk a nagy beszélgetésünket. Teljesen szóról szóra kibeszéltük a veszekedésünket, és mindent megbeszéltünk, hogy tisztázva legyen. Egy fél óra múlva meguntuk az unalmas hangulatú Starbucks-ot ezért inkább átmentünk Tináékhoz.
Tina, Bii és Liz az ágyon ültek, Mandy és én pedig a földön csöveztünk. Mindenféle kajákat kipakoltunk, csokit, chips-et, ropit és kekszeket. Na jó, nem tudom, hogy ez mennyire tartozik a 'kaja' kategóriába. 
-Halljátok - fordult körbe Bii - valamit el kéne mondanom.
-Lökjed. - mondta Liz
-Louis mesélte, hogy voltatok nálam. Vagyis ott ahol azt mondtam, hogy ott lakok.
-Aham.. - bólintottam bizonytalanul
-Na igen. Szóval azért nem mondtam el, hogy igazából hol lakik, mert szégyelltem. A lényeg az, hogy árva vagyok. Anyám belehalt a húgom szülésébe, apám pedig a drogokba halt bele. - mondta komolyan
-Úristen - sápadt le Mandy
-Van egy húgod? - kérdezte Tina
-Igen. Csak nem tudom, hogy hol. - erre elég értelmetlen fejet vágtunk, szóval folytatta - Az árvaházban szétválasztottak minket, a húgomat örökbe fogadták de engem nem. 
-Ez jogilag elfogadható?! - háborodott fel Liz
-Nem tudom pontosan, de a lényeg, hogy valahogy elintézték. - sóhajtott szomorúan 
-Sajnálom. - mondtam teljesen lehangoltan
-Akkor már ketten vagyunk... - harapott bele egy chips-be Mandy
-Mi? - nézett rá mindenki kivéve engem, mivel én tudtam, hogy mire célzott
-Örökbefogadtak. - mondta ki egyszerűen
Még fél óráig kibeszéltük a témát, de a végére már mind az ötünknek könnyes volt a szeme.
-Oké, most már mondjon valaki valami jót ami vele történt. - nézett körbe Tina - Tereljük el ezt a szar hangulatot.
Erre nekem eszembe jutott, hogy még el se mondtam Sydney-t. De ez még egy darabig várat magára még nekem is fel kell dolgoznom mielőtt bárkinek elmondanám...
-Bepasiztam. - bambult előre Liz egy ropit rágcsálva
-MI?! - fordultunk felé mindannyian 
-Ki az? - kérdezte Mandy hatalmas szemekkel 
Liz bizonytalanul körbenézett, majd amikor látta, hogy olyan döbbent fejjel nézünk rá elröhögte magát.
-Niall. - bökte ki még mindig nevetve
Erre szerintem még döbbentebben néztünk rá, szóval kínjába megint felnevetett.
-Látnotok kéne a fejeteket.
-Te és Niall?! - kérdeztem lesokkolva
-Igen. - csavargatta a copfjának az egyik hajtincsét
-Mióta? - eszmélt fel Bii is
-2 hete.
-És miért nem mondtátok el? - szállt be Mandy is 
-Mert... ez elég bonyolult. Még mi se tudjuk, hogy mi ez az egész és mennyire komoly. Ő is ma mondta el a srácoknak, akik állítólag hasonlóan reagáltak mint ti - nevetett fel - És Niall-nek állítólag ez az első komoly kapcsolata az X-Faktor óta és nem tudjuk, hogy a rajongók hogyan fogadnák, hisz még ti se hiszitek el. Sőt még mi se. Kinézetre annyira mások vagyunk, de belül is... Szóval fura... de jó... - mondta a végét zavartan mosolyogva
-Liz ez olyan jóó - ölelte meg oldalról Bii
-Jó azért ne menjünk át ilyen nyálasba. - rázta le magáról kis idő múlva 
-És milyen érzés? - kérdeztem mosolyogva 
-Háát... furcsa... - vakarta a tarkóját - Amikor vele vagyok olyan más vagyok.
-Na azt megnézném - dünnyögte Tina, mire Liz oldalba csapta
Végignéztem magunkon. Röhögünk, dumálunk cikizzük egymást, zenét hallgatunk. Mint 5 legjobb barátnő, csak kicsit más kivitelbe, mi nem pletykálunk és nem párna csatázunk stb. Egyikünknek sincs egyszerű élete. Itt van Bii, akiről kiderült, hogy teljesen egyedül maradt gyerekkorában. Mandy aki 17 évesen tudja meg, hogy a szülei örökbe fogadták. Tina aki a szülei veszekedésén nőtt fel. Liz, akinek az anyja egy alkoholista és az apja hol otthon van hol nem. És ugye én. A szüleimet 14 évesen elvesztettem és a bátyámmal élek és leginkább a szüleink örökségéből és a család segítségéből tudtunk megélni. Szerintem senki nem irigyelne minket. De amikor 5-en együtt vagyunk, nem hagyjuk egymást depizni. Tiszta nyálas ez az egész, de igen. Szükségünk van egymásra. És nem tudom, hogy mit fogok csinálni nélkülük.
-Halljátok. - nézett fel Mandy - Már csak 3 hét van az utazásig. 
-Tényleg - csillant fel Liz szeme
-Meglesz a pénz? - húztam el a számat
Gyorsan a többiek is leültek a földre és elkezdtünk számolgatni.
-Ha megkapjuk az utolsó fizetést is... - nyomkodta Mandy a telefonját, majd mosolyogva felnézett - Még jóval több is összejön, mint amennyit alapból számoltunk
-Az jó lesz költőpénznek - bólintott Tina vigyorogva
-Akkor 3 hét múlva utazunk? - kérdezte Bii
-3 hét múlva utazunk! - kiáltott fel Mandy
Csoportölelés, röhögés stb. 
-Halljátok... Tudjátok... A srácok annyira ránk ragadtak... És mi is bírjuk őket ugye... Nem kéne őket is hívni? - rágta a szája szélét Tina
-Ha nem hívjuk őket, ők akkor is megjelennének. - röhögtem fel
-Az biztos. - bólintott nevetve Liz

~

Már csal 2 hét van az utazásig. Mármint a közösre. A srácok természetesen már jóval előbb tudták, hogy jönnek, mint mi ahogy én ezt gondoltam is. És azt hiszem itt van a napja, hogy elmondjam az első embernek, hogy a nyár végén itt hagyom Londont. Ez pedig nem lehetett más mint Zayn.

Zayn-nel kb. két hónapja járunk, és ebben a két hónapban egyre többet láttam a nevemet a Twitteren, ami először kicsit megijesztett, de a követőim száma jelentősen megnőtt és zömében úgy vettem le, hogy a directionerek bírnak, szóval a végére már élveztem is, hogy a pasim rajongó szeretnek.

Zayn-nel egy McDonald’s-ban találkoztunk, szóval meló után felszálltam a metróra és siettem is.
-Sziaa! - ugrottam boldogan Zayn nyakába. Szó szerint
-Hello - kapott el nevetve, majd lerakott a földre és hosszan megcsókolt
Bementünk a mekibe majd kértem egy McWrap-ot és egy Fantát, amit természetesen Zayn nem hagyta, hogy kifizessek és vett még hozzá magának egy BigMac-et és egy colát majd leültünk enni.
-Milyen napod volt? - kérdezte miközben beleharaptam a kajába
-Eltelt - nyeltem le - tele van még mindig fura emberekkel. 
-Szerintem az lenne fura, ha Niall kedvenc éttermében nem lennének fura emberek. - nevetett
-Ott a pont. De olyan fura, hogy ott kell hagynom 1 hét múlva.
-Szerintem meg az a fura, hogy nem tudjuk hanyagolni a fura szót. - erre felnevettem - De figyelj, ha te inkább csirkéket nyomsz mindenféle hülye fószer fejébe akkor csak szólj.
-Dehogyis - nevettem fel - Már alig várom.
-Én jobban. Egész nap bikiniben láthatlak. - harapott bele perverz vigyorral a BigMac-ébe
-Jó, hogy mondod. - gondolkodtam 
-He?
-Ja semmi, csak majd Tinával el kell mennünk vásárolni.
-De én akarok veled bikinit vásárolni! - kiáltott fel hisztérikus hangon, mire rögtön körbenéztem, hogy hány ember előtt sikerült leégetnie
-Kussolj már! - néztem rá nagy szemekkel
-Oké, de akkor is elviszlek ma bikinit venni.
-Miért is? - ráncoltam a szemöldököm, mire Zayn perverzül elvigyorodott
Tehetetlenül sóhajtottam egyet majd beletörődtem a sorsomba.

Amikor beléptünk Zayn-nel egy fürdőruhaboltba, nem kicsit égett a fejem. Valahogy én sose akartam a pasimmal vásárolni, az szerintem tiszta gáz. 
-Figyelj, csináljuk azt, hogy te szépen kimész a bolt elé, én kiválasztok egyet, megveszem aztán meg elmegyünk fagyizni? - próbálkoztam a hülye ötletemmel
-Hallgasd meg az én verziómat - fordult felém - keresünk neked egy csomó fürdőruhát, te felpróbálod és mindegyiket megmutatod, kiválasztjuk a legszexibbet, megveszem neked és utána mehetünk fagyizni.
-Már megint ilyen kanos vagy? - vontam fel a szemöldököm
-Szerintem nem akarod tudni a választ. 
Erre fáradtan sóhajtottam egyet, majd elkezdtem nézelődni. Találtam egész jókat amit tetszettek is, szóval néhányat magamnál tartottam.
-Ehhez mit szólsz? - tolt a fejembe Zayn egy fekete-pink tangásat 
-Vidd vissza Malik. - néztem rá pislogás nélkül
-De le is van értékelve
-Takarodjál már - löktem arrébb röhögve
Mivel kevesen voltak az üzletben a próbafülkék is teljesen üresek voltak. Először nem is találtam, mivel az üzlet oldalában volt 'elrejtve' és gondolom az eladó is elkönyvelte, hogy vérbeli szőke vagyok, de nem izgat. 
Levettem a felsőmet és a melltartómat csatoltam ki, amikor valaki elhúzta mögöttem a függönyt, és a melltartómmal fejbe csaptam, mivel először a pántját hajtottam le és utána csatoltam ki, majd ahogy az ijedtségtől elengedtem fejbe csaptam a mögöttem álló személyt, aki ki más is lehetne mint... Zayn.
-Mi van Snoopy visszatér? - vette fel a melltartóm, ami igen, a Snoopy-s volt...
-Nem tanítottak meg téged kopogni? - kérdeztem felháborodva Zayn-től aki közben tapló módon belépett a fülkébe 
-Hogy kopogjak a függönyön? - nézett rám furán 
-Okééna - hajtottam le a fejem, miközben próbáltam becsatolni a fürdőruha felsőt
-Segítsek? Bár letépésben profi vagyok, de ez se lehet agysebészet.  
-Zayn, te szó szerint letéped, mivel már 2 melltartómat is elcseszted.
-A melltartók az ellenségeim - dünnyögte miközben nagyon precízen (mivel a melltartó becsatolásához nagyon nagy tehetség kell...) bekapcsolta a fürdőruha felsőmet
Sóhajtva belenéztem a tükörbe, de nem tetszett magamon, szóval inkább levettem.
-Amúgy nem akarsz kimenni? - kérdeztem miközben a következőt vettem le a fogasról
-Nem. - rázta meg a fejét - De miért csak a felsőt próbálod fel?
-Mert az a kritikusabb, az alsó mindegyiknél ugyanolyan kb. meg mivel jó seggem van úgyis mindegyik jól áll. - vontam meg a vállam
-Egoista vagy - jegyezte meg, miközben már rögtön nyúlt hátra, hogy becsatolja
-Na ezt pont te mondod. 
-Ez viszont jól áll. - mondta,mire belenéztem a tükörbe
-Nem rossz. - bólintottam 
Zayn mögém lépett, majd hátulról átölelte a derekamra és nyomott egy puszit az arcomra. 
-Ára? - kérdeztem és már kezdtem is volna keresni, de Zayn nem hagyta
-Maradj már - nevetett 
-Biztos? - néztem rá a tükörből
-Biztos. - bólintott, majd nyomott egy lágy csókot a nyakamra. Majd még egyet
-Zayn nyugodj már le. - nevettem fel
-Nehéz amikor majdnem félmeztelenül állsz előttem. - mondta, majd gyengéden nekinyomott a két próbafülkét szétválasztó falnak
-Addig bírd ki amíg fizetünk és akkor átmehetünk hozzátok. - toltam el magamtól mosolyogva, de persze Zayn szeme rögtön felcsillant
-Fizessünk!
-Jól van már, hadd öltözzek át. - nevettem
Gyorsan kizavartam Zayn-t, és átöltöztem. 
-Oké akkor menjünk. - mondta, majd elindult ki a boltból
-Zayn, nem felejtettél el valamit?
-Mit? - nézett rám, még pont időben
-Azt, hogyha egy lépéssel is arrébb mész az a cucc elkezd sípolni, mint állat és azt hiszik, hogy lopsz. - világosítottam fel a barátomat akinek a kezében ott volt a kosárban a fürdőruha
-Jaa. - esett le neki, majd beálltunk fizetni
Azt hiszem ma még se tudnám még elmondani neki.