28. fejezet ~ Wake Me Up When September Ends

Helloo :DD Ezt a fejit 3 részre osztottam, az első a szeptember, utána jön egy részlet októberből és a végén egy pici a novemberből, de valószínűleg a november a legjelentősebb. A novemberes résznél van egy link, arra kattintsatok rá, hogy tudjátok, hogy mi is a lényeg, bár nem hiszem, hogy nagyon új lenne nektek az a szám..:P Most rögtön ki is rakom az újat, szóval szeressetek, mert egyszerre kettőt kaptok. :PP Merry Christmas! :')<3

 Wake Me Up When September Ends

A repülőn ülünk és mindjárt leszállunk. Az út közben olyan dalokkal vittem magam depresszióba, mint a Simple Plan-től Summer Paradise, vagy Ed Sheeran Give Me Love, amit múltkor hallgattunk Zayn-nel és a szövegétől most már tényleg a sírtam. A kutyák közben a lábam alatt voltak, mivel Bryan-nek sikerült elintéznie (jó pénzért), hogy felengedjék őket a gépre.

-Nézd - nyúlt át előttem Bryan az ablakhoz - hát nem szép?

-De. - bólintottam

-Héé Roxy. - bökött oldalba - Tudom, hogy most szar kedved van, mert elköltözünk, meg Zayn is. De nézd a dolgoknak a jó oldalát.

-Most nincs a dolgoknak jó oldala. - fordultam felé

Bryan magához ölelt és közben a hátamat simogatta.

-Majd minden rendbe jön. - suttogta 

Könnyű mondani...

-Sziasztok! - vigyorgott ránk Vic

-Hello - mosolyogtam rá, aztán Bryan megcsókolta. Legalább ők boldogok

-Rox, biztos imádni fogod az új házatokat, nagyon menő. 

-Biztosan. - bólintottam a cipőm orrát bámulva
Kisétálunk Vicky kocsijához aki eldob minket az új házunkhoz. Amikor beléptem sehol nem találom benne önmagamat. Felmentem az új szobámba és körbenéztem. A szoba fala még hófehér, az ágyneműm nem volt huzat  és az íróasztal is teljesen rendben volt. Kinyitottam a szekrényt és nem esett ki belőle semmi.
-Na milyen? - álltt meg Bryan mosolyogva az ajtófélfában
-Ez nem én vagyok. - ráztam meg a fejem
-Majd ezt is elintézed. - nevetett
-Okés. - sóhajtottam
-Héé - bökött bele a vállamba - holnap meglátod az új sulit.
-Ezzel most fel akartál dobni?
-Ne izélj már Rox. Tök jó lesz.
-Hogyne. 

~

Reggel kelletlenül felébredtem és összekaptam magam.
-Sok sikert. - nyomott Bryan egy puszit a fejemre
-Szükségem lesz rá. - morogtam miközben felkaptam a táskám
Ledobtam a deszkám az utcára és elkezdtem hajtani magam. Fura volt Tina nélkül deszkázni, de most túl kellett élnem. Na meg meg kellett találnom a sulit, Bryan szerint mennie kellett volna, mivel tegnap este ötször is elmagyarázta, hogy hol van... Az úgy jó, mivel én vagyok az a csaj aki Londonban is eltéved amikor azt mondják, hogy menjen el a London Eye-hoz, pedig már 17 (lassan 18) éve ott él. Ezért természetesen sikerült jó benyomást keltenem az első napomon, így az első órámról is elkéstem.
-Bocsánat. - kopogtam be a portás ablakán, aki egy flegmán rágózós 40es pasi volt - A 19-es terembe kéne mennem...
-Második emelet, a lépcső utáni második ajtó jobbra. 
-Köszönöm. 
A deszkámmal a kezembe vánszorogtam fel a lépcsőn és utána megkerestem a 19-es termet. Bekopogtam aztán benyitottam.
-Elnézést. - néztem be a terembe
-Roxana Carter? - kérdezte egy laza mosolygós pasi. Gondolom valami tanár
-Igen. - bólintottam
-Jöjjön beljebb. - intett a kezével én pedig bementem. Ahogy beléptem néhány srác elkezdett fütyülni a lányok meg összesuttogtak. Enyhén kellemetlen volt... 
-Mr. Scott vagyok az osztályfőnöke. - mosolygott rám kedvesen - Ott egy üres hely, ha megfelel üljön oda. 
Bólintottam, majd odaültem ahova a tanár mondta. Ahogy elhaladtam a padsorok között a többiek eléggé megnéztek. Nagyon égett a fejem. Kurvára nem akarok itt lenni. Mögöttem kb. csak fiúk ültek, egyik oldalamon egy barna hajú lány, a másikon meg egy másik srác. Egyébként az órán a tanár csak köszöntötte a diákokat meg ilyenek, és azt mondta, hogy majd a következőn fogja kiosztani az órarendet meg a különféle papírokat...
-Szia Stella vagyok. - állt meg mellettem mosolyogva egy szőke lány
-Hello. - néztem rá miközben felálltam
-Nem jössz oda hozzánk dumálni? - mutatott hátra másik 2 lányra
-Oké - vontam meg a vállam
Ahogy odamentem megismertem még Debby-t és Emmát. Nem volt nagy bajom a lányokkal csak olyan... Nem tudom. Kisétáltunk az udvarra és felültünk egy pad tetejére
-Figyi, lehet, hogy ez így bunkón hangzik. - nézett fel Debby egy Twix kibontogatásából - De te nem Zayn Malik barátnője vagy?
-Volt barátnője...
-Szakítottatok? - döbbent le Emma
-Ja.
-Jajj nagyon sajnálom. Olyan szépek voltatok. - húzta el a száját Stella
-Ennyire ismertél minket? - húztam fel a szemöldököm
-Mi vagyunk a suli legnagyobb Directionerei. - mondta Debby
-Aha..
-Nézd, itt vagytok a Starbucks-ba. - nyomja a telefonját a pofámba Emma - Itt pedig a parkban sétáltok. Ezen pedig csókolóztok. Ja és itt van ez első megjelent képetek. És ezt Zayn töltötte fel Twittere rólad. 
-Ez melyik? - húzom fel a szemöldököm az utolsónál
A képen éppen alszok a kezeim pedig a fejem alatt. Semmi extra nincs rajta, de a kép címe az volt, hogy Sweet Dreams.
-Erről nem is tudtam. 
-Pedig Zayn rengeteget tweet-elt rólad. És mi az összeset lementettük ami rólatok szólt.
-Oké ez már bizarr. - néztem rájuk miközben felálltam - Na hello.
Jó gyorsan elhúztam azoktól a csajoktól. Jézusom, többet tudnak rólam mint én magam.
-Látom megtaláltak. - lépett mellém a lány aki mellettem ül
-Kik? - ráncoltam a szemöldököm
-Emmáék. - mondta - Őrült rajongók. Csak az 1D-vel vannak elfoglalva. Megakartalak menteni tőlük, de gyorsabbak voltak.
-Nagyon durvák az biztos. 
-Sandra. - mosolygott rám
-Roxy. - mosolyogtam vissza
-Hogy-hogy idekerültél? A nagy szívtipró kidobott? - nevetett kedvesen
-Hát... igazából ezért szakítottunk... Vagy nem... Nem tudom. A lényeg, hogy a bátyámmal élek és ide kellett költöznünk a meló miatt. - meséltem el röviden
-És a szüleid?
-Meghaltak. 
-Jajj, sajnálom, olyan barom vagyok. 
-Már rég volt. - legyintettem - Viszont mesélnél valamit a suliról?
-Mire vagy kíváncsi? - kérdezte vigyorogva
-Mindenre. Legendák a tanárokról, kik a legnagyobb ribancok és a legjobb pasik.
-Te vagy az én emberem. - nyújtotta a kezét egy pacsira, én pedig belecsaptam - Na akkor figyelj.
Leültünk egy ilyen kőfalszerűségre, ami elválasztotta a fedett teret a középen kinyíló hatalmas füves résztől ami padokkal meg ilyen hülyeségekkel volt körülvéve.
-Ő Angelina. - mutatott egy szőke göndör hajú lányra aki a fiúk előtt játszotta magát - Ő a suli kurvája tulajdonképpen. Mögöttük ott vannak a követőik, akikről mindenki tudja, hogy kicsodák, de a nevüket mindenki elfelejti. 
-Tipikus. - bólintottam
-Azok a srácok akiknek meg teszik magukat. - mutatott rájuk - Nagyon jó fejek és bár úgy innen úgy tűnik, hogy bírják azokat a csajokat nagyon lenézik őket.
-Azok a srácok egy osztályba járnak velünk ugye? - kérdeztem
-Igen, a ribik meg évfolyamtársak. - bólintott - És az a srác aki közvetlen mögötted ül az Adam. A suli legmenőbb sráca. 
-Tényleg nem rossz.
-Na itt az ideje megmenteni őket. 
-He? 
-Én vagyok az egyetlen csaj a bandában. Általában én űzöm el Angelina-t és a kutyáit. - magyarázta - Na gyere bemutatlak.
-Öö.. oké.
Sandra-val odamentünk a padhoz ahol Adam-ék voltak. 
-Oké Angie, itt az ideje elpucolni innen a szaros segged. 
-Vagy? - tette csípőre a kezét Angelina 
-Leköplek. - mondta komolyan Sandra, majd leültünk a srácokhoz
Angelina-ék lassan elhúztak, szóval maradtunk mi és a srácok. 
-És te ki vagy? - kérdezte mosolyogva Adam
-Roxy. - mosolyogtam rá
A srácok is bemutatkoztak, így megismertem Kevint és Luke-ot. Ja meg ugye Adam-et.
-Tudsz szörfözni? - kérdezte Luke
-Londonba nem igazán volt rá esélyem. - nevettem
-De azt láttam, hogy deszkázol. Akkor sokkal könnyebb lesz megtanulni. Ha gondolod délután gyere le a partra és megtanítalak. - javasolta Luke
-Ne dőlj be neki, csak meg akar nézni bikiniben. - röhögött Adam
-Én is megyek! - nézett fel rögtön Kevin
-Hülyék. - rázta a fejét Sandra
-Sand, te ne is mondj semmit. - vette oda Kevin - Inkább azt kéne megnézni, ahogy te tanítod meg Roxy-t. 
-Még mindig fáj, hogy levertelek mi? - vonta fel a szemöldökét Sandra
-Miről van szó? - kérdeztem a mellettem ülő Luke-ot
-A nyáron Sandy leverte Kevint-t a versenyen
-Jaa.
-Viszont tényleg faja lenne, ha megtanulnál. - mondta végül Sand
-Majd meglátjuk. - mosolyogtam

A szünetekben Sand segített berendezni a szekrényem, körbevezetett a suliban meg a fiúkkal hülyültünk. Azért lehet, hogy mégis sikerült beilleszkednem valamennyire.
-Akkor ha gondolod délután lemehetnénk a partra. - mondta Sandy
-Okés. - bólintottam mosolyogva
-És mi a véleményed a srácokról?
-Jó fejek. 
-Tudod mire célzok. - bökött oldalba
-Öö.. Akkor mondjuk kezdjük Adam-nél. - néztem rá, hogy így gondolta-e mire mosolyogva bólintott - Helyes meg jófej srác, de nem az esetem. Kevin-nel röhögtem a legtöbbet, őt inkább barátként tudnám elképzelni. Igazából Luke stílusa jön be a legjobban és szerintem ő a leghelyesebb is. 
-Értem. - bólintott mosolyogva a cipője orrát bámulva
-Kevin bejön mi? 
-Honnan veszed?
-Látszik rajtad.
-Wow, te vagy az első lány aki így kiismert. Oké, te vagy az első lány akivel ilyen gyorsan összehaverkodtam. - gondolkodott el
-Örülök neki. - mosolyogtam 
-Na én meg is érkeztem. - mutatott a mellettünk lévő házra
-Ez komoly? - döbbentem le
-Aha. Miért?
-Mert én egyel arrébb. - vigyorogtam
-Azt hittem valami fiatal srácnak adták el...
-A bátyám.
-Jaa. - esett le neki - Figyi, akkor egy óra múlva itt találkozunk és lemegyünk a partra, ok?
-Vettem. - intettem aztán bementem a házba

-Amúgy a srácok is itt lesznek. - mondta Sand amikor leértünk
-Figyelj Sandy, tisztázzuk én nem olyan rég szakítottam, szóval eszem ágában sincs randizni egyikőjükkel se.
-Leginkább Luke-al mi? - tolta fel a napszemüvegét
-Most még tényleg nem. 
-Te tudod. - vonta meg a vállát, majd hátrahajtotta a fejét
Sandy-vel tök jól elvoltunk napoztunk, dumáltunk stb. Egyszer valami nagyon hideg érte a testünket, olyan volt mint amikor Nina rázza meg a szőrét fürdés után.
-Hülyék - röhögött Sandra
-Nem jöttök vízbe? - kérdezte Adam
-Ahogy látom ti már voltatok. - néztem végig rajtuk, bár Kev és Adam elég száraznak tűnnek
-Csak Luke. - mondta Adam
-Ezzel a vizes hajjal úgy nézel ki, mint a kutyám. 
-Akkor neked nagyon szexi kutyád lehet. - mondja Luke vigyorogva. Egoista. Miért mindig az ilyenek találnak rám?!


~ Október:

Egyre jobban beilleszkedtem az új suliba és továbbra is mindig Sandy-vel és Adam-ékkel lógok. Így már kicsit bővebb véleményem van róluk, mint az első nap. Sand nagyon jó fej, laza csaj, aki utálja az ilyen Angelina féle ribancokat és mindig inkább a fiúkkal lógott, mivel 2 bátyja van és az apja neveli őket egyedül, szóval kicsit fiúsabb csaj. Adam az a tipikus 'minden csajt elszédítek, de nem akarok hosszú távú kapcsolatot...' Kevin az a csendes jó fej, aki nem beszél állandóan, de ha igen akkor sírsz a röhögéstől. Luke... Luke pedig az a maximalista srác, aki tisztában van az adottságaival. A suli második legjobb pasija. Rá azért nem buknak annyira a csajok, mert általában mindig a pofájába röhög annak, aki elhívja egy sulis buliba vagy ilyesmi. Szóval kicsit megközelíthetetlen. És a megközelíthetetlen most rám bukik.Lementünk a partra és Luke rávett, hogy próbáljak már meg szörfözni. Végül rászántam magam, de csak azért, hogy elmagyarázzam neki, hogy nekem most nincs szükségem új pasira egy jó darabig.
-Tessék itt egy zöld ez megy a fürdőruhádhoz. - nyomta a kezembe mosolyogva az egyik deszkáját. Egyébként a Zayn-től kapott narancssárgát azóta se vettem fel.
-Köszi. - vettem el mosolyogva
Ahogy lementünk rájöttem, hogy ez nálam esélytelen. 
-Csak gyakorolni kell. - mondta Luke - Én se tanultam meg 20 perc alatt.
-De én mára feladtam. - feküdtem el a deszkán
-És most mit akarsz csinálni? 
-Hát azt reméltem, hogy most szépen kihúzol a partra és leülünk és eszünk egy fagyit vagy ilyesmit. - meséltem el neki a tervem
-Szart. - mondta egyszerűen, majd leborított a deszkáról, így én bele a vízbe
-Anyád. - úsztam fel 
-Jajmár nincs semmi bajod. - nevetett a deszkának támaszkodva
-De itt mély. Mi van ha megfulladok?
-Ez csak 3 méteres.
-Leszarom. - nevettem - Ez nekem mély. 
-Na akkor gyere. - mondta majd magához húzott 
-Segíts visszaszállni a deszkára. - mondtam
-Még próbálkozol? - csillant fel a szeme, miközben visszasegített
-Dehogyis, nem égetem magam. Csak napozni akarok. - nyújtottam ki a nyelvem
-Hova akarsz napozni? Már elég távol vagy attól a hófehér brit akcentusú csajtól
-Nem hiszem, hogy az akcentusom változott volna. És különben is, nekem te vagy az akcentusos. 
-Ahogy gondolod - nevetett - de a te akcentusod aranyosabb.
-Örülök neki. - fordultam hátra a deszkán
-Miért vagy ilyen?
-Milyen ilyen?
-Sose engedsz közelebb magadhoz.
Oldalra fordítottam a fejem és ránéztem Luke-ra, aki a gyönyörű szemeivel nézett rám
-Az a helyzet. - fordultam vissza - Hogy most egy kicsit távolságtartó vagyok. De nem csak veled, hanem mindenkivel. Ugye nemrég szakítottam a barátommal és ez nekem gyors lenne...
-Igen, Sandra mesélt a szépfiúról. - nevetett
-Annyira nem is szépfiú. - mondtam szórakozottan a vizet paskolva
-Látszik rajtad, hogy még szereted.
-Nem is. - néztem
-Legalább nekem ne próbálj meg hazudni. - mosolyodott el
-De rád se akarom zúdítani a bajaim.
-Szerintem inkább nekem zúdítsd, akit érdekel, mint olyannak aki felhasználja ellened. - mondta őszintén - És ha túltetted magad Zack-en...
-Zayn. - javítottam ki
-Tökmindegy - legyintett - Szóval ha túl vagy rajta, én itt vagyok.
-Majd meglátjuk. - mosolyogtam selytemesen

~November:

Hazaértem és ledobtam a táskámat. Mielőtt nekiültem volna tanulni felmentem gépre, mert Liz csak miattam maradt fent, mert valamit nagyon akart mutatni.

Liz üzenete: Véégre, te csaj. Mindjárt bealszok! Mi tartott eddig?!
Roxy üzenete: Boc, valakinek suliba is kell járni.
Liz üzenete: Faszt kellett neked elköltözni. Tudnánk normálisan beszélni. És a fiúk albumán is eggyel kevesebb szám lenne.

Az üzenet végét nem igazán értettem, de gondoltam terelni kéne a témát, mert a végén még tényleg bealszik, aztán majd rám fogja holnap a suliban.

Roxy üzenete: Na mond, miért hiányoztam ennyire..
Liz üzenete: Nekem mindig hiányzik a barom fejed. <3 
Roxy üzenete: Nekem is a tietek.!! <3
Liz üzenete: De ezt hallgasd meg! http://www.youtube.com/watch?v=BMfI1Acmlg0

Nem tudtam, hogy mi az, ezért rákattintottam. Nem kellett volna...

Roxy üzenete: Szadista...
Liz üzenete: Csak hallgasd meg.

Elindítottam a számot és a sírás kerülgetett. Az egész szám mintha a kapcsolatunkról szólna... Mert arról is szól. És erre akkor jöttem rá, amikor a végén Zayn a második szólóját énekelte. Kérlek ne tedd ezt még nehezebbé. Nem tudjuk ezt már semmivel továbbvinni. És ez nem az amivé én változni akartam... [előző fejezet, szakítás, akinek nem esik le. :)]

Roxy üzenete: Azt hiszem... Én most lépek. Majd beszélünk. <3

És azzal kinyomtam a beszélgetést és meghallgattam még egyszer a számot. Ez egy üzenet akart lenni vagy mi?