27. rész ~ Your Last First Kiss

Sziasztok! :') Ezzel a fejezettel meggyűlt a bajom őszintén mondom. :// És tudom, hogy nagyon fogtok utálni, de most a cím nem pont azt akarja mondani ahogy az eredetileg dalban áll... Most nem akarok sokat írni, mert a szomorú fejezetekhez nem nagyon értek és már ebből a kis szövegből úgy is tudjátok, hogy mi lesz és a feji is rövid lett... De azért hadd legyen szép karácsonyom és ne nyírjatok ki...:'DD Meg most siettem szóval nagyon gyorsan jönnek a részek, lehet, hogy még ma is jön egy, de valószínű, hogy a karácsonyi csak 25.-én jön, mert a 24.-e az elég zsúfolt lesz... Na mindegy, majd jövök a kövivel és akkor majd vidámabban jelentkezek. :')) xoxo. <3

Your Last First Kiss

~ Zayn szemszöge:

Amikor reggel felébredtem láttam, hogy Roxy még a mellkasomra hajtott fejjel alszik. Ezen halványan elmosolyodtam, majd a barátnőm meztelen hátát kezdtem simogatni. Ez volt az utolsó napunk Olaszországban. Wow, azt hiszem ez volt a nyár legjobb 2 hete. Igaz az első estét én jobban élveztem, mint Roxy másnap reggel. Állati pipa volt, de azért kibékültünk. A gáz csak az, hogy most jön majd az ősz és akkor nekünk is több a meló...

-Jó reggelt - nyitogatta álmosan a szemeit

-Szia kicsim - nyomtam egy puszit a hajába

Szép lassan kimásztunk az ágyból és elkészülődtünk, rekordgyorsasággal fél óra alatt. 

-És ma még össze is kell pakolni - húzta el Roxy a száját a tükör előtt

-Nyugi, majd megint alszol egy jót a repülőn - öleltem meg hátulról 

-Hülye. - döntötte a vállamnak a felét nevetve

Amikor tényleg kész lettünk elindultunk a lift felé, ahol összefutottunk Lou-val és Bii-vel, akik szintén kézen fogva jöttek. Örülök, hogy Louis végre megszerezte amit akart. 

Rögtön mind a négyen mentünk a reggelihez, itt soha nem vártuk egymást, mert a felkelési időink totál mások. Amikor leértünk mindenki ott volt rajtunk kívül, de Liam és Tina már végeztek, szóval ők már léptek.

Rox és én elmentünk a svédasztalhoz kaját keresni, de Roxy feltűnően szótlan volt.

-Valami baj van? - kérdeztem

-Nem nincs csak... majd beszélnünk kell. - sóhajtott

Nem tudtam, hogy mi lehetett a baja, ezért siettem az evéssel ahogy tudtam. Amikor végeztünk kisétáltunk és a parthoz, ahol volt egy sziklás rész és leültünk egy viszonylag sima sziklára. Megfogtam Roxy kezét és figyeltem ahogy a szél fújja a szőke haját és közben gondolkodik, hogy mit mondjon.

-Azt akartam, hogy te tudd meg először. - nézett fel

-Hallgatlak.

-Arról van szó, hogy - kezdte - Bryan kapott egy jobb munkát és... el kell költöznünk.

-Hova? - nyeltem nagyot

-Sydney-be. - nézett el a tenger felé

Azt hiszem a döbbenettől nem is tudtam mit mondani. Nem tudom elhinni. Nem akarom elengedni.

-Ez végleges? 

-Igen. Bryan már a sulit is kinézte meg minden. Érted, Sydney-ben fogok érettségizni. - láttam, hogy a szeme megtelik könnyel - Egy csettintésre mindent itt kell hagynom. 
-És mondjuk egy évet se tudnátok maradni? - kérdeztem fájdalmasan, de tudtam, hogy erre semmi esély
-Nem hiszem. Bryan el akarja venni Vicky-t és kint akar vele élni. Meg Vicky szülei is ott élnek és tőlük kapta az állást és ezt nem is tudja visszautasítani.
Szomorúan sóhajtottam egyet, majd ahogy tudtam magamhoz szorítottam Roxy-t. Roxy a karját körbefonta a nyakam körül és a mellkasomnak hajtott fejjel könnyezett. Nyomtam egy puszit a hajába.
-Ne félj, minden rendben lesz. - suttogtam a fülébe
Hogy a francba is lenne rendben? Amilyen gyorsan beleszerettem olyan gyorsan el is veszítem. Ez kurvára nincs rendben.

Lassan visszasétáltunk a szálláshoz és összepakoltunk. Szinte alig szóltunk egymáshoz. A szokásos hülyéskedésünk eltűnt és a depresszió váltotta fel. Amikor lesétáltunk a halba a csomagjainkkal megláttuk, hogy mindenki Liam-et és Tinát ünneplik. Kiderült, hogy ők is összejöttek. Alapból mi is a nyakukba borultunk volna, de most nem nagyon voltunk olyan hangulatba. 
-Hé haver, minden oké? - jött oda hozzám Harry amikor a csomagokat dobáltuk be a limóba
-Persze csak... - kezdtem, de inkább nem fejeztem be - Majd később elmondom, ha nem gáz. 
-No problem. - vigyorgott rám - De ugye nem szakítottatok Roxy-val? - komorodott el hirtelen
-Nem. - mosolyogtam rá, miközben becsuktam a csomagtartót

~

~Roxy szemszöge:

Tina szobájában vagyunk és pizzát zabálunk. Vasárnap este. Szinte a sírás kerülget amikor körbenézek.
-Szerintetek melyiket vegyem meg? - tolt Tina elé egy magazint Mandy - A lilát vagy a kéket?
-A zöldet. - vágta rá Liz úgy, hogy oda se néz
-De nincs is zöld. - nézett fel értetlenül Bii 
Hülyén néztem Bii-re, mire leesett neki.
-Legyen a lila. - nézett el oldalra Tina a körömreszelésből
-Megtudhatnánk mi is, hogy miről van szó? - kérdeztem
-Új sulitáskát nézek. - dobja oda
-Klassz. - erőltettem mosolyt magamra
-Szerintetek mennyire változtak meg a többiek? - kérdezte mosolyogva Tina
-Én majd arra leszek kíváncsi, hogy Sarah tényleg megcsináltatta-e a mellét, vagy csak a pofája járt. - vigyorgott gonoszul Liz
-Inkább a hatalmas orrával kellene kezdeni valamit. - röhögött Mandy
-Jajj Tiffany és Dave vajon együtt vannak még? - nézett körbe Bii
-Tuti nem, egyikük se bírja a hosszútávú kapcsolatokat. - mondta Tina
-Remélem kezdenek valamit a büfével, vagy én éhen döglök. - hajtotta hátra a fejét Liz

-Jajj a büfés azzal az undorító hálóval a haján - fintorgott Bii
-Roxy csöndes vagy. - nézett rám Tina - Baj van?
-Semmi. - sóhajtottam - Vagyis.. Oké nem titkolom tovább.
-Mi történt?! - kérdezte Mandy drasztikusan elhajítva az újságot
-Te szerintem túl sok TV-t nézel. - néztem rá pislogás nélkül
-Rox, mond már, hogy mi van. - szólt rám Mandy
-Bryan-nel elköltözünk.
-Milyen messze? - kérdezte sápadtan Bii
-Sydney. 
-Ugye most csak szopatsz? - próbálkozott Liz
-Bárcsak. - húztam el a számat
-Nee. - telt meg Mandy szeme könnyel - Mi lesz az utolsó közös évünkkel? 
-Nem tudom. - sóhajtottam már én is nagyokat nyeltem
-Lőttek a szalagavatónak. - Tina adta fel először, mert az első szónál kicsúszott a könnye - A végzős buliknak. A közös előkészítőknek és a közös érettséginek. Mindennek.
-Sajnálom. - húztam el a számat
-De... miért? - kérdezte Bii
-Bryan kint kapott munkát, Vicky apjától. És meg akarja kérni a kezét.
-Vicky apjának? - nyitja nagyra a szemeit Liz
-Hülye - dobtam meg egy marék ropival - Vic-et. És... Az van amit Bryan mond.
-És mikor jöttök haza? - nézett rám Mandy
-Legközelebb karácsonykor. Utána pedig nyáron.
-Ezt nem tudom elhinni. - fogta a fejét Bii
-Sokáig én se. 
-Zayn tudja? - tette fel a(z egyik) legfontosabb kérdést Tina
-Igen. - bólintottam

~

Zayn az ágyamon ült én pedig a bőröndömbe dobáltam a holmimat. Már 3 bőrönd készen volt és 1 sporttáska is.
-Nem akarom elhinni. - rázta meg a fejét Zayn
-Hidd el én se. - fordulok felé a szekrényből
Zayn kettőt rácsap a combjára, jelezve, hogy üljek az ölébe. Odasétáltam hozzá és ő rögtön magához szorított. Ez az utolsó egy hét nem épp szokásosan telt köztünk. Zayn is egyre lehangoltabb és az örökös kanossága is alább maradt. Karomat a nyaka köré fontam és mélyen beszívtam az illatát. 
-Nagyon fogsz hiányozni. - mondta
-Te is nekem. Nem tudom, hogy hogy fogom én ezt így kibírni. 
Visszamegyek pakolni és végre Zayn is besegít. 

Egy óra múlva hátravetődtem az ágyamra amikor minden kész lett. Zayn leült mellém majd körbenézett.
-Olyan üresnek tűnik a szobád. Sehol egy eldobott melltartó, pizzás doboz gördeszka vagy ilyenek. 

-Hiányolod a melltartót mi? - nevettem
-Igen. - mosolygott rám, de aztán beletúrt a hajába gondolkodva
-Most az jön amire gondolok? -ültem fel
-Kérlek ne tedd ezt még nehezebbé. Nem tudjuk ezt már semmivel továbbvinni. És ez nem az amivé én változni akartam. De tudom, hogyha ilyen távol vagy nem hiszem, hogy ezt folytatni tudjuk. Nem az, hogy benned nem bízok a hanem magamban. Eddig szinte az összes barátnőmet megcsaltam és veled nem akarom ezt...
-Ez a világ legbénább szakítós szövege, ugye tudod? - ráncoltam a szemöldököm miközben felültem
-Figyelj, ismerem magam. És nem akarlak még jobban összetörni. 

-Nem lett volna egyszerűbb ha szimplán szakítasz? - néztem rá könnyes szemmel - Nem, neked borítékolni kellett, hogy találsz magadnak mást.
-Olyat úgyse találok még egyet, mint te.
-Zayn, hagyjuk már ezt a nyálas szöveget. - fordítottam el oldalra a fejem - Azt hiszem ennek tényleg vége.
-Vége. - bólint kelletlenül Zayn
Felnéztem rá még egyszer, majd bénán megöleltük egymást. Megpróbálhattunk volna egy baráti ölelést, meg a szöveget, hogy legyünk barátok, de semmi értelme. Ez így már tényleg nem megy tovább.
-Utolsó csók? - kérdezem könnyezve
Zayn kicsit eltol magától és homlokát az enyémnek támasztotta, majd hüvelykujjával letörölte egy könnycseppemet, miközben végig a szemembe nézett. Közelebb hajolt hozzám és hosszan csókolóztunk. Igazából olyan volt, mint a többi, de több. Most az összes ki nem mondott érzelem teljesen átjött. Elválunk egymástól, majd Zayn felkapja a pulcsiját és kisétál a szobából. Azt hiszem jobb is, hogy nem mondtunk egymásnak semmit. Ebbe a csókba minden benne volt.


~Zayn szemszöge:

Ahogy kisétáltam Roxy-ék utcájából rögtön az első kavicsba ami az utamba kerül belerúgtam egy hatalmasat.
-Francba! - ordítottam
Az utcán az emberek egy kicsit megbámultak, de mivel ez London nem verték nagy dobra. 
Nem tudom elhinni, hogy elengedtem. Nem is értettem, hogy miért. Talán mert tanultam a hibáimból. Amikor Perrie-vel jártam egy csomó csajjal megcsaltam. Bár tudtam, hogy ő is megcsal engem. Igaz, Roxy-ról tudom, hogy sose csalna meg, de mi van ha én mégis őt. Oké egy barom vagyok Roxy-t még a hülye se csalná meg. Csak megijedtem a távolságtól. Sydney kurva messze van. Igaz, hogy biztos oda is mennénk turnézni, de az csak egy alkalom lenne. Nem akartam szakítani. Szeretem a rohadt életebe! Idióta. Miért tettem?
De lehet, hogy így lesz a legjobb. Mármint Roxy-nak. Kint fog élni Ausztráliában. Lehet, hogy amikor a strandon repeszt bikiniben meglát egy szörfös srácot és rögtön egymásba szeretnek, összeházasodnak és gyönyörű gyerekeik lesznek. Ha velem házasodna össze akkor az esküvőnket tuti megzavarnák a rajongók vagy a lesifotósok. Pedig szép esküvőnk lenne. Miközben az oltár előtt várom Roxy-t aki fehér ruhában egyre közelebb jön hozzám a zene ütemére lépked és közben Bryan-be karol bele, én közben belegondolnék, hogy milyenek lennének a gyerekeink. Lenne egy fiúnk, ő lenne az idősebb és néhány évvel később születne egy lányunk. A fiú tuti a legmenőbb lenne a suliban és a legnagyobb csajozós. A lányunk pedig gyönyörű, szőke, okos és a pasik álma. (Mint Roxy) De nem kapja meg az összes srác, mert aki bántani merné azt szétverem. A lányomért mindent. És akkor Roxy odaérne az oltárhoz. Mindketten izgulnánk szerintem, de egyikünk se vallaná be. És akkor kimondjuk az Igeneket. Kicsit remegő kézzel húzom fel Roxy ujjára a gyűrűt, ahogy ő az enyémre is. Hátrahajtom a fátylát és boldogan megcsókolom...
Jézusom én már itt a közös jövőnket tervezem, amikor most dobtam. Biztosan nem vagyok normális. Ezt most nem szabad. Én dobtam. Én voltam a hülye. De miért?