17. fejezet ~ Sometimes I Wish I Could Save You

Sziasztok ^^ Hoztam is az új részt ahogy tudtam :S Viszont nagyonnagyon boldog vagyok, hogy az utóbbi fejezetekre ennyi komi érkezett, iszonyú jólestek és nagyon köszönöm. ^^ A mostani fejezetek nem a legvidámabbak Mandy szituja és Roxy és Zayn veszekedése miatt, de ígérem ez nem lesz tartós. ;DD Remélem mindenki kiélvezi a szünetet még és jól érzitek magatokat ^^ xx.

Sometimes I Wish I Could Save You

-Hazajöttem! - kiabált amikor beléptem a házba

-Rox szia! - hallottam a bátyám hangját - Gyere egy kicsit.

Nem tudom, hogy mi lehetett, ezért ledobtam a cipőmet és a táskámat és utánamentem. 

-Igen? - ültem le vele szembe a kanapéra miközben ő kinyomta a TV-t

-Beszélnünk kell. Ja és ez most tényleg fontos.

-Hallgatlak - néztem rá

-Az a helyzet, hogy Vicky be akar mutatni a szüleinek - kezdte

-De ez tök jó - mosolyogtam

-De a szülei Sydney-ben élnek. - tette hozzá

-Jaa.

-Szóval az a helyzet, hogy csütörtökön mennénk ki 2 hétre. - vakarta a fejét - És itthon maradsz egyedül vagy...

-Bryan. 17 éves vagyok, tudok vigyázni magamra, nem lesz semmi gáz. - nyugtattam meg - Meg nagyon nincs kedvem Bob bácsiékhoz menni macskaszőrben élni 2 hétig.

-Gondoltam, hogy ezt választod. De akkor biztos megleszel? 

-Igen Bryan, meg legfeljebb mindig áthívok valakit.

-Zayn-t? - kapta fel a fejét rögtön

-Mármint a csajok közül valakit - nyugtattam meg

-Akkor jó. - könnyebbült meg - De... ugye tudod, hogy az a nap is benne van ebben a 2 hétben.

-Tudom. 

~

Szombat van, Bryan pedig már Sydney-ben sütteti a hasát a gyönyörű barátnőjével. Azt mondta, hogy Vicky szülei szimpatikusnak találták, és ő is bírja őket, állítólag tök fiatalosak meg minden és elég lazán vették a dolgot, szóval minden jól alakul. Istenem, de örülnék ha majd Vic lenne a sógornőm... Na mindegy ez még ráér.

Egyébként pénteken Mandy aludt nálam, tegnap pedig Liz. A hetem pedig totál unalmasan telt, semmi extra a melóban se semmi.

És ami a legrosszabb Zayn-nel se beszéltem már pont egy hete. Nem tudom miért kellett felhúznia magát, mert megöleltem egy barátomat. De azt nem értem, hogy ő mit ölelgeti az exét, ráadásul a szemem láttára. Szóval fogalmam sincs, hogy mi van a kapcsolatunkkal. Össze is vesztünk meg nem is. Nem értem.

Ma senki nem ért rá, szóval egyedül maradtam. Tök jól elvoltam, Cher maxon üvöltött a laptopomból, facebook-oztam, twittereztem, TV-ztem és rendeltem pizzát.

Hajnali fél2-kor azonban valami kattanást hallottam amire rögtön felébredtem. Azonnal lepisszegtem a kutyákat, hogy meg ne mukkanjanak. Ijedtemben a szobám ajtajához siettem és halkan bezártam aztán nekidőlve lecsúsztam. A kutyák gyorsan hozzám futottak, Nina halkan sírt is, de megint lepisszegtem őket, pedig Forrest már torokra ment volna. Hallottam, hogy valakik mozogtak a házban, de olyan tompa volt a hang, hogy még a rosszul hangszigetelt házban is alig lehetett hallani, szóval biztos a földszinten voltak. Nagy csörgések, töréshangok. Valami filmben láttam, hogy poharat nyomtak a falhoz és úgy hallgatóztak, ezért felkaptam az íróasztalomról a poharam és megőrizve azt a kevés hidegvérem a falhoz nyomtam és hallgatóztam.

Itt van ez a gitár azt is vigyük... A laptopot már eltetted?
Igen, látsz még valamit? 

Nézzük meg az emeleten

Ennél a pontnál szerintem egy pillanatra megállt a szívem annyira megijedtem. Hallottam, ahogy feljönnek a lépcsőn aztán bementem a TV-szobába. Hatalmas csattanás, azt hiszem felborult a DVD-s polc. Francba. Ott van a széf.

Héé haver itt van a széf. Törd már fel.

Káromkodások, csattanások, de végül sikerült feltörniük.

Anyád, mennyi pénz. Szép ennyi idősen ennyi pénzük van...

Ja, szerintem nászúton vannak. Bár a szöszi jóval fiatalabbnak tűnik...

Hol nem szarom le?! Gyere már megvan az összes pénz, lépjünk le.

Nagy robogás hallottam ahogy lemennek a lépcsőn, aztán egy tompa ajtócsapódás és csönd. Ekkor kitört belőlem a sírás. Még életemben nem féltem ennyire mint most. A kutyák mindketten hozzábújtak  de szerintem még ők is féltek. Legalábbis Nina sírt Forrest meg folyamatosan morgott.Csak egyvalamit tehettem. Odarohantam az íróasztalomhoz felkaptam a telefonomat és tárcsáztam Őt.

~Zayn szemszöge:

Ma van egy hete, hogy összevesztem Roxy-val. Azóta nem hívtam és ő se engem. Mentségemre legyen mondva rengeteg fotózás, dedikálás meg mindenféle volt ez alatt az egy hét alatt. Na jó ez tényleg béna kifogás, igazából nem tudtam, hogy mennyire haragszik rám és, hogy egyáltalán felvenné-e. 
Megint nem tudtam aludni, ezért az ablaknál álltam és cigiztem. Ebben az egy hétben majdnem több cigit szívtam szerintem, mint máskor egy hónapban. A srácok olyan jó tanácsokkal láttak el minthogy: 'ne legyek már annyira magam alatt' meg 'aludjál már haver, mindjárt lefejeled az asztalt'. Kösz, ezzel sokat segítettek. Igen tényleg magam alatt voltam azóta, de nem tudtam mit tenni. Hiányzik Rox. A vaníliaillata, a szőke haja, a jó segge, az, hogy lesmárolhassam minden. Amilyen gyorsan jött annyira szükségem volt rá.
Amíg ezeken gondolkoztam elkezdett csörögni a telefonom. Lenéztem az éjjeliszekrényemre és láttam, hogy a telefonom Roxy nevét írja ki. Azonnal felvettem, és már épp köszönni akartam amikor meghallottam, hogy sír.
-Úristen Roxy minden rendben? - hülye kérdés
-Nincs. - sírt - Félek.
-Hol vagy?! - kérdeztem idegesen
-Itthon. 
-2 perc. - mondtam majd kinyomtam
Amint leraktam a telefonomat a melegítőgatyám zsebébe süllyesztettem  felkaptam egy pulcsit, majd átmentem Louis-hoz.
-Louis! - rángattam - Ébredj már bazdmeg!
-Mit akarsz? - szólt kómásan
-Kéne egy fuvar. 
-Álomországba? Ahhoz én nem kellek.
-Louis a kurva életbe ne szórakozz már, Roxy bajban van! 
-Mi történt? - pattant fel
-Még nem tudom.
-Menjünk. 
Gyorsan lesiettünk, majd bepattantunk Louis kocsijába és elindultunk.
-Nem tud gyorsabban menni ez dög?! - idegeskedtem
-Ne bántsd, ez egy érző lélek. - simogatta meg a műszerfalat
-Nem érdekel, tapos rá arra a kibaszott gázra - üvöltöttem rá
Louis elég ijedt fejet vágott, de azért begyorsított.
-Bocs. - mondtam
-Megértem - legyintett
Rekord idő alatt odaértünk Roxy-ék háza elé, Louis leparkolt majd becsöngettünk. Nem jött semmi válasz, már épp tárcsázni akartam Roxy-t amikor kinyitotta a kaput. Ott állt fekete topban és kék kockás pizsomagatyában. Szeme könnyes volt és látszott rajta, hogy nagyon megviselt volt.
-Sziasztok - köszönt alig halhatóan
Louis elhúzta a száját én pedig rögtön odaléptem hozzá és megöleltem. Karját a nyakam köré fonta és az arcát a vállamba fúrta. Nem is figyeltem oda, hogy mióta öleltük egymást csak az tűnt fel, hogy Louis köhintett egyet.
Szép lassan eltoltam magamtól Roxy-t.
-Mi történt? - kérdeztem
-Gyertek be - mondta majd bevezetett minket
Amint beléptünk mindkettőnk ledöbbent. Minden felforgatva, a vázák és képkeretek összetörve.
-És ez még az enyhébb eset. - nézett végig a szobán Roxy, mire kérdőn ránéztünk
-Gyertek tovább - intett
Fent bementünk abba a szobába, ahol az első csókunk volt Roxy-val. Annyi különbséggel, hogy akkor sokkal jobban nézett ki. A kanapé fel volt döntve, és a hatalmas DVD tartó polc feldöntve a lemezek pedig szanaszét az egész szobában. A falon a széf fel volt törve és az összes pénzt elvitték.
-Úristen - nyögte ki Louis - És a bátyád hol van?
-Sydney-ben - mondta Rox mire mindketten elég furán nézhettünk rá, ezért folytatta - 2 hétre kiutazott a barátnőjével.
-Mikor ment ki? - kérdeztem
-Csütörtökön. Szóval egy ideig még egyedül vagyok itt - húzta el a száját és a hideg is kirázta
-Kizárt dolog, hogy itt maradj - néztem rá - Átjössz hozzánk. Legalább addig amíg a bátyád haza nem jön.
-Biztos? Nem zavarok vagy ilyesmi? - bizonytalanodott el, mire kapott két lesajnáló fejet tőlem és Louis-tól - Oké... - nevette el magát kínosan
-Akkor ti pakoljatok össze néhány cuccot, én addig lemegyek a kocsiba - indult el Louis
-Oké 5 perc és ott vagyunk. - fordultam felé
Miután Louis lement odaléptem Roxy-hoz, aki a falnak támaszkodva nézett végig a szobán
-Jól vagy? - kérdeztem miközben a füle mögé tűrtem egy tincset
-Most már azt hiszem...
-Ne haragudj - néztem mélyen a szemébe
Már szóra nyitotta a száját, de nem hagytam, hogy befejezze, mert megcsókoltam. Először egy kicsit lefagyott, de aztán visszacsókolt és a csók egyre vadabb lett. Ott volt benne a vágy, a szenvedély az akarat, amiatt az egy hét kihagyás miatt. A smárolásunkat egy dudaszó szakította félbe.
Eltávolodtam Roxy-tól, aki csak halványan rám mosolygot.
-Felejtsük el - suttogta
-Elfelejtve. 
Akkor átsiettünk a szobájába, hogy összedobáljunk neki néhány cuccot aztán elindultunk. Mosolyogva vettem észre, ahogy felvette a pulcsimat, amit még akkor hagytam itt amikor esőben sétáltunk haza. Elindultunk a kocsi felé, majd az egyik kezemmel megragadtam az egyik kutya pórázát, a másikkal pedig átkaroltam Roxy derekát.

Amikor hazaértünk 3 ijedt tekintett várt ránk a nappaliban. Mindenféle kérdéseket zúdítottak ránk zömében értelmeseket, minthogy 'ti komolyan hajnalban elhúztatok?!' 'Roxy is itt van?!' és a kedvencem a 'történt valami?!'.
-Menjél fel a szobámba - suttogtam Roxy fülébe - megyek utánad csak lerendezem ezt.
Roxy bólintott, majd felsietett.
-Most komolyan, mi történt? Mi történt Roxy-val? - kérdezte aggódva Harry
-Betörtek Roxy-ékhoz. - mondtam - A bátyja nincs otthon és egyedül volt otthon és felhívott és érte mentünk. Röviden ennyi.
-Értem. - gondolkodott Liam, miközben Forrest fejét simogatta (Nina Niall-nél volt) - Akkor menj utána és majd Louis beavat minket a részletekbe.
Bólintottam, majd felmentem a szobámba. Roxy az ágyon feküdt összegömbölyödve és zenét hallgatott  Láttam ahogy egy könny kigördül a szeméből és rögtön összeszorult a szívem. Befeküdtem vele szembe, és amikor észrevett halványan elmosolyodott. Kivettem az egyik fülhallgatót a füléből és az enyémbe tettem. Pink Nobody Knows c. száma szólt és láttam, hogy Roxy-nak még egy könnycsepp jelenik meg az arcán. Hüvelykujjammal letöröltem, majd közelebb húztam magamhoz. Megvártam, hogy vége legyen a számnak és utána megkérdeztem:
-Történt még valami ezen a napon?
-Igen - bólintott halványan és újabb könnyek lepték el az arcát
Erre még jobban magamhoz öleltem, Roxy pedig az arcát a mellkasomba fúrta, telekönnyezve a pólómat. 

Este nem aludtunk sokat, Roxy is és én is rengeteget forgolódtunk. Nem igazán beszélgettünk inkább külön-külön szenvedtünk. 
Roxy felállt és kiment vízért, kicsit feltápászkodtam és megnéztem, hogy hány óra. Fél 5. Remek. 
-Ne haragudj felébresztettelek? - kérdezte Roxy amikor visszajött
-Áhh, egyébként se tudtam aludni... 
-Bocsi - húzta el a száját 
-Már egy hete - tettem hozzá
Roxy nem szólt semmit, csak bebújt a takaró alá és szorosan magához húzott. -Akarsz róla beszélni? - néztem le rá - Mármint, hogy mi történt régebben. Persze nem kötelező, csak lehet, hogy jólesne...
-Nem tudom... Ok... 3 éve volt... - kezdte majd elcsuklott a hangja
-A szüleid? - szóltam közbe, mire halványan bólintott - Akkor ne is mondj többet.
Adtam a homlokára egy puszit, majd megfordítottam és magamhoz húztam. Egyik kezemmel a derekát karoltam át, másikkal a haját simogattam.
-Nincs semmi baj. - suttogtam a fülébe - Itt vagyok.

~

Másnap reggel amikor felébredtem láttam, hogy Roxy még alszik, ezért óvatosan kibújtam mellőle és lementem a konyhába. Mindenki lent volt kivéve Harry.
-Sziasztok - köszöntem - Hazza?
-Még alszik - mondta Liam - Roxy hogy van?
-Hát... szerintem valamivel már jobban - gondolkodtam
-Kávét? - kérdezte Louis
-Köszi - bólintottam, majd leültem hozzájuk
-Jó reggelt! - jött be ásítva Roxy
-Azt hittük te még alszol - nézett fel Niall a kajából
-Ja, gondolom Zayn azt hitte, hogy sikerült szuper csöndesen kijönnie a szobából mi? - nézett rám miközben belehúztam az ölembe - Akkor nem igazán jött össze, mivel lehúztad rólam a paplant, sikerült felrúgnod valamit, aztán leejtened a telefonodat, majd jó hangosan becsapnod az ajtót. 
-Szóval jól indult a reggeled. - vigyorgott Liam
-Ja. Van valami kaja? - fordult körbe
-Müzli megfelel? - kérdezte Louis
-Aham - mondta Rox, majd elkezdett felállni, hogy megcsinálja, de visszarántottam
-Hagyjad, majd én megcsinálom - nevetett Louis
-Köszi. - mosolygott rá Roxy
-És egyébként mit mondtak tegnap a rendőrök? - kérdezte Liam, mire Louis Roxy és én rögtön egymásra néztünk
Basszus.

~Roxy szemszöge:

Itt állunk a házunk előtt és épp a rendőrökkel 'csevegünk'. Ketten voltak, az egyik kérdezősködött, a másik meg állt mögötte és fánkot zabált. (Eléggé meglátszott rajta). Most Harry vezetett, de természetesen Zayn is itt volt. 
-És pontosan mikor is történt? - kérdezte a szemöldökét ráncolva
-Tegnap este, hajnali fél 2 körül.
-Értem. - nézegette a papírját - És elmondaná, hogy miért nem akkor hívott minket?!
-Hát tudja... - kezdtem - Nagyon meg voltam ijedve, hogy kit hívhatnék, ezért rögtön a barátomat tárcsáztam...
-Igazán logikus. - mondta cinikusan - Ha kirabolják önt és nagyon fél akkor ne a rendőrséget hívja, hanem a pasiját, mivel ő biztos eltudja kapni a betörőket...
-Ne haragudjon én csak...
-Persze csak... - nézett rám lesajnálóan és a fánkot zabáló haverja is hevesen bólogatott - Tudja a magához hasonló kis szöszik miatt van, hogy minden tele van bűnözőkkel. Mert nem hívják a rendőrséget, csak másnap reggel. Hogy hogyne.
-Na ide figyeljen. - lépett elő idegesen Zayn - Ez a lány tegnap este egyedül volt otthon és betörtek hozzá. Egyszer csak két alak megjelenik és felforgatja az egészet, és Ő semmit nem tud tenni, mert egyedül van és fél. Maga mit tett volna?!
-Hívom a rendőrséget. 
-Ezt nem el - forgatta a szemeit Zayn 
-Jó hanyagoljuk a témát. Mik még a teendők? - néztem fel a rendőrre
-Ugye azt mondta, hogy a bátyja a gyámja igaz? 
-Igen. - bólintottam 
-Jelenleg hol tartózkodik?
-Hát most Sydney-ben van 2 hétig.
-Neve?
-Bryan Carter.
-Életkor?
-25.
Még feltett ilyen és ehhez hasonló kérdéseket, majd nagyjából végeztünk.
-Rendben, a többit már csak vele tudnám elintézni. Kérem amint hazaért azonnal keressen fel. 
-Mindenképp. 
-El tud helyezkedni ebben a 2 hétben valahol? - vonta fel a szemöldökét, de gondolom tudta a választ
-Igen - mondta helyettem Zayn
-Akkor ennyi lett volna. A biztosítók és a többi a bátyjának a feladta.
-Köszönöm szépen. 
A két rendőr bólintott, majd elhúztak.
-Gyere pakoljuk össze a cuccaid - karolta át a vállam Zayn
-Rendben.
Gyorsan bementünk, közben Harry is körbenézett a házban és ő is sokkot kapott. Ezt onnan tudom, hogy miután összedobáltam a cuccaimat egy bőröndbe szó nélkül megölelt. Hátokéé.