Let Me Kiss You
~Péntek:
-Héé, minden oké? - állt mellém Luke miközben a könyveimet pakolgattam a szekrényemben.
-Persze. - erőltettem mosolyt az arcomra. - Csak mostanában vannak dolgok amik furán alakultak.
-Vágom. Akkor ha 4 körül találkozunk a palacsintázónál az jó?
-Oké. - bólintottam mosolyogva, aztán bementünk bioszra.
Sandy-vel sétáltunk hazafelé, miközben egymás szavába vágva beszéltünk.
-Annyira örülök, hogy együtt vagytok Kevinnel. - mosolyogtam.
-Hidd el én is. - nevetett. - Már 3 éve erre vártam.
-Egyébként van fogalmad róla, hogy Luke-nak mi baja van? - kérdeztem
-Nem igazán. Karácsony és szilveszter között történt valami amitől kiakadt. Passz. De nem ma mentek el együtt valahova?
-De.
-Basszus akkor ti most randiztok?
-Úgy nézek ki mint aki megakarná csalni a barátomat? - vontam fel a szemöldököm.
-Okéna.
-Csak elmegyünk együtt erre-arra. Mintha veled lennék. Barátok vagyunk. Miért olyan nagy ügy ez?
-Mert... Áhh semmi. - legyintett.
-Okéé.. - néztem rá furán.
-Sziiaa. - mosolyogtam rá Luke-ra aki a palacsintázó előtt várt.
-Hello. - mosolygott. - Éhes vagy?
-Kicsit. Na meg gondolom nem véletlenül találkoztunk a palacsintázónál.
Luke elmosolyodott aztán bementünk. Megvettük magunknak a palacsintát aztán pedig leültünk és dumáltunk. Tök általános dolgokról, még nem jött szóba, hogy mi baja volt mostanában, de örülök, hogy vége úgy eltudtam vele hülyéskedni mint régebben. Miután végeztünk a palacsintázóba csak úgy spontán sétáltunk. Kicsit bementünk a belvárosba aztán vissza, majd olyan 8 felé már azt vettem észre, hogy a parton sétálunk és a szokásos helyünk felé tartunk. A szokásos helyünk elég messze van a strandtól ami ezért jó, mert a helyiek se nagyon ismerik. Kb. csak mi. Van egy hatalmas szikla ami tulajdonképpen a strand végét jelzi. Ott van egy kis homokos rész, amin tovább lehet menni, de tényleg olyan vékony, hogy csak egy ember fér el mellette, anélkül, hogy belelépne a vízbe. Amikor átpasszíroztad magad akkor látod a hatalmas homokos területet, tele kagylókkal a sziklák völgyében.
Luke-al beültünk a homokba és a tengert figyeltük.
-Te hallod. - fordultam felé. - Elmondod végre, hogy mi van veled.
-Úgyse érdekel, csak a többiek uszítottak rám, hogy kiderítsék, hogy mi van velem. - mondta és bedobott egy kavicsot a vízbe. Ha jól számoltam 7-et kacsázott.
-Ha annyira nem érdekelne szerinted most itt lennék? - vontam fel a szemöldököm.
-Csak... - feküdt hátra. - Ugye Adam minden héten másik csajt szed fel. Sandy és Kev összejöttek...
-Luke, nem veszem be a dumát, hogy egyedül érzed magad. - feküdtem el oldalra a könyökömön támaszkodva. - Ez túl nyálas hozzád.
-Ha elmondom soha többet nem fogsz velem szóba állni és rám se akarsz majd nézni.
-Na azt majd meglátjuk. - feküdtem el teljesen és a fél kezemet betettem a fejem alá a másikkal meg egy kicsit meglöktem. - Mesélj.
-Oké. - kezdte. - Szóval... Ugye régebben lehet, hogy észrevetted, hogy megpróbáltam kicsit nyomulni rád. Tudod, a flörtölések, szörfleckék meg bármi, hogy közelebb kerüljek hozzád. Amikor azt hittem, hogy végre elérek valamit akkor hazajössz és közben újra együtt vagy az exeddel. Csak kicsit olyan volt, mintha ez az egész tök felesleges lett volna.
Ahogy ezt így végighallgattam totál leképedtem. Még ez is. Hirtelen nem tudtam mit kezdeni a hülye gondolataimmal a fejemben. Ott ugráltak össze-vissza.
-Bocs, nem kellett volna ezt így rád zúdítanom. - szólalt meg Luke.
-Nem csak mostanában minden összejött. - mondtam, mire Luke kérdőn nézett rám, ezért folytattam. - Hát. Az egyik részem vissza akar menni Londonba, de a másik maradni akar. A barátommal nem nagyon tudok beszélni, mert az időeltolódás miatt nagyon nehéz és így azért nagyon más... És nemrég megtudtam, hogy a legjobb barátnőm terhes, mindjárt itt az érettségi, továbbtanulás és fogalmam sincs mit kezdjek.
-Ez azért kemény. - azt hiszem Luke csak ennyit tudott kinyögni. Bár szerintem Tina terhessége akadt fent neki először.
-Mit csináljak? - néztem fel rá nagy szemekkel.
-Lazulj el egy kicsit. Hagyd, hogy a hullámok sodorjanak egy kicsit. Amikor úgy érzed, hogy eleget sodródtál akkor meg pattanj fel a deszkára, vedd kezedbe az irányítást és minden jó lesz.
-Hagyjál már a deszkás szövegeiddel. - mosolyogtam.
-A neten olvastam. - vonta meg a vállát. Erre kitört belőlem a nevetés.
-Az egyetlen értelmes mondatod is a netről van.
-Most megsértettél.
-Ez van. - nyújtottam ki rá a nyelvem.
Néhány percig mindketten elgondolkodva merengtünk magunk elé. Azt hiszem átgondoltuk az előbb hallottakat. Vagyis amit én rázúdítottam Luke-ra és közben nekem leesett, hogy az előbb szerelmet vallott nekem vagy valami olyasmit.
-Luke? - néztem fel.
-Hmm?
-Amiket az előbb mondtál... Az tényleg így van?
-Így. - bólintott.
Csak nagyokat pislogva néztem rá, hirtelen nem is tudtam, hogy mit szóljak. Egyszerűen nem bírtam felfogni. Hallottam, hogy Luke mond valamit, de nem tudtam odafigyelni. Luke-ot bírtam a legjobban a srácok közül és azt hittem, hogy túl van rajtam. De azt hiszem mégse.
Csak nagyokat pislogva néztem rá, hirtelen nem is tudtam, hogy mit szóljak. Egyszerűen nem bírtam felfogni. Hallottam, hogy Luke mond valamit, de nem tudtam odafigyelni. Luke-ot bírtam a legjobban a srácok közül és azt hittem, hogy túl van rajtam. De azt hiszem mégse.
-Roxy! - integetett a fejem előtt.
-Igen? - vettem észre magam.
-Csak már 5 perce pofázok, de úgy látszik semmit nem hallottál.
-Ja, igen ne haragudj. - húztam el a számat. - Csak elgondolkodtam.
-Min?
-Az van... Hogyha nem jövök össze újra Zayn-nel akkor lehet, hogy ez az egész máshogy alakult volna. Lehet, hogy akkor most veled lennék. Nem tudom, de most ez van és nem tudok ellene mit tenni. - próbáltam finoman beadni neki a dolgot.
-Lehet, hogy mégis. - mondta, de én nem igazán értettem.
Luke közelebb hajolt hozzám, aztán nyomott egy csókot a számra és olyan gyorsan bekebelezte az ajkaimat, hogy gondolkodni se volt időm. Hirtelen azt se tudtam, hogy hol vagyok, mit csinálok, sőt azt se, hogy ki vagyok. És nem tudom miért de visszacsókoltam. Erre Luke kicsit felbátorodott és egyre közelebb húzott magához a végén pedig már az egész teste eltakarta az enyémet, ajkai lassan de biztosan kényeztették az enyéimet, teljesen magabiztos volt. Végig az oldalamat simogatta én pedig bénán öleltem át a vállát. Luke már nyúlt volna be a felsőm alá amikor észbe kaptam.
-Te jó ég! - dobtam le magamról.
-Úristen, ne haragudj azt se tudtam, hogy mit csinálok. - fogta a fejét Luke.
-Felejtsük el oké? - néztem oldalra könnyes szemmel.
-Jézusom mekkora egy seggfej vagyok.
-Nem, én vagyok a ribanc, mert visszacsókoltalak.
-Nem vagy ribanc.
-De, mert most csaltam meg a barátom. - túrtam bele a hajamba.
-Ez nem igazán megcsalás. - gondolkodott.
-Igazad van az, hogy a világ másik végén egy másik sráccal smárolok az nem megcsalás. - mondtam cinikusan.
-Figyelj, nem lesz köztünk semmi. Most már szerintem legszívesebben leköpnél gondolom...
-Magamat is. - tettem hozzá.
-De figyelj, nem történt semmi jó?
-Mások szerint. De mi tudjuk, hogy ez nem így van. Majdnem lefeküdtünk. -néztem rá hihetetlenül.
-De csak majdnem. És csak smároltunk. Igaz, hogy elég vadul...
-Úristen, nem hiszem el. - ültem fel és a kezemmel átkaroltam a lábam és a fejemet a térdemre hajtottam.
-Roxy figyelj. - ült fel mellém. - Erről nem fog tudni senki. Igaz, hogy ez most már köztünk elég kínos lesz, de majd valahogy kibírjuk.
-Igen csak... - néztem fel. - Az én kapcsolataim sose voltak felhőtlenek.
-Mert? - vonta fel Luke kérdőn a szemöldökét.
Ránéztem Luke-ra és láttam, hogy tényleg sajnálja. Hogy nem tudott uralkodni magán. És, hogy tényleg érdekli, hogy mi történt anno. És máshogy nézett rám. Nem úgy, mint a csajra akit fel akar szedni hanem, mint egy barátra. Várjunk, ennyire rosszul smárolnék?!
-Az első pasim megcsalt. - kezdtem bele. - Teljesen kibuktam. 1 év kellett, hogy kiheverjem, utána jött a sulinkba egy új srác Dave. Totálisan beleszerettem és azt hittem, hogy ő is így érez. Mindenki mondta, hogy mi vagyunk a tökéletes pár, deszkás srác-deszkás csaj és mindenki úgy gondolta, hogy mi igenis teljesen passzolunk egymáshoz. Én is. Több, mint fél évig jártunk aztán egyszer amikor találkoztunk a parkban, ő megjelent full részegen. Kérdeztem, hogy hol volt, mit csinált, de nem válaszolt semmire, annyit mondott, hogy csak le akar fektetni most rögtön. Tiszta hülyének néztem, sose erőltette a dolgot, csak akkor ha én is akartam és mindig teljesen megértő volt érted. - felnéztem Luke-ra, aki csak némán bólintott jelezve, hogy figyel. - Szóval nagyon meglepett, hogy ezt mondta és amikor ellenkezni próbáltam mindenféle kifogásokkal, hogy én a parkba nem fogom csinálni a bokorban meg ilyenek, akkor megragadta a karom és elkezdett rángatni. Este volt és a városnak egy olyan részén voltunk, ahol épp kevés ember járt. Ott lakott Dave is. Felvonszolt a lakásukba és mint kiderült a szülei akkor elutaztak egy hétre és csak ketten voltunk. Bevonszolt a szobájába és bezárta az ajtót. Fogalmam se volt, hogy mit csináljak, teljesen le voltam sokkolva és féltem. Dave durván nekinyomott a falnak, mivel onnan nehezebben tudtam szabadulni. Akkor más sírtam, üvöltöttem minden bajom volt.
-Még egy szó és nagyon megbánod. - mondta vigyorogva mire én még jobban megijedtem.
Dave elkezdte levenni rólam a felsőmet aztán meg hasba rúgtam, mire ő egy kicsit összecsuklott, így kikerültem a szorításból és az ajtóhoz futottam, de a kulcs nála volt.
-Te ribanc. - sziszegte Dave és elindult felém.
-Te ribanc. - sziszegte Dave és elindult felém.
Felsikoltottam és Dave egy hatalmas pofont kevert le neke. Pár pillanatra lesokkolódtam és újra felkelt bennem a félelem. Dave megragadta mindkét kezem és az ágyba dobott. Rám mászott és nem hagyott szabadulni.
-Dave, ne csináld, nem bírom. - sírtam. Nem érdekelte.
Azt hiszem a többit már gondolod, hogy mi történt. - fejeztem be a történetem. A végére már azt vettem észre, hogy könnyek folynak a szememből.
-Úristen. - csak ennyit tudott kibökni.
Némán megráztam a fejem majd feltápászkodtam.
-Azt hiszem most ki kell ürítenem a fejem. - mondtam. - Maradsz még?
-Még egy kicsit. Vagy hazakísérjelek? - kérdezte.
-Nem fogok eltévedni.
-Abban nem lennék olyan biztos. - erre halványan elnevettem magam.
-Akkor szia. - intettem.
-Hello. - nézett fel rám a földről.
Komótosan elindultam, majd fél úton visszanéztem. Luke megint beledobott egy kavicsot a vízbe.
A szokásos helyünk elég messze van a strandtól "Van egy hatalmas szikla ami tulajdonképpen a strand végét jelzi. Ott van egy kis homokos rész, amin tovább lehet menni, de tényleg olyan vékony, hogy csak egy ember fér el mellette, anélkül, hogy belelépne a vízbe. Amikor átpasszíroztad magad akkor látod a hatalmas homokos területet, tele kagylókkal a sziklák völgyében." ismerős sorok :DDD nagyon jó lett:) és nem tudom ki adta az ötletet :DD♥
VálaszTörléshoppá én se tudom. na meg azt se, hogy hol lennék én és a blog nélküled. :D ♥
Törlésnagyon jó lett,siess a kövivel,nagyon várom a folytatást :D
VálaszTörlésköszönöm, igyekszem. :'))
TörlésSzia! :)
VálaszTörlésNe haragudj,hogy nem írtam az utóbbi részekhez komit,de ez még nem azt jelenti hogy nem olvastam el! :) Csak sosincs időm,rettenetesen el vagyok havazva egy csomó mindennel! De a blogod az tökéletes,nagyon szeretem a fordulatokat meg Roxyt! Nekem is ez lett a kedvenc részem,nagyon érdekes. Mostantól megpróbálok minden további részhez komit írni,de ha nem tudok ne haragudj! További hasonló eredményes,és csodás munkát! És az új blogodat is olvasni fogom,10000%!
Hozd hamar a következőt! :)<333
hello. ^^ igen, a blogodon is láttam, hogy írtad és természetesen nincs harag..:'DD
Törlésés köszönöm szépen a támogatást. <3