33. fejezet ~ Jet Lag

Sziiasztok! :')) Nagyon szégyellem magam, hogy csak most hoztam a részt, nem is akarom semmire ráfogni, sajnálom. :(( Viszont remélem engesztelésnek megfelel, hogy a Breakawayre már felraktam az első részt és hamarosan érkezik a második is. :')) Remélem azért nagyon nem utáltok és kapok néhány komit is. :')) xoxo.

Jet Lag

~ Március:

A csókunk után most már nagyjából minden visszaállt az eredeti rendbe... Vagyis... hülyeségeket beszélek. Kevin és Sand járnak, Tina terhes, Zaynt már lassan 2 hónapja nem is láttam és közben bármikor beszélünk furdal a lelkiismeretem. Szóval nem. Semmi nincs rendbe mostanában.
A hétvégéimet általában lustálkodással töltöm. Ha Liz ezt tudná. Kevin és Sandy együtt vannak moziba asszem, Adam csajozik, Luke meg... Áhh inkább nem is akarom tudni.
Igazából amikor azt hittem, hogy hiányozni fog London akkor enyhén fogalmaztam. Már szinte mardos a tudat, hogy nem vagyok ott. Mintha a sebeimre sót szórtak volna és erősen beledörzsölték volna. Egyszerűen fáj, hogy nem lehetek ott azokkal akik a legfontosabbak számomra. Ott van Mandy. Hiányzik, hogy feldobja a napomat a hülyeségével, a perverzségével és az örök optimizmusától. Bii, aki minden hülyeségnek az okát keresi, de egyben mindennek a jó oldalát. Hiányzik Liz is, az is, hogy leordítsa a fejem és, hogy nem hagyja, hogy felzabáljam a hűtőt. És Tina... Egyszerűen úgy érzem, hogy cserbenhagyom azzal, hogy élete egyik legfontosabb időszakában nem vagyok közvetlen mellette.
Aztán ott vannak a srácok. Harry. Szintén perverz és idióta, de az idióta humorát imádom. Louis, az örök barom. Néha az idegeimre megy, de azt hiszem, már ez is hiányzik a mindennapjaimból. Niall, a szőke éhenkórász. Emlékszem egyszer felzabálta otthon a hűtőnket szinte egyedül. És komolyan, az se érdekelne, hogy megeszi a sült krumplimat, csak kapnám vissza. És Liam, aki mindenkiről gondoskodni akar, és mindenkire folyton figyel. Dadddy. Hihetetlenül hiányoznak.
Na és ugye Zayn. Belehalok, hogy nem láthatom mindennap, hogy nem csókolhatom meg mindennap. Nem bírom, hogy nem láthatom, ahogy reggel fél órát szenved a hajával. Hiányzik az örökös egoizmusa és, hogy nem veszekedhetünk azon, hogy próbáljam elvenni tőle a cigijét. Hiányzik, hogy halljam a nevetését, lássam a hatalmas szempilláit. Hiányzik úgy, ahogy van.
Kiültem a kertbe a telefonommal és a fülhallgatómmal, felvettem a napszemüvegem. Nina követett ki a kertbe majd együtt elhelyezkedtünk a nyugágyban. Vagyis én a nyugágyba feküdtem, ő pedig leült mellé és ott simogattam a füle tövét. Igaz, hogy törit kellett volna tanulnom, de inkább holnapra hagytam. Szóval ennyi lett volna a tervem egész napra. Lett volna.
Egy órája ülhettem kint és éppen a System Of A Down-tól hallgattam a Lonley Day-t, amikor éreztem, hogy a nap kezd eltűnni. Gondoltam, hogy biztosan egy felhő ment be elé, de azért nagy nehézkesen kinyitottam a szemem a napszemüvegem alatt. Egy alakot láttam, de többet nem, mert attól még, hogy ő előlem eltakarta a napot az attól még a szemembe sütött. Szóval miután eltűntek a sötét foltok egyre inkább felismertem az előttem álló alakot, de nem akartam hinni a szememnek.
- Zayn? - toltam fel hitetlenkedve a napszemüvegem. Tényleg ő volt.
Félmosolyra húzta a száját és széttárta a karját én pedig azonnal ráugrottam. Lábamat körbefontam a derekán, az arcomat a vállába fúrtam és a nyaka körül összekulcsoltam a kezemet.
- Annyira hiányoztál. - suttogtam. Nem, fogalmam sincs, hogy mit keres Sydney-ben, mikor jött, meddig marad, még azt sem, hogy hogy jutott be a házba. Csak annyit tudtam, hogy itt van.
- Szeretlek - suttogta a fülembe, majd nyomott egy puszit az arcomra.
Leugrottam Zaynről, de a kezemet még mindig a nyakára kulcsolva hagytam. Picit lábujjhegyre álltam Zayn pedig az ajkait hosszan az enyémekre nyomta. Nem tudom, hogy mennyi ideig állhattunk így ott, de hogy több mint 10-15 percet az biztos.
- Még mindig nem hiszem el, hogy itt vagy. - mondtam, miután ajkaink elváltak egymástól.
- Pedig nagyon is itt vagyok szerintem. - nevetett.
- De miért nem szóltál? - kérdeztem mosolyogva.
- Úgy nem lett volna meglepetés. - vonta meg a vállát. - De egyébként a bátyád segített.
- Bryan? - vontam fel meglepetten a szemöldököm.
- Aham. Asszem megbékéltünk. - erre elmosolyodtam.
- És meddig maradsz?
- 2 hét. - mosolygott rám. Ahogy kimondta azt hittem, hogy a szívem kiugrik a helyéről. 2 hétig folyamatosan együtt lehetünk. Kicsit gáz azért, hogy én ennek majdnem a felét a suliban töltöm, de azért legalább egyikünk se alszik be amíg beszélgetünk.
Szép lassan bevánszorogtunk a házba, közbe Zayn kipakolt(hozott 3 bőröndöt és 1 sporttáskát!!) aztán lementünk a nappaliba és elterültünk a kanapén. Vagyis Zayn elfeküdt rajta és az ölébe húzott, és miközben néztünk valami idióta filmet (már azt se tudom, hogy mi volt) ő a hajammal volt elfoglalva. A lényeg, hogy elvolt.
- Látom megtaláltátok egymást. - nyitott be mosolyogva Bryan.
- Szia Bryan. - mosolyogtam rá boldogan.
- Hello. - tette ki Zayn pacsira a kezét és Bryan belecsapott meg öklöztek is. Oké, ezek a végén tényleg összehaverkodtak.
Lassan Bryan lelépett azt mondta, hogy néhány napig Vicky-nél lesz és az esküvőt tervezik. Na persze az esküvőt... Ja tényleg Bryan eljegyezte Vic-et. Valamikor tavasszal lesz az esküvő... Annyira örülök nekik. Hihetetlen párost alkotnak. Már 2 éve együtt vannak és olyan aranyosak együtt. Mindig amikor látom őket együtt az egy picit feldobja a napom, mert így belelátok abba a szerelembe ami köztük van. Egyszerűen csak összeillenek. Egyikük se tökéletes, de együtt lesznek azok. Az egész kapcsolatuk teljesen meghitt és... És a romantikus merengésemet egy horkolás szakította félbe. Na igen, az én tökéletes, meghitt kapcsolatom egy horkoló medvével.

- Mennyit aludtam? - ébredt fel Zayn.
- Úgy 3 órát. - vontam meg a vállam.
- Ne haragudj. - ült fel mellém.
- Miért haragudnék? - vontam fel a szemöldököm. Zayn pár másodpercig elgondolkodott, majd elnevette magát.
Mosolyogva beleültem az ölébe ő pedig a derekamnál fogva magához húzott. Beletúrtam a kicsit kócos hajába és egy pillanat alatt elterítettem és vadul csókolóztunk.
- Héé, nyugi babe csak most ébredtem. - tolt el egy picit magától Zayn.
- Te most komolyan le akarsz beszélni róla? - döbbentem le. - Beteg vagy Malik?
- Igazad van. - ismerte be, majd erősen magához rántott. Szép lassan lekászálódtunk a kanapéról és vad csókcsaták közepette felvezettem őt a szobámba. Zayn rávetődött az ágyra én pedig mentem utána.

~ Liam szemszöge:

Beléptünk az új lakásunkba. Elintéztem, hogy mire beköltözzünk teljesen be legyen rendezve és már csak annyi dolgunk legyen, hogy megkezdjük Tinával a közös életünket. Tina körbenézett, majd rám mosolygott. Ebből tudtam, hogy tetszik neki.
Körbejártuk a lakást. Két szintes, az emeleten van a hálószoba, a pici szobája és egy fürdő, és egy ilyen dolgozószoba-nappali keverék. Alul egy előszoba, a konyha, egy wc, az étkező és a nappali.
Felmentünk a hálóba és kezdtük kipakolni a cuccainkat.
- Lemegyek, iszok egy kávét kérsz valamit? - kérdeztem.
- Nem köszi. - mosolygott rám és bedobott egy cipőt a szekrény aljába.
Lebattyogtam a lépcsőn és felavattam a kávéfőzőt. Amikor kész lettem beültem a nappaliba és beültem egy fotelbe. Néhány perccel később Tina beült az ölembe. Mosolyogva átöleltem a derekát, ő pedig karját a vállamra tette. Kicsit előrehajoltam és nyomtam egy puszit a gömbölyödő pocakját. Már az ötödik hónapban van és már észre lehet venni a babát. Igazából ő amennyire lehet szeretné eltakarni, de szerintem terhesen is gyönyörű.
Tina mosolyogva a homlokát az enyémnek döntötte, majd bekebeleztem az ajkait.
- Liam, biztos minden rendbe lesz? - kérdezte Tina kicsit félve. Tudtam miért kérdezi. A rajongóknak hamarosan biztos feltűnik.
- Paul majd segít elrendezni.
- Remélem. - túrt bele a hajába. - Egyébként a srácok mit szóltak hozzá, hogy szétköltöztetek?
- Hát... Harry vett egy rohadt nagy házat és szerintem Mandyvel elég sok időt fognak ott tölteni... - mondtam, mire Tina halványan felnevetett. Na igen, Hazza és Mand... - Niallnek most nem messze van a lakása Liztől, Louis pedig ide fog költözni a szomszédba és amikor Bii betölti a 18-at (vagyis néhány hónap múlva) átköltözik hozzá.
- Tényleg? - lepődött meg Tina és rögtön fel is dobódott.
- Aham.
- Zayn? - vonta fel a szemöldökét.
- Ő is vett egy lakást és most kiment Sydney-be és gondolom úgy akarja megkérdezni Roxyt.
- De aranyosak. - mosolyodott el.
- Igen, de most foglalkozzunk egy kicsit magunkkal. - néztem mélyen a szemébe és szorosan magamhoz öleltem és megcsókoltam.