31. fejezet ~ Should I Stay Or Should I Go

Sziasztok. :')) Most jó gyorsan hoztam az új részt az eddigi lemaradások után. :DD Egy picit rövid lett, viszont annál tartalmasabb. A vége lehet, hogy egy kicsit sokkol, bár szerintem tök átlátszó az egész. :D A lényeg, hogy ennél a résznél nagyon fontos lenne a komment vagy a 'Tetszik:DD'. Remélem megértitek. :') xoxo.

Should I Stay Or Should I Go

Annyira jó volt visszamenni Londonba. Ott volt Louis bulija, aztán a szilveszter ami szintén elég kemény volt. Például Niall-t az ágy alatt találtuk meg, a gumikacsák a wc-ben, Harry lefejelt valamit ezért egy óriási púp volt a homlokán, Zayn-nek is volt valami a fején, szóval valószínű, hogy Harry őt fejelte le. Ilyen és ehhez hasonló sztorikkal telt el a téli szünetem. És ma jött el az a fájdalmas nap, hogy vissza kell mennem Sydney-be. 

-Nem akarom, hogy elmenj. - húzott magához Zayn az ágyamon. Ja igen, a tegnap estét itt töltötte.

-Én se akarom. - fordultam felé. - De nincs más választásom.

-Szeretlek. - csókoltam meg.

-Én is szeretlek. - nézett mélyen a szemembe. - Mikor indul a géped? 

-3-kor. - húztam el a számat

-Akkor addig még van időnk. - mosolyodott el, majd fölém hajolt és újból megcsókolt.

-Khhm. - nyitott be Bryan.

Zayn hirtelen felnézett, aztán rögtön el is fordította a fejét. Kicsit furcsa, mintha kicsit tartana Bryan-től vagy nem is tudom. Bár ebbe a pózba nem is csodálkoztam.

-Hello. - vigyorgott a bátyám az ajtófélfában.

-Bryan. - erőltettem mosolyt az arcomra. - Nem Vicky-nél kéne lenned?

-De, csak hazajöttem pakolni. - mondta. 

-Aha. - bólintottam. 

Kifogytam a beszédtémákból. Közben a bátyám ott állt az ajtófélfában, Zayn-nel meg teljesen meztelenül fekszünk egymás mellett. Áhh, nem, nem volt gáz.

-Na jó én akkor tényleg megyek pakolni, ti pedig öltözzetek fel. - nevette el magát, aztán kiment. 

-Basszus. A bátyád most örökre megutált mi? - nézett rám.

-Nem. - ráztam meg a fejem.

-Biztos? 

-Eddig is utált. - bólintottam.

-Kösz. - nevette el magát. - De amikor összejöttünk még bírt.

-Igen, de amikor szakítottunk és 4 hónapig befordultam az neki is feltűnt. És azóta nem bír.

-Világos. - bólintott kelletlenül.

-Ne csináld már. - fontam a kezem a nyaka köré mosolyogva. - Majd ez is megoldódik. 

Leváltam Zayn-től és elkezdtem öltözködni. Zayn is feltápászkodott és ő is elkezdett öltözni. 

-Amúgy visszaadod a pólóimat? - kérdezte, miközben felhúzta a pólójára a kockás ingét

-Dehogyis, viszem magammal Sydney-be. - vigyorogtam rá. - Csak 3-mat húztam be. 

-Jó, de köztük van a kedvencem. - panaszkodott.

Odasétáltam hozzá, és a lelógó ingét megragadtam és kiskutyaszemekkel néztem fel rá. Zayn elmosolyodott, majd a átkarolta a derekam és megcsókolt. Ezt úgy vettem, hogy maradhatnak nálam a pólók.

~Tina szemszöge:

Ma Liammel úgy döntöttünk, hogy együtt töltjük a napot, de azért közbe ma megy vissza Roxy Sydney-be. Olyan szemétség, hazajön aztán mehet is vissza. De hát ez van...

Liam telefonált, szóval gyorsan elpakoltam a sminkem és mentem le a ház elé. Apám és a csaja dolgoztak, szóval egyedül voltunk itthon. 

-Szia. - fontam a kezem a nyaka köré.

-Hello. - suttogta, majd hosszan megcsókolt.

-Hiányoztál.. - néztem fel rá.

-De tegnap találkoztunk. - nevetett.

-Nem izgat. - vontam meg a vállam.

-Hogy vagy? 

-Jól. - válaszoltam. - Gyere, menjünk be.

-Apád?

-Dolgozik. - mosolyogtam rá és Liam is sokkal magabiztosabban jött be. Fura..

Elfeküdtünk a kanapén és Liam elkezdte a TV-t nyomkodni. Ahhoz képest, hogy az elején mennyire bizonytalanok voltunk a kapcsolatunkban, most már annyira természetes, hogy itt vagyunk egymásnak. Lassan minden percet együtt töltünk és Liam néha túlságosan is aggódik. Bár mostanában van miért...

Egyébként egész nap tök jól elvoltunk, úgy ahogy az átlagos párok szoktak lenni... Rossz aki rosszra gondol! [:PP]

-Lassan indulni kéne, Hazza-ékkal fél óra múlva találkozunk. - nézett az órájára Liam.

-Okés. - álltam fel és mentem a kabátomért.

Liam-mel kézen fogva sétáltunk el a Starbucks-ig. Egyszer egy rajongó meg is állított minket, hogy csináljunk egy közös képet. Hát igen, az aggodalmam, hogy a rajongók majd a halálba kívánnak szerencsére nem vált be. Komolyan, iszonyú aranyosak. Persze azért utálókból is jutott, de Liam mindig eltereli a gondolataimat.

-Sziasztok! - örült meg nekünk Mandy.

Persze Mandyvel rögtön egymás nyakába ugrottunk, amit Liam és Harry egy kicsit furcsállt, de ez csajos dolog.

-Menjünk már be, vagy idefagyok. - ugrált Harry.

-Oké. - bólintottunk. 

-Tina szokásos? - kérdezte Mandy.

-Nem, most csak egy forrócsokit. - válaszoltam a sorban állva.

-Lemondasz a dupla csokis cappuccinoról? - döbbent le.

-Aham. Most annyira nem kívánom.

-Hát oké. - vonta meg a vállát Mandy.

A srácok kifizették az italokat (természetesen nem lett volna képünk beállítani úgy, hogy nekik nem viszünk) és elindultunk a reptérre Harry kocsijával. Amikor kiértünk rögtön megláttuk Roxyt, Zaynt, Louist és Biit.

-Sziasztok! - mosolygott ránk Zayn.

Persze itt is Roxy és Bii nyakába ugrottunk, amit a srácok megint nem értettek. Ajjh pasik.

Elcsöveztünk együtt ott a reptéren a kávékkal, de azért érződött az a nyomott hangulat amiért Roxy elmegy. Idő közben Liz és Niall is megérkeztek. 

-Azt hiszem lassan mennem kell. - húzta el a száját Roxy. Már a bőröndjeit is beadta.

Mindenki megölelte Roxy-t és mindenkivel beszélgetett egy kicsit. Zayn volt az utolsó és kicsit félrevonultak, hogy kicsit kettesben hagyjuk őket. Csak annyit láttunk, hogy halkan beszélgetnek, aztán hosszan csókolóztak. Végül amikor elváltak egymástól Roxy kicsit elhúzta a szeme alatt az ujját, hogy ne csússzanak ki a könnyek. Még egyszer szorosan megölelték egymást, aztán Roxy felkapta a táskáját a vállára és hátrálva elindult, miközben hátraintegetett nekünk. Ez egy szívszorító filmbe illő gyönyörű pillanatba illett volna, csak ahogy Roxy hátrált nekiment egy kövér pasinak. Oké, mind a tízünkből egyszerre tört ki a röhögés. Azt hiszem ennek így kellett lennie. Hozzánk nem illenek a nyálas búcsúk.

Szépen lassan mind elváltunk egymástól és Liammel ketten sétálgattunk hazafelé. Apám ma sokáig dolgozik szóval még mindig ketten voltunk.

-A szüleidnek mikor akarod elmondani? - kérdezte komolyan Liam. Tudtam mire céloz.

-Nem tudom. - húztam el a számat. - Anyám egy másik városban él, apám meg... apám meg tuti kifog borulni.

-Egyszer biztos megtudja. 

-Igen, de tudom, hogy milyen. Félek a reakciójától. - néztem rá. - Anyám meg annyira nem ismer már, hogy kitudja milyen véleményt alkotna.

-Értem. - bólintott.

-És a te szüleid mit szólnának?

-Őszintén? Fogalmam sincs. Biztos kiborulnának. Meg, hogy fiatalok vagyunk még ehhez stb...

-Igen az biztos. - gondolkodtam.

-És a többieknek mikor mondjuk el? 

-Szerintem velük lesz a legegyszerűbb dolgunk. De tuti ledöbbenek majd.

-100%. - nevetett fel egy picit .

-Aztán jönnek a rajongók. - sóhajtottam.

-Na az lesz a legdurvább. De majd Paul segít elrendezni.

-Jó, de így mi lesz a példamutatással? Tuti az összes sajtó ezen fog csámcsogni.

-Figyelj Tina. - fordult felém. - Az a legfontosabb, hogy most velünk minden rendben legyen. A többit meg kitaláljuk. Hidd el szerintem el tudjuk ezt intézni.

-Jó Liam, de az azért mégis nagyon komoly. Az egész jövőnket befolyásolja. - néztem rá kétségbeesetten. 

-Megoldjuk. - nézett mélyen a szemembe. - Ígérem. 

Lassan felé hajoltam, majd megcsókoltam, miközben ő a már kicsit domborodó hasamat simogatta, amiben egy új élet fejlődik.