32. fejezet ~ My Kind Of Love

Helloo. Sajnálom, megint egy csomót késtem az új résszel.:(( De remélem, hogy megengeditek, hogy az év végi hajtásra fogjam, ami nálam nagyon is élt.. De az ígérem (és komolyan), hogy a következő fejezet hamarabb fog jönni. :')) És tényleg sorry mindenki.
Viszont nagyon örülnék néhány kommentnek, vagy 'Tetszik:DD'-nek, mert komolyan nagyon fontos lenne nekem tényleg nagyon fontos lenne, hogy megírjátok, hogy mit gondoltok a blogomról. :')) xoxo.

My Kind Of Love

~Január vége:

Most már kezdek kicsit visszarázódni a Sydney-be. Hihetetlenül hiányzik London, de nem tudok mit tenni, ez van. Zayn-nel minden este beszélünk telefonon, utána webkamerázunk, de elég szar, mert az időeltolódás miatt vagy én alszok be vagy ő. Aztán meg vannak néha a késő esti sms-ek, amit miatt vagy én nem vagyok ott 100%-ig a suliban, vagy ő a próbán. Szóval ez így sehogy se jó. 

-Szia. - néztem bele fáradtan a kamerába

-Mizu? - kérdezte Zayn.

Hihetetlen, még így is hihetetlen jól nézett ki. Kicsit fáradt szemei voltak és a haja is kócos volt, szóval lehet, hogy aludt mielőtt elkezdtünk beszélni.

-Megvagyok. Nálatok?

-Csak a szokásos. - vonta meg a vállát. De ahogy kimondta hatalmas csattogás hallatszik az előző szobából, aztán Harry káromkodása.

-Ez mi volt? 

-Louis nem tud aludni, ezért ilyenkor azt játssza, hogy ráugrik mindenkire, hogy mi se aludjunk. - magyarázta Zayn.

-Miért nem Bii-vel játszadozik?

-Jó kérdés. 

A következő pillanatban hallottam az ajtókinyitást, majd Louis hangját. 

-Zayn miért nem alszol még? 

-Ezt én is kérdezhetném tőled. - sóhajtott Zayn, aztán megfordította a laptopot, hogy én is lássam Louis-t, meg ő is engem.

-Rooxyy! - örült meg nekem Lou.

-Hello. - integettem.

Utána pedig Louis-szal tökjól elbeszélgettünk, aztán Zayn megszólalt.

-Nem zavar, hogy én is itt vagyok? 

-Jajj, bocsi le és léptem, csövi Rox. - vigyorgott Louis.

-Szia. - köszöntem el tőle nevetve.

Ahogy Zayn visszafordította a laptopot elég szúrós szemekkel nézett rám. vagyis a kamerába.

-Bocsii. - néztem rá kiskutyaszemekkel.

Zayn elröhögte magát, majd normálisan beszélgettünk.

-Jó reggelt! - mosolygott rám Adam amikor odaértem hozzájuk.

-Olyasmit. - bólintottam álmosan.

-De fáradt itt valaki. - vigyorgott Kevin.

-Kemény 3-4 órát aludtam. - vontam meg a vállam.

-Mi a szart csináltál addig? - kérdezte Adam

-A pasijával beszélt. - válaszolt helyettem Luke fel sem nézve a telefonjából.

Kicsit furán néztem rá és már rá is kérdeztem volna, hogy mi baja van. Amióta visszajöttem Sydney-be tiszta flegma lett.

-Dúl a love mi? - zökkentett ki a gondolkodásomból Kevin.

-Aha. - bólintottam fáradtan.

Utána a srácok áttértek a délutáni szörfözésre. Valami olyasmiről volt, szó, hogy Kev elkapott valami kurva jó hullámot, de elcseszte. Aztán megérkezett Sand.

-Sziasztok. - köszönt mosolyogva, aztán lábujjhegyre állt és nyomott egy csókot Kevin szájára.

Adam, Luke és én pislogás nélkül néztünk rájuk, aztán egymásra majd újra rájuk.

-Ja a hétvégén összejöttünk. - vonta meg a vállát Kevin, miközben Sand derekát karolta át.

-És ezt nem akartátok volna elmondani? - nézett rájuk hihetetlenül Adam. 

-Most mondtuk el. - nevetett Sand.

-Bementem. - mondta röviden Luke, aztán a táskáját megrántva a vállán elindult befelé.

-Na ezzel meg mi van? - nézett utána Adam.

-Passz. - vonta meg a vállát Kevin.

-Utána megyek. - sóhajtottam

Felsiettem a lépcsőn és mire felértem pont utolértem Luke-ot. 

-Héé várj meg meg. - álltam be mellé. 

-Ahhoz képest, hogy milyen kómás vagy elég hamar beértél. - nézett le rám mosolyogva.

Egyébként Luke egy fekete-zöld belebújós kapucnis pulcsit viselt, farmerrel és tornacipővel. Barna haja ki volt vasalva és kicsit össze-vissza állt ami tökéletesen egészíti ki a barna szemeit. 

-Mi bajod van mostanában? - kérdeztem felnézve rá, ugyanis kb. egy fejjel magasabb.

-Nincs semmi bajom. - tárta szét a kezeit.

-Én nem úgy látom. 

-Figyelj. - dőlt neki a szekrényének. - Úgyse értenéd. 

-Próbáljuk meg. - ajánlottam fel. - Elmondod és lehet, hogy megértem.

-És ha nem? - vonta fel a fél szemöldökét.

-Akkor jól kiröhöglek. 

-Kedves. - vigyorgott rám.

-De komolyan mond már el. - kérleltem és közben figyeltem ahogy leveszi a pólóját és alatta feltűrődött a pólója így kilátszott a kockás hasa. Persze mögöttünk a 10.-es lányok rögtön összesúgtak meg fülig elvörösödtek, de én nem igazán voltam zavarban, csomószor láttam már Luke-ot félmeztelenül a strandon. 

-Valahogy ezt nem a suliba akarom megbeszélni, ahol minden mozdulatunkat figyelik. - utalt a folyosó túloldalán álló lányokra. 

-Megértem. - bólintottam. - És ha valamikor suli után elmennénk valahova?

-He? - nézett rám értetlenül miközben bedobta a pulcsiját a szekrénybe.

-Nem randi. - szögeztem le. - Csak, mint két amikor két barát elmegy valahova.

-Csak mint két barát? Én azt hittem azok vagyunk. - csukta be a szekrényét mosolyogva.

-Hülye. - löktem bele a vállába.

-Amúgy lehet róla szó. - mondta miközben elindultunk a terembe. - Péntek?

-Okés. - bólintottam majd levágtam magam a padomba, Luke pedig mellém.

~Tina szemszöge:

-Hidd el minden rendben lesz. - ölelt meg Liam a kapuban. 

-Nagyon remélem. - suttogtam idegesen. Már minden bajom volt, fáztam remegtem és hányingerem volt. Bár lehet, hogy a hányinger nem az idegességtől volt.

-Biztos jobb ha én is megyek? - kérdezte Liam félve.

-Igen. Legalább van egy biztos pontom akire támaszkodhatok.

-Akkor menjünk. - bólintott.

Elindultunk befelé a házba, közbe nekem mindenféle dolgok jutottak eszembe, hogy vajon mit fog szólni apa hozzá, hogy az egyetlen lánya 18 évesen terhes, ráadásul egy fiúbanda egyik tagjától. Nem hiszem, hogy oda lesz érte.

Legnagyobb meglepetésemre amikor beléptünk nem csak apám volt otthon hanem a barátnője is. Na jó, ez így még jobb lesz hurrá, az a nő egyébként is utál.

-Sziasztok. - mosolygott ránk kedvesen apa. Már egyszer-kétszer találkozott Liam-mel és nem volt vele baja.

-Hello. - köszöntünk Liam-mel, majd leraktuk a kabátjainkat a fogasra.

-Apa beszélnünk kell. - ültem le komolyan apáékkal szembe.

A nappalink úgy nézett ki, hogy volt egy kávézóasztal és azon keresztül egymással szembe két kanapé. Az egyiken apám és a barátnője Barbara ültek, a másikon pedig én és Liam.

-Mondjátok. - bólintott apa és lerakta az újságot amit eddig olvasott az íróasztalra.

Liam bátorítóan megszorította a kezem és szomorúan nézett rám. Gondolom nem szívesen lenne a helyembe. Mondta, hogyha kell akkor majd ő mondja el, de az azért mégiscsak fura lenne.

-Oké, nem tudom, hogy hogyan kezdjem. - túrtam bele a hajamba zavartan. - Szóval inkább csak a lényeget mondom. - apám bólintott. - Gyerekünk lesz. - fordítottam el a fejem.

-Mi? - szólalt meg végül apa úgy 2 perc múlva. Azt hiszem lesokkolódott. 

-Terhes vagy? - nézett rám óriási szemekkel Barbara.

-Igen. - sütöttem le a szemem.

-Azt hiszem egy kicsit gondolkodnom kell. - állt fel apa és felsétált az emeletre.

-Tina. - nézett rám csalódottan a szörny. - El sem hiszed, hogy mekkorát csalódtunk benned. - a többes számra értetlenül felnéztem. Mintha eddig annyira érdekelte volna, hogy mi van velem. - Az tény, hogy a mi kapcsolatunk nem felhőtlen, mivel eléggé szemtelen és flegma vagy ahogy megismertelek. De azt hittem, hogy azért tanultál valamit apádtól. Amikor én 18 éves voltam akkor még nem bújtam ágyba mindenféle fiúkkal, csak a továbbtanulásra gondoltam. De erre te. Most mindent tönkretettél. Hogy fogsz így egyetemre menni, ha még egy gyerek is ott van a nyakadba? És nem gondoltál volna arra, hogy elvettesd?  Nem hittem volna, hogy ilyen felelőtlen vagy.

Na azt hiszem itt elegem lett. Nem elég, hogy ez a nő csak úgy beállított az életembe, de amikor a szerencsétlen életem új fordulatot vesz (nem is kicsit) az ő kioktatását kell hallgatnom. Mi az, hogy mindenféle pasik? Liam a barátom ha nem vette volna észre! És nem direkt akartam teherbe esni és ezzel nem fősulira menni, merthogy ez milyen jó kifogás, egyszerűen csak elszakadt az óvszer. És nem akartam elveszteni a gyereket, mert ugyanolyan joga van élni, mint bárki másnak, ha már egyszer megfogant. Biztosan életem végéig lelkiismeret-furdalásom lenne, ha tudom, hogy elvettem valakinek az életét, aki ráadásul az én gyerekem lett volna. Egyszerűen nem.

Nyeltem egy nagyot és gondoltam, hogy mindezt elmondom neki. De aztán mégsem. Úgyse érdekelné igazán és őszintén, neki ehhez semmi köze sincs. Sóhajtva felálltam és kimentem a konyhába inni egy pohár vizet és Liam is jött velem. 

-Nincs semmi baj. - ölelt magához. Azt hiszem érezte, hogy most nem vagyok a legjobb hangulatomban. Igazából ő sem.

Kicsit beszélgettünk, nyugtattuk egymást, meg ilyenek, aztán apa bejött a konyhába.

-Magunkra hagynál egy kicsit? - kérdezte Liam-et.

-Persze. - bólintott Liam.

-Vagy várj. - szólt utána. - Inkább maradj. Ez rád is tartozik.

-Oké. - mondta Liam, majd visszajött.

-Hányadik hónapban vagy? - kérdezte apa.

-Harmadik. - válaszoltam

-Jó figyeljetek. Mire Tina a negyedik hónapba ér, költözzetek el közösen. Szerezzetek magatoknak egy házat/lakást. Mindenben amiben kell segítek, de nem bírnám végignézni, ahogy a lányom 18 évesen itthon mászkál az egyre növekvő hasával. Nem akarlak teljesen eltaszítani magamtól, de most nagy csalódást okoztál nekem. Ha te ezt így akarod legyen. Kezdjetek közös életet, de engem hagyjatok ki ebből. - darálta le én pedig lesokkolódtam. - Gondolom már a ma éjszakát se akarod itt tölteni. - utalt arra, hogy most nem akar itt látni. 

-De apa... - szóltam alig hallhatóan, de apámat nem érdekelte, sarkon fordult és becsapta maga után az ajtót.

Hihetetlenül néztem a becsapott ajtóra néhány másodpercig, aztán a könnyek eleredtek. Nem bírtam tovább. Liam azonnal odalépett mellém és szorosan magához ölelt. Nem hiszem el, hogy a saját apám kitagadott. Ennyit a nagy családi összetartásról.

-Azt hiszem mennünk kéne. - suttogta Liam.

-Ühüm. - bólintottam aztán gyorsan felrohantam a szobámba és összedobáltam a legfontosabb dolgaimat a sporttáskámba. Laptop, töltők, a ruháim fele, amik lassan már úgyse lesznek jók rám. Amikor szép lassan mindennel kész lettem lesiettem a nappaliba, ahol Liam az ajtónak támaszkodva állt, miközben apám idegesen méregette a szörny pedig apám karját simogatta. Szegény Liam.

-Mehetünk. - suttogtam alig hallhatóan, majd felkaptam a kabátom és köszönés nélkül elmentünk. 

~Zayn szemszöge:

Éppen Roxy-val webkameráztam amikor Tina benyitott. 

-Sziaa. - mosolyogtam rá meglepetten.

-Zavarok? - kérdezte zavartan. - Csak a többieknek már beköszöntem, de ők mondták, hogy egész nap bealudtál és inkább ne keltselek fel. De gondoltam már elég késő van, hogy felébredj. - utalt arra, hogy mostanában inkább nappal alszok és inkább éjjel vagyok fent.

-Dehogy zavarsz. - nevettem. - Akarsz Roxy-val beszélni? 

Elég értetlenül nézett rám, ezért finom rácsaptam az ágyra, hogy jöjjön ide. Tina leült az ágy szélére és leesett neki.

-Tinaaaaaaa. - vigyorgott bele Roxy a kamerába.

-Szia. - mosolyodott el fáradtan Tina.

-Mi a baj? - komorodott el Roxy.

-Baj van? - lepődtem meg.

-Hosszú. - legyintett Tina.

Oké, kicsit furcsa, hogy Roxy több millió mérföldről észreveszi, hogy Tinának baja van, nekem meg fel se tűnt, pedig itt ül mellettem.

-Van időnk. - vonta meg a vállát Roxy.

-Kimenjek? - kérdeztem. Roxy a kamerából, Tina pedig mellőlem pislogott nagyokat. Ez egyértelmű válasz volt számomra.

-Akkor lelkizzetek egyet. - mosolyogtam rájuk, majd átadtam Tinának a laptopot és kimentem.

~Roxy szemszöge:

-Hogy mi?! - döbbentem le totálisan amikor Tina felvázolta a helyzetet.

-Így volt. - húzta el a száját.

-De... Úristen. Nem hiszem el. 

-Pedig így volt. - bólintott Tina. - És az a legdurvább, hogy nekem Liam volt az első...

-Liam volt az első? - lepődtem meg újra.

-Aha.

-Nem az a régi pasid.. öö.. Bob?

-Remélem, hogy most csak hülyéskedtél. - húzta félmosolyra a száját. Oké, a srác nem volt rossz, de kicsit szerencsétlen volt. Nem is értem, hogy Tina miért jött össze vele.

-De azt mondtad, hogy lefeküdtetek. - csodálkoztam.

-Igen, mert akkor ti már mind túl voltatok rajta én meg még nem. - kicsit elhúztam a számat, de aztán persze rögtön áttértem másik témára.

-És milyen volt? - húzogattam a szemöldököm. 

-Ajj már. - nézett Tina felfelé nevetve.

-Na most komolyan. - mosolyogtam rá.

Utána kicsit túl részletesen is kibeszéltük a dolgot. 

-Mutasd meg a pocakod. - mosolyogtam rá.

Tina lerakta a laptopot és oldalra fordulva felhúzta a pólóját. Még nem volt olyan nagy, de azért látszott, hogy alakul ott valami.

-De aranyos. - mosolyogtam.

-Hát igen. Kár, hogy a körülmények nem kedveznek szegény gyereknek. 

-Figyelj. - néztem rá komolyan. - Szerintem ti Liam-mel annyira jó páros vagytok, hogy simán megoldjátok ezt is. 

-Remélem. - sóhajtotta Tina és a kamerán keresztül láttam, hogy megsimogatta a hasát.