33. fejezet ~ Jet Lag

Sziiasztok! :')) Nagyon szégyellem magam, hogy csak most hoztam a részt, nem is akarom semmire ráfogni, sajnálom. :(( Viszont remélem engesztelésnek megfelel, hogy a Breakawayre már felraktam az első részt és hamarosan érkezik a második is. :')) Remélem azért nagyon nem utáltok és kapok néhány komit is. :')) xoxo.

Jet Lag

~ Március:

A csókunk után most már nagyjából minden visszaállt az eredeti rendbe... Vagyis... hülyeségeket beszélek. Kevin és Sand járnak, Tina terhes, Zaynt már lassan 2 hónapja nem is láttam és közben bármikor beszélünk furdal a lelkiismeretem. Szóval nem. Semmi nincs rendbe mostanában.
A hétvégéimet általában lustálkodással töltöm. Ha Liz ezt tudná. Kevin és Sandy együtt vannak moziba asszem, Adam csajozik, Luke meg... Áhh inkább nem is akarom tudni.
Igazából amikor azt hittem, hogy hiányozni fog London akkor enyhén fogalmaztam. Már szinte mardos a tudat, hogy nem vagyok ott. Mintha a sebeimre sót szórtak volna és erősen beledörzsölték volna. Egyszerűen fáj, hogy nem lehetek ott azokkal akik a legfontosabbak számomra. Ott van Mandy. Hiányzik, hogy feldobja a napomat a hülyeségével, a perverzségével és az örök optimizmusától. Bii, aki minden hülyeségnek az okát keresi, de egyben mindennek a jó oldalát. Hiányzik Liz is, az is, hogy leordítsa a fejem és, hogy nem hagyja, hogy felzabáljam a hűtőt. És Tina... Egyszerűen úgy érzem, hogy cserbenhagyom azzal, hogy élete egyik legfontosabb időszakában nem vagyok közvetlen mellette.
Aztán ott vannak a srácok. Harry. Szintén perverz és idióta, de az idióta humorát imádom. Louis, az örök barom. Néha az idegeimre megy, de azt hiszem, már ez is hiányzik a mindennapjaimból. Niall, a szőke éhenkórász. Emlékszem egyszer felzabálta otthon a hűtőnket szinte egyedül. És komolyan, az se érdekelne, hogy megeszi a sült krumplimat, csak kapnám vissza. És Liam, aki mindenkiről gondoskodni akar, és mindenkire folyton figyel. Dadddy. Hihetetlenül hiányoznak.
Na és ugye Zayn. Belehalok, hogy nem láthatom mindennap, hogy nem csókolhatom meg mindennap. Nem bírom, hogy nem láthatom, ahogy reggel fél órát szenved a hajával. Hiányzik az örökös egoizmusa és, hogy nem veszekedhetünk azon, hogy próbáljam elvenni tőle a cigijét. Hiányzik, hogy halljam a nevetését, lássam a hatalmas szempilláit. Hiányzik úgy, ahogy van.
Kiültem a kertbe a telefonommal és a fülhallgatómmal, felvettem a napszemüvegem. Nina követett ki a kertbe majd együtt elhelyezkedtünk a nyugágyban. Vagyis én a nyugágyba feküdtem, ő pedig leült mellé és ott simogattam a füle tövét. Igaz, hogy törit kellett volna tanulnom, de inkább holnapra hagytam. Szóval ennyi lett volna a tervem egész napra. Lett volna.
Egy órája ülhettem kint és éppen a System Of A Down-tól hallgattam a Lonley Day-t, amikor éreztem, hogy a nap kezd eltűnni. Gondoltam, hogy biztosan egy felhő ment be elé, de azért nagy nehézkesen kinyitottam a szemem a napszemüvegem alatt. Egy alakot láttam, de többet nem, mert attól még, hogy ő előlem eltakarta a napot az attól még a szemembe sütött. Szóval miután eltűntek a sötét foltok egyre inkább felismertem az előttem álló alakot, de nem akartam hinni a szememnek.
- Zayn? - toltam fel hitetlenkedve a napszemüvegem. Tényleg ő volt.
Félmosolyra húzta a száját és széttárta a karját én pedig azonnal ráugrottam. Lábamat körbefontam a derekán, az arcomat a vállába fúrtam és a nyaka körül összekulcsoltam a kezemet.
- Annyira hiányoztál. - suttogtam. Nem, fogalmam sincs, hogy mit keres Sydney-ben, mikor jött, meddig marad, még azt sem, hogy hogy jutott be a házba. Csak annyit tudtam, hogy itt van.
- Szeretlek - suttogta a fülembe, majd nyomott egy puszit az arcomra.
Leugrottam Zaynről, de a kezemet még mindig a nyakára kulcsolva hagytam. Picit lábujjhegyre álltam Zayn pedig az ajkait hosszan az enyémekre nyomta. Nem tudom, hogy mennyi ideig állhattunk így ott, de hogy több mint 10-15 percet az biztos.
- Még mindig nem hiszem el, hogy itt vagy. - mondtam, miután ajkaink elváltak egymástól.
- Pedig nagyon is itt vagyok szerintem. - nevetett.
- De miért nem szóltál? - kérdeztem mosolyogva.
- Úgy nem lett volna meglepetés. - vonta meg a vállát. - De egyébként a bátyád segített.
- Bryan? - vontam fel meglepetten a szemöldököm.
- Aham. Asszem megbékéltünk. - erre elmosolyodtam.
- És meddig maradsz?
- 2 hét. - mosolygott rám. Ahogy kimondta azt hittem, hogy a szívem kiugrik a helyéről. 2 hétig folyamatosan együtt lehetünk. Kicsit gáz azért, hogy én ennek majdnem a felét a suliban töltöm, de azért legalább egyikünk se alszik be amíg beszélgetünk.
Szép lassan bevánszorogtunk a házba, közbe Zayn kipakolt(hozott 3 bőröndöt és 1 sporttáskát!!) aztán lementünk a nappaliba és elterültünk a kanapén. Vagyis Zayn elfeküdt rajta és az ölébe húzott, és miközben néztünk valami idióta filmet (már azt se tudom, hogy mi volt) ő a hajammal volt elfoglalva. A lényeg, hogy elvolt.
- Látom megtaláltátok egymást. - nyitott be mosolyogva Bryan.
- Szia Bryan. - mosolyogtam rá boldogan.
- Hello. - tette ki Zayn pacsira a kezét és Bryan belecsapott meg öklöztek is. Oké, ezek a végén tényleg összehaverkodtak.
Lassan Bryan lelépett azt mondta, hogy néhány napig Vicky-nél lesz és az esküvőt tervezik. Na persze az esküvőt... Ja tényleg Bryan eljegyezte Vic-et. Valamikor tavasszal lesz az esküvő... Annyira örülök nekik. Hihetetlen párost alkotnak. Már 2 éve együtt vannak és olyan aranyosak együtt. Mindig amikor látom őket együtt az egy picit feldobja a napom, mert így belelátok abba a szerelembe ami köztük van. Egyszerűen csak összeillenek. Egyikük se tökéletes, de együtt lesznek azok. Az egész kapcsolatuk teljesen meghitt és... És a romantikus merengésemet egy horkolás szakította félbe. Na igen, az én tökéletes, meghitt kapcsolatom egy horkoló medvével.

- Mennyit aludtam? - ébredt fel Zayn.
- Úgy 3 órát. - vontam meg a vállam.
- Ne haragudj. - ült fel mellém.
- Miért haragudnék? - vontam fel a szemöldököm. Zayn pár másodpercig elgondolkodott, majd elnevette magát.
Mosolyogva beleültem az ölébe ő pedig a derekamnál fogva magához húzott. Beletúrtam a kicsit kócos hajába és egy pillanat alatt elterítettem és vadul csókolóztunk.
- Héé, nyugi babe csak most ébredtem. - tolt el egy picit magától Zayn.
- Te most komolyan le akarsz beszélni róla? - döbbentem le. - Beteg vagy Malik?
- Igazad van. - ismerte be, majd erősen magához rántott. Szép lassan lekászálódtunk a kanapéról és vad csókcsaták közepette felvezettem őt a szobámba. Zayn rávetődött az ágyra én pedig mentem utána.

~ Liam szemszöge:

Beléptünk az új lakásunkba. Elintéztem, hogy mire beköltözzünk teljesen be legyen rendezve és már csak annyi dolgunk legyen, hogy megkezdjük Tinával a közös életünket. Tina körbenézett, majd rám mosolygott. Ebből tudtam, hogy tetszik neki.
Körbejártuk a lakást. Két szintes, az emeleten van a hálószoba, a pici szobája és egy fürdő, és egy ilyen dolgozószoba-nappali keverék. Alul egy előszoba, a konyha, egy wc, az étkező és a nappali.
Felmentünk a hálóba és kezdtük kipakolni a cuccainkat.
- Lemegyek, iszok egy kávét kérsz valamit? - kérdeztem.
- Nem köszi. - mosolygott rám és bedobott egy cipőt a szekrény aljába.
Lebattyogtam a lépcsőn és felavattam a kávéfőzőt. Amikor kész lettem beültem a nappaliba és beültem egy fotelbe. Néhány perccel később Tina beült az ölembe. Mosolyogva átöleltem a derekát, ő pedig karját a vállamra tette. Kicsit előrehajoltam és nyomtam egy puszit a gömbölyödő pocakját. Már az ötödik hónapban van és már észre lehet venni a babát. Igazából ő amennyire lehet szeretné eltakarni, de szerintem terhesen is gyönyörű.
Tina mosolyogva a homlokát az enyémnek döntötte, majd bekebeleztem az ajkait.
- Liam, biztos minden rendbe lesz? - kérdezte Tina kicsit félve. Tudtam miért kérdezi. A rajongóknak hamarosan biztos feltűnik.
- Paul majd segít elrendezni.
- Remélem. - túrt bele a hajába. - Egyébként a srácok mit szóltak hozzá, hogy szétköltöztetek?
- Hát... Harry vett egy rohadt nagy házat és szerintem Mandyvel elég sok időt fognak ott tölteni... - mondtam, mire Tina halványan felnevetett. Na igen, Hazza és Mand... - Niallnek most nem messze van a lakása Liztől, Louis pedig ide fog költözni a szomszédba és amikor Bii betölti a 18-at (vagyis néhány hónap múlva) átköltözik hozzá.
- Tényleg? - lepődött meg Tina és rögtön fel is dobódott.
- Aham.
- Zayn? - vonta fel a szemöldökét.
- Ő is vett egy lakást és most kiment Sydney-be és gondolom úgy akarja megkérdezni Roxyt.
- De aranyosak. - mosolyodott el.
- Igen, de most foglalkozzunk egy kicsit magunkkal. - néztem mélyen a szemébe és szorosan magamhoz öleltem és megcsókoltam.

Breakaway

Hello midnenkii. ^^"
A visszajelzések alapján úgy döntöttem, hogy elindítom az új blogot. Ott már leírtam egy szép kis csöpögős beszédet, szóval most nem akarok ide is nyálazni egyet... Szóval csak annyi, hogy akit érdekel nézzen be, nagyon számítok a támogatásotokra.

Breakaway

Nagyon remélem, hogy tetszeni fog. :'))

Mindkét blogon a következő rész (az újon nyilván az első.:'dd) hétvégére, vagy a hét elejére várható. 

Kellemes hétvégét nektek. ^^ 

xoxo.

F o n t o s !!

Hello mindenki. :'))

Sajnálom, hogy most nem résszel érkezek, de késztetést éreztem egy kis helyzetjelentésre.
Úgy néz ki, hogy mostanában hétvégén fognak érkezni a részek, mivel a hétköznapjaim elég sűrűek. I'm sorry.
Viszont van 2 dolog amit meg kéne 'beszélnünk'. :DD Az egyik kevésbé, a másik nagyon fontos.
Az egyik dolog, hogy Mellékszereplők résznél már megtaláljátok Sandy, Adam, Kevin és Luke képét is. ;dd

Na, de most jön a dolog fontosabb része. 

Gondolkodtam, hogy nyitok egy új blogot. De hát ugye ehhez azt is kell tudnom, hogy arra mennyi érdeklődés lenne. Mert őszintén arra sose gondoltam, hogy ez a blogom is így fog érdekelni titeket. De ez a blog egy kicsit már jellegű lenne, de természetesen az is 1D-s lenne. A blog prológusa már kész van, ezt ki is rakom és szeretném ha segítenétek a döntésben, hogy érdemes lenne-e most elkezdenem ezt a blogot. Ha igen akkor kattintsatok a 'Tetszik :DD'-re, vagy ha szerintetek rossz ötlet, nem kéne elindítanom akkor kattintsatok a 'Nem tetszik://'-re. Ha nagyon akarjátok komit is írhattok.:')) Ez nekem tényleg nagyon fontos lenne, de azért egyszerre 2 blog kicsit húzós... :DD Szóval tényleg őszinte véleményeket szeretnék. :')

Szóval a prológus itt van :') :




Feküdtem az ágyon és csak gondolkodtam. Ő valahol messze ott áll egy hatalmas színpadon, lányok milliói veszik kerül, minden megvan amiről mindig is álmodott. Az én álmaim is hasonlóak voltak. Emlékszem együtt terveztük meg az első közös lemezünket, a koncereinket, hogy milyen is lenne híresnek lenni együtt. De ennek az álomnak lőttek. Az álom fele valóra vált, de a másik fele itt hever romokban. 
Emlékszem amikor azt mondta, hogy megpróbálja. Hogy elindul az X-Faktorba. Csak pislogtam rá, mint egy pár hónapos kisbaba aki nem tudja, hogy mi folyik körülötte. Amikor megkérdezte, hogy mennék-e vele nem tudtam, hogy mit mondjak. Nem éreztem késznek magam. Ő sokkal magabiztosabb volt. A történet végét mindenki ismeri. Elindult, majd egy csapatba összerakták másik 4 sráccal. Azóta ők a One Direction. És, hogy én ki vagyok? Csupán egy lány hatalmas álmokkal, amik sose válhatnak valóra. Egy lány aki elvesztette a másik felét. Egy elveszett lány, egyedül a világban. Egy lány, akit Emma Stylesnak hívtak.

33. fejezet ~ Let Me Kiss You

Halii. ^^ Ez a rész azt hiszem az egyik legfontosabb rész számomra. (Ezért is hoztam ilyen hamar..:'dd) Meg azt hiszem Roxy-nak is. :'DD Hogy egy kicsit bevezesselek titeket, Roxy most fedi fel pontosan, hogy mi is volt Dave-el és mi is ez a nagy titkolózás. És higgyétek el, Jake-ről sem feledkeztem meg, csak ő most egy kicsit 'szüneteltetve' van, de azért remélem emlékeztek rá az első részekből. És az is lényeges, hogy Roxy mikor és kinek is nyílik meg... Szóval ez a rég elég kesze-kusza lett de azért remélem, hogy világos. :') És most tényleg brutálmegagiga fontos lenne, hogy írjatok nekem 1-2 sort. Nagyon szépen kérek mindenkit. *kiskutyaszemek* xoxo. <3

Let Me Kiss You

~Péntek:

-Héé, minden oké? - állt mellém Luke miközben a könyveimet pakolgattam a szekrényemben.

-Persze. - erőltettem mosolyt az arcomra. - Csak mostanában vannak dolgok amik furán alakultak.

-Vágom. Akkor ha 4 körül találkozunk a palacsintázónál az jó? 

-Oké. - bólintottam mosolyogva, aztán bementünk bioszra.

Sandy-vel sétáltunk hazafelé, miközben egymás szavába vágva beszéltünk.

-Annyira örülök, hogy együtt vagytok Kevinnel. - mosolyogtam.

-Hidd el én is. - nevetett. - Már 3 éve erre vártam. 

-Egyébként van fogalmad róla, hogy Luke-nak mi baja van? - kérdeztem

-Nem igazán. Karácsony és szilveszter között történt valami amitől kiakadt. Passz. De nem ma mentek el együtt valahova?

-De.

-Basszus akkor ti most randiztok? 

-Úgy nézek ki mint aki megakarná csalni a barátomat? - vontam fel a szemöldököm.

-Okéna.

-Csak elmegyünk együtt erre-arra. Mintha veled lennék. Barátok vagyunk. Miért olyan nagy ügy ez?

-Mert... Áhh semmi. - legyintett.

-Okéé.. - néztem rá furán.

-Sziiaa. - mosolyogtam rá Luke-ra aki a palacsintázó előtt várt.

-Hello. - mosolygott. - Éhes vagy? 

-Kicsit. Na meg gondolom nem véletlenül találkoztunk a palacsintázónál.

Luke elmosolyodott aztán bementünk. Megvettük magunknak a palacsintát aztán pedig leültünk és dumáltunk. Tök általános dolgokról, még nem jött szóba, hogy mi baja volt mostanában, de örülök, hogy vége úgy eltudtam vele hülyéskedni mint régebben. Miután végeztünk a palacsintázóba csak úgy spontán sétáltunk. Kicsit bementünk a belvárosba aztán vissza, majd olyan 8 felé már azt vettem észre, hogy a parton sétálunk és a szokásos helyünk felé tartunk. A szokásos helyünk elég messze van a strandtól ami ezért jó, mert a helyiek se nagyon ismerik. Kb. csak mi. Van egy hatalmas szikla ami tulajdonképpen a strand végét jelzi. Ott van egy kis homokos rész, amin tovább lehet menni, de tényleg olyan vékony, hogy csak egy ember fér el mellette, anélkül, hogy belelépne a vízbe. Amikor átpasszíroztad magad akkor látod a hatalmas homokos területet, tele kagylókkal a sziklák völgyében. 

Luke-al beültünk a homokba és a tengert figyeltük.

-Te hallod. - fordultam felé. - Elmondod végre, hogy mi van veled. 

-Úgyse érdekel, csak a többiek uszítottak rám, hogy kiderítsék, hogy mi van velem. - mondta és bedobott egy kavicsot a vízbe. Ha jól számoltam 7-et kacsázott.

-Ha annyira nem érdekelne szerinted most itt lennék? - vontam fel a szemöldököm.

-Csak... - feküdt hátra. - Ugye Adam minden héten másik csajt szed fel. Sandy és Kev összejöttek... 

-Luke, nem veszem be a dumát, hogy egyedül érzed magad. - feküdtem el oldalra a könyökömön támaszkodva. -  Ez túl nyálas hozzád.

-Ha elmondom soha többet nem fogsz velem szóba állni és rám se akarsz majd nézni. 

-Na azt majd meglátjuk. - feküdtem el teljesen és a fél kezemet betettem a fejem alá a másikkal meg egy kicsit meglöktem. - Mesélj.

-Oké. - kezdte. - Szóval... Ugye régebben lehet, hogy észrevetted, hogy megpróbáltam kicsit nyomulni rád. Tudod, a flörtölések, szörfleckék meg bármi, hogy közelebb kerüljek hozzád. Amikor azt hittem, hogy végre elérek valamit akkor hazajössz és közben újra együtt vagy az exeddel. Csak kicsit olyan volt, mintha ez az egész tök felesleges lett volna.

Ahogy ezt így végighallgattam totál leképedtem. Még ez is. Hirtelen nem tudtam mit kezdeni a hülye gondolataimmal a fejemben. Ott ugráltak össze-vissza.

-Bocs, nem kellett volna ezt így rád zúdítanom. - szólalt meg Luke.

-Nem csak mostanában minden összejött. - mondtam, mire Luke kérdőn nézett rám, ezért folytattam. - Hát. Az egyik részem vissza akar menni Londonba, de a másik maradni akar. A barátommal nem nagyon tudok beszélni, mert az időeltolódás miatt nagyon nehéz és így azért nagyon más... És nemrég megtudtam, hogy a legjobb barátnőm terhes, mindjárt itt az érettségi, továbbtanulás és fogalmam sincs mit kezdjek. 

-Ez azért kemény. - azt hiszem Luke csak ennyit tudott kinyögni. Bár szerintem Tina terhessége akadt fent neki először.

-Mit csináljak? - néztem fel rá nagy szemekkel.

-Lazulj el egy kicsit. Hagyd, hogy a hullámok sodorjanak egy kicsit. Amikor úgy érzed, hogy eleget sodródtál akkor meg pattanj fel a deszkára, vedd kezedbe az irányítást és minden jó lesz.

-Hagyjál már a deszkás szövegeiddel. - mosolyogtam.

-A neten olvastam. - vonta meg a vállát. Erre kitört belőlem a nevetés.

-Az egyetlen értelmes mondatod is a netről van. 

-Most megsértettél. 

-Ez van. - nyújtottam ki rá a nyelvem.

Néhány percig mindketten elgondolkodva merengtünk magunk elé. Azt hiszem átgondoltuk az előbb hallottakat. Vagyis amit én rázúdítottam Luke-ra és közben nekem leesett, hogy az előbb szerelmet vallott nekem vagy valami olyasmit.

-Luke? - néztem fel.

-Hmm? 

-Amiket az előbb mondtál... Az tényleg így van?

-Így. - bólintott.
Csak nagyokat pislogva néztem rá, hirtelen nem is tudtam, hogy mit szóljak. Egyszerűen nem bírtam felfogni. Hallottam, hogy Luke mond valamit, de nem tudtam odafigyelni. Luke-ot bírtam a legjobban a srácok közül és azt hittem, hogy túl van rajtam. De azt hiszem mégse. 

-Roxy! - integetett a fejem előtt.

-Igen? - vettem észre magam.

-Csak már 5 perce pofázok, de úgy látszik semmit nem hallottál.

-Ja, igen ne haragudj. - húztam el a számat. - Csak elgondolkodtam.

-Min?

-Az van... Hogyha nem jövök össze újra Zayn-nel akkor lehet, hogy ez az egész máshogy alakult volna. Lehet, hogy akkor most veled lennék. Nem tudom, de most ez van és nem tudok ellene mit tenni. - próbáltam finoman beadni neki a dolgot.

-Lehet, hogy mégis. - mondta, de én nem igazán értettem. 

Luke közelebb hajolt hozzám, aztán nyomott egy csókot a számra és olyan gyorsan bekebelezte az ajkaimat, hogy gondolkodni se volt időm. Hirtelen azt se tudtam, hogy hol vagyok, mit csinálok, sőt azt se, hogy ki vagyok. És nem tudom miért de visszacsókoltam. Erre Luke kicsit felbátorodott és egyre közelebb húzott magához a végén pedig már az egész teste eltakarta az enyémet, ajkai lassan de biztosan kényeztették az enyéimet, teljesen magabiztos volt. Végig az oldalamat simogatta én pedig bénán öleltem át a vállát. Luke már nyúlt volna be a felsőm alá amikor észbe kaptam.

-Te jó ég! - dobtam le magamról.

-Úristen, ne haragudj azt se tudtam, hogy mit csinálok. - fogta a fejét Luke.

-Felejtsük el oké? - néztem oldalra könnyes szemmel.

-Jézusom mekkora egy seggfej vagyok. 

-Nem, én vagyok a ribanc, mert visszacsókoltalak.

-Nem vagy ribanc. 

-De, mert most csaltam meg a barátom. - túrtam bele a hajamba.

-Ez nem igazán megcsalás. - gondolkodott.

-Igazad van az, hogy a világ másik végén egy másik sráccal smárolok az nem megcsalás. - mondtam cinikusan.

-Figyelj, nem lesz köztünk semmi. Most már szerintem legszívesebben leköpnél gondolom...

-Magamat is. - tettem hozzá.

-De figyelj, nem történt semmi jó?

-Mások szerint. De mi tudjuk, hogy ez nem így van. Majdnem lefeküdtünk. -néztem rá hihetetlenül.

-De csak majdnem. És csak smároltunk. Igaz, hogy elég vadul...

-Úristen, nem hiszem el. - ültem fel és a kezemmel átkaroltam a lábam és a fejemet a térdemre hajtottam.

-Roxy figyelj. - ült fel mellém. - Erről nem fog tudni senki. Igaz, hogy ez most már köztünk elég kínos lesz, de majd valahogy kibírjuk.

-Igen csak... - néztem fel. - Az én kapcsolataim sose voltak felhőtlenek.

-Mert? - vonta fel Luke kérdőn a szemöldökét.

Ránéztem Luke-ra és láttam, hogy tényleg sajnálja. Hogy nem tudott uralkodni magán. És, hogy tényleg érdekli, hogy mi történt anno. És máshogy nézett rám. Nem úgy, mint a csajra akit fel akar szedni hanem, mint egy barátra. Várjunk, ennyire rosszul smárolnék?!

-Az első pasim megcsalt. - kezdtem bele. - Teljesen kibuktam. 1 év kellett, hogy kiheverjem, utána jött a sulinkba egy új srác Dave. Totálisan beleszerettem és azt hittem, hogy ő is így érez. Mindenki mondta, hogy mi vagyunk a tökéletes pár, deszkás srác-deszkás csaj és mindenki úgy gondolta, hogy mi igenis teljesen passzolunk egymáshoz. Én is. Több, mint fél évig jártunk aztán egyszer amikor találkoztunk a parkban, ő megjelent full részegen. Kérdeztem, hogy hol volt, mit csinált, de nem válaszolt semmire, annyit mondott, hogy csak le akar fektetni most rögtön. Tiszta hülyének néztem, sose erőltette a dolgot, csak akkor ha én is akartam és mindig teljesen megértő volt érted. - felnéztem Luke-ra, aki csak némán bólintott jelezve, hogy figyel. - Szóval nagyon meglepett, hogy ezt mondta és amikor ellenkezni próbáltam mindenféle kifogásokkal, hogy én a parkba nem fogom csinálni a bokorban meg ilyenek, akkor megragadta a karom és elkezdett rángatni. Este volt és a városnak egy olyan részén voltunk, ahol épp kevés ember járt. Ott lakott Dave is. Felvonszolt a lakásukba és mint kiderült a szülei akkor elutaztak egy hétre és csak ketten voltunk. Bevonszolt a szobájába és bezárta az ajtót. Fogalmam se volt, hogy mit csináljak, teljesen le voltam sokkolva és féltem. Dave durván nekinyomott a falnak, mivel onnan nehezebben tudtam szabadulni. Akkor más sírtam, üvöltöttem minden bajom volt. 

-Még egy szó és nagyon megbánod. - mondta vigyorogva mire én még jobban megijedtem. 

Dave elkezdte levenni rólam a felsőmet aztán meg hasba rúgtam, mire ő egy kicsit összecsuklott, így kikerültem a szorításból és az ajtóhoz futottam, de a kulcs nála volt.
-Te ribanc. - sziszegte Dave és elindult felém.

Felsikoltottam és Dave egy hatalmas pofont kevert le neke. Pár pillanatra lesokkolódtam és újra felkelt bennem a félelem. Dave megragadta mindkét kezem és az ágyba dobott. Rám mászott és nem hagyott szabadulni. 

-Dave, ne csináld, nem bírom. - sírtam. Nem érdekelte.

Azt hiszem a többit már gondolod, hogy mi történt. - fejeztem be a történetem. A végére már azt vettem észre, hogy könnyek folynak a szememből.

-Úristen. - csak ennyit tudott kibökni. 

Némán megráztam a fejem majd feltápászkodtam.

-Azt hiszem most ki kell ürítenem a fejem. - mondtam. - Maradsz még?

-Még egy kicsit. Vagy hazakísérjelek? - kérdezte.

-Nem fogok eltévedni. 

-Abban nem lennék olyan biztos. - erre halványan elnevettem magam.

-Akkor szia. - intettem.

-Hello. - nézett fel rám a földről. 

Komótosan elindultam, majd fél úton visszanéztem. Luke megint beledobott egy kavicsot a vízbe.

32. fejezet ~ My Kind Of Love

Helloo. Sajnálom, megint egy csomót késtem az új résszel.:(( De remélem, hogy megengeditek, hogy az év végi hajtásra fogjam, ami nálam nagyon is élt.. De az ígérem (és komolyan), hogy a következő fejezet hamarabb fog jönni. :')) És tényleg sorry mindenki.
Viszont nagyon örülnék néhány kommentnek, vagy 'Tetszik:DD'-nek, mert komolyan nagyon fontos lenne nekem tényleg nagyon fontos lenne, hogy megírjátok, hogy mit gondoltok a blogomról. :')) xoxo.

My Kind Of Love

~Január vége:

Most már kezdek kicsit visszarázódni a Sydney-be. Hihetetlenül hiányzik London, de nem tudok mit tenni, ez van. Zayn-nel minden este beszélünk telefonon, utána webkamerázunk, de elég szar, mert az időeltolódás miatt vagy én alszok be vagy ő. Aztán meg vannak néha a késő esti sms-ek, amit miatt vagy én nem vagyok ott 100%-ig a suliban, vagy ő a próbán. Szóval ez így sehogy se jó. 

-Szia. - néztem bele fáradtan a kamerába

-Mizu? - kérdezte Zayn.

Hihetetlen, még így is hihetetlen jól nézett ki. Kicsit fáradt szemei voltak és a haja is kócos volt, szóval lehet, hogy aludt mielőtt elkezdtünk beszélni.

-Megvagyok. Nálatok?

-Csak a szokásos. - vonta meg a vállát. De ahogy kimondta hatalmas csattogás hallatszik az előző szobából, aztán Harry káromkodása.

-Ez mi volt? 

-Louis nem tud aludni, ezért ilyenkor azt játssza, hogy ráugrik mindenkire, hogy mi se aludjunk. - magyarázta Zayn.

-Miért nem Bii-vel játszadozik?

-Jó kérdés. 

A következő pillanatban hallottam az ajtókinyitást, majd Louis hangját. 

-Zayn miért nem alszol még? 

-Ezt én is kérdezhetném tőled. - sóhajtott Zayn, aztán megfordította a laptopot, hogy én is lássam Louis-t, meg ő is engem.

-Rooxyy! - örült meg nekem Lou.

-Hello. - integettem.

Utána pedig Louis-szal tökjól elbeszélgettünk, aztán Zayn megszólalt.

-Nem zavar, hogy én is itt vagyok? 

-Jajj, bocsi le és léptem, csövi Rox. - vigyorgott Louis.

-Szia. - köszöntem el tőle nevetve.

Ahogy Zayn visszafordította a laptopot elég szúrós szemekkel nézett rám. vagyis a kamerába.

-Bocsii. - néztem rá kiskutyaszemekkel.

Zayn elröhögte magát, majd normálisan beszélgettünk.

-Jó reggelt! - mosolygott rám Adam amikor odaértem hozzájuk.

-Olyasmit. - bólintottam álmosan.

-De fáradt itt valaki. - vigyorgott Kevin.

-Kemény 3-4 órát aludtam. - vontam meg a vállam.

-Mi a szart csináltál addig? - kérdezte Adam

-A pasijával beszélt. - válaszolt helyettem Luke fel sem nézve a telefonjából.

Kicsit furán néztem rá és már rá is kérdeztem volna, hogy mi baja van. Amióta visszajöttem Sydney-be tiszta flegma lett.

-Dúl a love mi? - zökkentett ki a gondolkodásomból Kevin.

-Aha. - bólintottam fáradtan.

Utána a srácok áttértek a délutáni szörfözésre. Valami olyasmiről volt, szó, hogy Kev elkapott valami kurva jó hullámot, de elcseszte. Aztán megérkezett Sand.

-Sziasztok. - köszönt mosolyogva, aztán lábujjhegyre állt és nyomott egy csókot Kevin szájára.

Adam, Luke és én pislogás nélkül néztünk rájuk, aztán egymásra majd újra rájuk.

-Ja a hétvégén összejöttünk. - vonta meg a vállát Kevin, miközben Sand derekát karolta át.

-És ezt nem akartátok volna elmondani? - nézett rájuk hihetetlenül Adam. 

-Most mondtuk el. - nevetett Sand.

-Bementem. - mondta röviden Luke, aztán a táskáját megrántva a vállán elindult befelé.

-Na ezzel meg mi van? - nézett utána Adam.

-Passz. - vonta meg a vállát Kevin.

-Utána megyek. - sóhajtottam

Felsiettem a lépcsőn és mire felértem pont utolértem Luke-ot. 

-Héé várj meg meg. - álltam be mellé. 

-Ahhoz képest, hogy milyen kómás vagy elég hamar beértél. - nézett le rám mosolyogva.

Egyébként Luke egy fekete-zöld belebújós kapucnis pulcsit viselt, farmerrel és tornacipővel. Barna haja ki volt vasalva és kicsit össze-vissza állt ami tökéletesen egészíti ki a barna szemeit. 

-Mi bajod van mostanában? - kérdeztem felnézve rá, ugyanis kb. egy fejjel magasabb.

-Nincs semmi bajom. - tárta szét a kezeit.

-Én nem úgy látom. 

-Figyelj. - dőlt neki a szekrényének. - Úgyse értenéd. 

-Próbáljuk meg. - ajánlottam fel. - Elmondod és lehet, hogy megértem.

-És ha nem? - vonta fel a fél szemöldökét.

-Akkor jól kiröhöglek. 

-Kedves. - vigyorgott rám.

-De komolyan mond már el. - kérleltem és közben figyeltem ahogy leveszi a pólóját és alatta feltűrődött a pólója így kilátszott a kockás hasa. Persze mögöttünk a 10.-es lányok rögtön összesúgtak meg fülig elvörösödtek, de én nem igazán voltam zavarban, csomószor láttam már Luke-ot félmeztelenül a strandon. 

-Valahogy ezt nem a suliba akarom megbeszélni, ahol minden mozdulatunkat figyelik. - utalt a folyosó túloldalán álló lányokra. 

-Megértem. - bólintottam. - És ha valamikor suli után elmennénk valahova?

-He? - nézett rám értetlenül miközben bedobta a pulcsiját a szekrénybe.

-Nem randi. - szögeztem le. - Csak, mint két amikor két barát elmegy valahova.

-Csak mint két barát? Én azt hittem azok vagyunk. - csukta be a szekrényét mosolyogva.

-Hülye. - löktem bele a vállába.

-Amúgy lehet róla szó. - mondta miközben elindultunk a terembe. - Péntek?

-Okés. - bólintottam majd levágtam magam a padomba, Luke pedig mellém.

~Tina szemszöge:

-Hidd el minden rendben lesz. - ölelt meg Liam a kapuban. 

-Nagyon remélem. - suttogtam idegesen. Már minden bajom volt, fáztam remegtem és hányingerem volt. Bár lehet, hogy a hányinger nem az idegességtől volt.

-Biztos jobb ha én is megyek? - kérdezte Liam félve.

-Igen. Legalább van egy biztos pontom akire támaszkodhatok.

-Akkor menjünk. - bólintott.

Elindultunk befelé a házba, közbe nekem mindenféle dolgok jutottak eszembe, hogy vajon mit fog szólni apa hozzá, hogy az egyetlen lánya 18 évesen terhes, ráadásul egy fiúbanda egyik tagjától. Nem hiszem, hogy oda lesz érte.

Legnagyobb meglepetésemre amikor beléptünk nem csak apám volt otthon hanem a barátnője is. Na jó, ez így még jobb lesz hurrá, az a nő egyébként is utál.

-Sziasztok. - mosolygott ránk kedvesen apa. Már egyszer-kétszer találkozott Liam-mel és nem volt vele baja.

-Hello. - köszöntünk Liam-mel, majd leraktuk a kabátjainkat a fogasra.

-Apa beszélnünk kell. - ültem le komolyan apáékkal szembe.

A nappalink úgy nézett ki, hogy volt egy kávézóasztal és azon keresztül egymással szembe két kanapé. Az egyiken apám és a barátnője Barbara ültek, a másikon pedig én és Liam.

-Mondjátok. - bólintott apa és lerakta az újságot amit eddig olvasott az íróasztalra.

Liam bátorítóan megszorította a kezem és szomorúan nézett rám. Gondolom nem szívesen lenne a helyembe. Mondta, hogyha kell akkor majd ő mondja el, de az azért mégiscsak fura lenne.

-Oké, nem tudom, hogy hogyan kezdjem. - túrtam bele a hajamba zavartan. - Szóval inkább csak a lényeget mondom. - apám bólintott. - Gyerekünk lesz. - fordítottam el a fejem.

-Mi? - szólalt meg végül apa úgy 2 perc múlva. Azt hiszem lesokkolódott. 

-Terhes vagy? - nézett rám óriási szemekkel Barbara.

-Igen. - sütöttem le a szemem.

-Azt hiszem egy kicsit gondolkodnom kell. - állt fel apa és felsétált az emeletre.

-Tina. - nézett rám csalódottan a szörny. - El sem hiszed, hogy mekkorát csalódtunk benned. - a többes számra értetlenül felnéztem. Mintha eddig annyira érdekelte volna, hogy mi van velem. - Az tény, hogy a mi kapcsolatunk nem felhőtlen, mivel eléggé szemtelen és flegma vagy ahogy megismertelek. De azt hittem, hogy azért tanultál valamit apádtól. Amikor én 18 éves voltam akkor még nem bújtam ágyba mindenféle fiúkkal, csak a továbbtanulásra gondoltam. De erre te. Most mindent tönkretettél. Hogy fogsz így egyetemre menni, ha még egy gyerek is ott van a nyakadba? És nem gondoltál volna arra, hogy elvettesd?  Nem hittem volna, hogy ilyen felelőtlen vagy.

Na azt hiszem itt elegem lett. Nem elég, hogy ez a nő csak úgy beállított az életembe, de amikor a szerencsétlen életem új fordulatot vesz (nem is kicsit) az ő kioktatását kell hallgatnom. Mi az, hogy mindenféle pasik? Liam a barátom ha nem vette volna észre! És nem direkt akartam teherbe esni és ezzel nem fősulira menni, merthogy ez milyen jó kifogás, egyszerűen csak elszakadt az óvszer. És nem akartam elveszteni a gyereket, mert ugyanolyan joga van élni, mint bárki másnak, ha már egyszer megfogant. Biztosan életem végéig lelkiismeret-furdalásom lenne, ha tudom, hogy elvettem valakinek az életét, aki ráadásul az én gyerekem lett volna. Egyszerűen nem.

Nyeltem egy nagyot és gondoltam, hogy mindezt elmondom neki. De aztán mégsem. Úgyse érdekelné igazán és őszintén, neki ehhez semmi köze sincs. Sóhajtva felálltam és kimentem a konyhába inni egy pohár vizet és Liam is jött velem. 

-Nincs semmi baj. - ölelt magához. Azt hiszem érezte, hogy most nem vagyok a legjobb hangulatomban. Igazából ő sem.

Kicsit beszélgettünk, nyugtattuk egymást, meg ilyenek, aztán apa bejött a konyhába.

-Magunkra hagynál egy kicsit? - kérdezte Liam-et.

-Persze. - bólintott Liam.

-Vagy várj. - szólt utána. - Inkább maradj. Ez rád is tartozik.

-Oké. - mondta Liam, majd visszajött.

-Hányadik hónapban vagy? - kérdezte apa.

-Harmadik. - válaszoltam

-Jó figyeljetek. Mire Tina a negyedik hónapba ér, költözzetek el közösen. Szerezzetek magatoknak egy házat/lakást. Mindenben amiben kell segítek, de nem bírnám végignézni, ahogy a lányom 18 évesen itthon mászkál az egyre növekvő hasával. Nem akarlak teljesen eltaszítani magamtól, de most nagy csalódást okoztál nekem. Ha te ezt így akarod legyen. Kezdjetek közös életet, de engem hagyjatok ki ebből. - darálta le én pedig lesokkolódtam. - Gondolom már a ma éjszakát se akarod itt tölteni. - utalt arra, hogy most nem akar itt látni. 

-De apa... - szóltam alig hallhatóan, de apámat nem érdekelte, sarkon fordult és becsapta maga után az ajtót.

Hihetetlenül néztem a becsapott ajtóra néhány másodpercig, aztán a könnyek eleredtek. Nem bírtam tovább. Liam azonnal odalépett mellém és szorosan magához ölelt. Nem hiszem el, hogy a saját apám kitagadott. Ennyit a nagy családi összetartásról.

-Azt hiszem mennünk kéne. - suttogta Liam.

-Ühüm. - bólintottam aztán gyorsan felrohantam a szobámba és összedobáltam a legfontosabb dolgaimat a sporttáskámba. Laptop, töltők, a ruháim fele, amik lassan már úgyse lesznek jók rám. Amikor szép lassan mindennel kész lettem lesiettem a nappaliba, ahol Liam az ajtónak támaszkodva állt, miközben apám idegesen méregette a szörny pedig apám karját simogatta. Szegény Liam.

-Mehetünk. - suttogtam alig hallhatóan, majd felkaptam a kabátom és köszönés nélkül elmentünk. 

~Zayn szemszöge:

Éppen Roxy-val webkameráztam amikor Tina benyitott. 

-Sziaa. - mosolyogtam rá meglepetten.

-Zavarok? - kérdezte zavartan. - Csak a többieknek már beköszöntem, de ők mondták, hogy egész nap bealudtál és inkább ne keltselek fel. De gondoltam már elég késő van, hogy felébredj. - utalt arra, hogy mostanában inkább nappal alszok és inkább éjjel vagyok fent.

-Dehogy zavarsz. - nevettem. - Akarsz Roxy-val beszélni? 

Elég értetlenül nézett rám, ezért finom rácsaptam az ágyra, hogy jöjjön ide. Tina leült az ágy szélére és leesett neki.

-Tinaaaaaaa. - vigyorgott bele Roxy a kamerába.

-Szia. - mosolyodott el fáradtan Tina.

-Mi a baj? - komorodott el Roxy.

-Baj van? - lepődtem meg.

-Hosszú. - legyintett Tina.

Oké, kicsit furcsa, hogy Roxy több millió mérföldről észreveszi, hogy Tinának baja van, nekem meg fel se tűnt, pedig itt ül mellettem.

-Van időnk. - vonta meg a vállát Roxy.

-Kimenjek? - kérdeztem. Roxy a kamerából, Tina pedig mellőlem pislogott nagyokat. Ez egyértelmű válasz volt számomra.

-Akkor lelkizzetek egyet. - mosolyogtam rájuk, majd átadtam Tinának a laptopot és kimentem.

~Roxy szemszöge:

-Hogy mi?! - döbbentem le totálisan amikor Tina felvázolta a helyzetet.

-Így volt. - húzta el a száját.

-De... Úristen. Nem hiszem el. 

-Pedig így volt. - bólintott Tina. - És az a legdurvább, hogy nekem Liam volt az első...

-Liam volt az első? - lepődtem meg újra.

-Aha.

-Nem az a régi pasid.. öö.. Bob?

-Remélem, hogy most csak hülyéskedtél. - húzta félmosolyra a száját. Oké, a srác nem volt rossz, de kicsit szerencsétlen volt. Nem is értem, hogy Tina miért jött össze vele.

-De azt mondtad, hogy lefeküdtetek. - csodálkoztam.

-Igen, mert akkor ti már mind túl voltatok rajta én meg még nem. - kicsit elhúztam a számat, de aztán persze rögtön áttértem másik témára.

-És milyen volt? - húzogattam a szemöldököm. 

-Ajj már. - nézett Tina felfelé nevetve.

-Na most komolyan. - mosolyogtam rá.

Utána kicsit túl részletesen is kibeszéltük a dolgot. 

-Mutasd meg a pocakod. - mosolyogtam rá.

Tina lerakta a laptopot és oldalra fordulva felhúzta a pólóját. Még nem volt olyan nagy, de azért látszott, hogy alakul ott valami.

-De aranyos. - mosolyogtam.

-Hát igen. Kár, hogy a körülmények nem kedveznek szegény gyereknek. 

-Figyelj. - néztem rá komolyan. - Szerintem ti Liam-mel annyira jó páros vagytok, hogy simán megoldjátok ezt is. 

-Remélem. - sóhajtotta Tina és a kamerán keresztül láttam, hogy megsimogatta a hasát.

Díj. :')

Sziasztok! :') Most nem résszel jelentkezek, viszont nagyon boldog vagyok, a blog megkapta az első díját, aminek hihetetlenül örülök, soha nem számítottam volna ilyesmire. :')) Komolyan, amikor elkezdtem a blogot akkor nem is számítottam rá, hogy valaha valakit érdekli is fog, tetszeni is fog neki egy díjat pedig el se mertem volna képzelni. :')) Szóval egy picit meghatódtam és hihetetlen boldog vagyok és ráadásul egy ilyen fantasztikus blogtól kaptam, mint a Vampire wars. :')) Szóval még egyszer nagyon-nagyon köszönöm. :'))

A résszel kapcsolatban pedig csak annyit, hogy úgy tervezem, hogy a hétvégére kész lesz. ;dd

    

Szabályok:

1. Írj magadról 11 dolgot!

2. Válaszolj 11 kérdésre!

3. Írj 11 kérdést!

4. Küld tovább 11 embernek!

1. Írj magadról 11 dolgot!

1. Egy őrült, álmodozó, maximalista csaj vagyok.

2. Imádom a pingvineket...

3. Ugye minden Directionernek van egy egyáltalán nem titkos, de azért titkos kedvence az 1D-ből. Az enyém Zayn. :'DD

4. Magas vagyok (kb 175. cm) és még nagyon valószínű, hogy nőni fogok és nem igazán rajongok ezért. :'dd

5. Már 4 éve röplabdázok, szóval az a 175 cm nem is olyan nagy hátrány...

6. Nem tudok táncolni. xd

7. Kedvenc színem a narancssárga. ^^

8. Kedvenc tantárgyam az angol.

9. Imádom a teniszt, Djokovic a kedvencem. :'))

10. Szeretem a Rolling Stones-t. :'DD

11. Sose bízok az írásaimban, többen is mondták már, hogy van ehhez tehetségem, de nem nagyon hiszek ebben.

2. Válaszolj 11 kérdésre

1. Mi az a három dolog, amit mindenképpen meg akarsz csinálni, mielőtt meghalsz? Kipróbálni a szörfözést, Eljutni New York-ba, Valami olyat elérni amire az emberek felfigyelnek.

2. Példaképed? Pink. 

3. Melyik az a tantárgy, amit a pokol legmélyebb bugyraiba kívánsz?  Fizika. :'DD

4. Kedvenc évszak? Nyáár. ^^

5. Mi az ami inspirál? Igazából mindenhez más...

6. Volt már rád valami (film, könyv, zene stb.) olyan hatással, amitől elsírtad magad? Mi? Nem vagyok egy könnyen zavarba hozható, sírós ember szóval nem, nem igazán volt ilyen. :') De azért biztos vagyok benne, hogy majd az SzJG (Szent Johanna Gimi, aki esetleg nem ismerné) biztos elejtek pár könnycseppet. :'))

7. Melyik országban élnél szívesen? Olaszországban. :'))

8. A családod mindig mindenben támogat? A legtöbb dologban igen. :')

9. Melyik tantárgyból vagy a legjobb? Ez a kedvenced is? Angol. Igen. :')

10. Félsz éjszaka sétálni az utcán? Attól függ, hogy ismerem-e azt a helyet ahol vagyok.

11. Ki az, akire mindig számíthatsz, ha baj van? A legjobb barátaimra.

3. Írj 11 kérdést!

1. Van olyan tárgy amihez különösen kötődsz?

2. Ha lehetne egy szuper képességed mit választanál?

3. Milyen zene jár most a fejedben/mit hallgatsz?

4. Hogyan öltözködsz a hétköznapokban?

5. Az életben is ugyanolyan őszinte vagy, mint az írásban, vagy esetleg az életben jobban elfojtod az érzéseidet?

6. Ha bármilyen állatot tarthatnál otthon mit választanál?

7. Kire nézel fel a legjobban?

8. Mitől félsz?

9. Pesszimista vagy optimista vagy inkább?

10. Milyen nyelv(eket) tanulsz?

11. Mi inspirált téged az írásra?

3. Küld tovább 11 embernek!

~ Fight For You. ~

Directioners Life in Brighton.*

Who do you think you are?

Crazy,Stupid...Love?!

The New Legend

They don't know about us

(Tudom, hogy 11-et kéne, de az álatalam olvasott/ismert blogok/írok közül úgy érzem, hogy ők azok akik megérdemlik.:') )