15. fejezet ~ Cease Fire

Hello. Próbáltam sietni a résszel (gondolom már unjátok a dumát, de tényleg így van) de ismét csak így jöttem ki. :SS De köszönöm a kommenteket és mivel VALAKITŐL(tudja akiről szó van :PP) fenyegetéseket kaptam, hogy mi történik, hogyha abbahagyom a blogot nem törlöm. Persze nem csak ezért, nagyon jól esetek a komik, hogy tényleg érdekel amit csinálok, de továbbra is legyetek bátrak és írogassatok. ;dd Egyébként, ha valaki tud valami jó 1D-s blogot akkor nagyon örülnék ha elküldeni, mert kezdek kifogyni az olvasnivalóból és nem csak írni szeretek blogokat..;))
És még annyit, hogy lehetséges, hogy egy kis időre eltűnök (max 1 hét), de ha a közeljövőben nem térek vissza akkor megettek az óriás Nutellaevő dinoszauruszok. :SS
Na a baromságaimat felfüggesztem, jó olvasást. ^^ xoxo.

Cease Fire

Lent ültünk a kanapén mind a négyen, és a kis kínai pálcikákkal próbáltuk kihalászni a kaját a dobozból.

-Valahogy a filmekben olyan profin megy az embereknek - húzta ki Tina a pálcikáit, amin az egyiken 'gyönyörűen' lógott le valami tészta

-Vagy csak mi vagyunk bénák - mondta Liam

-Mindjárt hozok neked egy kanalat - röhögött Zayn

-Anyádat Malik - nézett rá szúrósan Liam

-Roxy, te hogy tudod viszonylag normálisan enni? - nézett rám Tina

-Úgy 2 hónapig ilyeneken éltünk Bryan-nel. Aztán meguntuk és elkezdtünk főzni. De egyébként nem agysebészet. - néztem rá a 3 idiótára akik úgy néztek rám mint az 5 évesek az oviban

Szóval most én lettem az óvónéni, aki megtanítja a gyerekeket szépen villával  és életlen késsel enni. Csak nekünk pálcikáink voltak...

-Mi ez a hang? - kérdezte Zayn amikor egy ideig mindenki csendben volt és valami halk zörgést lehetett hallani

-Puszedli - nézett fel Tina 

-He? - értetlenkedett Zayn

-Tina nyula - magyaráztam a pálcikákkal hadonászva

-Hogy lehet elnevezni egy nyuszit Puszedli? - szállt be Liam is

-11 éves voltam jó? - védte magát Tina

-Hol van? - szólt közbe Zayn

-Ott az ablakban. - mutatta Tina

-Megnézhetem? - kérdezte, mire Tina csak bólintott

Zayn odasétált az ablakhoz, majd elkezdte simogatni Puszedlit és szép lassan kivette.

-Jézusom ne úgy fogd - forgattam meg a szemeimet

Leraktam a dobozt a pálcikákkal és odamentem neki segíteni megfogni normálisan a nyuszit.

-És úgy miért nem volt jó ahogy én fogtam? - nézett rám

-Mert így kell fogni. 

-Miért te ilyen rohadt nagy nyúlszakértő vagy mi?

-Jobban mint te.

-Honnan tudod, hogy nem értek a nyuszikhoz?

-Onnan, hogy megfogni se tudod.

-És te honnan tudod, hogy hogyan kell megfogni?

-Szerintem ti csodálatos szülők lesztek - szólt közbe Liam - csak akkor szerintem a pelenkázáson fogtok veszekedni miközben a gyerek bűzlik a szartól.

Zayn-nel egymásra néztünk majd elnevettük magunkat. 

-Ha már itt tartunk Zayn-t leszarta a nyúl. - néztem rá

-Bazdmeg - röhögött kínjában Zayn

-Add ide - nevettem, majd elvettem tőle Puszedlit 
Amíg Zayn elment kezet mosni visszaültem Tináékhoz.
-Emlékszel mennyit nyúztuk szegény Puszedlit amikor megkaptam? - mosolygott Tina
-Ja. Csoda hogy még mindig él. - dögönyöztem a nyuszit 
-Ez a nyúl elég fasza lehet, hogyha kibírt veletek ennyi időt. - nevetett Liam
-Az biztos - jött vissza Zayn - de én is bírom a nyulat, mert a ruhámat nem szarta le csak a kezemet.
-Nehogy azt hidd - fordult felé Liam miközben Zayn leült - csak pont most rontotta el a célzást.
-Hiszed Payne - vette vissza Zayn

Úgy egy fél óra múlva már újra Zayn kezébe került Puszedli. Odahajolt hozzám és a fülembe suttogta:
-Gyere menjünk ki a kertbe.
Bólintottam majd elindultunk.
-Hova-hova? - kérdezte Liam
-Hagyunk titeket egy kicsit kettesben - kacsintott hátra Zayn miközben visszatette Puszedlit a helyére
-Vagy inkább ti akartok kettesben lenni nem? - vonta fel a szemöldökét Tina
-Legyen mindkettő - mondtam mosolyogva, majd Zayn átkarolta a derekam és kisétáltunk a kertbe
Már egész sötét, persze mivel már 10 körül volt. Tináék kertje tele van ilyen kis lámpákkal szóval az egész teljesen be van világítva, tök hangulatos. Zayn-nel leültünk egymással szembe a fűbe és spontán dumáltunk.
-Zayn elmondanád végre, hogy mi olyan érdekes a lábamon, hogy egész este azt bámulod? - kérdeztem, mert már megint a bokámat bámulta
-Csak jó a tetkód.
-Jaa - kezdtem el csavargatni egy hajtincsem
Igen van a bokámon egy tetkó. Igen, most nyilván látszott mivel shortban voltam. Egy violinkulcs és mellette egy pici csillag. Nem feltűnő csak szép.
-Nem azért tök jól néz ki - kezdett el nyugtatni Zayn - csak eddig mindig hosszú gatyában voltál és így nem láttam. És nem mondtad, hogy van

-Kérdezted? - néztem rá flegmán
-Igaz - nevetett, mire én is elmosolyodtam - Akkor most kérdezek. Mióta van tetkód?
-Ja hát ez volt az első. - gondolkodtam - Úgy egy éve csináltattam.
-Első? - kerekedett el Zayn szeme - Hány tetkód van?
-3. - mondtam - Van egy a bokámon, a csípőmön és az oldalamon.
-Mutasd. - csillant fel Zayn szeme
-Az még ráér - nevettem 

Zayn magához húzott (természetesen a seggemnél...) és hosszan megcsókolt.

~

Másnap csak munka után tudtam hazamenni, szóval nagy szatyrokkal léptem be a Nando's-ba. A többiek érdekesen néztek, de csak legyintettem egyet.
-Zayn? - kérdezte mosolyogva Leah
-Mi? - néztem rá furán, majd leesett - Ja nem, dehogy, csak tegnap barátnőmmel vásároltunk és nála aludtam este és nem tudtam hazamenni.
-Igen, ez lefordítva Zayn vett neked egy csomó szart, este dugtatok és nála maradtál éjszakára. 
-Sajnálom Leah, de nem. Bár igaz, Zayn is megjelent este, de ott volt még a barátnőm is...
-Szóval 3-masban nyomtátok?
-Te nagyon hülye vagy - röhögtem fel reménytelenül
-Jó, tudod, hogy nem gondolom komolyan. - nevetett
-Gondolom... 

Épp halára untam magam a pénztárnál, mivel elég nyugis napunk volt, kevés vevővel és nálam épp nem állt senki amikor egyszer csak hatalmas hangzavar lett az egész étteremben. Teljesen úgy hangzott, mintha egy csapat srác lépett volna be, hangosan szólt a zene, nagy röhögés és az utánozhatatlan gördeszkakerekek hangja.
Pedig nem egy csapat fiú jött, be csak kettő és láttam, ahogy a főnököm odarohant hozzájuk. 
-Mégis mit képzelnek magukról?! - ordított rájuk - Igaz, hogy ez egy gyorsétterem, de nem engedhetik meg maguknak hogy így viselkedjenek! Mégis...
-Héé nyugi nyanya álljál már le - szólt közbe az egyik
Az egész étteremben halk sziszegés hallatszott, és mindenki látta, hogy ez most kemény lesz. Ezt a halk kínos csöndet a röhögésem szakította félbe.
Hirtelen mindenki rám nézett és kínomban szép lassan becsúsztam a pult alá.
Mivel a szélső kasszában álltam láttam, ahogy a sárkány elsétál mellettem és beront az irodájába. Gyorsan fellélegeztem és felpattantam. Körbenéztem és láttam, hogy mindenki zavartalanul folytatja azt amit eddig csinált, szóval én is fogadtam az új vevőimet.
-Ti még mindig nagyon betegek vagytok - nevettem, ahogy rájuk néztem 
-Tudjuk - mondta egyszerre Nick és Rob
Nick és Rob... Két hatalmas fazon, a suli hangadói, állandó balhékkal. A legjobb barátaim a csajokon kívül. A suliban mindig heten nyomulunk együtt és egyszerűen nem lehet nem bírni ezt a két srácot srácot. Régi nagy haverjuk  volt még Dave, de Dave leszakadt a bandából a szakításunk óta. Jó nem leszakadt, Rob és Nick szó szerint kiütötték... Na mindegy hosszú...
-Mit kerestek itt? - kérdeztem mosolyogva
-Téged. - mondta Nick
-Engem?
-Tudod kicsit bánt minket, hogy a húgunk nem mondja el, hogy bepasizott - vetett rám szemrehányó pillantást Rob
-Ti is tudjátok? - lepődtem meg
-A fél világ tudja Rox ne hülyüljél már - röhögött Rob
-Jó, nekem ez még új - védtem magam
-Ömm... elnézést... - bökte hátba Nick-et egy 30-as öltönyös pasi - Vesznek valamit vagy jöhetnék? 
-Hova akar jönni? - ráncolta a szemöldökét Rob
-Gondolom előre a sorba ti sötétek - forgattam a szemeim - Jöjjön csak uram, elnézést. - erőltettem mosolyt az arcomra
-Köszönöm. 
-Bazzeg Roxy te ezt hogy bírod? - nézett rám Nick - Egész nap mosolyogva kiszolgálni ilyen faszfejeket? 
-Ha szükséged van a pénzre megerőlteted magad. - kacsintottam
-Nagyon elakartok utazni a csajokkal augusztusba mi?
-Hát... eléggé... minél messzebb vagytok tőlünk annál jobb
-Köcsög - röhögött Rob

Rendesen elfáradtam amikor hazaértem. A nyugis napomból Rob és Nick jó kis nyüzsit varázsolták. Már csak Liz kellett volna...
De kajak borzalmasak. A végére Leah közölte, hogy rám lettek bízva, szóval nekem kellet rájuk szólnom  hogy ne egyék meg mások kajáját, ne simogassák a nénik parókáját, ne fogdossák az idegen lányokat (erre Nick rávágta, hogy nem idegen, most találkoztak) az, hogy azokból a tálcákból amiket az emberek otthagytak várat építettek már nem is érdekelt.
Erőt vettem magamon és gondoltam rendet csinálok a szobámban és elrakom az új cuccaimat is. 
Gondoltam a nehezét a végére hagyom (szekrényem) ezért inkább először gyorsan felporszívóztam. Hogy ezt végrehajthassam az összes földön lévő cuccomat feldobáltam az ágyamra. Miután azzal is kész lettem az íróasztalomat tettem rendbe. Megtaláltam a rég kereset (SE) fizikakönyvem, amit egy mozdulattal kibasztam a kukába. 
Ezután már tényleg jöhetett a szekrény, és ahogy kinyitottam minden rám zuhant. Miután csináltam magamnak helyett elkezdtem szelektálni a dolgok között.
Egyszer csak a kezem beakadt valami aminek nagyon nem kellett volna. 
A kezembe vettem azt a bizonyos kék magassarkút ami az igazi első randinkon volt rajtam Zayn-nel. A cipőt amit Mandy-től kaptam kölcsön.
Nem éppen az én stílusom, de ez az akkori szerelésemhez nagyon illet, és tulajdonképen Mandy megmentette az estémet, mert más cipőm nem nagyon lett volna és elég gáz lett volna, ha a kék tornacipőmet vettem volna fel. Hirtelen elkezdett hiányozni az idő amikor még legjobb barátok voltunk. Nagyon nagy baromságai és talán a legperverzebb a csajok közül. Összeillenek Hazza-val...
Tényleg ő már Harry-vel jár. És nem is tudtuk kibeszélni. Ahogy azt se, hogy én Zayn-nel. Pedig Mandy az a csajok közül aki minden témában benne van és imád beszélni.
Végighúztam az ujjam a cipő sarkán és közben továbbra is Mandy-re gondoltam. Hiányzik. Igen hiányzik a legjobb barátnőm.
Igazából a legjobb barátnő nálam érdekes kifejezés. Nekem ez egyszerre 4 személyt jelent. Tinát, Mandy-t, Liz és Bii-t. Sorrend nincs mindegyikükben mást szeretek. És nem tudom felfogni, hogy ebből egyet elvesztettem. Nem lehet.
Felvettem a cipőt és besétáltam a tükör elé. Igaz melegítőgatyával elég bénán nézett ki, de jól esett, hogy rajtam volt.

Fél óra múlva az ágyamon feküdtem tehetetlenül a cipők mellettem a földön. Egy hirtelen ötlettől kezdve megragadtam a telefonom és tárcsáztam Mand számát. Ki volt kapcsolva. Na ekkor jött el a pillanat, hogy elkezdtem aggódni.
Mandy soha nem kapcsolja ki a mobilját és le se merülhetett, mivel tudom, hogy minden este beteszi töltőre. 
Hívtam Harry-t.
-Szia - szóltam bele idegesen
-Hello Rox. Gáz van?
-Mandy veled van? 
-Nem, ma nem találkoztunk. Írt egy sms-t, hogy hosszú napja van sokáig volt bent meg ilyeneket. Miért?
-Csak jó lenne beszélni szeretnék vele. Már unom ezt a haragtartós izét.
-Ja vágom. Akkor szerintem próbáld meg elérni. - 
Észlény...
-Az lesz. - mondtam - Akkor köszi hello
-Szia.
Szóval tényleg valami gáz van, mert szerintem Mandy nem egy sms-ben rendezné le Harry-t. Vagyis nem ismerem a kapcsolatukat, szóval ki tudja. Mindegy, a lényeg, hogy a megérzéseim azt súgták, hogy valami gáz van, ezért gyorsan felvettem a magas szárú Nike cipőmet és egy pulcsit, majd gyorsan felkaptam Mandy cipőjét és elindultam. A telefonommal folyamatosan Mandy-t tárcsáztam, hátha csoda történik, de természetesen nem.
Amikor odaértem a házukhoz megnéztem a telefonomon az órát, hogy mennyi idő. Fél tizenegy körül volt, gondolom Mandy szülei nem nagyon örülnének, ha ilyenkor becsöngetnék hozzájuk, ezért átmásztam a kerítésen. 
Igen komolyan. Nem volt gáz, már egyszer másztunk be így a csajokkal amikor Mandy-nek meglepetésbulit szerveztünk 10 évesen és a szülei elfelejtették odaadni a kulcsokat. 
Szóval bemásztam a kerítésen és gyorsan hátrafutottam a hátsókertbe ahova Mandy ablaka nyílt és szerencsémre láttam, hogy ég nála a lámpa. Megpróbáltam még egyszer felhívni, persze hiába. Akkor kerestem valamit amit nekidobhatnék az ablaknak, de semmit nem találtam. Szóval reménytelenül ott álltam melegítőgatyába, Nike cipőben és pulcsiban, a barátnőm házánál ahova nem mellesleg belopództam és ő nem hajlandó felvenni a telefont miközben egy magassarkú volt a kezembe. Elég szerencsétlenül nézhettem ki.
-Roxy? - jelent meg egy női alak
-Mrs. Gordon? - ismertem fel Mandy anyukáját 
Mrs. Gordon ott állt egy szál köntösben és a haja azokkal a fura csavarókkal volt tele. 
-Elnézést kérek, nagyon szégyellem magam, csak nagyon kéne beszélnem Mandy-vel és nem akartam zavarni, de azt hiszem mégis sikerült és... - magyarázkodtam, de Mrs. Gordon közbeszólt
-Semmi baj - mosolygott tovább - szerintem most amúgy is elég nagy szüksége van rád. Szóval gyere csak. A bátyád tudja, hogy itt vagy?
-Igen - hazudtam (egyébként Vicky-vel van, de a felnőtteknek mindig azt kell mondani amit hallani akarnak)
Mrs. Gordon bevezetett a házba és mondta,hogy maradjak ameddig csak szeretnék/szükséges. Már biztos voltam benne, hogy valami baj van, mert Mrs. Gordon is kicsit zaklatott volt. 
Megálltam Mandy szobája előtt majd halkan bekopogtam.
-Ki az? - hallottam tompán Mandy hangját
-Mand... Roxy vagyok. Beengedsz? - kérdeztem kicsit félve
Semmi válasz. Már épp indulni akartam amikor Mandy megjelent az ajtóban.
Kisírt szemei voltak, haja totál bénám állt és a sminkje ami valószínűleg rajtamaradt teljesen elmosódott. Ahogy megláttam azonnal szorosan megöleltem és ő is azonnal vissza. Ahogy láttam ezt az elesett Mandy-t nekem is rögtön sírhatnékom támadt.
-Mi történt? - kérdeztem az ölelés közben
-Örökbe fogadtak - motyogta alig hallhatóan
-Hogy mi?!