2012. december 2., vasárnap

23. fejezet ~ Boulevard Of Broken Dreams

Hello ^^ Örömmel látom, hogy ismét sikerült meglepetést okoznom nektek, és elárulom, hogy ebben a részben megismerjük Niall barátnőjét és természetesen részletesebben megtudjuk, hogy hogyan is gondolta Bryan a Sydney dolgot. Kicsit sajnáltam, hogy kevesebb komment érkezett az előző fejihez, mint ahogy szokott, de attól még nagyon köszönöm azoknak akik írtak. :') Nekem nagyon sokat jelent akár 1-2 szó is, csak tudni szeretném, hogy mennyire tetszik nektek a blog. :) De akik mégis nagyon bátortalanok (pedig nincs mitől félni, nem harapok:) ) nyomjanak rá alul a 'Tetszik:D'-re vagy a 'Nem Tetszik ://'-re, mert az is nagy segítség nekem. :') (Persze ez azoknak is kötelező akik kommentelnek is :DD) Na akkor xoxo everyone és mindenkinek kitartást a sulihoz.! :D <3




Boulevard Of Broken Dreams


-Ez most komoly? - kérdeztem elképedve Bryan-t
-Igen. 
-És engem nem kéne megkérdezni?! - fakadtam ki -Rox, nyugi és hadd mondjam el a részleteket.
-Mond. - fontam össze magam előtt a karom és mereven bámultam előre
-Az a helyzet, hogy amikor kint voltam találkoztam Vic szüleinek a barátaival akiknek van egy jól menő cégük és állást ajánlottak, ami sokkal jobban keresne mint az itteni és egyszerűbb lenne. Másrészt Sydney teljesen magával ragadott, és tudtad régebbről is, hogy régi álmom volt kijutni oda. És a harmadik ok... meg fogom kérni Vicky kezét.
Ahogy ezt végighallgattam könnyek szöktek a szemembe. Nem tudtam mit csináljak. Örüljek, hogy a bátyám végre megtalálta a helyét, vagy sírjak mert én elvesztettem ezt. Bryan sose szerette annyira London-t, mint én. És nagyon mélyen tudtam, hogy ennyi idős korában nem fog itt maradni, de abba nem gondoltam bele, hogy nekem is mennem kéne. Hiszen ha anyáék élnének... de ebbe most ne gondoljunk bele most ez van. És tudom, hogy az lesz amit Bryan mond, hiszen ő a bátyám és ő a felelős értem.
De közben... Itt vannak a barátaim, az életem és... Zayn.
-És a sulival mi lesz? - nyeltem le a könnyeimet a lehető legbénább indokkal
-Vicky anyja tanárnő, aki egy nagyon jó suliban tanít és azt mondta, hogy a te jegyeiddel simán felvesznek oda.
-Mikor akarsz kiköltözni? És mégis hova? - próbáltam további bökkenőket keresni
-Nyár végén. És Vic apjával találtunk egy nagyon szép házat.
-Vicky apja ingatlanügynök mi? - vontam fel a szemöldököm
-Eltaláltad. - hajtotta le a fejét
Ennyi kellet, kicsúszott az első könnycsepp. Minden tökéletes. Bryan-nek. Ő elveszi élete szerelmét, kiköltözik az álomvárosába, és még engem is biztonságban tudhat. És nekem? Itt kell hagynom a barátaimat, a sulit amit annyira utáltam, hogy már szerettem is és a barátomat is. 
-Már eldöntötted ugye? - kérdeztem könnyezve
-El. - bólintott komolyan 
Eddig tartott Bryan-hoz bújtam és elkezdtem bőgni, mint egy kisgyerek.
-Ne sírj kérlek. - simogatta a hátam - Minden rendben lesz. Hidd el Sydney tényleg rohadt jó hely, bármelyik nap lemehetsz a strandra, az emberek vidámak és jókedvűek és az új suli is szuper lesz. És lesznek új haverjaid is.
-De nekem London a lehető legjobb hely, nem érdekel a strand, én szeretek röhögni az ideges londoniakon, a sulim is teljesen jó. És Tinát, Mandy-t, Liz-t, és Bii-t senki nem tudja pótolni.
-Tudom. - sóhajtotta Bryan - De nyáron és karácsonykor hazajövünk.
-De mindkettő olyan távol van egymástól. - hüppögtem
-Sajnálom. - mondta őszintén

1 óra múlva amikor kisajnáltam magam rájöttem, hogy ma találkozunk a csajokkal, szóval ideje lenne rendbe szednem magam. Amikor belenéztem a tükörbe rögtön vágtam egy 'te jó ég!' fintort, merthogy én ilyen fejjel utcára nem megyek az fix. Na mindegy erre találták ki a sminket. Amikor kész lettem valamivel tűrhetőbb lett a kinézetem, szóval gyorsan begumiztam a hajam, mert most nem volt kedvem azzal is külön foglalkozni, átöltöztem és elindultam. A parkban találkoztunk, de mivel zuhogott az eső vittem magammal esernyőt. Sétálás közben a cipőm orra előtt leeső esőcseppeket bámultam és belegondoltam, hogy ez, hogy fog nekem hiányozni majd Sydney-ben! Ott alig esik az eső, és szinte mindig nyár van! Persze gondolom mindenki más örülne ennek, de én nem tudom felfogni, hogy mindent itt kell hagynom. Egyszerűen nem.
Mire odaértem a parkhoz már mind ott voltak. Mindenkinél esernyő volt, kivéve Liz-nél akinek a haja teljesen leázva omlott a vállára és Mandy esernyője alatt állt.
-Nem is te lennél - néztem végig rajta.
-Nem mindegy?! - akadt ki - Inkább menjünk valami melegebb helyre.
-Starbucks? - kérdezte Tina
-Menjünk. - bólintott Liz majd elindultunk
Útközben Mand unatkozott és azzal szórakozott, hogy kihúzta Liz feje alól az esernyőt aki ilyenkor mindig dührohamot kapott. 
-Mandy nem unod még? - nézett rá Tina - Már én rosszul vagyok Liz ordításától.
-Úgyis mindjárt ott vagyunk - vonta meg a vállát Mand
Amikor beértünk a Starbucks-ba két nem várt alakot láttunk meg. Louis-t és Bii-t. Amint Bii észrevett minket kérdőn Louis-ra nézett aki valamit mondott neki, majd Bii rögtön odarohant hozzánk és egy nagy 5-ös ölelésbe kötöttünk ki.
-Jajj csajok ne haragudjatok! - fordult körbe Bii
-Te ne haragudj ránk, el kellett volna mondanunk - mondta Liz 
-Elfelejtve? - kérdezte mosolyogva Tina
-Igen. - vágtuk rá egyszerre
-Istenem de nyálasak vagyunk - röhögtem fel 
-Öö.. nem akartok leülni? - szólt bele Lou - Csak mert mindenki titeket bámul.
Végignéztem a csöndes Starbucks-on ahol az emberek neteztek vagy beszélgettek mint egy normál kávézóba, de egyszer csak megjelent 4 lány (és az egyik még agyon is volt ázva) és beleugrottam egy másik lány nyakába. Hát lehet, hogy tényleg nem erre számítottak...
Gyorsan leültünk és egymás szavába vágva kezdtünk el dumálni.
-Hát remélem, hogy ti ezt értitek - nevetett fel Louis - de nekem ennyi elég volt. Majd találkozunk még. Hello - intett majd elment
Mind elköszöntünk Louis-tól, majd folytattuk a nagy beszélgetésünket. Teljesen szóról szóra kibeszéltük a veszekedésünket, és mindent megbeszéltünk, hogy tisztázva legyen. Egy fél óra múlva meguntuk az unalmas hangulatú Starbucks-ot ezért inkább átmentünk Tináékhoz.
Tina, Bii és Liz az ágyon ültek, Mandy és én pedig a földön csöveztünk. Mindenféle kajákat kipakoltunk, csokit, chips-et, ropit és kekszeket. Na jó, nem tudom, hogy ez mennyire tartozik a 'kaja' kategóriába. 
-Halljátok - fordult körbe Bii - valamit el kéne mondanom.
-Lökjed. - mondta Liz
-Louis mesélte, hogy voltatok nálam. Vagyis ott ahol azt mondtam, hogy ott lakok.
-Aham.. - bólintottam bizonytalanul
-Na igen. Szóval azért nem mondtam el, hogy igazából hol lakik, mert szégyelltem. A lényeg az, hogy árva vagyok. Anyám belehalt a húgom szülésébe, apám pedig a drogokba halt bele. - mondta komolyan
-Úristen - sápadt le Mandy
-Van egy húgod? - kérdezte Tina
-Igen. Csak nem tudom, hogy hol. - erre elég értelmetlen fejet vágtunk, szóval folytatta - Az árvaházban szétválasztottak minket, a húgomat örökbe fogadták de engem nem. 
-Ez jogilag elfogadható?! - háborodott fel Liz
-Nem tudom pontosan, de a lényeg, hogy valahogy elintézték. - sóhajtott szomorúan 
-Sajnálom. - mondtam teljesen lehangoltan
-Akkor már ketten vagyunk... - harapott bele egy chips-be Mandy
-Mi? - nézett rá mindenki kivéve engem, mivel én tudtam, hogy mire célzott
-Örökbefogadtak. - mondta ki egyszerűen
Még fél óráig kibeszéltük a témát, de a végére már mind az ötünknek könnyes volt a szeme.
-Oké, most már mondjon valaki valami jót ami vele történt. - nézett körbe Tina - Tereljük el ezt a szar hangulatot.
Erre nekem eszembe jutott, hogy még el se mondtam Sydney-t. De ez még egy darabig várat magára még nekem is fel kell dolgoznom mielőtt bárkinek elmondanám...
-Bepasiztam. - bambult előre Liz egy ropit rágcsálva
-MI?! - fordultunk felé mindannyian 
-Ki az? - kérdezte Mandy hatalmas szemekkel 
Liz bizonytalanul körbenézett, majd amikor látta, hogy olyan döbbent fejjel nézünk rá elröhögte magát.
-Niall. - bökte ki még mindig nevetve
Erre szerintem még döbbentebben néztünk rá, szóval kínjába megint felnevetett.
-Látnotok kéne a fejeteket.
-Te és Niall?! - kérdeztem lesokkolva
-Igen. - csavargatta a copfjának az egyik hajtincsét
-Mióta? - eszmélt fel Bii is
-2 hete.
-És miért nem mondtátok el? - szállt be Mandy is 
-Mert... ez elég bonyolult. Még mi se tudjuk, hogy mi ez az egész és mennyire komoly. Ő is ma mondta el a srácoknak, akik állítólag hasonlóan reagáltak mint ti - nevetett fel - És Niall-nek állítólag ez az első komoly kapcsolata az X-Faktor óta és nem tudjuk, hogy a rajongók hogyan fogadnák, hisz még ti se hiszitek el. Sőt még mi se. Kinézetre annyira mások vagyunk, de belül is... Szóval fura... de jó... - mondta a végét zavartan mosolyogva
-Liz ez olyan jóó - ölelte meg oldalról Bii
-Jó azért ne menjünk át ilyen nyálasba. - rázta le magáról kis idő múlva 
-És milyen érzés? - kérdeztem mosolyogva 
-Háát... furcsa... - vakarta a tarkóját - Amikor vele vagyok olyan más vagyok.
-Na azt megnézném - dünnyögte Tina, mire Liz oldalba csapta
Végignéztem magunkon. Röhögünk, dumálunk cikizzük egymást, zenét hallgatunk. Mint 5 legjobb barátnő, csak kicsit más kivitelbe, mi nem pletykálunk és nem párna csatázunk stb. Egyikünknek sincs egyszerű élete. Itt van Bii, akiről kiderült, hogy teljesen egyedül maradt gyerekkorában. Mandy aki 17 évesen tudja meg, hogy a szülei örökbe fogadták. Tina aki a szülei veszekedésén nőtt fel. Liz, akinek az anyja egy alkoholista és az apja hol otthon van hol nem. És ugye én. A szüleimet 14 évesen elvesztettem és a bátyámmal élek és leginkább a szüleink örökségéből és a család segítségéből tudtunk megélni. Szerintem senki nem irigyelne minket. De amikor 5-en együtt vagyunk, nem hagyjuk egymást depizni. Tiszta nyálas ez az egész, de igen. Szükségünk van egymásra. És nem tudom, hogy mit fogok csinálni nélkülük.
-Halljátok. - nézett fel Mandy - Már csak 3 hét van az utazásig. 
-Tényleg - csillant fel Liz szeme
-Meglesz a pénz? - húztam el a számat
Gyorsan a többiek is leültek a földre és elkezdtünk számolgatni.
-Ha megkapjuk az utolsó fizetést is... - nyomkodta Mandy a telefonját, majd mosolyogva felnézett - Még jóval több is összejön, mint amennyit alapból számoltunk
-Az jó lesz költőpénznek - bólintott Tina vigyorogva
-Akkor 3 hét múlva utazunk? - kérdezte Bii
-3 hét múlva utazunk! - kiáltott fel Mandy
Csoportölelés, röhögés stb. 
-Halljátok... Tudjátok... A srácok annyira ránk ragadtak... És mi is bírjuk őket ugye... Nem kéne őket is hívni? - rágta a szája szélét Tina
-Ha nem hívjuk őket, ők akkor is megjelennének. - röhögtem fel
-Az biztos. - bólintott nevetve Liz



~

Már csal 2 hét van az utazásig. Mármint a közösre. A srácok természetesen már jóval előbb tudták, hogy jönnek, mint mi ahogy én ezt gondoltam is. És azt hiszem itt van a napja, hogy elmondjam az első embernek, hogy a nyár végén itt hagyom Londont. Ez pedig nem lehetett más mint Zayn.
Zayn-nel kb. két hónapja járunk, és ebben a két hónapban egyre többet láttam a nevemet a Twitteren, ami először kicsit megijesztett, de a követőim száma jelentősen megnőtt és zömében úgy vettem le, hogy a directionerek bírnak, szóval a végére már élveztem is, hogy a pasim rajongó szeretnek.
Zayn-nel egy McDonald’s-ban találkoztunk, szóval meló után felszálltam a metróra és siettem is.
-Sziaa! - ugrottam boldogan Zayn nyakába. Szó szerint
-Hello - kapott el nevetve, majd lerakott a földre és hosszan megcsókolt
Bementünk a mekibe majd kértem egy McWrap-ot és egy Fantát, amit természetesen Zayn nem hagyta, hogy kifizessek és vett még hozzá magának egy BigMac-et és egy colát majd leültünk enni.
-Milyen napod volt? - kérdezte miközben beleharaptam a kajába
-Eltelt - nyeltem le - tele van még mindig fura emberekkel. 
-Szerintem az lenne fura, ha Niall kedvenc éttermében nem lennének fura emberek. - nevetett
-Ott a pont. De olyan fura, hogy ott kell hagynom 1 hét múlva.
-Szerintem meg az a fura, hogy nem tudjuk hanyagolni a fura szót. - erre felnevettem - De figyelj, ha te inkább csirkéket nyomsz mindenféle hülye fószer fejébe akkor csak szólj.
-Dehogyis - nevettem fel - Már alig várom.
-Én jobban. Egész nap bikiniben láthatlak. - harapott bele perverz vigyorral a BigMac-ébe
-Jó, hogy mondod. - gondolkodtam 
-He?
-Ja semmi, csak majd Tinával el kell mennünk vásárolni.
-De én akarok veled bikinit vásárolni! - kiáltott fel hisztérikus hangon, mire rögtön körbenéztem, hogy hány ember előtt sikerült leégetnie
-Kussolj már! - néztem rá nagy szemekkel
-Oké, de akkor is elviszlek ma bikinit venni.
-Miért is? - ráncoltam a szemöldököm, mire Zayn perverzül elvigyorodott
Tehetetlenül sóhajtottam egyet majd beletörődtem a sorsomba.

Amikor beléptünk Zayn-nel egy fürdőruhaboltba, nem kicsit égett a fejem. Valahogy én sose akartam a pasimmal vásárolni, az szerintem tiszta gáz. 
-Figyelj, csináljuk azt, hogy te szépen kimész a bolt elé, én kiválasztok egyet, megveszem aztán meg elmegyünk fagyizni? - próbálkoztam a hülye ötletemmel
-Hallgasd meg az én verziómat - fordult felém - keresünk neked egy csomó fürdőruhát, te felpróbálod és mindegyiket megmutatod, kiválasztjuk a legszexibbet, megveszem neked és utána mehetünk fagyizni.
-Már megint ilyen kanos vagy? - vontam fel a szemöldököm
-Szerintem nem akarod tudni a választ. 
Erre fáradtan sóhajtottam egyet, majd elkezdtem nézelődni. Találtam egész jókat amit tetszettek is, szóval néhányat magamnál tartottam.
-Ehhez mit szólsz? - tolt a fejembe Zayn egy fekete-pink tangásat 
-Vidd vissza Malik. - néztem rá pislogás nélkül
-De le is van értékelve
-Takarodjál már - löktem arrébb röhögve
Mivel kevesen voltak az üzletben a próbafülkék is teljesen üresek voltak. Először nem is találtam, mivel az üzlet oldalában volt 'elrejtve' és gondolom az eladó is elkönyvelte, hogy vérbeli szőke vagyok, de nem izgat. 
Levettem a felsőmet és a melltartómat csatoltam ki, amikor valaki elhúzta mögöttem a függönyt, és a melltartómmal fejbe csaptam, mivel először a pántját hajtottam le és utána csatoltam ki, majd ahogy az ijedtségtől elengedtem fejbe csaptam a mögöttem álló személyt, aki ki más is lehetne mint... Zayn.
-Mi van Snoopy visszatér? - vette fel a melltartóm, ami igen, a Snoopy-s volt...
-Nem tanítottak meg téged kopogni? - kérdeztem felháborodva Zayn-től aki közben tapló módon belépett a fülkébe 
-Hogy kopogjak a függönyön? - nézett rám furán 
-Okééna - hajtottam le a fejem, miközben próbáltam becsatolni a fürdőruha felsőt
-Segítsek? Bár letépésben profi vagyok, de ez se lehet agysebészet.  
-Zayn, te szó szerint letéped, mivel már 2 melltartómat is elcseszted.
-A melltartók az ellenségeim - dünnyögte miközben nagyon precízen (mivel a melltartó becsatolásához nagyon nagy tehetség kell...) bekapcsolta a fürdőruha felsőmet
Sóhajtva belenéztem a tükörbe, de nem tetszett magamon, szóval inkább levettem.
-Amúgy nem akarsz kimenni? - kérdeztem miközben a következőt vettem le a fogasról
-Nem. - rázta meg a fejét - De miért csak a felsőt próbálod fel?
-Mert az a kritikusabb, az alsó mindegyiknél ugyanolyan kb. meg mivel jó seggem van úgyis mindegyik jól áll. - vontam meg a vállam
-Egoista vagy - jegyezte meg, miközben már rögtön nyúlt hátra, hogy becsatolja
-Na ezt pont te mondod. 
-Ez viszont jól áll. - mondta,mire belenéztem a tükörbe
-Nem rossz. - bólintottam 
Zayn mögém lépett, majd hátulról átölelte a derekamra és nyomott egy puszit az arcomra. 
-Ára? - kérdeztem és már kezdtem is volna keresni, de Zayn nem hagyta
-Maradj már - nevetett 
-Biztos? - néztem rá a tükörből
-Biztos. - bólintott, majd nyomott egy lágy csókot a nyakamra. Majd még egyet
-Zayn nyugodj már le. - nevettem fel
-Nehéz amikor majdnem félmeztelenül állsz előttem. - mondta, majd gyengéden nekinyomott a két próbafülkét szétválasztó falnak
-Addig bírd ki amíg fizetünk és akkor átmehetünk hozzátok. - toltam el magamtól mosolyogva, de persze Zayn szeme rögtön felcsillant
-Fizessünk!
-Jól van már, hadd öltözzek át. - nevettem
Gyorsan kizavartam Zayn-t, és átöltöztem. 
-Oké akkor menjünk. - mondta, majd elindult ki a boltból
-Zayn, nem felejtettél el valamit?
-Mit? - nézett rám, még pont időben
-Azt, hogyha egy lépéssel is arrébb mész az a cucc elkezd sípolni, mint állat és azt hiszik, hogy lopsz. - világosítottam fel a barátomat akinek a kezében ott volt a kosárban a fürdőruha
-Jaa. - esett le neki, majd beálltunk fizetni
Azt hiszem ma még se tudnám még elmondani neki.

2012. november 27., kedd

22. fejezet ~ Your Love Is My Drug

Sziasztok! :)) Köszönöm a komikat és a 10 rendszeres olvasót, iszonyú aranyosak vagytok.!! ^^ Örülök, hogy tényleg sikerült kicsit izgalmasra írni és remélem, hogy nem hazudtatok és tényleg nem tudjátok, hogy ki lehet Niall titokzatos barátnője. :PP Egyébként ebben a részben még nem tudjuk meg, de a következő részekben ígérem fény derül rá, hogy ki is ő... ;dd De, az még messze van, viszont most egy jó hírrel számolok be, márpedig ebben a részben Bii visszatér. :'DD Viszont ez a rész viszonylag rövid lett, de kövi már írásban van, szóval valószínűleg hamarabb fog jönni, csak ezt mindenképp itt akartam befejezni, hogy továbbra is izgalmas legyen. :PP Na remélem, hogy felkeltettem az érdeklődést, szóval akkor jó olvasást. xx. 



Your Love Is My Drug 


~Louis szemszöge:



Reggel Liam kelt fel legelőször utána pedig én. Harry Mandy-nél aludt (vagy ki tudja mit csinált), Zayn és Roxy meg még aludtak. Roxy-nak ma van az utolsó napja nálunk, mert a bátyja ma jön haza. Igazából hiányozni fog, már nagyon megszoktam, hogy itt van velünk.
-Jó reggelt! - jött be boldogan Niall a konyhába
Liam-mel morogtunk valami hello félét, mert bár mi voltunk fent először ez nem azt jelenti, hogy ki is pihentük magunkat. Liam állítása szerint Zayn és Roxy túl hangosak voltak, ő pedig ugye mellettük van, én pedig egész este forgolódtam.
Liam már fél órája evett egy szendvicset, én pedig majdnem lefejeltem a müzlimet, miközben Niall a Kiss You-t énekelgetve kutatott a hűtőben, végül pedig kivette belőle a mézet.
-Niall mitől vagy ilyen vidám? - néztem fel a müzlimből
-Miért volt a méz a hűtőben? - kérdezte kómásan Liam
-Csak jókedvem van. - mondta Niall, majd tovább énekelve megkent egy mézes kenyeret

A srácokkal a nappaliban ültünk, Roxy meg készülődött, mert fél órája volt, hogy kiérjen a bátyja elé a reptérre.
-Hiányozni fog Rox - gondolkodott Harry, aki közben már rég hazaért Mandy-től
-Neked hiányozzon csak a saját barátnőd - vette oda neki Zayn 
-Tényleg milyen volt tegnap este? - kérdezte Niall a szemöldökét húzogatva
-Semmilyen - mondta Harry majd kicsit morcosan nyomkodta a távirányítót - Mand-nek megjött
-Majd jövőhéten haver - veregettem meg a vállát
-Jézusom, legalább ezt azután beszélnétek meg, hogy nem vagyok hallótávolságban - jött oda hozzánk Roxy 
-Nem tudtuk, hogy már lejöttél - magyarázta Hazza
-Aha jó - nézett végig rajtunk Roxy - akkor léptem 
-Hiányozni fogsz - lépett oda Zayn majd megcsókolta
-Zayn, nem a világ másik felére megyek csak haza - nevetett
-Tökmindegy - vonta meg Zayn a vállát
Roxy mindenkitől elköszönt majd lelépett.
-Szerintem én is megyek. - néztem a faliórára
-Te is itt hagysz minket? - kérdezte hisztérikusan Harry
-Max 2 órára. Tudod, hogy nem bírom ki sokáig nélküled. - simogattam meg az arcát
-Louis inkább húzzál mielőtt megint elkezditek - mondta Zayn
-De hova is akarsz menni? - nézett rám Liam
-Amíg nem jár sikerrel a küldetésem nem mondok semmit - kacsintottam majd felmentem a kocsikulcsért
Ahogy beültem a kocsiba azonnal gázt nyomtam és elindultam. Na jó, ez tulajdonképpen logikus, de mindegy. De a lényeg, hogy az utam a cukrászdához vezetett. Ahhoz ahol Bii dolgozott. Bii-vel nagyon jóba vagyok, de csak mint barát, és nagyon zavar, hogy nem tudunk róla semmit. Szó szerint, mert ha még a csajok se tudják, hogy hol lakik akkor baj van. Viszonylag könnyen megtaláltam a cukrászdát, és nagyon tetszett. Szépen stílusosan volt berendezve, nem voltak a bútorok túl régiek és az uralkodó szín leginkább a bordó volt. Odamentem a pulthoz ahol senkit nem láttam, de gondoltam, ha meglátnak biztos odajön valaki.
-Jó napot! - ugrott elő a pult alól Bii amikor észrevette, hogy van ott valaki - Lou?! - képedt el
-Hello - intettem - Ráérsz egy kicsit?
-Hát nem is tudom... - tekergette egy hajtincsét - Nagyon sok munkám van tele vagyunk.
Erre a béna kifogásra körbenéztem, mivel csak egy idős házaspár volt az üzletben rajtunk kívül.
-Na jó - sóhajtott - de kérsz előtte valamit?
-Aha, egy csomag bonbont. 
-Rendben. 
Kivette a kis doboz csokit, majd odanyújtottam neki pénzt, amit természetesen nem akart elfogadni, de rövid veszekedés után rávettem.
-Mi van veled? - kérdeztem miután leültünk egy szélső asztalhoz - Sírva elfutsz mellettünk aztán már a telefont se veszed fel?
-Mikor futottam el melletek sírva? 
-Akkor amikor összevesztetek a Starbucks-ba. Legalábbis úgy tudom, hogy akkor vesztetek össze.
-Észre se vettelek titeket - gondolkodott
-Mindegy nem ez a lényeg. - mondtam - Mi van veled? Mi ez a titkolózás?
-Milyen titkolózás? - értetlenkedett
-Bii ne csináld. Tináék elmentek hozzád és kiderült, hogy nem is ott laksz ahol mondtad nekik.
-Mi? - sápadt le 
-Bii, most szépen elmesélsz nekem mindent, mert már nagyon elegem van, hogy nem tudok rólad semmit. - néztem mélyen a szemébe, miközben előrenyúltam az asztalon és megszorítottam a kezét
-Hát jó - nyelt egy nagyot - de ne mond el senkinek.
Bizalmasan bólintottam egyet, majd Bii elkezdte.
-10 éves voltam amikor apám meghalt túladagolásban. - kezdte az elején - Akkor árvoltunk el teljesen, mivel anyám belehalt a húgom szülésébe amikor én 6 éves voltam. A húgom most lenne 14. Vagyis valószínűleg az is csak fogalmam sincs, hogy hol van, mert őt örök befogadták, de engem nem. Nagyon hosszú sztori és bonyolult, de a lényeg, hogy végül sikerült szétválasztani minket. Én azóta is az árvaházban élek. - mesélte el a végét már könnyezve
-De... ezt eddig miért nem mondtad el? - kérdeztem elképedve néhány perc múlva
-Nemtudom... én ezt valahogy mindig szégyelltem.. - mondta könnyekkel a szemében
-Bii. Ezen nincs mit szégyellni. Sőt. Én sokkal inkább felnézek rád, hogy tudom, hogy teljesen egyedül csináltál idáig szinte mindent.
-Nem is tudom. - nézett oldalra, miközben még mindig a kezét szorítottam - Jó lett volna, ha valaki végig ott van mellettem. Egy idősebb testvér aki tanácsokat ad, és akkor talán együtt maradhattunk volna a húgommal. 
-Na gyere ide húgi - álltam fel mosolyogva, majd szorosan magamhoz húztam
Bii úgy kapaszkodott belém mint egy kislány. És most lényegében az is volt, és érzetem, hogy nagyon meg van törve és tudtam, hogy most szüksége van valakire aki mindenben mellette áll. És ez a valaki én leszek. 
-Nem lesz semmi baj. - suttogtam a hajába - Itt leszek veled. Mindig.
-Megígéred? - kérdezte most tényleg úgy mint egy kislány, ami nagyon aranyos volt
-Ígérem. - toltam el egy kicsit magamtól mosolyogva - Meddig vagy ma bent?
-Elméletileg még fél órát, de megpróbálom elkérni magam szerintem...
-Rendben - mosolyogtam rá
Bii elment és elkérte magát a főnökétől aki látta, hogy nincs a legjobb állapotban ezért elengedte. Bii gyorsan átöltözött, majd elindultunk. Nem volt konkrét úti cél, csak sétáltunk London utcáin. Később aztán bementünk a Green Park-ba. Vettünk fagyit majd a fűben ülve beszélgettünk és egyre jobban megismertük egymást.
-Ez olyan fura - gondolkodott Bii a fagyiját nézegetve
-Mi?
-Amikor megismertelek azt hittem, hogy te tényleg egy idióta vagy.
-Kösz. - röhögtem el magam
-Nem úgy - magyarázta tovább rögtön - csakhogy veled nehéz komolyan beszélgetni stb. Erre te vagy az első olyan ember akinek ilyen őszintén kitárulkoztam.
-Hát igazából... - kezdtem, de kérdőn Bii-re fordultam aki kíváncsian hallgatom - Még régen megtanultam, hogy kétféle ember van. Akit nem érdekelnek a problémáid és aki ellened használja. Tapasztalat. És így próbálom mindig a hülyéskedés mögé elrejteni az érzéseimet. Például az Eleanor dolog. Elég nehéz túltenni magam rajta. Azóta se beszéltünk... Egyik pillanatról a másikra vége.
-Hidd el én is eléggé benne vagyok az ügyben. - mondta Bii miközben beleharapott a tölcsérbe
-Ez olyan fura nem? 
-Én nem is hittem el először. De mindkettőnket átcsesztek.
-Át. - bólintottam - De együtt kibírjuk. - mondtam mire elmosolyodott
-Köszönöm. - nézett rám
-Alap. - legyintettem - Amúgy... lehet, hogy érzékenyen fog érinteni, de mikor láttad utoljára a húgod?
-Azon a napon amikor elválasztottak minket egymástól.. - nyelt egy nagyot
-Szerinted van rá esély, hogy megtaláljuk? - sandítottam rá
-Segítenél? - csillant fel a szeme
-Persze - mosolyogtam
-Úristen köszönöm - ölet meg
-Bii? 
-Igen? - nézett rám kétségbeesetten
-Összefagyiztad a pulcsim.
-Jujj bocsii. - kezdte el törölgetni a hátamról az eperfagyit
-Nemgáz - nevettem


~Roxy szemszöge:



-Bryan! - ugrottam a bátyám nyakába amikor végre kijött a bőröndjével
-Már hiányzott a szöszi fejed. - kócolta össze a hajad 
-Jólvanmár - röhögtem
-Hogy vagy? - kérdezte komolyan miközben elindultunk
-Megvagyok. - vontam meg a vállam - De te tisztára lebarnultál. 
-Ja, kicsit elszoktam kint az esős szar Londontól.
-London nem szar. - néztem rá szúrósan
-Nyugi én is tudom. - mosolygott
-Vicky mikor jön haza? 
-Jövőhéten, még van kint valami dolga.
-Értem. 
-A házat nagyon feldúlták? 
-Háát, ha hazaértünk meglátod.. - húztam el a számat 
Viszonylag gyorsan megtaláltuk a kocsit (nagy az a repülőtér, van, hogy az ember elfelejti, hogy hol parkol..!) és a kutyák akiket közben bent hagytam rögtön Bryan nyakába ugrottak. Miután lenyugtattuk őket beültünk a kocsiba és elindultunk. 
-OMG - döbbent le Bryan amikor mindent végignézett - biztos nem bántottak?
-Észre se vették, hogy itt vagyok. 
-Segíts ezt visszafordítani - mutatott a kanapéra
Miután visszafordítottuk leültünk egymással szembe.
-Most mit fogunk csinálni? - kérdeztem csalódottan körbefordulva
-Kiköltözünk Sydney-be.
-Ne hülyéskedj már Bryan tényleg kezdeni kéne ezzel valamit.
-Én nem hülyéskedtem.


2012. november 21., szerda

21. fejezet ~ The Only Exception

Hello ^^ Meghoztam az új részt... Hát mit nem mondjak lehet, hogy egy kicsit bonyolultra sikerült. Az elején pedig Zayn és Roxy beszélgetésében leginkább 1D tényeket használtam fel, de szerintem ezt ti is észreveszitek..:))  A végével kapcsolatban pedig az egyik szereplőnek nincsen megemlítve a neve így remélem sikerült egy kicsit titokzatosra sikerülnie és nem szeretnék róla semmit elárulni, de nem kizárt, hogy új szereplőről van szó. :PP Egyébként nagyon köszönöm a visszajelzéseket az új kinézettel kapcsolatban, már nagyon kellett új mivel a régi szerintem említésre méltó se volt. :'DD Nagyon köszönöm, hogy ilyen lelkesen írjátok a komikat és ha továbbra is tetszik a blog iratkozzatok fel rendszeres olvasónak. ;dd






The Only Exception


-Sziasztok! - köszöntem vidáman a srácoknak amikor hazaértem a munkából
Zayn felállt a kanapéról és adott egy gyors csókot, de a többiek folytatták azt amit eddig csináltak. Vagyis Niall a TV-t kapcsolgatta, Harry a földön ült és a kutyákkal játszott, Liam telefonozott és Louis egy gumikacsát tanulmányozott(?). Mindenki csak morgott egy sziát, vagy intett egyet, de amikor kipakoltam a táskámból a Nando's papírzacskókat mindegyikük hirtelen mindegyikük azonnal észrevett.
-Kösz Rox. - mosolygott rám Hazza
-Alap - legyintettem 
-Hol van a fűszeres csirkém?! - háborodott fel Niall - Ja itt van...
-Milyen napod volt? - kérdezte kedvesen Liam miközben mindenki visszaült az eredeti helyére, én pedig Zayn mellé. Nem igazán vagyok híve a mindenki előtt nyaljuk-faljuk egymást dolognak, és szerintem az elég gáz ha egy csaj csak a pasija ölébe ül le társaságban...
-Fárasztó - vontam meg a vállam - nektek?
-Unalmas - rágcsált egy krumplit Louis
-Jajj ti szegények - mondtam ironikusan
-Most már te is velünk unatkozhatsz - mosolygott Niall, jelezve arra, hogy tiszta kómás voltam
-Remélem - hajtottam a fejem Zayn vállára
És ebben a pillanatban megszólalt a telefonomból az American Idiot.
-Neee - húztam el a számat
-Ki az? - kérdezte Liam
-Liz - néztem rá fáradtan 
-Találó csengőhang - nevetett Niall
-Elhallgatott - nézett fel Zayn
Megkönnyebbültem sóhajtottam egyet, de Billie Joe újra megszólalt. Fújtattam egyet majd idegesen felvettem.
-Igen? - szóltam bele 'kedvesen'
-Hol a faszomba vagy?! - üvöltött bele a telefonomba úgy, hogy a fiúk is hallották
-Örülök, hogy amikor veled telefonálok hirtelen értelmetlennek tűnik a kihangosítás...
-Akkor remélem mindenki hallja a buszon..
-Milyen buszon? - értetlenkedtem
-Azon a buszon amelyikkel jössz a Starbucks-ba mivel megbeszéltük, hogy itt találkozunk úgy... negyed órája...
-Basszus - sziszegtem
-Siess! - ordított rám egy utolsót majd kinyomtam
-Elfelejtetted mi? - nézett rám óvatosan mosolyogva Zayn
-Aha - hajtottam hátra a fejem - pedig már azt hittem lesz egy nyugodt napom.
-Jött egy sms-ed - szólt Harry
Lenéztem a telefonomra és megnyitottam az sms-t

Liz üzente: I N D U L J !!!

-Akkor léptem - tápászkodtam fel 
-Elvigyelek? - kérdezte Louis
-Áhh nem kell - mosolyogtam rá 
Lehajoltam Zayn-hez és gyorsan megcsókoltam. Zsebre vágtam a telefonom és gyorsan elindultam a buszmegálló felé, de tudtam, hogy Liz ígyis-úgyis megöl. Természetesen a buszt lekéstem szóval várhattam a következőre.
-Végre itt vagy - forgatta a szemét Liz amikor odaértem a Starbucks elé
-Bocsii - öleltem meg 
-Most a minimum, hogy fizetsz nekem egy kávét.
-Persze - mosolyogtam rá
Bementünk a Starbucks-ba és én kértem egy vaníliás shake-t Liz meg egy kávét.
-És mizu? - kérdeztem miután leültünk
-Úgy döntöttem, hogy nem fogok összejönni Beck-el - mondta el rögtön a lényeget
-Hogyhogy? 
-Mert most nincs szükségem pasira. - jelentette ki
Oké, nekem itt valami nagyon gyanús. Liz aki kb. minden olyan srácra rámozdul aki rámosolyog és az ízlésének is megfelelő a pont hozzáillő Beck-re nem mozdul rá.
-Beteg vagy? - néztem rá
-Nem - rázta meg a fejét
-Pasid van?
-Dehogyis.
-Terhes vagy?
-Basszus Roxy NEM! - nézett rám idegesen
-Akkor? - vontam fel a szemöldököm
-Ideje felnőni - vonta meg a vállát
-Hát jó. - mértem még egyszer végig majd beleittam shake-embe

-És mi a helyzet Zayn-nel? - kérdezte Liz amikor a ruhaüzletek között sétáltunk az utcában
-Semmi extra. 
-Jó unalmas lehet ez a kapcsolat.
-Csak nem kötöm mindenki orrára, hogy mi van köztünk - vigyorogtam rá
-Ez nehéz főleg akkor, ha egy sztárral jársz.
-Kibírnád, hogy egyszer ne találj valami hülyeséget a kapcsolatomban?
-Pont azért vagytok jók, mert nem vagytok tökéletesek. Amikor Dave-el jártál senkinek nem voltak előítéletei. Ti voltatok Mr. és Mrs. Tökéletes. És az rosszul végződött. Szóval a tökéletes sose jó.
-Te aztán tudod fosni a szót. - néztem rá
-Ehhez tehetség kell - bólintott büszkén
Utána még jó másfél 2 óráig lejártuk a lábunkat aztán mindketten elindultunk haza. Imádom Liz-t, de mindig lefáraszt a hülyeségeivel. De szerencsére mára túléltem. Ahogy visszaértem a srácok látták, hogy eléggé kikészültem ezért felmentem Zayn szobájába és hasra feküdtem az ágyon és úgy éreztem, hogy most nagyon szükségem lenne egy kis lazításra, mert mindjárt megdöglök.
Igen, szükségem lenne, de ez a tervem meghiúsult, mivel pasim egy laza mozdulattal rám vetette magát.
-Zayn - nyöszörögtem - Most ne
-Nem is azt akartam. - mondta sértetten 
-Igazán? - fordultam egy kicsit hátra felhúzott szemöldökkel
-Nekem később is jó. - vonta meg a vállát
-Aggggrh - fejeltem le a párnát
-Baj van? - mászott le rólam Zayn és oldalt fekve szembefordult velem
-Nincs - mosolyogtam rá - csak Liz lefárasztott és elakarom terelni a gondolataimat. 
-Akkor majd én segítek - fogta meg a kezem mire kérdőn ránéztem - Ismerjük meg jobban egymást.
-He? - ezt nagyon nem értettem - Nem ismerjük egymást eléggé?
-Dehogynem - nevetett fel - csak olyan dolgokat beszéljünk meg ami kicsit személyesebb. 
-Jaa - esett le 
-Akkor első csók? - kérdezte óvatosan mosolyogva
-Öö.. 7 évesen. A suli játszóterén fogócskázás közben az egyik srác bekergetett a bokorba és ott kettesben maradtunk és megcsókolt.
-Az igen - nevetett aranyosan - Nagy arc lehetett a srác
-Nick ma is az - gondolkodtam el mosolyogva
-Nick?
-Aham - bólintottam - miért?
-Semmi. - rázta meg a fejét, de egy kicsit furcsa volt
-Hány lányt fektettél le? - néztem fel rá
-Mármint amióta járunk..?
-Hülye - bokszoltam bele a mellkasába 
-Biztos tudni akarod? - húzta el a száját
-Igen.
-18. - mondta. Na hogy ezt mennyire kéne elhinnem..szerintem több is volt. [:DD] - És te?
-Lánnyal még nem csináltam - gondolkodtam el
-És még mindig én vagyok a hülye - nevettem
-Igen - néztem fel rá nagy szemekkel
-Oké, akkor hány sráccal csináltad már?
-Veled együtt 3.
Ahogy kimondtam elgondolkodtam ezen a különbségen majd elnevettem magam. Zayn először nem értette, hogy mi bajom, aztán szerintem rájött és ő is felnevetett.
-Láttad már valamelyik srácot meztelenül? - kérdeztem teljes mértékben tudva, hogy a válasz nemleges lesz, de nem volt jobb kérdésem
-Mindegyiket. - mondta lazán
-Mi?! - kaptam fel a fejem
-Miért, ne mond, hogy te még nem láttad a csajokat pucéran. 
-Öö... hát teljesen pucéran nagyon nem, de simán átöltözünk egymás előtt stb.
-Ja hát ez nálunk is így van kivéve Hazza-nál.
-Jézusom - sápadtam le
-Dehogyis, nem úgy - nevette el magát - Harry-nek szeret körbe körbe mászkálni meztelenül és elég nudistahajlamú. Ezért kicsit féltem amikor idehoztalak, de ez mellékes volt.
-Miért, féltél, hogy meglátom Harry-t meztelenül és doblak majd rámozdulok a legjobb barátnőm pasijára? - gondolkodtam, hogy milyen elmélet születhetett a fejébe
-Nem, csak nem akarom, hogy az én farkamon kívül másét is nézegesd.
-Mert a tiéd annyira érdekes? - vontam fel a szemöldököm
-Néhány nappal ezelőtt még máshogy gondoltad - mászott rám - elevenítsük fel kicsit az emlékeidet. - mondta majd közelebb hajolt hozzám és megcsókolt
A csókunkba egy picit belenevettem, majd egyre jobban elvadult. Próbáltam fordítani a helyzetünkön, Zayn nem engedte, de a második próbálkozásra sikerült. A csípőjén ültem és beletúrtam a hajába, majd gyorsan kihúztam, mert tudtam, hogy Zayn kényesebb a hajára még nálam is, sőt szerintem bármelyik lánnyal versenyezhetne-e téren, de végül meggondoltam magam, hogyha már ennyire akarja akkor én is hadd élvezzem. Kicsit felemelkedtem Zayn-ről aki persze rögtön feljebb hajolt és próbált tovább csókolni, de leállítottam, majd visszahelyeztem a fejét a párnára. Nyomtam egy csókot az ajkaira, majd onnan oldalra a borostás arcára, utána pedig a füléhez hajoltam.
-Nem zuhanyozunk egyet? - suttogtam bele, mintha csak félnék, hogy valaki más is meghallja
Zayn csillogó szemekkel felnézett rám, majd visszafordított maga alá és elkezdte a nyakamat csókolgatni, amitől teljesen kirázott hideg és észre se vettem, hogy közbe már a karjaiba kerültem és a nyakába kapaszkodtam. Zayn közbe a combomnál fogva tartott és közben már a mellkasomat csókolgatta. Az ajtó előtt kicsit megállt, majd a lábával valahogy kirúgta, mire  4 hangos jajgatást hallottunk. 
-Miért kifelé nyílik ez a szar ajtó? - szitkozódott Harry
-Pont ezért - vigyorgott rá Zayn, majd gyorsan átvitt a fürdőszobába
Zayn nekinyomott at ajtónak, de közbe azért elfordította a zárat, de utána ott folytattuk ahol abbahagytuk.
-Szerinted még mindig hallgatóznak? - kérdeztem miközben Zayn lehúzta rólam a felsőmet
-Nem igazán tud most érdekelni - mondta majd éhesen bekebelezte az ajkaimat
Miután minden ruhadarab lekerült Zayn ismét felkapott, és beálltunk a zuhany alá. Zayn megnyitotta a forró vizet majd nekinyomott a forró csempének. Odahajolt hozzám majd vad szenvedélyes csókba kezdtünk. Egyszer csak egy lökést éreztem ott alul, mire Zayn csak mosolyogva nézett rám. Kezemmel egyik kezemmel a vizes hajában turkáltam, másikkal meg a mellkasát karmolásztam, miközben ő a nyakamat csókolgatta és a kezét a fenekemen pihentette...


~Niall szemszöge:




-Na jól van, hagyjuk őket élvezkedni. - vigyorgott perverzül Louis
-De ha igaz az amiket Zayn mesélt akkor én legalább hallani akarom - nézett ránk Harry, mire én és Liam elrángattuk az ajtóból.
-Éhes vagyok - mondtam, majd elkezdtem a Nando's-os szatyrok között kutatni, de mind üres volt.
-Mindet felzabáltad. - magyarázta Louis 
-Akkor keresek valami kaját.
Kimentem a konyhába és találtam két csomag müzlit. Hát most ez is megtette, ráadásul ez az amit még én se tudok elszúrni. Mivel nem tudtam választani a két íz között ezért összekevertem a csokis és a gyümölcsös müzlit.
-Ezt te hogy bírod megenni? - kérdezte fintorogva Harry amikor visszaültem hozzájuk
-Simán. Kérsz? - nyomtam oda neki a tálat
-Nem - rázta meg a fejét röhögve
-Liam? - nyújtottam felé kanalat
-Rohadj meg - mondta hidegen
Megvontam a vállam majd a TV-t bámulva elkezdtem enni a müzlimet. Miközben az utolsó falatot is megettem ránéztem az órámra és majdnem félrenyeltem. Gyorsan ledobtam a tálat az asztalra majd felkaptam a pulcsim és rohantam az ajtóhoz.
-Hova mész? - nézett utánam Harry
-Sehova - feleltem röviden majd becsaptam az ajtót és rohantam a buszmegálló felé
Amikor odaértem a megbeszélt helyre, a park eldugott részébe ránéztem az órámra és láttam, hogy csak 10 percet késtem, de Ő nem volt sehol. Aztán rájöttem, hogy biztos felültetett. Lehet, hogy azt hitte, hogy én ültettem fel? 10 perc késés miatt? Vagy lehet, hogy megbántottam valamivel? Nem járunk régóta, de féltem, hogy valami baj van. Tehetetlenül sóhajtottam egyet majd leültem a fűbe. Körbenéztem a parkban. Nem ez volt a legnépszerűbb park Londonban és ennek is egy nagyon eldugott zugában voltam. A parkban volt egy kis domb, és tulajdonképpen odáig tartott, vagyis az emberek a domb egyik oldalán mászkáltak. Ezen a részen csak egy lámpa volt. Felültem az apró domb tetejére és körbenéztem a parkban. Nagyon szép volt, ahogy a sötétben ki volt világítva és a legtöbb ember már távozott is és a perces is összecsukta a kis bódéját. Egy kislány épp az utolsó falatott dobta oda a galamboknak aztán megfogta az anyukája kezét és ők is elmentek. Nem igazán értettem, hogy egy ilyen kisgyereket miért hoznak még ki a parkba, de ez a szülők dolga. Szóval ott ültem egyedül és elgondolkodtam azon, hogy ami napközben milyen kis jelentéktelennek tűnik az este vagyis már éjszaka milyen gyönyörű és meghitt tud lenni. 
A gondolataimból egy csodaszép hang zavart meg a hátam mögül.
-Bocsi, hogy késtem - mondta
Hátrafordultam és ahogy megláttam azonnal elmosolyodtam. Kezemmel megpaskoltam a füvet, jelezve, hogy üljön le mellém. Kicsit közelebb ült hozzám, mint amire számítottam, de egyáltalán nem bántam. Kezemmel a derekánál fogva közelebb húztam magamhoz ő pedig a fejét a vállamra hajtotta. Úgy öt percig így ültünk egymás mellett, majd megszólalt.
-Hiányoztál - emelkedett fel kicsit a vállamról
-Te is. - nyomtam neki a homlokomat az övének
Tekintetem a szeme és az ajkai között ingázott, de aztán apró célzásként beleharapott az ajkaiba vettem a célzást és apró puszikat nyomtam a szájára. Kicsit megnyaltam az alsó ajkát és ő rögtön kinyitotta a száját és hagyta, hogy forró csókba keveredjünk.
-Szeretlek - suttogta amikor elváltunk egymástól
-Én is szeretlek. - mosolyogtam rá


2012. november 17., szombat

Gyors bejegyzés. :'))

Sziasztok! ^^
Most nem résszel jöttem, de még nem olyan rég került fel a 20. szóval még nem vagyok nagyon elmaradva.:')) 
Most azért írok, hogy a blog kicsit megújult, természetesen csak kinézetileg, ami remélem tetszeni fog nektek. Már régóta terveztem, hogy kéne már egy normális dizájn meg fejléc, de csak tervek voltak és most volt időm megvalósítani. Nekem kicsit szokatlan, hogy más a szélesség stb, de lehet, hogy így jobban néz ki. Egyébként lehetséges, hogy ez nem a végleges  mivel ez volt az első ehhez hasonló 'munkám' lehet, hogy a következőhöz megkérek majd egy barátot vagy ismerőst aki jobban ért ehhez. :3
Szóval remélem, hogy most már elfogadható kinézetű lett a blog.

Mindenkit nagyon szépen megkérek rá, hogy legalább ehhez az egy bejegyzéshez ne legyetek lusták írni,mert nagyon sokat jelentene nekem, hogy tudjam mennyire sikerült az alkotásom. :D

Remélem a 20. fejezet mindenkinek elnyerte a tetszéseteket és oda is nyugodtan mehetnek a kommentek. ;dd


xoxo everyone. ❤

2012. november 15., csütörtök

20. fejezet ~ This Kiss

Helloo! ^^" Megírtam az új részt, idegesen mivel már fél 5kor sötét van, a fülhallgatóm nagyon szeret engem csesztetni és azt játssza, hogy a bal része nem szól rendesen valamint nem tudok úgy leülni, hogy az kényelmes legyen. És most, hogy ezt leírtam nagyon elszégyelltem magam, mivel másoknak ezerszer nagyobb bajai vannak... De remélem, hogy a szánalmas gondjaim nem mennek a rész rovására és ugyanúgy tetszeni fog nektek mint eddig, ha igen azt jelezzétek néhány komival vagy 'Tetszik :DD'-kel vagy ha nagyonnagyonnagyonnagyon tetszik akkor iratkozzatok fel rendszeres olvasónak.Oké már meg is bolondultam, sorry mindenkitől. xd  A résszel kapcsolatban, pedig most nem lesz Roxy szempont, mert most így jött ki. :'ddd
Szóval ha nem kaptatok még idegbajt jó olvasást. ;D
sálálálálállálálálálálálálálálá




This Kiss


~Zayn szemszöge: 


-Zayn, dolgoznom kell - morogta álmosan Roxy
-Nem kell.
-Zayn, kérlek.
-De tudom, hogy nem akarsz bemenni.
-De ilyen szomorú sorsom van, hogy igenis be kell mennem ezért nagyon szépen kérlek, hogy engedj már el. - mondta mire szorosabban magamhoz húztam
-Zayn - ütögette a karom
-Jól van menjél - dünnyögtem majd elengedtem
-Köszönöm. - sóhajtotta
Nyújtóztam egyet, majd visszafordulva oldalra a könyökömön támaszkodva figyeltem Roxy meztelen seggét ahogy lehajolt a szekrényben.
-Nem a seggemet nézni. - szólt rám a szekrényből
-Ki? Én? - tettem sértettséget, miközben Roxy szembefordult velem
-Nyilván nem azért bámulod most a melleimet... 
-Lebuktam. - néztem rá ártatlanul
Roxy elnevette magát majd rám ugrott és megcsókolt.
-Mit csináljak nélküled egész nap? - kérdeztem miután kicsit eltávolodott tőlem
-Aludd ki magad helyettem is. Tiszta kómás vagy. 
-Ha valaki nem hagy aludni... - vádoltam
Halványan elmosolyodott, majd ajkaimat az övére nyomtam,de utána hagytam, hogy intézze a dolgait és visszafeküdtem
10 perc múlva visszajött.
-Elmentem. Szia - nyomott egy puszit egy arcomra
-Okés. Szia. - válaszoltam csukott szemmel félálomba

Fél egykor fel is ébredtem. Felkaptam egy boxert és levánszorogtam a konyhába.
-Jó reggelt - ásítottam
-Roxy jól kiütött téged tegnap este. - nézett rám Harry szintén kómásan
-Ja. Állati volt. - vigyorogtam fáradtan 
-És jól működött a kis delfin? - kérdezte Louis
-Louis te olyan beteg vagy - forgattam a szemem - és nem is kicsi.
-Te tudod haver. - vonta meg a vállát
-Zayn, ugye tudod, hogy ma dedikálás. - nézett rám Liam
-He? - néztem fel kómásan
-Fél óra múlva. - mondta Niall
Banyek.


Még akkor is halál kómás voltam amikor odaértünk a dedikálásra és a srácok végig csesztettek ami nem tett túl jót a hangulatomnak.
-Másnapos vagy? - méregetett furán Paul még a dedikálás előtt
-Dehogyis. - ráztam a fejem
-Akkor? - vonta fel a szemöldökét
-A csaja elvette az eszét - szólt közbe Harry
Lenyomnék egy olyan tollat a tokán.
-Akkor nincs gáz - ütögette meg nevetve a vállamat Paul - Gyertek, már itt vannak egy csomóan.
Kimentünk és hirtelen egy csomó sikítozó lányt láttunk meg, mire mindannyian hülyén intettünk amire még rosszabb lett. Gyorsan leültünk a székekbe, majd elkezdtünk aláírni mindenféle füzetet, könyvet, CD-t, stb. Minden simán alakult a rajongók is lenyugodtak. 
-Nagyon szép a barátnőd. - hallottam, ahogy egy lány mondja Harry-nek
-Tudom. - bólintott büszkén
Ezen elmosolyodtam. Harry és Mandy annyira összeillenek, hogy már vicc. Ha van tökéletes pár akkor az ők, bármelyik újság címlapjára felkerülhetnének és szerintem ez be is fog következni. Annyira különböznek, hogy már hasonlítanak. A szőke egyenes hajú Mandy a kék szemével és az alacsony termetével és a barna göndör hajú zöldszemű, hozzá képest magas Harry, de ahhoz képest a stílusuk megegyezik minden téren.
Vajon más is így gondolja rólunk Roxy-val?



~Tina szemszöge:




Roxy-val előbb kimentünk a parkba ketten, mert mindketten ráértünk és beszélgettünk egy kicsit ketten és volt másfél 2 óránk amíg megérkeznek a többiek. Roxy-val születésünk óta szétválaszthatatlanok vagyunk, és bár a többieket is imádom, vele ez valahogy picit már. 
-Képzeld. - nézett rám bizalmasan - Tegnap megvolt Zayn-nel az első...
-Tényleg? - mosolyogtam rá
-Igen. 
-És... Milyen volt?
-Nagyon jó. - lóbálta a lábát a cipője orrát bámulva - Sokkal másabb, mint Dave-el. Sokkal jobb. Más. Teljesen.
-Aha, asszem értem - nevettem zavartan 
-Ja és Dave... emlékszem múltkor amikor 3-man mentünk haza láttál valamit...
-Ugye nem? - kaptam fel a fejem
Roxy elhúzott szájjal bólogatott.
-Bántott? - kérdeztem idegesen
-Nem. Vagyis csak követett.
-Pszichopata. - sziszegtem
-És Zayn vette észre.
-He? - na ezt tényleg nem értettem - És mit csinált?
-Nem ismerte fel. Vagyis várj az elejétől - kapkodott a kezével - Szóval amikor visszaértem rájöttem, hogy nem vittem kulcsot ezért Zayn kijött elém és kint csókolóztunk. Amikor félbeszakította mondta, hogy inkább menjünk be mert valaki nagyon néz minket. Hátrafordultam és láttam, hogy Dave volt...
-És mit csináltál?
-Semmit. Tudtam, hogyha Zayn ott van velem akkor nem lehet baj.

-Rühellem Dave-t. - fújtam odébb a hajam a szememből, de aztán gyorsan visszaraktam
-Nem zavar, hogy nem látsz? - nézett furán Roxy
-Már megszoktam - vontam meg a vállam - de visszatérve rád. 
-Igen?
-Beleszerettél Zayn-be mi? - vontam fel a szemöldököm
-Ne mond ezt. - mondta tagoltan
-Rox, ha magadnak nem vallod be akkor már rég rossz. Nézz magadra. Elolvadsz ha a közelében vagy. Bármikor beszélsz róla csak mosolyogsz és csillog a szemed ha szóba kerül. Szereted. Dave-el 2 hónapot vártatok, hogy lefeküdjetek, közben meg már egy éve belé voltál esve. Most Zayn-t alig egy hónapja ismered.
-Oké Tina értem - sóhajtott - És igen szeretem. - mondta ki - De Dave-el is ez volt. Szerettem. Bevallottam neki. Pofára estem. Nem akarom ezt még egyszer.
-Zayn az utolsó aki bántana. - néztem rá komolyan
Roxy elgondolkodva bólintott egyet és azt hiszem, hogy megértette. Nagyon remélem.

-Akkor mehetünk? - kérdezte Liz amikor Mandy is odaért a padhoz
-Aham. - bólintottunk, majd elindultunk
-Szerintetek nagyon dühös lesz ránk? - kérdeztem
-Mármint Bii? - kérdezte Liz
-Igen. - bólintottam
-Eléggé.
-Basszus lehetetlen helyzet. - húzta el a száját Mandy
-Te meg milyen szavakat használsz? - vonta fel a szemöldökét Roxy
-Ma az irodalomtanár bejött a boltba és folyamatosan velem dumált. Rám ragadt a stílusa. - fintorgott
-Mrs. Clark jár a plázába? Ráadásul pont abba a boltba? - gondolkodott Liz 
-Úgy látszik. - vonta meg a vállát Mandy
-Visszatérve Bii-re. - szólt Roxy - Mi van ha nincs otthon?
-Ahogy Bii-t ismerem most egy nagy adag eperfagyiba folytja a bánatát. - mondta Liz
-Meg hol máshol lenne? - nézett Roxy-ra Mand 
-Igaz. - bólintott Rox
Még 10 percet sétáltunk és odaértünk Bii házához. Egy egyszintes ház nagy kerttel és garázzsal. Legalábbis kívülről ez látszott. Körbenéztünk, hogy ki csöngessen be, végül Liz lépett oda a csengőhöz.
-Ne, majd én. - lépett mellé Roxy
-Mert? - nézett rá Liz
-Mert ha felidegesíted magad akkor és ordibálsz Bii tuti nem jön ki. 
-Nyugi nem fogok. - forgatta a szemét Liz, majd csöngetett
-Megyek - hallottunk egy férfihangot abból az izéből
-Okéé.. - nézett furán körbe Mandy
-30 percen kívűl volt, a pizza ingyen van... Maguk kik? - nézett végig rajtunk egy kigyúrt 35-40es pasi
-Öö.. - szólalt meg Roxy - Bii itthon van?
-Ki? - ráncolta a homlokát a pasi
-Bridget. - mondtam a rendes nevét
-Itt nem lakik semmilyen Bridget. 
-És a szomszédban? - kérdezte Liz
-Nem tudok róla - rázta a fejét
Kis szünetet hagyva egymásra néztünk, mert egyikünk sem vágta, hogy mi van.
-Szóval nincs nálatok pizza? - szakította félbe a néma elmélkedésünket a pasi
-Nem sajnáljuk - rázta a fejét Mand - Viszlát. 
-Na jó. - mondta Liz amikor elindultunk - Ez meg mi a kecskeszar volt?
-Nem tudom. - mondtam - Ez a pasi biztos nem volt sem Bii apja se semmilyen rokona. 
-Tuti, ahogy kiejtettük a Bii nevet full hülyének nézett minket - bólintott Roxy - szóval Bii nem mondta senkinek, hogy hagyják békén.
-De miért hazudott róla, hogy hol lakik? Ez nagyon különös. - mondta Mand, mire mind úgy néztünk rá, mint valami UFO-ra
-Hagyjatok már, mindjárt elmúlik. - takarta el kezével az arcát
-Jó, a kisebb gond az, hogy Mandy megbolondult. - rúgott arrébb egy kavicsot Liz - Mi a fasz van Bii-vel? És hol a faszomban van?
A két véglet. Az egyik úgy beszél mint a nagyanyám a másik meg faszozik össze-vissza.
-Nem tudom. - néztem körbe - Menjünk át valakihez és ott dumáljuk meg, mert nekem most tele van a fejem minden hülyeséggel. 
-Menjünk a srácokhoz. - mondta Roxy
-Ok. - bólintott Liz 

-Sziasztok - örültek meg nekünk a srácok amikor beléptünk
Mind felálltak és köszöntöttek minket. Vagyis kivéve Zayn, aki elaludt a kanapén
-Tipikus - forgatta a szemét Roxy
Roxy odalépett a kanapéhoz, majd arrébb rugdosta Zayn-t, hogy elférjen, de Zayn továbbra sem ébredt fel. Roxy felkapott egy tollat a kávézóasztalról, majd egy R betűt írt Zayn karjára. Visszatette a toll kupakját, de meggondolta  magát és végül kialakította Roxyvá.
-Szia - zökkentett Roxy és Zayn bámulásából Liam
Kezét a derekam köré fonta és magához húzott én meg a nyakába kapaszkodtam.
-Szia - suttogtam mosolyogva 
Nyomott egy puszit az arcomra, majd gyorsan elváltunk egymástól mielőtt a többieknek ideje lett volna észrevenni.
Még nincs köztünk semmi, de őszintén nagyon bírom Liam-et.

-Mi ez a komoly hangulat? - kérdezte Louis
-Csak Bii-nél voltunk. - mondta Roxy - De kiderült, hogy nem is.
-Most érthetőbben. - nézett furán Harry, akinek az ölében ült Mandy a fotelben
-Elmentünk Bii-hez. - magyaráztam - De amikor becsöngettünk egy idegen pasas jött ki és nagyon nem Bii. Szóval kamu helyett vallott be hogy, hol lakik.
-Ez biztos? - kérdezte Louis 
-Ühüm. - bólogattam
-Próbáltátok hívni? - tette fel a nagyon értelmes kérdést Niall
-Mégis mennyire nézel minket sötétnek? - dobta meg egy párnával Liz
-Okéna. - védte magát
-Akkor most mi lesz? - kérdezte Harry
-Szerintem valamelyik bemegyünk hozzá a cukrászdába. - rugdosta Zaynt Roxy
-Mi is mehetünk? - kérdezte Niall
-Ha ez nem alszik be. - bökött Roxy a barátjára.
Elfoglalták ketten a kanapét, vagyis Zayn oldalasan feküdt rajta, Roxy pedig behúzódott a sarokba és úgy lökdöste, hogy elférjen.
-Este kikészítetted. - vigyorgott perverzül Harry
-He? - nézett fel Roxy
-Mindent elmondott. - bökött Liam Zayn-re
Erre Roxy felvonta a szemöldökét majd belerúgott egy még nagyobbat Zayn-be.
-Mi van már? - nézett fel Zayn, de amint meglátta Roxy-t elmosolyodott - Szia Baby.
-Te idióta. - ugrott rá Roxy és elkezdte ütögetni 
-Szerintem este is valahogy így lehetett, csak akkor Roxy volt alul. - röhögött Liz
Roxy idegesen felnézett, majd megdobta Liz-t egy párnával. Nem értem miért ilyen nagy divat nálunk a párnadobálás... Na mindegy...
-Mit csináltam, hogy ilyen mérges vagy rám? - nézett fel a barátnőjére Zayn, már amennyire tudott, hiszen hason volt
-Te kajak elmondtad ezeknek az idiótáknak, h mi volt este? Részletesen? - sziszegte Roxy
-Ja hát a dedikálás után még várni kellett amíg felszívódnak a rajongók és nem volt téma. - magyarázkodott
-Te jó isten. - forgatta a szemét Roxy, majd leszállt Zayn-ről 
-Ha ez valamit segít csak jókat mondott. - szólt közbe Niall
-Nem segít - rázta a fejét Roxy
Zayn magához húzta Roxy-t, majd egy puszit nyomott az arcára, de nem nagyon hatott ahogy Roxy-t elnéztem.



~

-Nee, légyszíves Lily edd már meg, hidd el finom. - beszéltem egy 2 éves kislányhoz kanállal a kezemben
Lily első ránézésre egy aranyos szöszi kiscsaj aki a plüssnyuszija fülét rágcsálja. Igen tényleg nagyon aranyos, csak baromi makacs, nem lehet vele mit kezdeni. Soha nem csinálja azt amit mondok és nem lehet fegyelmezni. 
-Nem. - mondta gyerekhangon (milyen más hangon?!) és leöntötte a kaját a földre.
-Lily! - néztem rá könyörgőn
Lily elkezdte csapkodni az etetőszék tálcáját, jelezve, hogy ki akar jönni. 
-Amíg nem ettél nem mehetsz ki.
-Nem vagyok éhes. - fonta össze maga előtt a karját
-Na figyelj. - hajoltam hozzá közelebb - Ha szépen megeszed az ebédet akkor kaphatsz fagyit.
Lily csak a fejét rázta. Fújtattam egyet, így a frufrum kicsit felemelkedett. Ez Lily-nek ihletet adott és elkezdte tépkedni a hajam.
-Megőrjítesz - sóhajtottam
Lily erőteljesen két kézzel húzta a hajamat, és épp elakartam hajolni pont csöngettek. Azt hittem, hogy Lily szülei jöttek meg ezért felkaptam Lily-t az etetőszékből és mentem ajtót nyitni.
-Szia - mosolyogtam rá Liam-re amikor megláttam
Igaz, gondolhattam volna, hogy nem Lily szülei azok, mert azok mindig előtte 10 percig rángatják az ajtót hátha nyitva van..
-Ugye ez nem a tiéd? - nézett rám ijedten
-He? - ráncoltam a szemöldököm, de aztán rájöttem, hogy valószínűleg Lily-re célzott - Liam, ha nem emlékeznél babysitter vagyok.
-Nem említetted. 
-Bocs. - vontam meg a vállam majd beengedtem
Letettem Lily-t a játszósarokba és rögtön elkapta a nyusziját aki 'onnan figyelte' ahogy Lily plusz munkát okoz nekem a kiborított babykajával.
-Mit keresel itt? - léptem oda mosolyogva Liam-hez
-Téged. - fogta meg a kezem és magához húzott, majd nyomott az arcomra
Aha oké. A gáz az, hogy fogalmam sincs, hogy Liam mit akar tőlem. Barát vagy annál több? Nem értem. Egyszer csókolóztunk azt is Roxy-ék konyhájában. És akkor olyan más volt. Mármint Liam. Bátrabb vagy nem tudom...
-És meddig marad itt... - kezdte de nem tudta befejezni
-Lily - egészítettem ki - és mindjárt jönnek érte.
-Igen. Aki ugye nem a te gyereked...
-Még mindig nem - nevettem
-Jó, de az gondolom érdekel, hogy épp a pürében üldögél.
-Mi?! - fordultam hátra ijedten
Lily tényleg a kajájában ült és amikor ránéztem kiköpte a nyuszi fülét és ártatlanul mosolygott. Nem lehet rá haragudni. Franc.
-Istenem Lily - mentem oda hozzá majd felemeltem
Ahogy felkaptam éreztem valami fura szagot. Megfordítottam a gyereket és megszagoltam a seggét. 
-Ez így elég jól néz ki. - nézett szórakozottan Liam
-Inkább megszaglom, minthogy belenyúljak. - magyaráztam - Amúgy tudsz pelust cserélni?
-Hát hogyne. - mondta magabiztosan - Minek?
-Mert akkor amíg te kicseréled Lily pelenkáját én feltakarítok.
-Ja jó... - bizonytalanodott el mégis
-Inkább megmutatom. - forgattam a szemeim
-Biztos? Annyira nem vagyok rá kíváncsi
-De,mert te fogod kidobni a szaros pelenkát.
-Hogy beszélsz a gyerek előtt?! - háborodott fel
-Amíg nem az én gyerekem annyira nem izgat. - néztem hátra a pelenkázótól és láttam, hogy Liam átöleli a derekam 
Rögtön felébredtek a pillangók a gyomromban.
-Akkor most hagyod, hogy bűzölögjön a gyerek? - nevetett
-Ja nem. - kaptam észbe és elkezdtem pelenkázni
Miközben pelenkáztam magyaráztam Liam-nek, de nem hiszem, hogy nagyon érdekelte, mert végig puszilgatott amitől teljesen zavarba jöttem. 
-Megjöttem - nyitott be Lily anyukája - Öhm...
Liam-mel mindketten hátrafordultunk és láttuk, hogy totálisan nem érti, hogy a csajt aki pelenkázza a lányát miért ölelgeti és puszilgatja hátulról egy srác...
-Lily? - kérdezte hidegen
-Itt van - mosolyogtam rá Lily-t felkapva
-Köszönöm szépen Lina.
-Tina - javította ki Liam
-Maga biztos jobban tudja - mérte végig rajta a nő - Holnap is hozom Lily-t ha nem gond. - mondta hasonló stílusban miközben a kezembe nyomta a pénzt
-Dehogyis imádom Lily-t - simogattam meg a haját. Mármint Lily-nek nem az anyjának...
-Szar. - mondta mosolyogva Lily
-Viszontlátásra - erőltettem 1000 wattos mosolyt az arcomra majd 'kihessegettem' Lily-t és az anyját
Ahogy bezártam az ajtót sóhajtottam egyet, majd láttam, hogy Liam rajtam röhög.
-Ennyire vicces vagyok? - vontam fel a szemöldököm 
-Dehogyis - mosolygott rám
-Okéé. - néztem furán majd beültem a kanapéra Liam meg mellém
Törökülésben ültem Liam-mel szembe, aki pedig az egyik lábát felhúzta a kanapéra. Liam közelebb húzott magához, így az ölébe kerültem, amitől teljesen lefagytam és nem is tudtam mit csinálni. Bénán az egyik kezemet a vállán pihentettem a másikat meg végighúztam a mellkasán...öhm... az izmos mellkasán. Liam elnevette magát a zavarodottságomon, majd kifésülte a hajamat a szememből, mire én rögtön visszaráztam.
-Ne már. - szólt rám miközben újra kifésülte a szememből - Szeretném végre rendesen látni a szemeidet
-Nincs ezen nagyon mit nézni - fordítottam el az arcomat szégyenlősen
Liam közelebb hajolt hozzám (mert ugye még nem voltunk elég közel egymáshoz...) és nyomott egy puszit az elfordított arcomra, mire megint teljesen zavarba jöttem.
-Aranyos vagy - mosolygott rám, mire kérdőn ránéztem 
Liam elnevette magát, majd megcsókolt. Először kicsit megijedtem és Liam már harmadszorra nyalta meg az alsó ajkam mire észbe kaptam és utat engedtem neki. Elég hamar elhevesedett a csók és teljesen rádőltem és elfeküdtünk a kanapén és úgy csókolóztunk. Liam lassan és szenvedélyesen kényeztette az ajkaimat és ilyenkor mindig annyira furcsa, mintha nem is az a Liam lenne akit az újságos és a net alapján megítéltem róla.
-Itt maradt a nyuszi - nyitott be Lily anyja, de ismét nem a legjobb pillanatban - Elnézést...
-Megkeresem. - emelkedtem fel kicsit Liam-ről, majd erőt véve magamon leszálltam róla
-Itt van - adtam oda a pelenkázón hagyott plüssnyuszit és útközben kidobtam a szaros pelenkát is.
-Köszönöm. - mondta zavartan - És még egyszer bocs. Viszlát.
Ahogy becsuktam mögötte az ajtót égővörös fejjel néztem Liam-re és ő sem volt a leglazább.
-Azt hiszem mi már sose fogunk nyugodtan smárolni - röhögött
Na jó, lehet, hogy ő tényleg mindig laza.