2013. március 11., hétfő

35. fejezet ~ Love The Way You Lie

Köszönöm, hogy ennyien olvastátok a blogot. Köszönöm, hogy ennyi pozitív visszajelzést kaptam. Köszönöm, hogy velem voltatok. És most nem értem, hogy miért írtam mindent múlt időbe. :DD A blog nem szűnik meg, csak egy kicsit átalakul. Az első évad bezárul és 'pihen' egy kicsit. Egy kicsit újra kell gondolnom a dolgokat és utána visszatérek. Ugyanazok a szereplők, ugyanaz a történet. Csak egy új folytatás. Még a végén írok nektek, szóval még nem búcsúzkodok. Ja és nem is fogok. :') De egyébként azért mert ez a blog szünetel a másikon még ugyanúgy el tudtok érni, szóval nem leszek teljesen láthatatlan. :)




Love The Way You Lie



~Liz szemszöge:


-Niall, nem hiszem el, hogy már megint zabálsz. - léptem be a konyhába. - Az előbb reggeliztél. 
-Tízórai. - vonta meg a vállát.
-11 van. - néztem fel a konyhában lévő órára.
-Neked mindenbe bele kell kötni? - nevette el magát.
-Ez velem jár. - vontam meg mosolyogva a vállam és beleültem az ölébe.
Niall elmosolyodott és nyomott egy csókot a számra, aztán vad csókcsatába kezdtünk. Én az ölében ülve egyre gyorsabban mozgattam a csípőmet ő pedig gyengéden beleharapott az ajkaimba. Felkapott a két lábamnál fogva amivel átöletem a derekát és úgy indultunk el. Mivel a hálóhoz fel kellett volna mennünk az emeletre, inkább Niall bement a fürdőbe, majd a lábával berúgta az ajtót. Felültetett a pultra és miközben a combomat simogatta én letéptem róla a pólóját, aztán ő lehúzta rólam a sortom. Apró puszikat nyomott a hasamra amíg felhúzta a felsőm aztán elhajította a fürdő másik végébe. Közben kigomboltam a gatyáját és a lábammal ügyesen letoltam róla, aztán így tettem az alsógatyájával is, amíg ő kikapcsolta a melltartóm. 
Leugrottam a pultról, hiszen már csak egy ruhadarab választott el minket egymástól, amit Niall könnyen el is távolított rólam.
Vad csókcsaták közepette eljutottunk a zuhanyzóba, ahol Niall megnyitotta a forró vizet. Niall levett a polcról egy flakont és az egész testembe belemasszírozta a hideg tusfürdőt. Aztán én is megcsináltam vele. Újabb vad csókcsaták közepette teljesen a zuhany alá álltunk ahol lemosódott rólunk. Niall nekinyomott a hideg csempének aztán egy alsó lökés miatt belenyögtem a csókunkba...


~Louis szemszöge



-Akkor én most megyek. - tápászkodott fel Carter. 
-Biztos? - kérdeztem.
-Persze, már minden nap itt csövezek, nem akarok zavarni.
-Egyáltalán nem zavarsz. - nevetett fel egy picit Bii.
-Mindegy, tényleg megyek. - mosolyodott el Carter.
Végül Carter tényleg lelépett és Biivel kettesben maradtunk.
-És most? - léptem hozzá mosolyogva, majd a megfogtam a kezét az ujjait az enyémekre kulcsoltam.
-Mit szeretnél? - nézett fel rám a nagy barna szemeivel.
-Veled lenni. - suttogtam majd mélyen megcsókoltam.
-Elmenjünk valamerre? - kérdezte mosolyogva.
-Vannak ötleteim. - kacsintottam.

-De rég voltunk itt. - csapta be Bii mosolyogva a kocsiajtót.
-Minden itt kezdődött el. - bólintottam szórakozottan.
Besétáltunk a Nando'sba amiről senki nem gondolná, hogy nekünk ez milyen sokat is jelent. Itt ismertük meg a csajokat és azt hiszem, ha ez nem történt volna meg, most nagyon máshogy alakultak volna a dolgok... Most már annyira természetes, hogy itt vannak, hogy el se bírnám képzelni nélkülük. És leginkább Bii nélkül.


~Tina szemszöge



-Roxyval mi a helyzet egyébként? - nézett rám Liam. - Amióta hazajött még nem is láttam.
-Hát ugye tegnap voltunk babacuccokat venni. - simogattam meg a hasam. - Jól van, meg élvezi, hogy újra Londonban van.
-Akkor jó. - mosolyodott el, majd ő is rátette a kezét a hasamra és nyomott rá egy puszit. Ilyenkor nem tudom, hogy hogyan fér el a gyerek egy tucat csapkodó pillangó mellett. 
-Éhes vagyok. - húztam el a számat.
-Nézzünk körül.
Végül elkezdtünk sajtosmakarónit főzni. 
-Biztos, hogy segíteni akarsz? - vontam fel a szemöldököm.
-Miért? - lepődött meg.
-Mert amikor mi együtt csináljuk a kaját abból sose jön ki semmi jó.
-Például?
-Például amikor Roxyéknál kakaós csigát sütöttünk. - mondtam. - Én hülye betettem a mikróba, te pedig agyonkakaóztad.
-De lehet, hogyha nem teszed be a mikróba akkor ez az egész nem történik meg. - lépett hozzám közelebb és megsimogatta a hasam.
-Liam, ne mosd kezdj el nyálasan lelkizni. - néztem mélyen a szemébe.
-Miért? 
-Mert már felforrt a víz. - röhögtem el magam.
-Ja. - kapott észhez.

-Annyira nem is lett rossz. - kapargattam a tányéromat.
-Annyira tényleg nem. - nyelt egy nagyot. - Csak túl nagyok a sajtdarabok.
-Fel kellett volna olvadnia. - jegyeztem meg mellékesen.
-Ó, értem. - bólintott, aztán mindketten elnevettük magunkat. Ez reménytelen. Többet nem engedem be Liam-et a konyhába.
Csendben folytattuk az evést és a TV-zést a kanapén ülve, és nem is foglalkoztam az enyhe fájásokkal amiket érzetem, csak az első nagynál lettem rájuk figyelmes.
-Aúú. - szisszentem fel.
-Mi az? - ijedt meg Liam.
-Szerintem csak a tészta. - nyugtattam meg. Aztán ismét felszisszentem egy újabb fájástól.
-Akkor csak elfelejtettél kimenni WC-re? - vonta fel a szemöldökét.
-Mi? - értetlenkedtem, aztán lenéztem. OMG.
-Jézusom Liam. - kaptam fel a fejem ijedten. - Jön a gyerek.
-Jön a gyerek. - mondta ki Liam, nyugodtan aztán már nyúlt is újra a villájáért, amikor elkerekedtek a szemei és azt hiszem eljutott az agyáig az infó. - Jön a gyerek!!
-Induljunk. - pattantam fel, olyan gyorsan amit már néhány hónapja nem produkáltam.

~Harry szemszöge



-Ez most komoly? - néztem fel az arcom dörzsöléséből. 
-Igen. - nézett el oldalra Mandy.
Én az ágyon ültem ő pedig velem szemben állt.
-Mikor? - kérdeztem hűvösen.
-A születésnapi buliján.. - nyögte ki.
-De hát az januárban volt. - tártam szét a karom.
-Tudom. De full részeg voltam és nem gondolkodtam. Megtörtént, sajnálom. -törölte le a könnyeit.
-De a bulin, nem mi csináltuk a bár ruhatárában? - gondolkodtam el.
-Ez előtte volt. - sütötte le a szemét.
Szomorúan végignéztem Mandyn. Láttam rajta, hogy sajnálja. Tudtam, hogy aznap este mindenki nagyon részeg volt (Liamet és Tinát leszámítva ugye). Szóval nem tudtam rá nagyon haragudni.
-Csak smároltatok ugye?
-Igen. Semmi több nem volt. - bólintott egy aprót.
Felálltam és szorosan magamhoz öleltem. Éreztem, hogy egy picit meglepődött, de aztán a karjait a nyakam köré fonta és úgy sírta tele a pólómat. Túlságosan szeretem Mandyt ahhoz, hogy egy részegen elkövetett baleset miatt szakítsunk. Persze, hogy bánt a dolog, de majd megoldjuk. Ha lefeküdtek volna az jobban fájt, volna de így kibírom.
Kicsit eltoltam magamtól és hosszan megcsókoltam. Azt hiszem rájött, hogy nincs nagy harag.
-Sajnálom. - suttogta az ajkaimba.
-Szeretlek. - néztem mélyen a szemébe. Újra és mélyebben megcsókoltam.


~Roxy szemszöge:




Zaynnel a kanapén ülünk és a laptopomban lévő képeket bámuljuk, amik Sydneyben készültek. Az ő fotóival már végeztünk és azokon inkább röhögtünk, ez kicsit unalmasnak tűnt, mivel Zayn nem nagyon ismerte az ottani haverjaimat, szóval folyton kérdezgette  hogy: 'Ez ki?' 'És az a sapkás?' 'Várj az a csajszi, most azzal a sráccal vagy a másikkal jár??'
-Most már tudom. - bólintott egy képnél amin 5en voltunk az Operaháznál. - A csaj az Sand, mellette aki átkarolja az Kevin, ő mellette az Adam, melletted pedig Luke.
-Adam-et és Luke-ot megint összekeverted, de egyébként jó. - nevettem el magam. 
-Mindegy, ahogy elnézem van itt még kép. - utalt arra, hogy a 747 képből még csak a 62.-nél tartottunk. Most miért? Egy év hosszú idő...
-A végére csak összejön. - mosolyogtam rá. Zayn nyomott egy puszit az arcomra, aztán tovább vitte a képeket. Egy kép jött a tengerpartról, szóval rájöttem, hogy most azok a képek jönnek amiknél olyan profi fotósnak éreztem magam és tájképet fotóztam egyhuzamban. 
-Nagyon jók a képeid. - jegyezte meg Zayn.
-Tényleg? - lepődtem meg.
-Aha, látszik, hogy értesz hozzá.
-Wow, jó tudni. - örültem meg hirtelen magamnak. - Egy perc és jövök, csak hozok még vizet. - mondtam és kimentem a konyhába.
Kivettem egy kis üveges ásványvizet, aztán láttam, hogy a nagy üvegesből már csak egy fél palack víz van bent, ezért betettem még egyet, aztán ha már ott voltam bedobtam még 4 kicsit is. Szóval jól elszórakoztam a vizes palackokkal, aztán amikor visszaértem a nappaliba észrevettem, hogy Zayn már túljutott a tájképeken...
A laptop képernyőjén egy kép volt megnyitva, ahol oldalról átkarolom Luke-ot és nyomok egy puszit az arcára miközben Luke egy kicsit flegma fejet vág. Aki nem ismerne minket az így simán azt hiszi, hogy esetleg járunk... 
És bár Zayn engem eléggé ismer engem, de én is ismerem őt és tudom, hogy elég féltékeny típus és egy ilyen képtől már rögtön mindenféle összeesküvés-elméletei vannak. Tapasztaltam már, hogy milyen amikor egy baráti puszi miatt féltékeny lesz valakire és... és hát nem valami kellemes. 
Ami pedig a képet illeti... Nos ugye amikor Zayn-nel szakítottam utána miután kihevertem volt egy időszak, amikor volt rá esély, hogy Luke-al történjen valami, amit ő meg is említett nekem az ominózus 'senkinek nem mondjuk el, és meg nem történté nyilvánítjuk' csók előtt... Szóval ez a kép abban az időszakban készült, de sose éreztem semmit olyat Luke iránt, mint Zayn iránt és egy-két ehhez hasonló puszinál nem is volt több.
-Luke? - nézett fel rám Zayn. Na, most már tuti megjegyezte...
-Igen. - hajtottam le a fejem.
-Értem. - bólintott Zayn és tovább bámulta a képet. 
-Figyelj. - ültem vissza mellé. - Elmagyarázzam?
-Mit? - fordult felém.
-Zayn, kérlek ne csináld ezt. - sütöttem le a szemem idegesen. 
-Rendben, mesélj. - tette félre a laptopot, de a képernyőn ugyanúgy ott volt a lép.
-Ez a kép a szakításunk után három hónappal készült, szóval nem akkor amikor újra összejöttünk volna. - szögeztem le az elején. Zayn bólintott, jelezve, hogy folytassam. - Luke csak egy jó fej srác, akivel jó barátok lettünk.
-Azt látom. - jegyezte meg Zayn.
-Hagynád, hogy végigmondjam? - csattantam fel.
-Csak tessék. - mondta nyugodtan Zayn. 
-Szóval hidd el nincs köztünk és nem is volt semmi több, mint barátság. Jó, talán november környékén kezdtem kicsit engedni neki...
-Mármint, hogy engedni? - szakított félbe.
-Hát a nyomulásának és a próbálkozásainak. - túrtam bele a hajamba.
-Aha. - válaszolt röviden. Mivel ezt nem tudtam mire vélni, folytattam.
-Zayn, kérlek értsd meg, nem érzek Luke iránt semmit. Semmit. - ismételtem meg a 'semmi' szót, hogy még jobban a tudatára adjam.
-Szóval nem volt semmit több ugye? - vonta fel a szemöldökét.
-Nem. - hazudtam egy nagy nyelés közepette. Nem tudom, hogy Zaynnek ez feltűnt-e, de szó nélkül odahajolt a laptopomhoz és szimplán kitörölte a képet, miközben figyelte a reakciómat. Azt hiszem rájött, hogy semmi értelme nem volt a féltékenységének, hiszen egy ideg sem rángott meg az arcomon, nem lettek könnyesek a szemeim, nem kezdtem el gyorsabban/lassabban venni a levegőt, és a legmagasabb fokozatú fázist is kihagytam, ami abból áll, hogy csapkodva leüvöltöm a fejét, hogy mégis mit művelt. Nem érdekelt. 
-Bocsi, csak tudnom kellett. - túrt bele a hajába. Azt hiszem egy baromnak érezte magát, mert ő szerinte teljesen hülyeség volt, hogy nem bízott meg benne. Nos ez részben igaz, hisz semmit nem érzek Luke iránt, de mégis hagytam, hogy lesmároljon... 
-Semmi baj. - ráztam meg a fejem.
-De van. - nézett rám. - Te egy millió lányra féltékeny lehetnél, én meg egy srác miatt kibukok. Egy idióta vagyok. - dörzsölte a homlokát.
-Öö... - húztam el a számat. Rám jött az őszinteségi roham.
-Mi az? - nézett fel.
-Talán nem csak 1-2 puszi volt...
-Hanem? - vonta fel Zayn a szemöldökét. A szeme olyan szikrákat szórt, hogy legszívesebben elástam volna magam.
-Smároltunk. - sütöttem le a szemem.
-De ugye akkor amikor még nem jártunk újra? - kérdezte, aztán elgondolkodott a mondatán, hogy mennyire lett értelmes, de rájött, hogy én úgyis értem.
-Nem. - nyögtem ki és a könnyek elkezdtek folyni az arcomról.
Zayn még mondott volna valamit, de nem tudom, hogy szerencsémre vagy pechemre, de megszólalt a telefonja. Zayn odanyúlt a telefonjáért az kávézóasztalra és megnézte a számot.
-Liam. - mondta és aztán felvette. Az arckifejezéséről nem sokat tudtam leolvasni, csak annyit, hogy egyre értetlenebb lett. - Oké haver nyugi. - szólalt meg. - Vegyél egy nagy levegőt és mond a lényeget. - itt elhallgatott, aztán néhány másodperc múlva elkerekedtek a szemei. - Indulunk! - mondta a telefonba aztán gyorsan le is rakta.
-Mi történt? - kérdeztem.
-Elindult Tina szülése. 
-Ó, te jó ég! - sokkolódtam le egy pillanat alatt, aztán Zayn valahogy kirángatott a kocsiba, közben én próbáltam felfogni a dolgokat. Kicsit nehéz volt feldolgozni, hogy most vesztem össze, aztán békültem ki Zaynnel, most pedig a kórházba rohanunk.

-Megszületett már? - kérdeztük a többieket, akik már ott voltak.
-Még nem. Most fogják majd bevinni a szülőszobára. - mondta Harry.
Feszülten várakoztunk, közben rengeteg kismamát toltak el mellettünk akik néha elég nagyokat üvöltöttek. A fiúk ezen kicsit meglepődtek és inkább csendben nézelődtek, aztán a következő ilyen kismama Tina volt. 
-Az apukán kívül még egy ember jöhet be. - mondta az orvos Liam-mel az oldalán. Mi többiek tanácstalanul körbenéztünk és mivel nem tudtunk dönteni, mind Liamre néztünk.
-Roxy. - mondta egy gyors zavart mosollyal az arcán. 
Bólintottam egy aprót aztán Liammel és az orvossal mentem be a szülőszobába ahova Tinát már betolta a nővér.
-Roxy, én ezt nem bírom. - nézett rám nagy szemekkel. Aztán rám ordított.
-Ez normális? - suttogtam Liamnek úgy, hogy Tina ne vegye észre. Bár szerintem jobban elvolt foglalva azzal, hogy mindjárt szül.
-Már vagy fél órája ezt csinálja. - vette át a stílusom Liam. - Elmond egy fél mondatot és síkit/üvölt/ordít. 
-Soha nem szülök gyereket. - néztem ijedten Tinára.
Gyorsan odasiettünk a két oldalára és így Tina mindkettőnk kezét szoríthatta. Mi ezt Liammel kimondottan élveztük. 
-Már látszik a feje. - mondta az orvos.
-Még csak a feje? - kerekedett el Tina szeme. - Húzzák már ki belőlem ezt a gyereket!
-Nyugi, nem lesz semmi baj. - próbálta nyugtatni Liam.
-Igazán?! Akkor cseréljünk szerepet. Áááá. - üvöltötte el a mondat végét.
-Ne aggódjon, nagyon jól csinálja, mindjárt túl vagyunk rajta. - mondta az orvos.
-Nagyon ajánlom. - nézett felfelé Tina, aztán megint összeszorította a kezünket (remélem van egy sebészet is ebbe a kórházba, mert lehet, hogy eltört a kezem) és tovább üvöltött. 
Amennyire borzalmas volt nézni, hogy Tinának ez ennyire fájt, annyira büszke voltam rá, hogy mindjárt anyuka lesz. És látszott, hogy bármit megtenne, hogy ennek a gyereknek a legjobb legyen. Aztán pedig Liamre néztem. Annyira aranyos volt, hogy aggódott Tináért, és amikor néha el-el fordult az orvos felé, hogy megnézze, hogy mennyi van kint a gyerekből mindig elmosolyodott. Azt hiszem ők így ketten hihetetlenül szép páros. 
-Gratulálok, kislány. - mosolyodott el az orvos aztán pedig hallottuk ahogy a pici felsír.

Kint ültem a várótermi székeken és ásványvizet iszok, miközben a többiek a kicsit bámulják. Egyszer csak kinyílt az ajtó. Azt hittem, hogy Zayn lép ki rajta, de Mandy volt az. 
-Ne haragudj. - mondta és aztán leült mellém.
-He? - néztem rá furcsán.
Mandy mesélni kezdett. Tulajdonképpen fel se fogtam, hogy mit mondott, mert hirtelen forogni kezdett velem a világ és azt hittem, hogy mindjárt kidobom a taccsot a döbbenettől. 
-Ugye ez most nem komoly? - kérdeztem nagyon lassan, mivel csak ilyen sebességben jöttek ki a számon.
-Úgy sajnálom. - rázta meg a fejét és szemeiből elkezdtek folyni a könnyek.
A következő pillanatban Zayn lépett ki az ajtón. Amint meglátta a lesápadt fejem és Mandy könnyes arcát rögtön rájött, hogy mi lehetett a téma. 
-Roxy én... - túrt bele a hajába. 
-Nem érdekel. - ráztam meg a fejem hűvösen.
-Azt hiszem kettesben hagylak titeket. - mondta Mandy azzal pedig elsétált.
-Figyelj. - ült le velem szembe. - Ezt én akartam elmondani. Akkor amikor megszólalt a telefonom.
-De ez akkor sem normális. 
-De te is smároltál valami Luke-al!
-Jó, de én bevallottam rögtön. És te még azelőtt, hogy tudtál volna erről teljesen féltékeny voltál, hogy adtam egy puszit egy másik srácnak.
-De Rox, tudod milyen vagyok. Túlságosan szeretlek és...
-Ne. - szakítottam gyorsan félbe. - Már fogalmam sincs, hogy milyen vagy. Mert az a Zayn akit én megismertem sose smárolt volna az egyik legjobb barátnőmmel. - néztem összetörten a szemébe.
Zayn lehajtotta a fejét és a szemében valami furcsa csillogást véltem felfedezni amit még nem láttam...

Vajon mi lesz Zayn és Roxy kapcsolatával? Kibékülnek? Újra szakítanak? És vajon Harry tényleg ilyen könnyen megbocsátott Mandynek? És pontosan, mi is történt, mi volt az a csók amiről Zayn és Mandy beszél? Na és Liam és Tina? Mi a kislány neve, és vajon sikerül megbirkózniuk a valóban nem egyszerű feladattal? És Bii és Louis valamint Liz és Niall kapcsolata továbbra is ilyen felhőtlen lesz? Minden kiderül a második évadból. Addig is...
xoxo everyone. <3

2013. március 8., péntek

I'm sorry

Tudom, hogy nagyon utáltok amiért nem hozok részt, de... Nem. Nem fogom megmagyarázni. Nem vagyok a legjobb passzban és tényleg nagyon sajnálom. Nem akarok magyarázkodni. Én is érzem, hogy elhanyagoltam a blogot. De most hétvégén nekiállok az új résznek, mivel most már megjött az ihlet. De akkor most jön a legfontosabb rész:

A következő fejez az első évad utolsó része. !!

Igazából már a fejemben összeállt a kép és ebben a részben az összes párral (sorrendben: Liz&Niall, Bii&Louis, Tina&Liam, Harry&Mandy és végül a legvégén Zayn&Roxy, bár ők majd kicsit összefolynak Harryvel és Mandyvel) lesz egy-egy rész, hogy lássátok, hogy éppen kiknek milyen a kapcsolatuk egymással. Igyekszem megdöbbentőre írni a végét, szóval remélem minél több véleményt kapok, hogy a tervem mennyire sikerült. :))

Most gondolom egy kérdés mindenkiben felmerült: Mikor jön a második évad?

Nos.. A második évad az első éved befejezése után szerintem egy-két hónappal jön. A második évadban nagyobb szerepet fog kapni Jake és Dave is valamint Nate is fel fog tűnni... Szóval higgyétek el, senkit nem akarok elszomorítani, de ha most folytatnám a blogot akkor csak elrontanám.
Szóval hamarosan érkezek a 35. fejezettel. Addig is remélem, hogy nem fogtok rám nagyon haragudni. :'))


Love The Way You Lie

2013. február 10., vasárnap

34. fejezet ~ Take Me Home

Sziiasztok! :DD Nagyon sajnálom, hogy csak most hozok részt, de megírtam a fejezet felét, aztán meggondoltam magam, kitöröltem és újraírtam az egészet és azt hiszem ez a verzió sokkal jobban sikerült, mert az a másik nagyon erőltetett volt. Tudom, hogy ezzel a bloggal kicsit elvagyok csúszva, de a másikat is be kell indítani stb. szóval most kicsit kétfelé áll a fejem. Azért remélem nem okozok nektek csalódást és ha tetszik akkor azt kifejezhetnétek egy kommentel is. :')) xoxo everyone. <3



Take Me Home


~Zayn szemszöge:





-Szóval... mit szólsz hozzá? - húztam el félve a számat.
-Hát. - dörzsölte meg az arcát és láttam, hogy erősen gondolkodik. - Azt hiszem egyértelmű a válaszom. - sóhajtotta végül fáradt mosollyal.
Hihetetlenül elnevettem magam és szorosan magamhoz húztam. Hallottam, hogy Rox szipog egyet és ezt nem nagyon tudtam hova rakni. Egyszer láttam sírni és tudom, hogy nem az a fajta csaj aki annyira meghatódna az ilyen dolgokon, hogy elsírja magát... Vagyis mindig próbál keménynek tűnni szóval...
-Héé, minden oké? - toltam el magamtól.
-Ja persze. - törölte meg gyorsan a szemét.
-A semmiért nem sírod el magad. - fürkésztem.
-Tényleg nincs semmi. - nézett mélyen a szemembe.
Még húztam Roxy-t egy jó 5-10 percig, de annyira bizonygatta, hogy semmi fontos meg hasonlók, hogy inkább ráhagytam. A lényeg, hogy tulajdonképpen 4 hónap múlva már együtt fogunk élni. 


~Mandy szemszöge:




Harry nappalijában ültem és egy csomó tanfolyam leírását böngésztem különböző kinyomtatott lapokon. Harry leült mellém, majd nyomott egy puszit a hajamba. Fájdalmas mosollyal ránéztem, majd fáradtan a fejem a vállának döntöttem.
-Melyik tetszik? - kérdezte.
-Például ez. - nyomtam a kezébe egy lapot
-Belső építész? - vonta fel a szemöldökét.-Aham.
-És ha ez tetszik akkor miért válogatsz ennyit?
-Mert ezek is tetszenek. - nyomtam a kezébe még 5 lapot. - Amikor eldöntöttem, hogy nem megyek egyetemre akkor azt hittem, hogy ez könnyebb döntés lesz. Hát annyira nem.
-Biztos sikerül találni valamit. - húzott közelebb magához. - Csak ne parázd túl a dolgokat. Hidd el sikerülni fog az érettségi és biztosan találunk olyan tanfolyamot ami tetszeni fog.
-Remélem. - fújtam ki szaggatottan a levegőt. - Csak az a baj, hogy a gondolataim csak ezek körül járnak. 
-Akkor tereljük el őket egy kicsit. - mondta és elkezdte csókolgatni a nyakam.
-Harry, biztos jó ötlet... - kezdtem, de félbeszakított.
-Csak lazíts. - morogta és göndör tincseivel tovább csikizte a nyakamat. Persze, azért csinálta, mert tudja, hogy nem tudok ellenállni neki.
Hagytam, hogy felemeljen és lábaimat a dereka köré fontam, ő pedig a combomnál tartott meg. Vad csókolózásba kezdtünk és úgy mentünk fel a halóba. Harry elterített az és ott folytattok a szenvedélyes csókcsatánkat. Amikor belemarkoltam a göndör tincseibe Harry még jobban beindult és egyre jobban begyorsultunk. 
Harry a nyakamat és a mellkasomat csókolgatta miközben én a nadrágját gomboltam ki. Utána fordítottam a helyzetünkön és én kerültem felülre. Ráültem a csípőjére és egy mozdulattal letéptem magamról a pólóm. Harry mosolyogva figyelte ahogy átvettem az irányítást és azt hiszem még élvezte is, de hamar visszaszerezte azt. 
Lassan minden ruhadarab lekerült rólunk és testünk tejesen egyé vált. 

~Liam szemszöge:





Mostanában Tina egyre jobban magába fordult ami az apját illeti. Persze tagadja, de látom rajta, hogy nincs minden rendbe, ezért próbálok mindent a legjobbra fordítani.
Éppen az utolsó simításokat végeztem el amikor hallottam, hogy a bejárati ajtó kinyílik. 

-Megjöttem. - kiáltotta Tina.
-Szia. - futottam le hozzá a nappaliba és nyomtam egy csókot a szájára, aztán pedig a hasát is megpusziltam, amit Tina mosolyogva figyelt.
-Mi újság? - kérdeztem.
-Semmi különös. Biivel vettünk egy csomó kismamacuccot. Mármint csak nekem, neki nincs szüksége ilyenekre. - magyarázta.
-Értem. - bólintottam. 
-Felmegyek és kipakolok. - sóhajtotta.
-Segítsek? 
-Nem fontos. - mosolygott rám, majd felment a szobánkba.
Vártam egy kicsit majd utánamentem. Éppen a szekrényt rendezgette amikor hátulról átöleltem és nyomtam egy puszit az arcára. Fejét mosolyogva a vállamra döntötte és úgy folytatta a pakolászást.
-Csukd be a szemed. - suttogtam amikor végzet.
-Mi? - nézett rám értetlenül.
-Bízz bennem. - nevettem el magam, majd az egyik kezem kezem Tina szemére tettem, hogy eltakarjam a másikkal pedig a hasát öleltem át. Így totyogtunk át a babaszobába, mint két idióta pingvin, de csak odaértünk. 
-Kinyithatod. - mondtam és levettem a kezem a szeméről. 
-Úristen. - nézett körbe Tina. 
-Tetszik? 
-Liam ez valami eszméletlen. - pislogott nagyokat Tina.
-Örülök neki. - pusziltam bele a hajába.
Na igen. Azt beszéltük, hogy csak akkor rendezzük be a szobát, ha megtudjuk a baba nemét, ami egyébként logikus. A 4 fal közül az egyik szürke volt, a másik 3 rózsaszín. A szürke falra egy tavaszi fa volt festve amin fehér és rózsaszín virágok voltak és néhány madár. A bútorok sötétbarnák voltak az egyéb kiegészítők pedig rózsaszínek.
-Köszönöm. - suttogta Tina.
-Nem kell. - mosolyogtam rá és hosszan megcsókoltam.























~Június:

~Roxy szemszöge:




Most repülök vissza Londonba. A repülőúton végiggondoltam, hogy mennyi minden történt ez alatt az egy év alatt. Megismertem a srácokat, beleszerettem Zaynbe aztán elvesztettem, majd visszakaptam. Elköltöztem Sydneybe. Tina teherbe esett. Bryan és Vic összeházasodtak. Csókolóztam Lukeal. Leérettségiztem és ősszel kezdek a fősulin.
Túl sűrű volt ez az egy év. Hamarosan leszállok a gépről és Zaynnel kezdetét veszi a közös életünk. Úristen, azt hiszem mindjárt kiugrok a bőrömből olyan boldog vagyok. De van egy dolog ami nem hagy nyugodni. Nem bírok úgy Zayn szemébe nézni, hogy közben tudom, hogy nem vagyok hozzá teljesen őszinte. Ő még mindig nem tudja, hogy megcsaltam Luke-al, aki persze bizonygatta nekem, hogy ez nem megcsalás, csak smároltunk. Persze, mert ha a bal kezemmel verlek pofon és jobb kezes vagyok akkor nem is ütöttelek meg? Ez hülyeség... Szóval... Szóval nem tudom mi lesz velem. 
-A repülőgép megkezdi a leszállást. - mondták be én pedig vettem egy nagy levegőt. Visszakapcsoltam az övemet és hátradöntött fejjel felfelé pislogva próbáltam visszatartani a könnyeimet. Újra Londonban, el se hiszem. Szívem szerint ugranék egy dupla szaltót, csak az egy repülőn hülyén venné ki magát, pláne leszállásnál. 
Amikor a gép földeltért és begurult a helyére az összes turista tapsolni kezdet. Én is tapsoltam 1-2, meg tulajdonképpen ez egy jópofa gesztus. Kisétáltam a gépből, rámosolyogtam a légkutaskísérőkre, akik szerintem csak azért mosolyogtam vissza, mert már görcsben van az arcuk a sok vigyorgástól.  A táskámmal a vállamon végigsétáltam a hosszú folyosón aztán pedig eljutottam a csomagkiadóhoz. Egy öt percig álltam ott és közben a sarkamon hintáztam, mert úgy éreztem, hogy az izgatottságtól, majd kipukkad a hólyagom. Aztán végiggondoltam és rájöttem, hogy nem lenne jó ötlet úgy találkoznom Zaynnel, hogy a kórházba kell mennünk, szóval gyorsan elrohantam mosdóba. A reptéri mosdó nem volt éppen kulturált, egy dagadt nő éppen akkor jött ki és a fülkéjéből erős büdös szag áramlott ki. Egy másik ázsiai nő, pedig valami fura fertőtlenítő cuccal fújta le a kilincset mielőtt hozzáért volna. Én csak megvontam a vállam és találtam egy viszonylag kulturált 'darabot' és elvégeztem a dolgom. A kézszárító nem működött, szóval papírral töröltem meg a kezem, közben gyorsan lecsekkoltam magam a tükörben és utána kimentem a csomagjaimért. Szerencsémre amikor kimentem már forogtam a bőröndök a futószalagon és sikeresen megtaláltam a sporttáskámat és mindkét bőröndömet alig 10 perc alatt, szóval már indultam is kifelé. Amikor kiléptem az előtérbe sűrű embertömeggel találtam szembe magam, voltak akik bent vártak amíg a taxis megjön, mert nem volt kedvük az esőben kint ácsorogni, láttam könnyező szülőket akik ott búcsúzkodtak a gyereküktől akik gondolom valami iskolai utazásra mentek mivel kb. 2 osztálynyi tizenéves ácsorgott ott, de voltak ideges üzletemberek is akik dühöngve vették tudomásul, hogy késik a gépük. Aztán a nagy tömegben megláttam őt. Oké, nem megláttam, hanem a nagy keresgélésben és nézelődésben nekimentem. Fekete haja most is tökéletesen be volt állítva, mély barna szemeivel pedig mosolyogva fürkészett. Azonnal a nyakába ugrottam.
-Úgy hiányoztál. - morogtam a nyakába.
-Te is. - tolt el magától mosolyogva, aztán pedig újra magához húzott és hosszan megcsókolt.
-Indulhatunk? - kérdezte olyan 2 perc múlva.
-Igen. - mosolyogtam rá, aztán Zayn elvette a sporttáskámat és az egyik bőröndömet. 
Átvergődtünk a nagy embertömegen aztán kiléptünk a szakadó esőbe.
-Arra állok. - mutatott a parkoló másik végébe. 
-Szuper. - nevettem el magam, majd a szakadó esőbe elsétáltunk a világ végén álló kocsihoz.
-Elszoktál az esőtől mi? - kérdezte mosolyogva, miután beültünk a kocsiba.
-Egy picit. - mosolyodtam el aztán benyomtam a rádiót ami az egész úton szólt, de nem is figyeltünk rá. Igaz, hogy minden nap beszéltünk telefonon és neten, de valahogy az mégse volt az igazi, így tehát én folyamatosan mindenféle kérdéseket tettem fel, Zayn pedig erősen próbált egyszerre koncentrálni a szakadó esőben csúszóssá vált útra és a kérdésimre is. 
Közben kiderült, hogy Carter (Bii húga) már megismert mindenkit a bandában, egyszer vagy kétszer találkozott a többiekkel, de állítólag nagyon jó fej csaj és hasonlít is Biire. Aztán mint kiderült Carternek most nem azok a nevelőszülei akik szétválasztották őket, így Bii megismerte ezeket a nevelőszülőket és állítólag mindig nagyon szívesen látják és vendégként be is költözött hozzájuk, de Bii és Louis már tervezik az összeköltözést, szóval nem marad sokáig. Liam és Tina már baromi izgatottak, mivel Tina most van a 8. hónapban és Tina nagyon parázik a szüléstől, Zayn szerint már nagyon szüksége van rám, hogy lenyugtassam. Niall és Liz a napokban költöztek össze, velük különösebb újdonság nincs, csak annyi, hogy majdnem szakítottak mert összevesztek, hogy milyen legyen a turmixgép. (?) Valamint Liz a jogi egyetemre jelentkezett. Mandy nem megy egyetemre, hanem valami tanfolyamot fog elvégezni, csak még nem tudja, hogy milyet. Őszintén mindig gondoltam, hogy Mandy túl lusta az egyetemhez, de amikor összejöttek Harryvel tudtam, hogy inkább azon lesz, hogy minél több időt töltsenek együtt.
-Szóval zajlik az élet továbbra is. - zárta le Zayn.
-Azt gondolom. - nevettem el magam. - Jó újra itt lenni. - sóhajtottam.
Zayn egy pillanatra levette a tekintetét az útról és mosolyogva rám nézett. 
-Mikor érünk már oda a házhoz? - kérdeztem izgatottan.
-Még úgy 10 perc.
-Ajjmár. - húztam el a szám.
-Nyugi van. - röhögött ki. - Amúgy imádni fogod a házat, én már megnéztem, meg már a cuccaimat is áthoztam.
Zaynnek igaza volt, 10 perc múlva kinyitotta az automata kaput. 
-Ez most komoly? - döbbentem le.
-Nem, valaki más kertjébe fogok beállni. - nevetett.
A ház valami döbbenetes volt. Ilyen fehér-drapp színe volt a külső falaknak és az egyik oldalon volt három hatalmas ablak, de mégse nyújtott teljes belátást a szobákba. Még nézegettem volna egy darabig, ha Zayn nem szakít félbe.
-Csak kívülről bámulod, vagy belülről is érdekel?
-Menjünk. - nyitottam ki villámgyorsan a kocsiajtót és már rohantam is volna be a házba, ha Zayn nem szól utánam.
-Csomagok? - kérdezte nevetve.
-Aggr. - morogtam és visszamentem a táskáimért, aztán már tényleg odarohantam a bejárati ajtóhoz... ami természetesen zárva volt.
-Zayn, siess már. - rángattam a kilincset, aki a zuhogó esőben direkt tök lassan jött. Ő ázik szét, nekem mindegy, de nála volt a kulcs. Nekem mázlim volt, mert a bejárati ajtó feletti rész fedett volt.
-Itt vagyok nyugi. - mosolygott rám, majd előhalászta a zsebéből a kulcsot és kinyitotta.
Ámulva léptem be az új házunkba. Egyszerűen eszméletlen volt. Csak forogtam körbe-körbe, mint valami hülye gyerek, de Zayn ezt mosolyogva figyelt. A hátam mögé lépett és átölelt. Bár tiszta víz volt, de engem elöntött a melegség ahogy így átkarolt. 
-Olyan aranyos vagy. - nyomott egy puszit a nyakamra.
-Tudom. 
-Meg egoista. - nevette el magát.
-Mintha te nem lennél az. - vettem oda neki.
Utána kibontakoztam az ölelésből és aztán felugráltam a lépcsőn. Zayn röhögve végignézte ahogy majdnem orra esek és aztán utánam jött. Pont akkor talált meg, amikor a keresett szobát kerestem. 
-Felavatjuk az új ágyat? - kérdezte perverzül.
Nevetve megráztam a fejem aztán Zayn lehajolt és a térdem alá benyúlva felemelt a másik kezével pedig a derekamat tartotta. Kezemet a nyaka köré fontam és hosszan csókolóztunk. Zayn belépett a hálóba, majd lábával becsapta az ajtót és elterültünk az ágyon...


2013. január 27., vasárnap

33. fejezet ~ Jet Lag

Sziiasztok! :')) Nagyon szégyellem magam, hogy csak most hoztam a részt, nem is akarom semmire ráfogni, sajnálom. :(( Viszont remélem engesztelésnek megfelel, hogy a Breakawayre már felraktam az első részt és hamarosan érkezik a második is. :')) Remélem azért nagyon nem utáltok és kapok néhány komit is. :')) xoxo.


220043131763525070_xwgxuhvm_c_large

Jet Lag

~ Március:


A csókunk után most már nagyjából minden visszaállt az eredeti rendbe... Vagyis... hülyeségeket beszélek. Kevin és Sand járnak, Tina terhes, Zaynt már lassan 2 hónapja nem is láttam és közben bármikor beszélünk furdal a lelkiismeretem. Szóval nem. Semmi nincs rendbe mostanában.
A hétvégéimet általában lustálkodással töltöm. Ha Liz ezt tudná. Kevin és Sandy együtt vannak moziba asszem, Adam csajozik, Luke meg... Áhh inkább nem is akarom tudni.
Igazából amikor azt hittem, hogy hiányozni fog London akkor enyhén fogalmaztam. Már szinte mardos a tudat, hogy nem vagyok ott. Mintha a sebeimre sót szórtak volna és erősen beledörzsölték volna. Egyszerűen fáj, hogy nem lehetek ott azokkal akik a legfontosabbak számomra. Ott van Mandy. Hiányzik, hogy feldobja a napomat a hülyeségével, a perverzségével és az örök optimizmusától. Bii, aki minden hülyeségnek az okát keresi, de egyben mindennek a jó oldalát. Hiányzik Liz is, az is, hogy leordítsa a fejem és, hogy nem hagyja, hogy felzabáljam a hűtőt. És Tina... Egyszerűen úgy érzem, hogy cserbenhagyom azzal, hogy élete egyik legfontosabb időszakában nem vagyok közvetlen mellette.
Aztán ott vannak a srácok. Harry. Szintén perverz és idióta, de az idióta humorát imádom. Louis, az örök barom. Néha az idegeimre megy, de azt hiszem, már ez is hiányzik a mindennapjaimból. Niall, a szőke éhenkórász. Emlékszem egyszer felzabálta otthon a hűtőnket szinte egyedül. És komolyan, az se érdekelne, hogy megeszi a sült krumplimat, csak kapnám vissza. És Liam, aki mindenkiről gondoskodni akar, és mindenkire folyton figyel. Dadddy. Hihetetlenül hiányoznak.
Na és ugye Zayn. Belehalok, hogy nem láthatom mindennap, hogy nem csókolhatom meg mindennap. Nem bírom, hogy nem láthatom, ahogy reggel fél órát szenved a hajával. Hiányzik az örökös egoizmusa és, hogy nem veszekedhetünk azon, hogy próbáljam elvenni tőle a cigijét. Hiányzik, hogy halljam a nevetését, lássam a hatalmas szempilláit. Hiányzik úgy, ahogy van.
Kiültem a kertbe a telefonommal és a fülhallgatómmal, felvettem a napszemüvegem. Nina követett ki a kertbe majd együtt elhelyezkedtünk a nyugágyban. Vagyis én a nyugágyba feküdtem, ő pedig leült mellé és ott simogattam a füle tövét. Igaz, hogy törit kellett volna tanulnom, de inkább holnapra hagytam. Szóval ennyi lett volna a tervem egész napra. Lett volna.
Egy órája ülhettem kint és éppen a System Of A Down-tól hallgattam a Lonley Day-t, amikor éreztem, hogy a nap kezd eltűnni. Gondoltam, hogy biztosan egy felhő ment be elé, de azért nagy nehézkesen kinyitottam a szemem a napszemüvegem alatt. Egy alakot láttam, de többet nem, mert attól még, hogy ő előlem eltakarta a napot az attól még a szemembe sütött. Szóval miután eltűntek a sötét foltok egyre inkább felismertem az előttem álló alakot, de nem akartam hinni a szememnek.
- Zayn? - toltam fel hitetlenkedve a napszemüvegem. Tényleg ő volt.
Félmosolyra húzta a száját és széttárta a karját én pedig azonnal ráugrottam. Lábamat körbefontam a derekán, az arcomat a vállába fúrtam és a nyaka körül összekulcsoltam a kezemet.
- Annyira hiányoztál. - suttogtam. Nem, fogalmam sincs, hogy mit keres Sydney-ben, mikor jött, meddig marad, még azt sem, hogy hogy jutott be a házba. Csak annyit tudtam, hogy itt van.
- Szeretlek - suttogta a fülembe, majd nyomott egy puszit az arcomra.
Leugrottam Zaynről, de a kezemet még mindig a nyakára kulcsolva hagytam. Picit lábujjhegyre álltam Zayn pedig az ajkait hosszan az enyémekre nyomta. Nem tudom, hogy mennyi ideig állhattunk így ott, de hogy több mint 10-15 percet az biztos.
- Még mindig nem hiszem el, hogy itt vagy. - mondtam, miután ajkaink elváltak egymástól.
- Pedig nagyon is itt vagyok szerintem. - nevetett.
- De miért nem szóltál? - kérdeztem mosolyogva.
- Úgy nem lett volna meglepetés. - vonta meg a vállát. - De egyébként a bátyád segített.
- Bryan? - vontam fel meglepetten a szemöldököm.
- Aham. Asszem megbékéltünk. - erre elmosolyodtam.
- És meddig maradsz?
- 2 hét. - mosolygott rám. Ahogy kimondta azt hittem, hogy a szívem kiugrik a helyéről. 2 hétig folyamatosan együtt lehetünk. Kicsit gáz azért, hogy én ennek majdnem a felét a suliban töltöm, de azért legalább egyikünk se alszik be amíg beszélgetünk.
Szép lassan bevánszorogtunk a házba, közbe Zayn kipakolt(hozott 3 bőröndöt és 1 sporttáskát!!) aztán lementünk a nappaliba és elterültünk a kanapén. Vagyis Zayn elfeküdt rajta és az ölébe húzott, és miközben néztünk valami idióta filmet (már azt se tudom, hogy mi volt) ő a hajammal volt elfoglalva. A lényeg, hogy elvolt.
- Látom megtaláltátok egymást. - nyitott be mosolyogva Bryan.
- Szia Bryan. - mosolyogtam rá boldogan.
- Hello. - tette ki Zayn pacsira a kezét és Bryan belecsapott meg öklöztek is. Oké, ezek a végén tényleg összehaverkodtak.
Lassan Bryan lelépett azt mondta, hogy néhány napig Vicky-nél lesz és az esküvőt tervezik. Na persze az esküvőt... Ja tényleg Bryan eljegyezte Vic-et. Valamikor tavasszal lesz az esküvő... Annyira örülök nekik. Hihetetlen párost alkotnak. Már 2 éve együtt vannak és olyan aranyosak együtt. Mindig amikor látom őket együtt az egy picit feldobja a napom, mert így belelátok abba a szerelembe ami köztük van. Egyszerűen csak összeillenek. Egyikük se tökéletes, de együtt lesznek azok. Az egész kapcsolatuk teljesen meghitt és... És a romantikus merengésemet egy horkolás szakította félbe. Na igen, az én tökéletes, meghitt kapcsolatom egy horkoló medvével.

- Mennyit aludtam? - ébredt fel Zayn.
- Úgy 3 órát. - vontam meg a vállam.
- Ne haragudj. - ült fel mellém.
- Miért haragudnék? - vontam fel a szemöldököm. Zayn pár másodpercig elgondolkodott, majd elnevette magát.
Mosolyogva beleültem az ölébe ő pedig a derekamnál fogva magához húzott. Beletúrtam a kicsit kócos hajába és egy pillanat alatt elterítettem és vadul csókolóztunk.
- Héé, nyugi babe csak most ébredtem. - tolt el egy picit magától Zayn.
- Te most komolyan le akarsz beszélni róla? - döbbentem le. - Beteg vagy Malik?
- Igazad van. - ismerte be, majd erősen magához rántott. Szép lassan lekászálódtunk a kanapéról és vad csókcsaták közepette felvezettem őt a szobámba. Zayn rávetődött az ágyra én pedig mentem utána.



~ Liam szemszöge:



Beléptünk az új lakásunkba. Elintéztem, hogy mire beköltözzünk teljesen be legyen rendezve és már csak annyi dolgunk legyen, hogy megkezdjük Tinával a közös életünket. Tina körbenézett, majd rám mosolygott. Ebből tudtam, hogy tetszik neki.
Körbejártuk a lakást. Két szintes, az emeleten van a hálószoba, a pici szobája és egy fürdő, és egy ilyen dolgozószoba-nappali keverék. Alul egy előszoba, a konyha, egy wc, az étkező és a nappali.
Felmentünk a hálóba és kezdtük kipakolni a cuccainkat.
- Lemegyek, iszok egy kávét kérsz valamit? - kérdeztem.
- Nem köszi. - mosolygott rám és bedobott egy cipőt a szekrény aljába.
Lebattyogtam a lépcsőn és felavattam a kávéfőzőt. Amikor kész lettem beültem a nappaliba és beültem egy fotelbe. Néhány perccel később Tina beült az ölembe. Mosolyogva átöleltem a derekát, ő pedig karját a vállamra tette. Kicsit előrehajoltam és nyomtam egy puszit a gömbölyödő pocakját. Már az ötödik hónapban van és már észre lehet venni a babát. Igazából ő amennyire lehet szeretné eltakarni, de szerintem terhesen is gyönyörű.
Tina mosolyogva a homlokát az enyémnek döntötte, majd bekebeleztem az ajkait.
- Liam, biztos minden rendbe lesz? - kérdezte Tina kicsit félve. Tudtam miért kérdezi. A rajongóknak hamarosan biztos feltűnik.
- Paul majd segít elrendezni.
- Remélem. - túrt bele a hajába. - Egyébként a srácok mit szóltak hozzá, hogy szétköltöztetek?
- Hát... Harry vett egy rohadt nagy házat és szerintem Mandyvel elég sok időt fognak ott tölteni... - mondtam, mire Tina halványan felnevetett. Na igen, Hazza és Mand... - Niallnek most nem messze van a lakása Liztől, Louis pedig ide fog költözni a szomszédba és amikor Bii betölti a 18-at (vagyis néhány hónap múlva) átköltözik hozzá.
- Tényleg? - lepődött meg Tina és rögtön fel is dobódott.
- Aham.
- Zayn? - vonta fel a szemöldökét.
- Ő is vett egy lakást és most kiment Sydney-be és gondolom úgy akarja megkérdezni Roxyt.
- De aranyosak. - mosolyodott el.
- Igen, de most foglalkozzunk egy kicsit magunkkal. - néztem mélyen a szemébe és szorosan magamhoz öleltem és megcsókoltam.

2013. január 25., péntek

Breakaway

Hello midnenkii. ^^"
A visszajelzések alapján úgy döntöttem, hogy elindítom az új blogot. Ott már leírtam egy szép kis csöpögős beszédet, szóval most nem akarok ide is nyálazni egyet... Szóval csak annyi, hogy akit érdekel nézzen be, nagyon számítok a támogatásotokra.


Breakaway

Nagyon remélem, hogy tetszeni fog. :'))

Mindkét blogon a következő rész (az újon nyilván az első.:'dd) hétvégére, vagy a hét elejére várható. 


Kellemes hétvégét nektek. ^^ 

xoxo.


2013. január 23., szerda

F o n t o s !!

Hello mindenki. :'))

Sajnálom, hogy most nem résszel érkezek, de késztetést éreztem egy kis helyzetjelentésre.
Úgy néz ki, hogy mostanában hétvégén fognak érkezni a részek, mivel a hétköznapjaim elég sűrűek. I'm sorry.
Viszont van 2 dolog amit meg kéne 'beszélnünk'. :DD Az egyik kevésbé, a másik nagyon fontos.
Az egyik dolog, hogy Mellékszereplők résznél már megtaláljátok Sandy, Adam, Kevin és Luke képét is. ;dd

Na, de most jön a dolog fontosabb része. 

Gondolkodtam, hogy nyitok egy új blogot. De hát ugye ehhez azt is kell tudnom, hogy arra mennyi érdeklődés lenne. Mert őszintén arra sose gondoltam, hogy ez a blogom is így fog érdekelni titeket. De ez a blog egy kicsit már jellegű lenne, de természetesen az is 1D-s lenne. A blog prológusa már kész van, ezt ki is rakom és szeretném ha segítenétek a döntésben, hogy érdemes lenne-e most elkezdenem ezt a blogot. Ha igen akkor kattintsatok a 'Tetszik :DD'-re, vagy ha szerintetek rossz ötlet, nem kéne elindítanom akkor kattintsatok a 'Nem tetszik://'-re. Ha nagyon akarjátok komit is írhattok.:')) Ez nekem tényleg nagyon fontos lenne, de azért egyszerre 2 blog kicsit húzós... :DD Szóval tényleg őszinte véleményeket szeretnék. :')

Szóval a prológus itt van :') :




Feküdtem az ágyon és csak gondolkodtam. Ő valahol messze ott áll egy hatalmas színpadon, lányok milliói veszik kerül, minden megvan amiről mindig is álmodott. Az én álmaim is hasonlóak voltak. Emlékszem együtt terveztük meg az első közös lemezünket, a koncereinket, hogy milyen is lenne híresnek lenni együtt. De ennek az álomnak lőttek. Az álom fele valóra vált, de a másik fele itt hever romokban. 
Emlékszem amikor azt mondta, hogy megpróbálja. Hogy elindul az X-Faktorba. Csak pislogtam rá, mint egy pár hónapos kisbaba aki nem tudja, hogy mi folyik körülötte. Amikor megkérdezte, hogy mennék-e vele nem tudtam, hogy mit mondjak. Nem éreztem késznek magam. Ő sokkal magabiztosabb volt. A történet végét mindenki ismeri. Elindult, majd egy csapatba összerakták másik 4 sráccal. Azóta ők a One Direction. És, hogy én ki vagyok? Csupán egy lány hatalmas álmokkal, amik sose válhatnak valóra. Egy lány aki elvesztette a másik felét. Egy elveszett lány, egyedül a világban. Egy lány, akit Emma Stylesnak hívtak.


2013. január 20., vasárnap

33. fejezet ~ Let Me Kiss You

Halii. ^^ Ez a rész azt hiszem az egyik legfontosabb rész számomra. (Ezért is hoztam ilyen hamar..:'dd) Meg azt hiszem Roxy-nak is. :'DD Hogy egy kicsit bevezesselek titeket, Roxy most fedi fel pontosan, hogy mi is volt Dave-el és mi is ez a nagy titkolózás. És higgyétek el, Jake-ről sem feledkeztem meg, csak ő most egy kicsit 'szüneteltetve' van, de azért remélem emlékeztek rá az első részekből. És az is lényeges, hogy Roxy mikor és kinek is nyílik meg... Szóval ez a rég elég kesze-kusza lett de azért remélem, hogy világos. :') És most tényleg brutálmegagiga fontos lenne, hogy írjatok nekem 1-2 sort. Nagyon szépen kérek mindenkit. *kiskutyaszemek* xoxo. <3



Let Me Kiss You

~Péntek:

-Héé, minden oké? - állt mellém Luke miközben a könyveimet pakolgattam a szekrényemben.
-Persze. - erőltettem mosolyt az arcomra. - Csak mostanában vannak dolgok amik furán alakultak.
-Vágom. Akkor ha 4 körül találkozunk a palacsintázónál az jó? 
-Oké. - bólintottam mosolyogva, aztán bementünk bioszra.

Sandy-vel sétáltunk hazafelé, miközben egymás szavába vágva beszéltünk.
-Annyira örülök, hogy együtt vagytok Kevinnel. - mosolyogtam.
-Hidd el én is. - nevetett. - Már 3 éve erre vártam. 
-Egyébként van fogalmad róla, hogy Luke-nak mi baja van? - kérdeztem
-Nem igazán. Karácsony és szilveszter között történt valami amitől kiakadt. Passz. De nem ma mentek el együtt valahova?
-De.
-Basszus akkor ti most randiztok? 
-Úgy nézek ki mint aki megakarná csalni a barátomat? - vontam fel a szemöldököm.
-Okéna.
-Csak elmegyünk együtt erre-arra. Mintha veled lennék. Barátok vagyunk. Miért olyan nagy ügy ez?
-Mert... Áhh semmi. - legyintett.
-Okéé.. - néztem rá furán.


-Sziiaa. - mosolyogtam rá Luke-ra aki a palacsintázó előtt várt.
-Hello. - mosolygott. - Éhes vagy? 
-Kicsit. Na meg gondolom nem véletlenül találkoztunk a palacsintázónál.
Luke elmosolyodott aztán bementünk. Megvettük magunknak a palacsintát aztán pedig leültünk és dumáltunk. Tök általános dolgokról, még nem jött szóba, hogy mi baja volt mostanában, de örülök, hogy vége úgy eltudtam vele hülyéskedni mint régebben. Miután végeztünk a palacsintázóba csak úgy spontán sétáltunk. Kicsit bementünk a belvárosba aztán vissza, majd olyan 8 felé már azt vettem észre, hogy a parton sétálunk és a szokásos helyünk felé tartunk. A szokásos helyünk elég messze van a strandtól ami ezért jó, mert a helyiek se nagyon ismerik. Kb. csak mi. Van egy hatalmas szikla ami tulajdonképpen a strand végét jelzi. Ott van egy kis homokos rész, amin tovább lehet menni, de tényleg olyan vékony, hogy csak egy ember fér el mellette, anélkül, hogy belelépne a vízbe. Amikor átpasszíroztad magad akkor látod a hatalmas homokos területet, tele kagylókkal a sziklák völgyében. 
Luke-al beültünk a homokba és a tengert figyeltük.
-Te hallod. - fordultam felé. - Elmondod végre, hogy mi van veled. 
-Úgyse érdekel, csak a többiek uszítottak rám, hogy kiderítsék, hogy mi van velem. - mondta és bedobott egy kavicsot a vízbe. Ha jól számoltam 7-et kacsázott.
-Ha annyira nem érdekelne szerinted most itt lennék? - vontam fel a szemöldököm.
-Csak... - feküdt hátra. - Ugye Adam minden héten másik csajt szed fel. Sandy és Kev összejöttek... 
-Luke, nem veszem be a dumát, hogy egyedül érzed magad. - feküdtem el oldalra a könyökömön támaszkodva. -  Ez túl nyálas hozzád.
-Ha elmondom soha többet nem fogsz velem szóba állni és rám se akarsz majd nézni. 
-Na azt majd meglátjuk. - feküdtem el teljesen és a fél kezemet betettem a fejem alá a másikkal meg egy kicsit meglöktem. - Mesélj.
-Oké. - kezdte. - Szóval... Ugye régebben lehet, hogy észrevetted, hogy megpróbáltam kicsit nyomulni rád. Tudod, a flörtölések, szörfleckék meg bármi, hogy közelebb kerüljek hozzád. Amikor azt hittem, hogy végre elérek valamit akkor hazajössz és közben újra együtt vagy az exeddel. Csak kicsit olyan volt, mintha ez az egész tök felesleges lett volna.
Ahogy ezt így végighallgattam totál leképedtem. Még ez is. Hirtelen nem tudtam mit kezdeni a hülye gondolataimmal a fejemben. Ott ugráltak össze-vissza.
-Bocs, nem kellett volna ezt így rád zúdítanom. - szólalt meg Luke.
-Nem csak mostanában minden összejött. - mondtam, mire Luke kérdőn nézett rám, ezért folytattam. - Hát. Az egyik részem vissza akar menni Londonba, de a másik maradni akar. A barátommal nem nagyon tudok beszélni, mert az időeltolódás miatt nagyon nehéz és így azért nagyon más... És nemrég megtudtam, hogy a legjobb barátnőm terhes, mindjárt itt az érettségi, továbbtanulás és fogalmam sincs mit kezdjek. 
-Ez azért kemény. - azt hiszem Luke csak ennyit tudott kinyögni. Bár szerintem Tina terhessége akadt fent neki először.
-Mit csináljak? - néztem fel rá nagy szemekkel.
-Lazulj el egy kicsit. Hagyd, hogy a hullámok sodorjanak egy kicsit. Amikor úgy érzed, hogy eleget sodródtál akkor meg pattanj fel a deszkára, vedd kezedbe az irányítást és minden jó lesz.
-Hagyjál már a deszkás szövegeiddel. - mosolyogtam.
-A neten olvastam. - vonta meg a vállát. Erre kitört belőlem a nevetés.
-Az egyetlen értelmes mondatod is a netről van. 
-Most megsértettél. 
-Ez van. - nyújtottam ki rá a nyelvem.
Néhány percig mindketten elgondolkodva merengtünk magunk elé. Azt hiszem átgondoltuk az előbb hallottakat. Vagyis amit én rázúdítottam Luke-ra és közben nekem leesett, hogy az előbb szerelmet vallott nekem vagy valami olyasmit.
-Luke? - néztem fel.
-Hmm? 
-Amiket az előbb mondtál... Az tényleg így van?
-Így. - bólintott.
Csak nagyokat pislogva néztem rá, hirtelen nem is tudtam, hogy mit szóljak. Egyszerűen nem bírtam felfogni. Hallottam, hogy Luke mond valamit, de nem tudtam odafigyelni. Luke-ot bírtam a legjobban a srácok közül és azt hittem, hogy túl van rajtam. De azt hiszem mégse. 
-Roxy! - integetett a fejem előtt.
-Igen? - vettem észre magam.
-Csak már 5 perce pofázok, de úgy látszik semmit nem hallottál.
-Ja, igen ne haragudj. - húztam el a számat. - Csak elgondolkodtam.
-Min?
-Az van... Hogyha nem jövök össze újra Zayn-nel akkor lehet, hogy ez az egész máshogy alakult volna. Lehet, hogy akkor most veled lennék. Nem tudom, de most ez van és nem tudok ellene mit tenni. - próbáltam finoman beadni neki a dolgot.
-Lehet, hogy mégis. - mondta, de én nem igazán értettem. 
Luke közelebb hajolt hozzám, aztán nyomott egy csókot a számra és olyan gyorsan bekebelezte az ajkaimat, hogy gondolkodni se volt időm. Hirtelen azt se tudtam, hogy hol vagyok, mit csinálok, sőt azt se, hogy ki vagyok. És nem tudom miért de visszacsókoltam. Erre Luke kicsit felbátorodott és egyre közelebb húzott magához a végén pedig már az egész teste eltakarta az enyémet, ajkai lassan de biztosan kényeztették az enyéimet, teljesen magabiztos volt. Végig az oldalamat simogatta én pedig bénán öleltem át a vállát. Luke már nyúlt volna be a felsőm alá amikor észbe kaptam.
-Te jó ég! - dobtam le magamról.
-Úristen, ne haragudj azt se tudtam, hogy mit csinálok. - fogta a fejét Luke.
-Felejtsük el oké? - néztem oldalra könnyes szemmel.
-Jézusom mekkora egy seggfej vagyok. 
-Nem, én vagyok a ribanc, mert visszacsókoltalak.
-Nem vagy ribanc. 
-De, mert most csaltam meg a barátom. - túrtam bele a hajamba.
-Ez nem igazán megcsalás. - gondolkodott.
-Igazad van az, hogy a világ másik végén egy másik sráccal smárolok az nem megcsalás. - mondtam cinikusan.
-Figyelj, nem lesz köztünk semmi. Most már szerintem legszívesebben leköpnél gondolom...
-Magamat is. - tettem hozzá.
-De figyelj, nem történt semmi jó?
-Mások szerint. De mi tudjuk, hogy ez nem így van. Majdnem lefeküdtünk. -néztem rá hihetetlenül.
-De csak majdnem. És csak smároltunk. Igaz, hogy elég vadul...
-Úristen, nem hiszem el. - ültem fel és a kezemmel átkaroltam a lábam és a fejemet a térdemre hajtottam.
-Roxy figyelj. - ült fel mellém. - Erről nem fog tudni senki. Igaz, hogy ez most már köztünk elég kínos lesz, de majd valahogy kibírjuk.
-Igen csak... - néztem fel. - Az én kapcsolataim sose voltak felhőtlenek.
-Mert? - vonta fel Luke kérdőn a szemöldökét.
Ránéztem Luke-ra és láttam, hogy tényleg sajnálja. Hogy nem tudott uralkodni magán. És, hogy tényleg érdekli, hogy mi történt anno. És máshogy nézett rám. Nem úgy, mint a csajra akit fel akar szedni hanem, mint egy barátra. Várjunk, ennyire rosszul smárolnék?!
-Az első pasim megcsalt. - kezdtem bele. - Teljesen kibuktam. 1 év kellett, hogy kiheverjem, utána jött a sulinkba egy új srác Dave. Totálisan beleszerettem és azt hittem, hogy ő is így érez. Mindenki mondta, hogy mi vagyunk a tökéletes pár, deszkás srác-deszkás csaj és mindenki úgy gondolta, hogy mi igenis teljesen passzolunk egymáshoz. Én is. Több, mint fél évig jártunk aztán egyszer amikor találkoztunk a parkban, ő megjelent full részegen. Kérdeztem, hogy hol volt, mit csinált, de nem válaszolt semmire, annyit mondott, hogy csak le akar fektetni most rögtön. Tiszta hülyének néztem, sose erőltette a dolgot, csak akkor ha én is akartam és mindig teljesen megértő volt érted. - felnéztem Luke-ra, aki csak némán bólintott jelezve, hogy figyel. - Szóval nagyon meglepett, hogy ezt mondta és amikor ellenkezni próbáltam mindenféle kifogásokkal, hogy én a parkba nem fogom csinálni a bokorban meg ilyenek, akkor megragadta a karom és elkezdett rángatni. Este volt és a városnak egy olyan részén voltunk, ahol épp kevés ember járt. Ott lakott Dave is. Felvonszolt a lakásukba és mint kiderült a szülei akkor elutaztak egy hétre és csak ketten voltunk. Bevonszolt a szobájába és bezárta az ajtót. Fogalmam se volt, hogy mit csináljak, teljesen le voltam sokkolva és féltem. Dave durván nekinyomott a falnak, mivel onnan nehezebben tudtam szabadulni. Akkor más sírtam, üvöltöttem minden bajom volt. 
-Még egy szó és nagyon megbánod. - mondta vigyorogva mire én még jobban megijedtem. 
Dave elkezdte levenni rólam a felsőmet aztán meg hasba rúgtam, mire ő egy kicsit összecsuklott, így kikerültem a szorításból és az ajtóhoz futottam, de a kulcs nála volt.
-Te ribanc. - sziszegte Dave és elindult felém.
Felsikoltottam és Dave egy hatalmas pofont kevert le neke. Pár pillanatra lesokkolódtam és újra felkelt bennem a félelem. Dave megragadta mindkét kezem és az ágyba dobott. Rám mászott és nem hagyott szabadulni. 
-Dave, ne csináld, nem bírom. - sírtam. Nem érdekelte.
Azt hiszem a többit már gondolod, hogy mi történt. - fejeztem be a történetem. A végére már azt vettem észre, hogy könnyek folynak a szememből.
-Úristen. - csak ennyit tudott kibökni. 
Némán megráztam a fejem majd feltápászkodtam.
-Azt hiszem most ki kell ürítenem a fejem. - mondtam. - Maradsz még?
-Még egy kicsit. Vagy hazakísérjelek? - kérdezte.
-Nem fogok eltévedni. 
-Abban nem lennék olyan biztos. - erre halványan elnevettem magam.
-Akkor szia. - intettem.
-Hello. - nézett fel rám a földről. 
Komótosan elindultam, majd fél úton visszanéztem. Luke megint beledobott egy kavicsot a vízbe.