2013. január 19., szombat

32. fejezet ~ My Kind Of Love

Helloo. Sajnálom, megint egy csomót késtem az új résszel.:(( De remélem, hogy megengeditek, hogy az év végi hajtásra fogjam, ami nálam nagyon is élt.. De az ígérem (és komolyan), hogy a következő fejezet hamarabb fog jönni. :')) És tényleg sorry mindenki.
Viszont nagyon örülnék néhány kommentnek, vagy 'Tetszik:DD'-nek, mert komolyan nagyon fontos lenne nekem tényleg nagyon fontos lenne, hogy megírjátok, hogy mit gondoltok a blogomról. :')) xoxo.




My Kind Of Love


~Január vége:

Most már kezdek kicsit visszarázódni a Sydney-be. Hihetetlenül hiányzik London, de nem tudok mit tenni, ez van. Zayn-nel minden este beszélünk telefonon, utána webkamerázunk, de elég szar, mert az időeltolódás miatt vagy én alszok be vagy ő. Aztán meg vannak néha a késő esti sms-ek, amit miatt vagy én nem vagyok ott 100%-ig a suliban, vagy ő a próbán. Szóval ez így sehogy se jó. 
-Szia. - néztem bele fáradtan a kamerába
-Mizu? - kérdezte Zayn.
Hihetetlen, még így is hihetetlen jól nézett ki. Kicsit fáradt szemei voltak és a haja is kócos volt, szóval lehet, hogy aludt mielőtt elkezdtünk beszélni.
-Megvagyok. Nálatok?
-Csak a szokásos. - vonta meg a vállát. De ahogy kimondta hatalmas csattogás hallatszik az előző szobából, aztán Harry káromkodása.
-Ez mi volt? 
-Louis nem tud aludni, ezért ilyenkor azt játssza, hogy ráugrik mindenkire, hogy mi se aludjunk. - magyarázta Zayn.
-Miért nem Bii-vel játszadozik?
-Jó kérdés. 
A következő pillanatban hallottam az ajtókinyitást, majd Louis hangját. 
-Zayn miért nem alszol még? 
-Ezt én is kérdezhetném tőled. - sóhajtott Zayn, aztán megfordította a laptopot, hogy én is lássam Louis-t, meg ő is engem.
-Rooxyy! - örült meg nekem Lou.
-Hello. - integettem.
Utána pedig Louis-szal tökjól elbeszélgettünk, aztán Zayn megszólalt.
-Nem zavar, hogy én is itt vagyok? 
-Jajj, bocsi le és léptem, csövi Rox. - vigyorgott Louis.
-Szia. - köszöntem el tőle nevetve.
Ahogy Zayn visszafordította a laptopot elég szúrós szemekkel nézett rám. vagyis a kamerába.
-Bocsii. - néztem rá kiskutyaszemekkel.
Zayn elröhögte magát, majd normálisan beszélgettünk.


-Jó reggelt! - mosolygott rám Adam amikor odaértem hozzájuk.
-Olyasmit. - bólintottam álmosan.
-De fáradt itt valaki. - vigyorgott Kevin.
-Kemény 3-4 órát aludtam. - vontam meg a vállam.
-Mi a szart csináltál addig? - kérdezte Adam
-A pasijával beszélt. - válaszolt helyettem Luke fel sem nézve a telefonjából.
Kicsit furán néztem rá és már rá is kérdeztem volna, hogy mi baja van. Amióta visszajöttem Sydney-be tiszta flegma lett.
-Dúl a love mi? - zökkentett ki a gondolkodásomból Kevin.
-Aha. - bólintottam fáradtan.
Utána a srácok áttértek a délutáni szörfözésre. Valami olyasmiről volt, szó, hogy Kev elkapott valami kurva jó hullámot, de elcseszte. Aztán megérkezett Sand.
-Sziasztok. - köszönt mosolyogva, aztán lábujjhegyre állt és nyomott egy csókot Kevin szájára.
Adam, Luke és én pislogás nélkül néztünk rájuk, aztán egymásra majd újra rájuk.
-Ja a hétvégén összejöttünk. - vonta meg a vállát Kevin, miközben Sand derekát karolta át.
-És ezt nem akartátok volna elmondani? - nézett rájuk hihetetlenül Adam. 
-Most mondtuk el. - nevetett Sand.
-Bementem. - mondta röviden Luke, aztán a táskáját megrántva a vállán elindult befelé.
-Na ezzel meg mi van? - nézett utána Adam.
-Passz. - vonta meg a vállát Kevin.
-Utána megyek. - sóhajtottam
Felsiettem a lépcsőn és mire felértem pont utolértem Luke-ot. 
-Héé várj meg meg. - álltam be mellé. 
-Ahhoz képest, hogy milyen kómás vagy elég hamar beértél. - nézett le rám mosolyogva.
Egyébként Luke egy fekete-zöld belebújós kapucnis pulcsit viselt, farmerrel és tornacipővel. Barna haja ki volt vasalva és kicsit össze-vissza állt ami tökéletesen egészíti ki a barna szemeit. 
-Mi bajod van mostanában? - kérdeztem felnézve rá, ugyanis kb. egy fejjel magasabb.
-Nincs semmi bajom. - tárta szét a kezeit.
-Én nem úgy látom. 
-Figyelj. - dőlt neki a szekrényének. - Úgyse értenéd. 
-Próbáljuk meg. - ajánlottam fel. - Elmondod és lehet, hogy megértem.
-És ha nem? - vonta fel a fél szemöldökét.
-Akkor jól kiröhöglek. 
-Kedves. - vigyorgott rám.
-De komolyan mond már el. - kérleltem és közben figyeltem ahogy leveszi a pólóját és alatta feltűrődött a pólója így kilátszott a kockás hasa. Persze mögöttünk a 10.-es lányok rögtön összesúgtak meg fülig elvörösödtek, de én nem igazán voltam zavarban, csomószor láttam már Luke-ot félmeztelenül a strandon. 
-Valahogy ezt nem a suliba akarom megbeszélni, ahol minden mozdulatunkat figyelik. - utalt a folyosó túloldalán álló lányokra. 
-Megértem. - bólintottam. - És ha valamikor suli után elmennénk valahova?
-He? - nézett rám értetlenül miközben bedobta a pulcsiját a szekrénybe.
-Nem randi. - szögeztem le. - Csak, mint két amikor két barát elmegy valahova.
-Csak mint két barát? Én azt hittem azok vagyunk. - csukta be a szekrényét mosolyogva.
-Hülye. - löktem bele a vállába.
-Amúgy lehet róla szó. - mondta miközben elindultunk a terembe. - Péntek?
-Okés. - bólintottam majd levágtam magam a padomba, Luke pedig mellém.



~Tina szemszöge:




-Hidd el minden rendben lesz. - ölelt meg Liam a kapuban. 
-Nagyon remélem. - suttogtam idegesen. Már minden bajom volt, fáztam remegtem és hányingerem volt. Bár lehet, hogy a hányinger nem az idegességtől volt.
-Biztos jobb ha én is megyek? - kérdezte Liam félve.
-Igen. Legalább van egy biztos pontom akire támaszkodhatok.
-Akkor menjünk. - bólintott.
Elindultunk befelé a házba, közbe nekem mindenféle dolgok jutottak eszembe, hogy vajon mit fog szólni apa hozzá, hogy az egyetlen lánya 18 évesen terhes, ráadásul egy fiúbanda egyik tagjától. Nem hiszem, hogy oda lesz érte.
Legnagyobb meglepetésemre amikor beléptünk nem csak apám volt otthon hanem a barátnője is. Na jó, ez így még jobb lesz hurrá, az a nő egyébként is utál.
-Sziasztok. - mosolygott ránk kedvesen apa. Már egyszer-kétszer találkozott Liam-mel és nem volt vele baja.
-Hello. - köszöntünk Liam-mel, majd leraktuk a kabátjainkat a fogasra.
-Apa beszélnünk kell. - ültem le komolyan apáékkal szembe.
A nappalink úgy nézett ki, hogy volt egy kávézóasztal és azon keresztül egymással szembe két kanapé. Az egyiken apám és a barátnője Barbara ültek, a másikon pedig én és Liam.
-Mondjátok. - bólintott apa és lerakta az újságot amit eddig olvasott az íróasztalra.
Liam bátorítóan megszorította a kezem és szomorúan nézett rám. Gondolom nem szívesen lenne a helyembe. Mondta, hogyha kell akkor majd ő mondja el, de az azért mégiscsak fura lenne.
-Oké, nem tudom, hogy hogyan kezdjem. - túrtam bele a hajamba zavartan. - Szóval inkább csak a lényeget mondom. - apám bólintott. - Gyerekünk lesz. - fordítottam el a fejem.
-Mi? - szólalt meg végül apa úgy 2 perc múlva. Azt hiszem lesokkolódott. 
-Terhes vagy? - nézett rám óriási szemekkel Barbara.
-Igen. - sütöttem le a szemem.
-Azt hiszem egy kicsit gondolkodnom kell. - állt fel apa és felsétált az emeletre.
-Tina. - nézett rám csalódottan a szörny. - El sem hiszed, hogy mekkorát csalódtunk benned. - a többes számra értetlenül felnéztem. Mintha eddig annyira érdekelte volna, hogy mi van velem. - Az tény, hogy a mi kapcsolatunk nem felhőtlen, mivel eléggé szemtelen és flegma vagy ahogy megismertelek. De azt hittem, hogy azért tanultál valamit apádtól. Amikor én 18 éves voltam akkor még nem bújtam ágyba mindenféle fiúkkal, csak a továbbtanulásra gondoltam. De erre te. Most mindent tönkretettél. Hogy fogsz így egyetemre menni, ha még egy gyerek is ott van a nyakadba? És nem gondoltál volna arra, hogy elvettesd?  Nem hittem volna, hogy ilyen felelőtlen vagy.
Na azt hiszem itt elegem lett. Nem elég, hogy ez a nő csak úgy beállított az életembe, de amikor a szerencsétlen életem új fordulatot vesz (nem is kicsit) az ő kioktatását kell hallgatnom. Mi az, hogy mindenféle pasik? Liam a barátom ha nem vette volna észre! És nem direkt akartam teherbe esni és ezzel nem fősulira menni, merthogy ez milyen jó kifogás, egyszerűen csak elszakadt az óvszer. És nem akartam elveszteni a gyereket, mert ugyanolyan joga van élni, mint bárki másnak, ha már egyszer megfogant. Biztosan életem végéig lelkiismeret-furdalásom lenne, ha tudom, hogy elvettem valakinek az életét, aki ráadásul az én gyerekem lett volna. Egyszerűen nem.
Nyeltem egy nagyot és gondoltam, hogy mindezt elmondom neki. De aztán mégsem. Úgyse érdekelné igazán és őszintén, neki ehhez semmi köze sincs. Sóhajtva felálltam és kimentem a konyhába inni egy pohár vizet és Liam is jött velem. 
-Nincs semmi baj. - ölelt magához. Azt hiszem érezte, hogy most nem vagyok a legjobb hangulatomban. Igazából ő sem.
Kicsit beszélgettünk, nyugtattuk egymást, meg ilyenek, aztán apa bejött a konyhába.
-Magunkra hagynál egy kicsit? - kérdezte Liam-et.
-Persze. - bólintott Liam.
-Vagy várj. - szólt utána. - Inkább maradj. Ez rád is tartozik.
-Oké. - mondta Liam, majd visszajött.
-Hányadik hónapban vagy? - kérdezte apa.
-Harmadik. - válaszoltam
-Jó figyeljetek. Mire Tina a negyedik hónapba ér, költözzetek el közösen. Szerezzetek magatoknak egy házat/lakást. Mindenben amiben kell segítek, de nem bírnám végignézni, ahogy a lányom 18 évesen itthon mászkál az egyre növekvő hasával. Nem akarlak teljesen eltaszítani magamtól, de most nagy csalódást okoztál nekem. Ha te ezt így akarod legyen. Kezdjetek közös életet, de engem hagyjatok ki ebből. - darálta le én pedig lesokkolódtam. - Gondolom már a ma éjszakát se akarod itt tölteni. - utalt arra, hogy most nem akar itt látni. 
-De apa... - szóltam alig hallhatóan, de apámat nem érdekelte, sarkon fordult és becsapta maga után az ajtót.
Hihetetlenül néztem a becsapott ajtóra néhány másodpercig, aztán a könnyek eleredtek. Nem bírtam tovább. Liam azonnal odalépett mellém és szorosan magához ölelt. Nem hiszem el, hogy a saját apám kitagadott. Ennyit a nagy családi összetartásról.
-Azt hiszem mennünk kéne. - suttogta Liam.
-Ühüm. - bólintottam aztán gyorsan felrohantam a szobámba és összedobáltam a legfontosabb dolgaimat a sporttáskámba. Laptop, töltők, a ruháim fele, amik lassan már úgyse lesznek jók rám. Amikor szép lassan mindennel kész lettem lesiettem a nappaliba, ahol Liam az ajtónak támaszkodva állt, miközben apám idegesen méregette a szörny pedig apám karját simogatta. Szegény Liam.
-Mehetünk. - suttogtam alig hallhatóan, majd felkaptam a kabátom és köszönés nélkül elmentünk. 


~Zayn szemszöge:




Éppen Roxy-val webkameráztam amikor Tina benyitott. 
-Sziaa. - mosolyogtam rá meglepetten.
-Zavarok? - kérdezte zavartan. - Csak a többieknek már beköszöntem, de ők mondták, hogy egész nap bealudtál és inkább ne keltselek fel. De gondoltam már elég késő van, hogy felébredj. - utalt arra, hogy mostanában inkább nappal alszok és inkább éjjel vagyok fent.
-Dehogy zavarsz. - nevettem. - Akarsz Roxy-val beszélni? 
Elég értetlenül nézett rám, ezért finom rácsaptam az ágyra, hogy jöjjön ide. Tina leült az ágy szélére és leesett neki.
-Tinaaaaaaa. - vigyorgott bele Roxy a kamerába.
-Szia. - mosolyodott el fáradtan Tina.
-Mi a baj? - komorodott el Roxy.
-Baj van? - lepődtem meg.
-Hosszú. - legyintett Tina.
Oké, kicsit furcsa, hogy Roxy több millió mérföldről észreveszi, hogy Tinának baja van, nekem meg fel se tűnt, pedig itt ül mellettem.
-Van időnk. - vonta meg a vállát Roxy.
-Kimenjek? - kérdeztem. Roxy a kamerából, Tina pedig mellőlem pislogott nagyokat. Ez egyértelmű válasz volt számomra.
-Akkor lelkizzetek egyet. - mosolyogtam rájuk, majd átadtam Tinának a laptopot és kimentem.


~Roxy szemszöge:




-Hogy mi?! - döbbentem le totálisan amikor Tina felvázolta a helyzetet.
-Így volt. - húzta el a száját.
-De... Úristen. Nem hiszem el. 
-Pedig így volt. - bólintott Tina. - És az a legdurvább, hogy nekem Liam volt az első...
-Liam volt az első? - lepődtem meg újra.
-Aha.
-Nem az a régi pasid.. öö.. Bob?
-Remélem, hogy most csak hülyéskedtél. - húzta félmosolyra a száját. Oké, a srác nem volt rossz, de kicsit szerencsétlen volt. Nem is értem, hogy Tina miért jött össze vele.
-De azt mondtad, hogy lefeküdtetek. - csodálkoztam.
-Igen, mert akkor ti már mind túl voltatok rajta én meg még nem. - kicsit elhúztam a számat, de aztán persze rögtön áttértem másik témára.
-És milyen volt? - húzogattam a szemöldököm. 
-Ajj már. - nézett Tina felfelé nevetve.
-Na most komolyan. - mosolyogtam rá.
Utána kicsit túl részletesen is kibeszéltük a dolgot. 
-Mutasd meg a pocakod. - mosolyogtam rá.
Tina lerakta a laptopot és oldalra fordulva felhúzta a pólóját. Még nem volt olyan nagy, de azért látszott, hogy alakul ott valami.
-De aranyos. - mosolyogtam.
-Hát igen. Kár, hogy a körülmények nem kedveznek szegény gyereknek. 
-Figyelj. - néztem rá komolyan. - Szerintem ti Liam-mel annyira jó páros vagytok, hogy simán megoldjátok ezt is. 
-Remélem. - sóhajtotta Tina és a kamerán keresztül láttam, hogy megsimogatta a hasát.


2013. január 18., péntek

Díj. :')

Sziasztok! :') Most nem résszel jelentkezek, viszont nagyon boldog vagyok, a blog megkapta az első díját, aminek hihetetlenül örülök, soha nem számítottam volna ilyesmire. :')) Komolyan, amikor elkezdtem a blogot akkor nem is számítottam rá, hogy valaha valakit érdekli is fog, tetszeni is fog neki egy díjat pedig el se mertem volna képzelni. :')) Szóval egy picit meghatódtam és hihetetlen boldog vagyok és ráadásul egy ilyen fantasztikus blogtól kaptam, mint a Vampire wars. :')) Szóval még egyszer nagyon-nagyon köszönöm. :'))

A résszel kapcsolatban pedig csak annyit, hogy úgy tervezem, hogy a hétvégére kész lesz. ;dd




    

Szabályok:
1. Írj magadról 11 dolgot!
2. Válaszolj 11 kérdésre!
3. Írj 11 kérdést!
4. Küld tovább 11 embernek!


1. Írj magadról 11 dolgot!

1. Egy őrült, álmodozó, maximalista csaj vagyok.

2. Imádom a pingvineket...

3. Ugye minden Directionernek van egy egyáltalán nem titkos, de azért titkos kedvence az 1D-ből. Az enyém Zayn. :'DD

4. Magas vagyok (kb 175. cm) és még nagyon valószínű, hogy nőni fogok és nem igazán rajongok ezért. :'dd

5. Már 4 éve röplabdázok, szóval az a 175 cm nem is olyan nagy hátrány...

6. Nem tudok táncolni. xd

7. Kedvenc színem a narancssárga. ^^

8. Kedvenc tantárgyam az angol.

9. Imádom a teniszt, Djokovic a kedvencem. :'))

10. Szeretem a Rolling Stones-t. :'DD

11. Sose bízok az írásaimban, többen is mondták már, hogy van ehhez tehetségem, de nem nagyon hiszek ebben.

2. Válaszolj 11 kérdésre

1. Mi az a három dolog, amit mindenképpen meg akarsz csinálni, mielőtt meghalsz? Kipróbálni a szörfözést, Eljutni New York-ba, Valami olyat elérni amire az emberek felfigyelnek.

2. Példaképed? Pink. 

3. Melyik az a tantárgy, amit a pokol legmélyebb bugyraiba kívánsz?  Fizika. :'DD

4. Kedvenc évszak? Nyáár. ^^

5. Mi az ami inspirál? Igazából mindenhez más...

6. Volt már rád valami (film, könyv, zene stb.) olyan hatással, amitől elsírtad magad? Mi? Nem vagyok egy könnyen zavarba hozható, sírós ember szóval nem, nem igazán volt ilyen. :') De azért biztos vagyok benne, hogy majd az SzJG (Szent Johanna Gimi, aki esetleg nem ismerné) biztos elejtek pár könnycseppet. :'))

7. Melyik országban élnél szívesen? Olaszországban. :'))

8. A családod mindig mindenben támogat? A legtöbb dologban igen. :')

9. Melyik tantárgyból vagy a legjobb? Ez a kedvenced is? Angol. Igen. :')

10. Félsz éjszaka sétálni az utcán? Attól függ, hogy ismerem-e azt a helyet ahol vagyok.

11. Ki az, akire mindig számíthatsz, ha baj van? A legjobb barátaimra.


3. Írj 11 kérdést!


1. Van olyan tárgy amihez különösen kötődsz?

2. Ha lehetne egy szuper képességed mit választanál?

3. Milyen zene jár most a fejedben/mit hallgatsz?

4. Hogyan öltözködsz a hétköznapokban?

5. Az életben is ugyanolyan őszinte vagy, mint az írásban, vagy esetleg az életben jobban elfojtod az érzéseidet?

6. Ha bármilyen állatot tarthatnál otthon mit választanál?

7. Kire nézel fel a legjobban?

8. Mitől félsz?

9. Pesszimista vagy optimista vagy inkább?

10. Milyen nyelv(eket) tanulsz?

11. Mi inspirált téged az írásra?


3. Küld tovább 11 embernek!

~ Fight For You. ~

Directioners Life in Brighton.*

Who do you think you are?

Crazy,Stupid...Love?!

The New Legend

They don't know about us

(Tudom, hogy 11-et kéne, de az álatalam olvasott/ismert blogok/írok közül úgy érzem, hogy ők azok akik megérdemlik.:') )


2013. január 9., szerda

31. fejezet ~ Should I Stay Or Should I Go

Sziasztok. :')) Most jó gyorsan hoztam az új részt az eddigi lemaradások után. :DD Egy picit rövid lett, viszont annál tartalmasabb. A vége lehet, hogy egy kicsit sokkol, bár szerintem tök átlátszó az egész. :D A lényeg, hogy ennél a résznél nagyon fontos lenne a komment vagy a 'Tetszik:DD'. Remélem megértitek. :') xoxo.




Should I Stay Or Should I Go


Annyira jó volt visszamenni Londonba. Ott volt Louis bulija, aztán a szilveszter ami szintén elég kemény volt. Például Niall-t az ágy alatt találtuk meg, a gumikacsák a wc-ben, Harry lefejelt valamit ezért egy óriási púp volt a homlokán, Zayn-nek is volt valami a fején, szóval valószínű, hogy Harry őt fejelte le. Ilyen és ehhez hasonló sztorikkal telt el a téli szünetem. És ma jött el az a fájdalmas nap, hogy vissza kell mennem Sydney-be. 
-Nem akarom, hogy elmenj. - húzott magához Zayn az ágyamon. Ja igen, a tegnap estét itt töltötte.
-Én se akarom. - fordultam felé. - De nincs más választásom.
-Szeretlek. - csókoltam meg.
-Én is szeretlek. - nézett mélyen a szemembe. - Mikor indul a géped? 
-3-kor. - húztam el a számat
-Akkor addig még van időnk. - mosolyodott el, majd fölém hajolt és újból megcsókolt.
-Khhm. - nyitott be Bryan.
Zayn hirtelen felnézett, aztán rögtön el is fordította a fejét. Kicsit furcsa, mintha kicsit tartana Bryan-től vagy nem is tudom. Bár ebbe a pózba nem is csodálkoztam.
-Hello. - vigyorgott a bátyám az ajtófélfában.
-Bryan. - erőltettem mosolyt az arcomra. - Nem Vicky-nél kéne lenned?
-De, csak hazajöttem pakolni. - mondta. 
-Aha. - bólintottam. 
Kifogytam a beszédtémákból. Közben a bátyám ott állt az ajtófélfában, Zayn-nel meg teljesen meztelenül fekszünk egymás mellett. Áhh, nem, nem volt gáz.
-Na jó én akkor tényleg megyek pakolni, ti pedig öltözzetek fel. - nevette el magát, aztán kiment. 
-Basszus. A bátyád most örökre megutált mi? - nézett rám.
-Nem. - ráztam meg a fejem.
-Biztos? 
-Eddig is utált. - bólintottam.
-Kösz. - nevette el magát. - De amikor összejöttünk még bírt.
-Igen, de amikor szakítottunk és 4 hónapig befordultam az neki is feltűnt. És azóta nem bír.
-Világos. - bólintott kelletlenül.
-Ne csináld már. - fontam a kezem a nyaka köré mosolyogva. - Majd ez is megoldódik. 
Leváltam Zayn-től és elkezdtem öltözködni. Zayn is feltápászkodott és ő is elkezdett öltözni. 
-Amúgy visszaadod a pólóimat? - kérdezte, miközben felhúzta a pólójára a kockás ingét
-Dehogyis, viszem magammal Sydney-be. - vigyorogtam rá. - Csak 3-mat húztam be. 
-Jó, de köztük van a kedvencem. - panaszkodott.
Odasétáltam hozzá, és a lelógó ingét megragadtam és kiskutyaszemekkel néztem fel rá. Zayn elmosolyodott, majd a átkarolta a derekam és megcsókolt. Ezt úgy vettem, hogy maradhatnak nálam a pólók.


~Tina szemszöge:



Ma Liammel úgy döntöttünk, hogy együtt töltjük a napot, de azért közbe ma megy vissza Roxy Sydney-be. Olyan szemétség, hazajön aztán mehet is vissza. De hát ez van...
Liam telefonált, szóval gyorsan elpakoltam a sminkem és mentem le a ház elé. Apám és a csaja dolgoztak, szóval egyedül voltunk itthon. 
-Szia. - fontam a kezem a nyaka köré.
-Hello. - suttogta, majd hosszan megcsókolt.
-Hiányoztál.. - néztem fel rá.
-De tegnap találkoztunk. - nevetett.
-Nem izgat. - vontam meg a vállam.
-Hogy vagy? 
-Jól. - válaszoltam. - Gyere, menjünk be.
-Apád?
-Dolgozik. - mosolyogtam rá és Liam is sokkal magabiztosabban jött be. Fura..
Elfeküdtünk a kanapén és Liam elkezdte a TV-t nyomkodni. Ahhoz képest, hogy az elején mennyire bizonytalanok voltunk a kapcsolatunkban, most már annyira természetes, hogy itt vagyunk egymásnak. Lassan minden percet együtt töltünk és Liam néha túlságosan is aggódik. Bár mostanában van miért...
Egyébként egész nap tök jól elvoltunk, úgy ahogy az átlagos párok szoktak lenni... Rossz aki rosszra gondol! [:PP]
-Lassan indulni kéne, Hazza-ékkal fél óra múlva találkozunk. - nézett az órájára Liam.
-Okés. - álltam fel és mentem a kabátomért.
Liam-mel kézen fogva sétáltunk el a Starbucks-ig. Egyszer egy rajongó meg is állított minket, hogy csináljunk egy közös képet. Hát igen, az aggodalmam, hogy a rajongók majd a halálba kívánnak szerencsére nem vált be. Komolyan, iszonyú aranyosak. Persze azért utálókból is jutott, de Liam mindig eltereli a gondolataimat.
-Sziasztok! - örült meg nekünk Mandy.
Persze Mandyvel rögtön egymás nyakába ugrottunk, amit Liam és Harry egy kicsit furcsállt, de ez csajos dolog.
-Menjünk már be, vagy idefagyok. - ugrált Harry.
-Oké. - bólintottunk. 
-Tina szokásos? - kérdezte Mandy.
-Nem, most csak egy forrócsokit. - válaszoltam a sorban állva.
-Lemondasz a dupla csokis cappuccinoról? - döbbent le.
-Aham. Most annyira nem kívánom.
-Hát oké. - vonta meg a vállát Mandy.
A srácok kifizették az italokat (természetesen nem lett volna képünk beállítani úgy, hogy nekik nem viszünk) és elindultunk a reptérre Harry kocsijával. Amikor kiértünk rögtön megláttuk Roxyt, Zaynt, Louist és Biit.
-Sziasztok! - mosolygott ránk Zayn.
Persze itt is Roxy és Bii nyakába ugrottunk, amit a srácok megint nem értettek. Ajjh pasik.
Elcsöveztünk együtt ott a reptéren a kávékkal, de azért érződött az a nyomott hangulat amiért Roxy elmegy. Idő közben Liz és Niall is megérkeztek. 
-Azt hiszem lassan mennem kell. - húzta el a száját Roxy. Már a bőröndjeit is beadta.
Mindenki megölelte Roxy-t és mindenkivel beszélgetett egy kicsit. Zayn volt az utolsó és kicsit félrevonultak, hogy kicsit kettesben hagyjuk őket. Csak annyit láttunk, hogy halkan beszélgetnek, aztán hosszan csókolóztak. Végül amikor elváltak egymástól Roxy kicsit elhúzta a szeme alatt az ujját, hogy ne csússzanak ki a könnyek. Még egyszer szorosan megölelték egymást, aztán Roxy felkapta a táskáját a vállára és hátrálva elindult, miközben hátraintegetett nekünk. Ez egy szívszorító filmbe illő gyönyörű pillanatba illett volna, csak ahogy Roxy hátrált nekiment egy kövér pasinak. Oké, mind a tízünkből egyszerre tört ki a röhögés. Azt hiszem ennek így kellett lennie. Hozzánk nem illenek a nyálas búcsúk.

Szépen lassan mind elváltunk egymástól és Liammel ketten sétálgattunk hazafelé. Apám ma sokáig dolgozik szóval még mindig ketten voltunk.
-A szüleidnek mikor akarod elmondani? - kérdezte komolyan Liam. Tudtam mire céloz.
-Nem tudom. - húztam el a számat. - Anyám egy másik városban él, apám meg... apám meg tuti kifog borulni.
-Egyszer biztos megtudja. 
-Igen, de tudom, hogy milyen. Félek a reakciójától. - néztem rá. - Anyám meg annyira nem ismer már, hogy kitudja milyen véleményt alkotna.
-Értem. - bólintott.
-És a te szüleid mit szólnának?
-Őszintén? Fogalmam sincs. Biztos kiborulnának. Meg, hogy fiatalok vagyunk még ehhez stb...
-Igen az biztos. - gondolkodtam.
-És a többieknek mikor mondjuk el? 
-Szerintem velük lesz a legegyszerűbb dolgunk. De tuti ledöbbenek majd.
-100%. - nevetett fel egy picit .
-Aztán jönnek a rajongók. - sóhajtottam.
-Na az lesz a legdurvább. De majd Paul segít elrendezni.
-Jó, de így mi lesz a példamutatással? Tuti az összes sajtó ezen fog csámcsogni.
-Figyelj Tina. - fordult felém. - Az a legfontosabb, hogy most velünk minden rendben legyen. A többit meg kitaláljuk. Hidd el szerintem el tudjuk ezt intézni.
-Jó Liam, de az azért mégis nagyon komoly. Az egész jövőnket befolyásolja. - néztem rá kétségbeesetten. 
-Megoldjuk. - nézett mélyen a szemembe. - Ígérem. 
Lassan felé hajoltam, majd megcsókoltam, miközben ő a már kicsit domborodó hasamat simogatta, amiben egy új élet fejlődik. 


2013. január 8., kedd

30. fejezet ~ Fight For This Love

Sziiasztook.:')) Sorry, hogy ilyen későn jött a feji. :(( Na egyébként akkor ez az igazi 30. fejezet, a régit már lusta voltam átírni, meg szeretem égetni magam nyilvánosan...xd Na mindegy, a lényeg, hogy nagyon köszönöm a folyamatosan érkező kommenteket, fel se tudjátok fogni, hogy mennyire örülök nekik, és nagyon örülnék ha még érkezne 1-2 új emberektől is. :') Igyekszem népszerűsíteni a blogot nem sok sikerrel, szóval az olyanok is akik nemrég kezdték bártan írjanak, akkor is tudtok írni, ha nincs Google-fiókotok és nekem ez tényleg sokat jelentene. :') Jó, nem akarok sokat rizsázni, inkább olvassátok a fejit. :')) xoxo.




Fight For This Love


Reggel Zayn mellkasán ébredtem. Hihetetlen érzés volt a tudat, hogy újra együtt vagyunk.
-Jó reggelt. - mosolygott rám amikor észrevette, hogy felébredtem
-Mióta vagy ébren?
-Néhány perce. - mosolygott rám
Kicsit feljebb csúsztam és megcsókoltam. Utána fejemet a vállára hajtottam, miközben ő a meztelen fenekemet simogatta.
-Szeretlek. - mondtam
-Én is babe. - nézett mélyen a szemembe, majd újra megcsókolt
Zayn-nel összeszedtük magunkat és lementünk a konyhába, ahol a többiek is voltak.
-Sziasztok. - mosolyogtam amikor beléptünk
A többiek köszöntek aztán visszatértek a kajához.
-Retek hideg van itt. - dörzsölte a karját Niall
-Biztos, hogy nem jön ki a szerelő? - kérdezte Mandy
-25.-én? - nézett rá Liam - Kizárt.
-És ki mit csinál ma? - kérdezte Tina
Zayn-nel egymásra néztünk majd megvontuk a vállunkat
-Elmenjünk valahova? - kérdezte Zayn
-Rég voltam Londonba. Sétáljunk egyet valahol.
-Ohh bevisztek minket a Green Park-hoz kocsival? - kérdezte Louis
-Persze - vonta meg a vállát Zayn
-Nem inkább nekem kéne válaszolnom? - vontam fel a szemöldököm
-Nem. - mosolygott Zayn
-Letetted a jogsid? - döbbentem le
-Aham. - vigyorgott 
-Ki is próbálhatjátok a hátsóüléseket - nézett ránk perverzül Harry
Megdobtam egy marék müzlivel.

~Bii szemszöge:



Beültünk Zayn kocsijának a hátsó ülésére és elindultunk. 
-És hova is mentek? - kérdezte Roxy a hátsóülésről 
-Ma találkozunk először a húgommal. - mondtam mosolyogva
-Juj sikerült megtalálni? - vigyorgott bele Rox a visszapillantó tükörbe
-Igen. Carter-nek hívják. - mosolyogtam tovább
-Lopja a nevem. - tette szóvá Roxy
-He? - értetlenkedett Louis  
-Roxana Carter. - világosította fel Zayn
-Jó, nem az én csajom nem nekem kell tudni. - védte magát Louis
-De egyébként, ha Bii és a húga hosszú évek után most találkoznak először, te miért rontod el ezt a szép pillanatot? - kérdezte Zayn Louis-tól
-Zayn, ha azt hitted, hogy humoros vagy akkor nagyon tévedsz. - hajolt előre Louis
-Told el innen a nagy pofád, nem látok hátra. - nyomta hátra röhögve Louis fejét Zayn
Roxy-val csak összenéztünk majd egy olyan OMG, pasik szerű sóhajtással megráztuk a fejünket.

Miután Zayn-nék kiraktak minket elsétáltunk a parkhoz ahova Carter-rel megbeszéltük a telefonon. Elég sok meló volt nyomozni utána, de végül sikerült. És igazából tényleg furcsa, hogy Louis is jött velem, de már annyira közelvagyunk egymáshoz és tulajdonképpen amióta együtt vagyunk segített nekem keresni Carter-t és nélküle nem is sikerült volna. És igen, azt hiszem Louis nagyon fontos része lett az életemnek. És furcsa, de a srácok rajongói meg iszonyú aranyosak velem. Múltkor egy csaj közös képet is kért velünk és mondta, hogy mennyire összeillünk. Hát nem igazán hittem volna, hogy ez lesz, de örültem neki.
Amikor odaértünk a parkhoz a megbeszélt helyen láttunk egy barna hajú, barna szemű lány, és rögtön felismertem Carter-t, csak egy kicsit idősebb kiadásban. Félve felnéztem Louis-ra, jelezve, hogy ő az. Louis, rám mosolygott, rászorított a kezemre, majd odasétáltunk hozzá. 
Carter-rel szótlanul megöleltük egymást és mindketten sírásban kötöttünk ki.


~Zayn szemszöge:




Jó volt újra Roxy-val lenni. Olyanok voltunk, mint régen. Kézen fogva sétáltunk, hülyéskedtünk, elvoltunk. Már nagyon hiányzott.
-Jujj, bemegyünk? - kérdezte Roxy a Nando's előtt
-Persze. - mosolyogtam rá, majd besétáltunk
Roxy rögtön odasietett ahhoz a szőke vattacukorlányhoz és elkezdtek dumálni. Csak odaköszöntem a csajnak, de hagytam, hogy kidumáljak magukat.
-És Leah-val mi van? - kérdezte Rox
-Kilépett. Most kapott egy állást valami divatcégnél. - mosolygott a másik csaj
-Tudtam, hogy talál valamit.
Még egy darabig eldumáltak, aztán le is léptünk. Nem is ettünk.
-Nem vagy éhes? - kérdeztem furán
-Nem. - rázta meg a fejét
-Beteg vagy? - kérdeztem ijedten
-Nem. - nevette el magát
-Tuti? 
-Biztos, Zayn. 
-Jézusom. - esett le és rögtön megálltam az utca közepén
-Mi van? - fordult vissza Roxy
-Terhes vagy.
Roxy pár másodpercig pislogás nélkül nézett rám, aztán elröhögte magát.
-Zayn olyan idióta vagy. - ölelt meg - Mégis hogyan lennék terhes?
-Szerintem ez nem utcatéma. Üljünk be a kocsiba, itt van a sarkon.
-De Zayn, értsd már meg, hogy nem vagyok terhes. - nevetett
-Sssh, már még valami rajongó meghallja. 
-Jézusom. - nevetett, majd elsétáltunk a kocsihoz, majd beültünk
-De akkor biztos nem vagy terhes? - kérdeztem kétségbeesetten
-Nem Zayn. - nevetett tovább
-Ez nem ilyen vicces. 
-Oké figyelj. - nézett a szemembe - Mégis kitől lennék terhes? 4 hónapja szakítottunk és azóta nem volt pasim és nem, nem feküdtem le senkivel. Tegnap feküdtünk le először, vagyis újra először és védekeztünk. 
-Oké, kicsit túlpörögtem. - vallottam be
-Kicsit? - vonta fel a szemöldökét
-Ejtsük a témát. - nevettem el magam
Szorosan megöleltem Roxy-t és megcsókoltam.

Miután hazaértünk láttuk, hogy a többiek nagyjából elvannak, ezért felmentünk a szobámba. Roxy elfeküdt az ágyon, miközben ledobta a csizmáját és ottmaradt. 
-Elfáradtál? - kérdeztem mosolyogva, miközben elővettem a laptopom
-Kicsit. - nézett rám - Mit csinálsz?
-Lecsekkolom a Twitter-t. - mondtam majd befeküdtem mellé
Beléptem Twittere miközben Roxy a fejét a vállamra hajtotta. Elmosolyodtam, majd nyomtam egy puszit a hajába. 
-Nézd, láttak ma minket. - ráncoltam a szemöldököm
Egy rajongó rakta ki a képet és a címe az, volt, hogy Zoxana again?
-Mióta vagyunk mi Zoxana? - nézett rám Rox
-Nem tudom. - nevettem el magam
-Tök bénán hangzik. - mondta
-Ezt nem vakarjuk le magunkról, ha a rajongók már így hívnak. - ráztam meg a fejem
-Nyisd meg a képet! 
A kép össze oldalról készült és látszik, hogy egymás kezét fogjuk.
-Szóval rájöttek. - bólintott Roxy
-Nem teljesen, nézd itt veszekednek, hogy tényleg mi vagyunk-e.
-Kajak ennyire érdekli őket a magánéletetek?
-Hát eléggé. - húztam el a számat
Roxy elkezdett lejjebb görgetni a kommentek között.
-Jézusom, mennyi Mrs. Malik van itt. - döbbent le
-De csak egy igazi van. - néztem rá, mire Roxy értetlenül nézett vissza - Te. 
-Zayn olyan nyálas vagy. - nevette el magát - Meg különben is, honnan veszed, hogy hozzád megyek?
-Ha megkérnélek nemet mondanál? - nyomtam a homlokom az övéhez
-Ha most kérnél meg akkor biztosan. - nevetett - Néhány év múlva simán belemennék.
Elmosolyodtam, majd hosszan megcsókoltam.
-Azért elég vicces, hogy így eltervezzük a jövőnket. - gondolkodtam
-Miért ne nem szeretnél velem közös jövőt?
-Dehogynem. - mosolyogtam - Te hogy képzeled?
-Hát.. Te meg én. Ezt jelenti a közös nem? - nevette el magát
-Kölykök? - kérdeztem mosolyogva
-Kettőt vagy hármat. - mosolygott - De többet nem vállalok. 
-Ikerek? 
-Egyszerre kettőt akarsz?
-Nem. Kinyomod az egyiket és néhány perc múlva jön a másik.
-Olyan hülye vagy. - nevetett
-Majd meglátjuk, hogy jön össze. - húztam magamhoz és megcsókoltam újra
-Ez annyira nyálas beszélgetés volt, hogy így végiggondoltam. - mondta
-Te smárolás közbe ilyeneken gondolkodsz? - vontam fel a szemöldököm, mire belecsapott a vállamba
-Amúgy hallod. - néztem rá - Tegyünk ki, egy képet, hogy tényleg együtt vagyunk. 
-Szereted magad fotózni mi? 
-Nagyon. - röhögtem.


~Roxy szemszöge:



Fél óra múlva a világ megtudta, hogy ismét együtt vagyunk. Ha ez őket boldoggá teszi akkor nekem végül is nincs bajom vele, a lényeg, hogy újra boldog vagyok Zayn oldalán. 
Elég fáradt voltam ezért elfeküdtem oldalra. 
-Álmos vagy? - kérdezte mosolyogva.
-Picit. - válaszoltam csukott szemmel.
Zayn a laptopját áttette velem szembe és ő is oldalra fordult. Fél karjával átölelt, a másik kezével pedig a laptopot kezelte. Mosolyogva aludtam el.

-Héé srácok. - nyitott be vigyorogva Harry..
-Idióta. - morogtam felébredve
-De frissek vagyunk. - mosolygott rám Harry.
-Készülődni kell? - kérdezte Zayn.
-Aham. - mondta Harry. - Elvileg még 5-ig vannak Bii húgával, szóval van 2 óránk.
-Akkor menjünk. - csukta le Zayn a laptop tetejét.
-Várjatok már. - néztem kómásan rájuk. - Mihez kell készülődni, mi van?
-Tegnap volt Louis születésnapja. - világosított fel Zayn.
-Igen, azt vágom, de miért ma? Miért nem tegnap?
-Baszki Zayn, a csajod mindig ilyen hülye amikor felébred? 
-Te ébresztettél fel bazdmeg! - dobtam meg egy párnával, de Zayn csak röhögött.
-Oké akkor elmagyarázom. - ült le az ágyra Harry. - Azért ma rendezünk neki meglepetésbulit, mert Ő azt mondta, hogy neki nincs szüksége ilyenre, mert most az a fontos, hogy ti ketten újra együtt legyetek. 
-Jaa. - esett le.
-Szóval most szedd össze magad és gyertek le segíteni. - csapta össze a kezét Hazza, azzal pedig lement.
Zayn mosolyogva nyomott egy puszit a fülem mögé majd lementünk a többiekhez.
-Veled meg mi történt? - kérdezte Mandy.
-A pasid felkeltett. - néztem szúrósan Harry-re, aki csak vigyorogva visszaintegetett.
-Na szóval. - tapsol kettőt Liam. - Csajok, melyikőtök ért legjobban a sütisütéshez?
-Tina. - vágtuk rá egyszerre.
-Úgy látszik én... - nézett körbe Tina.
-Oké. És akkor közületek ki az akiben még lehet egy kis remény, hogy nem égeti oda, vagy ilyesmi? - fordult 4-ünk felé Liam. Mindhárman Mandy-re néztünk.
-Rendben, akkor Tina és Mandy sütik a tortát. - bólintott Niall.
-Díszítés? - nézett körbe Harry.
Aztán szép lassan minden kialakult. Liam és Zayn díszítik a házat, Liz és Harry intézik a ropik, chipsek és piák bevásárlását és mivel Niall és én vagyunk a legtehetetlenebbek ránk hagyták a lufik fújogatását. 
Niall-el leültünk a kanapéra és elkezdtük fújni a lufikat. A különbség az, hogy Niall szájjal én pedig azzal a kis szar nyomkodós izével. 
-Ez nagyon perverz. 
-Csak nyomkodod azt a sárga szart a lufi meg megnő. - nézte a műveletet Niall. - Mi ebbe a perverz?
-Roxy fantáziája. - kiabált le a létráról Liam.
-Csak nehogy leess onnan. - vigyorogtam rá.
-Miért esnék le? - ráncolta a szemöldökét.
-Mert a pasim fogja és el tudom terelni a figyelmét a ha nagyon akarom. 
-Próbáljuk ki. - nézett rám Zayn.
-Meg ne próbáld. - ijedt meg Liam.
Nevetve megráztam a fejem és folytattam a lufifújást. Vagy mit.
-Amúgy nem értem. - gondolkodtam. - Louis 21 éves lett, akkor minek ennyi lufi?
-Gondolkodj el Louis agyi szintjén. - nézett fel Niall egy lufiból.
-Oké, értem. - bólintottam.

Büszkén néztünk körbe a lakásba. Minden tele volt lufikkal, a torta kész lett és az asztalt teleraktuk mindenféle kajákkal. Mint kiderült a srácok egy csomó embert meghívtak, szóval az egész ház tele volt és alig fértünk el, ami a fiúk házát illetően elég nagy szó. 
-Srácok jönnek! - kiabált Liam. 
Az összes villanyt leoltottuk és vártuk, hogy Louis kinyissa az ajtót. Mivel ő Louis ezért nem azt üvöltöttük, hogy Meglepetéééés, hanem...
-BooBeaar! - üvöltötte mindenki egyszerre Lou pedig teljesen elképedt.
Persze gyorsan mindenkit köszöntött akik szembejöttek vele meg hasonlók, aztán odavágtatott a mi társaságunkhoz.
-Tudjátok, hogy utálom a BooBear nevet. - nézett végig rajtunk mérgesen. 
-Szervezünk neked egy meglepetésbulit és ez a hála? - húzta fel a szemöldökét mérgesen Niall.
-Nagyon köszönöm srácok. - mosolyodott el, majd egy ilyen nagy, nyálas csoportos ölelésben kötöttünk ki