2012. november 4., vasárnap

18. fejezet ~ Little Things

Heyy :'DD Örülök, hogy szünet alatt megszaporodtak a részek és remélem most, hogy így belejöttem továbbra is sűrűbben hozzam a részeket. :') Köszönöm a komikat amik továbbra is rengeteg erőt adnak a folytatáshoz, szóval továbbra is csak bátran. ;dd Ha bárkinek bármilyen kérdése van elérhettek Twitteren vagy Starityn csak komiba kérjétek el. :DD Remélem továbbra se okozok nektek csalódást, és ugyanúgy tetszik a blog. :')) Na akkor xoxo és mindenkinek kitartást a sulihoz. ;DD [a fejezet címéről annyit, hogy már nagyon kellett egy 1D szám és mivel ez a legújabb és szerintem legszebb számuk egyértelmű volt a választás :))]





Little Things

Szóval most 2 hétre a fiúknál rekedtem. Örülök is neki, meg nem is. Őszintén odavagyok, hogy 2 hétig folyamatosan Zayn-nel lehetek, de közbe körbevesz engem rajta kívül még 4 idióta. De egyébként bennük nincsenek kétségek, Harry örül, hogy végre van állandóba egy csaj a háznál aki reményei szerint majd mos és takarít. Aha remélheti, ahogy Niall is, hogy majd én fogok főzni rájuk. Liam szerint jó, hogy végre van (rajta kívül) egy értelmes ember a házban, de Louis meg élvezi, hogy eggyel több ember van akit szadizhat.
Csak Zayn-től félek kicsit. Vagyis nem tőle félek ez hülyén hangzik. Csak gondolom ki akarja majd használni azt, hogy most minden éjszakát itt töltök...

-Sziasztok! - jött be Harry Mandy-vel az oldalán
-Hello - köszöntünk nekik, majd Mand rögtön a nyakamba ugrott
-Jajj Roxy, hallottam, hogy mi történt úgy sajnálom - ölelgetett 
-Nyugi Mand, túlélem - veregettem meg a hátát, mert kezdet kicsit szoros lenni az ölelésünk
-És merre voltatok? - kérdezte Liam, miközben mindenki visszaült az eredeti helyére, Harry és Mandy pedig a kanapéra
-Sétáltunk egyet az Oxford Street-en. - mondta Mandy - Aztán beültünk egy kávézóba.
-Hogy ti milyen unalmasak vagytok - nézett végig rajtuk Louis
-Miért, hova kellett volna mennünk? - ráncolta a szemöldökét Harry
-Nem tudom, de az a 'sétálgattunk, kávézgattunk' dolog - kalimpált a kezével Louis - nagyon tré. Eredetibbek is lehetettek volna.
-Például? - nevetett fel Mand
-Mozi. Vidámpark. Delfinshow.
-Mert a mozi olyan eredeti - bólintott Liam
-És szerintem a Vidámparkból is kinőttünk. - nézett Louis-ra Hazza
-Delfinshow?! - értetlenkedtem - Hol a szarba vagy Londonba delfinshow?
-Ott a pont - nevetett Niall
-Attól még eredetibb mint a kávézás - védte magát Louis
-Én már előre félek itt veletek 2 hétig. - röhögtem, mire kaptam egy puszit Zayn-től

Olyan 3 körül Zayn mondta, hogy hagyjuk itt egy kicsit ezeket az idiótákat és menjünk el valahova. Amikor felálltunk, hogy elinduljunk átöltözni Louis (még szép) megállított minket.
-Hova-hova? - nézett ránk - Nem igaz, hogy ennyire fel vagytok izgulva, estig nem ér rá?
-Jézusom Louis - forgattam a szemeim
-Csak Delfinshow-ra megyünk - mondta Zayn, mert azt hitte ezzel lerendezi Louis-t. Aha azt hitte...
-Akkor ezentúl így hívjuk? - csodálkozott el 2 másodpercig - OK!
-Ezt jól elintézted Zayn - sziszegtem, majd felsiettem, hogy rendezze le egyedül
Ahogy beléptem Zayn szobájába elővettem a bőröndöm és elkezdtem kidobálni a cuccaim.
-Szépen otthagytál mondhatom - lépett be Zayn
-Bocsi, de te ezt jobban letudtad rendezni.
-Nem volt nagy szükség rám - ölelt át hátulról - Liam elmagyarázta Louis-nak, hogy nyilván csak elmegyünk valahova, hogy végre kettesben legyünk.
-Végre egy normális ember.
-Mit akarsz felvenni? - kérdezte, mivel az egész beszélgetésünk közben dobáltam ki a cuccokat az ágyra
-Nem tudom - húztam el a számat 
-Akkor majd választok én helyetted. 
-Biztos?
-Aham. Utána meg csinálunk helyet a cuccaidnak, hogy ne a bőröndből keljen folyamatosan kipakolnod. 
-Okés. Akkor addig megcsinálom a hajamat. - mondtam és kikaptam a hajkefémet és a tasakot amibe beledobáltam a sminkeket, hajgumikat, hullámcsatokat stb.
Jelentem 4 perc keresgélés után megtaláltam a fürdőt, szóval kimondottan büszke voltam magamra.


-Wow. - csak ennyit tudtam kibökni amikor megláttam a Zayn által összeállított szerelésem
Lehet, hogy már túl jól ismer.
-Mondtam, hogy nem fogsz csalódni - kacsintott
-Nem is mondtad - néztem rá
-Muszáj mindig elrontani a drámai szövegemet?
-Mitől volt ez drámai? - ráncoltam a szemöldököm 
-Inkább öltözz át - röhögte el magát
Felkaptam a kirakott cuccokat, majd visszamentem a fürdőbe átöltözni. Amikor visszamentem a szobába Zayn épp a pólóját készült felvenni, de amikor beléptem félbeszakította ezt a műveletet, így teljes belátást nyertem a felsőtestére. 
-Ezért még megverlek - néztem végig rajta
-Örömmel várom - nevetett miközben végre felhúzta a pólóját, majd rá egy kockás inget 
-Indulhatunk? - kérdeztem
-Mindjárt - mondta, majd odahajolt hozzám és megcsókolt
Úgy 5 perc múlva a kezembe vettem a pulcsim és elindultunk.
A nappaliban megúsztuk kisebb-nagyobb beszólásokkal és végre tényleg csak kettesben voltunk. 
-Biztos, hogy jól vagy a tegnapi miatt? - nézett le rám Zayn
-Most már igen. Az éjszakám volt nagyon szar mert visszajöttek az emlékek. A betörést illetően meg így nincs gáz, de ha otthon kéne lennem nagyon be lennék fosva.
-Értem. De a lényeg, hogy már jól vagy - mosolygott rám
-Igen. - öleltem meg - Köszönöm.
Zayn mintha nem is hallotta volna adott egy csókot.
-Beülünk valahova? - kérdezte - Éhes vagyok. 
-Okés.
Zayn egy gyrosost szúrt ki magának, amivel szintén vegyes érzelmeim támadtam. Először is imádom a gyrost, de az az a kaja amit az összes tini és női magazin írja, hogy ne edd a barátod előtt, mert nem a legszebb látvány ahogy mindenféle piták, saláták és húsok lógnak ki a szádból, plusz a hagymától büdös lesz a szád. De nem volt mit tenni, behódoltam a szenvedélyemnek.
A kólámat szürcsöltem és vártam, hogy a csaj kihozza a gyrosokat.
-És mikor lesz a bandában valami fontos dolog, vagyis érted, fellépés, interjú stb?
-Háát... Ha jól tudom kedden lesz egy dedikálásunk... A többi meg majd úgy jön.
-Értem. - rágcsáltam a szívószálam
-Itt is van. - jött az eladólány a gyrosokkal
-Köszi - mosolyogtam rá amikor odaadta
Elkezdtem a gyros tetejéről leeszegetni az összes cuccot, de miután elértem azt a pontot ahol normálisan ehetném kicsit elakadtam.
-Mi az? - kérdezte Zayn, de láttam a szeme sarkán, hogy mosolyog
-Semmi - néztem fel
-Akkor miért nem eszed normálisan?
-Én normálisan eszem. - mondtam, majd kihalásztam még egy húst
-Ha nem szereted a pitát miért nem kérted inkább tálba? 
Basszus ez nekem miért nem jutott eszembe?!
-De szeretem csak...
-Nem akarsz gusztustalanul enni mi? - vonta fel a szemöldökét
Erre csak ártatlanul felnéztem és pislogtam rá.
-Basszus Rox ne csináld már. Mégis hogy képzelted? Meglátlak gyrost enni és doblak vagy mi?
-Jó értettem - nevettem - csak tudod, hogy vannak hülyeségeim.
-Tudom. - bólintott nevetve
Megráztam a fejem és beleharaptam a gyrosomba. Végre.
Amikor mindketten befejeztünk kifizettük és elindultunk. Elég fura volt, szóval félig gyorsétterem, mivel kb csak gyrost árul, de pincérek is voltak...fura... na mindegy.
-Fagyi? - kérdezte amikor elhaladtunk egy cukrászda mellett
-Jó - vontam meg a vállam 
Úgy látszik Zayn szereti felhizlalni a lányokat.
Amikor kiléptünk a cukrászdából kerestünk egy padot és leültünk oda. Szokás szerint mindenféle hülyeségről elkezdtünk dumálni, de észrevettem, hogy Zayn (a szokásosnál feltűnőbben) bámul.
-Mi ilyen érdekes rajtam?
-Semmi - mosolygott 
-Okéé - néztem rá furán, majd tovább ettem a fagyim

Amikor visszaértünk a srácok lakásába mindenki ugyanúgy volt ahogy előtte. Annyi különbséggel, hogy megjelent Tina is.
-Tinaa - öleltem meg, ő meg vissza
-Na pont jókor jöttetek, már kezdtem mérges lenni, hogy megússzátok - nézett ránk Mandy 
-Mégis mit? - kérdeztem
-ACTIVITY! - ugrott elő Louis a társasjátékkal a kezében
-Roxy, nem hagytunk ott valamit a... - próbálkozott Zayn, de Harry félbeszakította
-Ti se szabadultok!
-Na gyertek jó lesz - mondta csillogó szemmel Louis
Zayn-nel egymásra néztünk és mivel láttuk, hogy úgyse ússzuk meg ezért sóhajtva leültünk a kanapéra.
-Rendben, akkor a csapatok - kezdte Louis - Hazza és Mandy, Zayn és Roxy, Liam és Tina, Niall és én.
-Miért te osztod fel a csapatokat? - nézett fel Liam 
-Miért nem tetszik? - vonta fel a szemöldökét Louis
-De. 
-Akkor meg? - forgatta a szemeit - Na kezdjünk.
Harry és Mand kezdtek. Mutogatás volt és Harry ment ki. 
-Felhő? - kérdezte Mandy, de Harry csak rázta a fejét
-Eső? - gondolkodott tovább, de Harry csak rázta a göndör tincseit 
-Lejárt. - mondta Louis 
-Időjárás - tárta szét a kezét Harry
Ezután jött Liam és Tina és Liam rajzolt. Okéé, én ilyen béna rajzot nagyon rég láttam. Valami pálcikaember volt rajta, hatalmas fülekkel valami dobozban.
-Feladom - adta meg magát Tina
-Nem, még meg kell várni amíg lejár az idő - mondta Niall
-Le is járt. - mutattam a kis béna homokórára
-Na mi volt ez Michelangelo? - vonta fel a szemöldökét Zayn
-Rádiós-műsorvezető. 
-És ezt azokból a nagy fülekből kellett volna kitalálnom? - nézett furán Tina Liam-re
-Azok ott a fülhallgatók
-Jaa - jöttünk rá

Estefelé Tina és Mandy úgy döntöttek, hogy elindulnak haza, ezért 3-man elindultunk. Harry rögtön mondta, hogy ő elvinne minket, de végül felfogta, hogy csak tudunk vigyázni magunkra. Kellemeset a hasznossal összekötve a kutyákat is vittem, hogy ne szarják össze a fiúk lakását.
-Banyek, a srácok meg Mand mesélték, hogy mi volt, tényleg kiraboltak? - nézett rám Tina
-Igen - bólintottam - és nagyon úgy néz, ki, hogy egy ideje meg is figyeltek minket. Egyébként azt hitték, hogy én és Bryan együtt vagyunk vagy mi értitek...
-Ezt honnan tudod? - pislogott nagyokat Mandy
-Kihallgattam őket amíg a mellettem lévő szobát pakolták ki.
-Ú, és Zayn tudja, hogy megfigyeltek titeket? - kérdezte Tina
-Nem. De nem is nagyon akarom elmondani, szerintem akkor már sehova nem tudnék elmenni. - nevettem
-Bryan-nel beszéltél? - rúgott arrébb egy kavicsot Mandy
-Igen, neki viszont mindent elmondtam. Azt monda, hogy most a srácoknál vagyok a legjobb helyen. Először korábban hazaakart jönni, de lebeszéltem róla, mert ez most fontos neki és Vicky-nek. Örülnék ha majd őt venné el. Bár az még messze van. - gondolkodtam
-De akkor jól vagy? - nézett rám aggódva Tina és rájöttem, hogy tényleg féltett
-Persze - mosolyogtam rá
Egyszer csak a Mandy kezében lévő Forrest ugatott egyet.
-Forrest csönd - szóltam rá
-Roxy - bökött meg oldalról Tina
-Mi az? - néztem fel
-Ott volt valaki de elfutott - mondta dermedten
-Nyugi, biztos csak valami árnyék volt - mondta Mandy
-Okéé... - vonta meg a vállát bizonytalanul
Amikor elérkeztünk Mandy-hez és Tinához is egyedül indultam tovább a kutyákkal. Egyedül sétáltam a sötét utcán, de mivel a kutyák velem voltak valahogy nem féltem. Igazából mindig nagy társaság vesz körül, ezért ezt eléggé igényeltem egész életem alatt, de nem kellett, hogy ez pont egy bizonyos személy legyen vagy állat. Például amikor egyedül vagyok otthon mindig kinyitom a szobám ablakát, hogy hallhassam az utca zaját és akkor máris érzem egy kicsit az életet amitől valahogy jobb lesz.
Amikor a fiúk háza elé értem akkor jöttem rá, hogy nem vittem magammal kulcsot. Hívtam Zayn-t.
-Szia Zayn...
-Hol vagy? - szólt bele idegesen
-Itt vagy a...
-Baj van?! Mi történt?!
-Zayn, figyelj nincs...
-Várj szólok Harry-nek és indulunk.
-Várj már Zayn...
-Hol vagy pontosan?!
-ZAYN! - kiabáltam bele a telefonba, ami azt hiszem hatott, mert végre befogta - Itt állok a ház előtt csak nem hoztam magammal kulcsot és nem tudok bemenni.
-Ja.. akkor megyek és nyitom.
Nevetve kinyomtam a telefonom és vártam, hogy a hősöm, akinek most éppenséggel nem sikerült megmentenie kinyissa a kaput.
-Végre - mosolyogtam rá amikor kijött 
-Bocs - néztem fel rám miközben Nina-t próbálta leszedni a lábáról
-Áhh, semmi baj - nevettem
-Beküldenéd a kutyákat? Nyitva van a bejárati ajtó.
-Miért? - vontam fel a szemöldököm
-Van valami amit bent lehet, hogy nem tudnék elintézni...
-Na jó legyen - vontam meg a vállam majd lecsatoltam a kutyákat a pórázról, majd azok befutottak
Zayn közelebb lépett hozzám majd átkarolta a derekamat én pedig a kezeimet a nyaka köré fontam. Egy ideig szemezgettünk egymással, majd Zayn tekintete egyre többször tért át a számra. Az ajkait az enyémekre tapasztotta, majd hosszú smárolásba kezdtünk. 
-Baj van? - kérdeztem amikor kicsit eltolt magától
-Valaki nagyon néz minket. Inkább menjünk be. 
-Rendben. - bólintottam majd elindultunk
Miközben Zayn becsukta a kaput hátranéztem és láttam, hogy Dave figyelt minket.
Amikor beléptünk láttam, hogy mindenki pizzát zabál. Liam még a kutyáknak is adott.
-Remélem nekem is rendeltetek - mondtam miközben levettem a pulcsimat 
Erre hirtelen kínos csönd lett és láttam hogy a srácok összenéznek.
-Elfelejtettek mi? - vontam fel a szemöldököm
-Ezért inkább Zayn-t kéne lecseszned - bökött rá Niall
-De ti is gondolhattatok volna rám! Zayn egy külön dolog.
-Most rá nem vagy dühös mert a pasid? - kérdezte tele szájjal Louis
-Nem, rá pont, hogy még dühösebb vagyok. - sandítottam hátra a mögöttem álló Zayn-re
Zayn előrébb lépett és hátulról átkarolta a derekamat, majd megcsókolta a nyakam
-Bár neki könnyebben megbocsátok - tettem hozzá
Zayn elmosolyodott, majd beleült a fotelbe aztán meg az ölébe húzott.
-Ez nem ér - nézett fel Niall - ha én most lesmárolnálak akkor mi lenne?
-Megvernélek. - válaszolt helyettem Zayn, mire elnevettem magam
-De akkor most nekem kajak nem maradt?
-Az én maradékomat megeheted. - mondta Zayn
-Hogy oda ne legyek - vontam fel a szemöldököm 
Előrehajoltam, hogy elvegyem a pizzás dobozt és Zayn kihasználva az alkalmat rácsapott egyet a seggemre.
-Enyhén kanos vagy nem? - kérdeztem Zayn-t, mire a srácok elnevették magukat
-Ha a pofámba nyomod a formás segged akkor mit vársz? - vigyorgott kajánul
-Nem is nyomtam a pofádba. - néztem rá miközben újra elhelyezkedtem 
-De Zayn azt szeretné - szólt közbe Harry
-Az egy dolog - mondtam, majd beleharaptam egy pizzaszeletbe
-Hogy lehet ilyen szexuálisan enni a pizzát? - nézett végig rajtam Zayn
Erre elkerekedett szemmel néztem rá, majd fogtam magam felálltam és bevettem magam Liam és Niall közé. 
-Itt hagysz? - kérdezte sértődött fejet vágva
-Itt - nyújtottam ki rá a nyelven
-Hát jó. 
-Megsértődtél? - néztem rá nagy szemekkel
-Igen. - folytatta
Néhány másodpercig nagyokat pislogva néztem rá, majd Niall közbeszólt.
-Cserélünk?
-Oké - bólintottam majd elvettem egy négysajtosat egy kukoricásért cserébe

Hajnali 2 körül Zayn-nel úgy döntöttünk, hogy felmegyünk aludni.
-Aztán ne legyen hangos a delfinshow - szólt utánunk Louis
-Valaki verje meg - kiabáltam vissza, majd felmentem az emeletre
Zayn még nem ért fel, azt hiszem Louis-t tette rendbe, legalábbis remélem. Szép nyugisan átöltöztem és amikor átvettem a felsőt akkor vettem észre, hogy Zayn az ajtófélfának dőlve néz. 
-Basszus - sziszegtem
-Nekem tetszett. - vonta meg a vállát
-Nagyon örülök neki. - forgattam a szemeim, majd bemásztam az ágyba
-Kajak melltartóban akarsz aludni? - vonta fel a szemöldökét
-Baj?
-Csak nem kényelmetlen.
-Én teljesen jól elvagyok vele.
-Fura vagy. - nézett rám majd elkezdett öltözni
Az ágy másik szélén ült, ezért csak a hátát láttam miközben átvette a boxerét. Amikor kész lett megfordult majd rám mosolygott miközben megfigyeltem a felsőtestét. Befeküdt mellém és megfordított, hogy hátulról magához tudjon ölelni. Nyomott a fülem mögötti érzékeny részre egy puszit amitől teljesen kirázott a hideg és teljesen oda voltam és vissza. Miután felépültem éreztem, hogy Zayn valamit nagyon ügyköd a hátamnál.
-Zayn elárulnád mit csinálsz? - fordítottam el kicsit hátra a fejem
-Sok hülyeségedet elviselem, de ez már sok. - mondta majd kikapcsolta rólam a melltartót
-De mondom, hogy én így jól vagyok - kaptam gyorsan hátra a kezem, hogy visszacsatoljam, de Zayn kihúzta a felsőm alól és eldobta a szoba sarkába
Megfordultam vele szembe és totál furán nézhettem rá.
-Neked mi bajod azzal, ha a barátnőd melletted melltartóban alszik?
-Több rajta a ruha. 
-OMG - forgattam a szemeim
-Nem egyébként ismerlek és tudom, hogy magadban kitaláltál valami hülyeséget, fogalmam sincs, hogy mit és nem is érdekel, de nem akarom, hogy miattam szenvedj ebben a szarban.
-Zayn te nagyon beteg vagy. 
-Nem is.
-Basszus honnan veszed ezeket? Nem is hordasz melltartót. - gondolkodtam
-Szerintem addig jó. - nevetett
-Oké ez nekem sok. - mondtam és visszafordultam
Zayn nevetve megint magához húzott és amikor már kezdtem félálomba lenni megmarkolta a melleimet.
-Anyádat Malik - morogtam álmosan - most engedd el őket és aludj el.
-Nem. 
Kezemmel felnyúltam és leemeltem Zayn kezeit a mellemről és erőlkedve aludtam el, hogy Zayn nyúljon oda még egyszer. Nagyon kanos.


2012. november 2., péntek

17. fejezet ~ Sometimes I Wish I Could Save You

Sziasztok ^^ Hoztam is az új részt ahogy tudtam :S Viszont nagyonnagyon boldog vagyok, hogy az utóbbi fejezetekre ennyi komi érkezett, iszonyú jólestek és nagyon köszönöm. ^^ A mostani fejezetek nem a legvidámabbak Mandy szituja és Roxy és Zayn veszekedése miatt, de ígérem ez nem lesz tartós. ;DD Remélem mindenki kiélvezi a szünetet még és jól érzitek magatokat ^^ xx.




Sometimes I Wish I Could Save You


-Hazajöttem! - kiabált amikor beléptem a házba
-Rox szia! - hallottam a bátyám hangját - Gyere egy kicsit.
Nem tudom, hogy mi lehetett, ezért ledobtam a cipőmet és a táskámat és utánamentem. 
-Igen? - ültem le vele szembe a kanapéra miközben ő kinyomta a TV-t
-Beszélnünk kell. Ja és ez most tényleg fontos.
-Hallgatlak - néztem rá
-Az a helyzet, hogy Vicky be akar mutatni a szüleinek - kezdte
-De ez tök jó - mosolyogtam
-De a szülei Sydney-ben élnek. - tette hozzá
-Jaa.
-Szóval az a helyzet, hogy csütörtökön mennénk ki 2 hétre. - vakarta a fejét - És itthon maradsz egyedül vagy...
-Bryan. 17 éves vagyok, tudok vigyázni magamra, nem lesz semmi gáz. - nyugtattam meg - Meg nagyon nincs kedvem Bob bácsiékhoz menni macskaszőrben élni 2 hétig.
-Gondoltam, hogy ezt választod. De akkor biztos megleszel? 
-Igen Bryan, meg legfeljebb mindig áthívok valakit.
-Zayn-t? - kapta fel a fejét rögtön
-Mármint a csajok közül valakit - nyugtattam meg
-Akkor jó. - könnyebbült meg - De... ugye tudod, hogy az a nap is benne van ebben a 2 hétben.
-Tudom. 

~

Szombat van, Bryan pedig már Sydney-ben sütteti a hasát a gyönyörű barátnőjével. Azt mondta, hogy Vicky szülei szimpatikusnak találták, és ő is bírja őket, állítólag tök fiatalosak meg minden és elég lazán vették a dolgot, szóval minden jól alakul. Istenem, de örülnék ha majd Vic lenne a sógornőm... Na mindegy ez még ráér.
Egyébként pénteken Mandy aludt nálam, tegnap pedig Liz. A hetem pedig totál unalmasan telt, semmi extra a melóban se semmi.
És ami a legrosszabb Zayn-nel se beszéltem már pont egy hete. Nem tudom miért kellett felhúznia magát, mert megöleltem egy barátomat. De azt nem értem, hogy ő mit ölelgeti az exét, ráadásul a szemem láttára. Szóval fogalmam sincs, hogy mi van a kapcsolatunkkal. Össze is vesztünk meg nem is. Nem értem.
Ma senki nem ért rá, szóval egyedül maradtam. Tök jól elvoltam, Cher maxon üvöltött a laptopomból, facebook-oztam, twittereztem, TV-ztem és rendeltem pizzát.
Hajnali fél2-kor azonban valami kattanást hallottam amire rögtön felébredtem. Azonnal lepisszegtem a kutyákat, hogy meg ne mukkanjanak. Ijedtemben a szobám ajtajához siettem és halkan bezártam aztán nekidőlve lecsúsztam. A kutyák gyorsan hozzám futottak, Nina halkan sírt is, de megint lepisszegtem őket, pedig Forrest már torokra ment volna. Hallottam, hogy valakik mozogtak a házban, de olyan tompa volt a hang, hogy még a rosszul hangszigetelt házban is alig lehetett hallani, szóval biztos a földszinten voltak. Nagy csörgések, töréshangok. Valami filmben láttam, hogy poharat nyomtak a falhoz és úgy hallgatóztak, ezért felkaptam az íróasztalomról a poharam és megőrizve azt a kevés hidegvérem a falhoz nyomtam és hallgatóztam.
Itt van ez a gitár azt is vigyük... A laptopot már eltetted?
Igen, látsz még valamit? 
Nézzük meg az emeleten
Ennél a pontnál szerintem egy pillanatra megállt a szívem annyira megijedtem. Hallottam, ahogy feljönnek a lépcsőn aztán bementem a TV-szobába. Hatalmas csattanás, azt hiszem felborult a DVD-s polc. Francba. Ott van a széf.
Héé haver itt van a széf. Törd már fel.
Káromkodások, csattanások, de végül sikerült feltörniük.
Anyád, mennyi pénz. Szép ennyi idősen ennyi pénzük van...
Ja, szerintem nászúton vannak. Bár a szöszi jóval fiatalabbnak tűnik...
Hol nem szarom le?! Gyere már megvan az összes pénz, lépjünk le.
Nagy robogás hallottam ahogy lemennek a lépcsőn, aztán egy tompa ajtócsapódás és csönd. Ekkor kitört belőlem a sírás. Még életemben nem féltem ennyire mint most. A kutyák mindketten hozzábújtak  de szerintem még ők is féltek. Legalábbis Nina sírt Forrest meg folyamatosan morgott.Csak egyvalamit tehettem. Odarohantam az íróasztalomhoz felkaptam a telefonomat és tárcsáztam Őt.


~Zayn szemszöge:




Ma van egy hete, hogy összevesztem Roxy-val. Azóta nem hívtam és ő se engem. Mentségemre legyen mondva rengeteg fotózás, dedikálás meg mindenféle volt ez alatt az egy hét alatt. Na jó ez tényleg béna kifogás, igazából nem tudtam, hogy mennyire haragszik rám és, hogy egyáltalán felvenné-e. 
Megint nem tudtam aludni, ezért az ablaknál álltam és cigiztem. Ebben az egy hétben majdnem több cigit szívtam szerintem, mint máskor egy hónapban. A srácok olyan jó tanácsokkal láttak el minthogy: 'ne legyek már annyira magam alatt' meg 'aludjál már haver, mindjárt lefejeled az asztalt'. Kösz, ezzel sokat segítettek. Igen tényleg magam alatt voltam azóta, de nem tudtam mit tenni. Hiányzik Rox. A vaníliaillata, a szőke haja, a jó segge, az, hogy lesmárolhassam minden. Amilyen gyorsan jött annyira szükségem volt rá.
Amíg ezeken gondolkoztam elkezdett csörögni a telefonom. Lenéztem az éjjeliszekrényemre és láttam, hogy a telefonom Roxy nevét írja ki. Azonnal felvettem, és már épp köszönni akartam amikor meghallottam, hogy sír.
-Úristen Roxy minden rendben? - hülye kérdés
-Nincs. - sírt - Félek.
-Hol vagy?! - kérdeztem idegesen
-Itthon. 
-2 perc. - mondtam majd kinyomtam
Amint leraktam a telefonomat a melegítőgatyám zsebébe süllyesztettem  felkaptam egy pulcsit, majd átmentem Louis-hoz.
-Louis! - rángattam - Ébredj már bazdmeg!
-Mit akarsz? - szólt kómásan
-Kéne egy fuvar. 
-Álomországba? Ahhoz én nem kellek.
-Louis a kurva életbe ne szórakozz már, Roxy bajban van! 
-Mi történt? - pattant fel
-Még nem tudom.
-Menjünk. 
Gyorsan lesiettünk, majd bepattantunk Louis kocsijába és elindultunk.
-Nem tud gyorsabban menni ez dög?! - idegeskedtem
-Ne bántsd, ez egy érző lélek. - simogatta meg a műszerfalat
-Nem érdekel, tapos rá arra a kibaszott gázra - üvöltöttem rá
Louis elég ijedt fejet vágott, de azért begyorsított.
-Bocs. - mondtam
-Megértem - legyintett
Rekord idő alatt odaértünk Roxy-ék háza elé, Louis leparkolt majd becsöngettünk. Nem jött semmi válasz, már épp tárcsázni akartam Roxy-t amikor kinyitotta a kaput. Ott állt fekete topban és kék kockás pizsomagatyában. Szeme könnyes volt és látszott rajta, hogy nagyon megviselt volt.
-Sziasztok - köszönt alig halhatóan
Louis elhúzta a száját én pedig rögtön odaléptem hozzá és megöleltem. Karját a nyakam köré fonta és az arcát a vállamba fúrta. Nem is figyeltem oda, hogy mióta öleltük egymást csak az tűnt fel, hogy Louis köhintett egyet.
Szép lassan eltoltam magamtól Roxy-t.
-Mi történt? - kérdeztem
-Gyertek be - mondta majd bevezetett minket
Amint beléptünk mindkettőnk ledöbbent. Minden felforgatva, a vázák és képkeretek összetörve.
-És ez még az enyhébb eset. - nézett végig a szobán Roxy, mire kérdőn ránéztünk
-Gyertek tovább - intett
Fent bementünk abba a szobába, ahol az első csókunk volt Roxy-val. Annyi különbséggel, hogy akkor sokkal jobban nézett ki. A kanapé fel volt döntve, és a hatalmas DVD tartó polc feldöntve a lemezek pedig szanaszét az egész szobában. A falon a széf fel volt törve és az összes pénzt elvitték.
-Úristen - nyögte ki Louis - És a bátyád hol van?
-Sydney-ben - mondta Rox mire mindketten elég furán nézhettünk rá, ezért folytatta - 2 hétre kiutazott a barátnőjével.
-Mikor ment ki? - kérdeztem
-Csütörtökön. Szóval egy ideig még egyedül vagyok itt - húzta el a száját és a hideg is kirázta
-Kizárt dolog, hogy itt maradj - néztem rá - Átjössz hozzánk. Legalább addig amíg a bátyád haza nem jön.
-Biztos? Nem zavarok vagy ilyesmi? - bizonytalanodott el, mire kapott két lesajnáló fejet tőlem és Louis-tól - Oké... - nevette el magát kínosan
-Akkor ti pakoljatok össze néhány cuccot, én addig lemegyek a kocsiba - indult el Louis
-Oké 5 perc és ott vagyunk. - fordultam felé
Miután Louis lement odaléptem Roxy-hoz, aki a falnak támaszkodva nézett végig a szobán
-Jól vagy? - kérdeztem miközben a füle mögé tűrtem egy tincset
-Most már azt hiszem...
-Ne haragudj - néztem mélyen a szemébe
Már szóra nyitotta a száját, de nem hagytam, hogy befejezze, mert megcsókoltam. Először egy kicsit lefagyott, de aztán visszacsókolt és a csók egyre vadabb lett. Ott volt benne a vágy, a szenvedély az akarat, amiatt az egy hét kihagyás miatt. A smárolásunkat egy dudaszó szakította félbe.
Eltávolodtam Roxy-tól, aki csak halványan rám mosolygot.
-Felejtsük el - suttogta
-Elfelejtve. 
Akkor átsiettünk a szobájába, hogy összedobáljunk neki néhány cuccot aztán elindultunk. Mosolyogva vettem észre, ahogy felvette a pulcsimat, amit még akkor hagytam itt amikor esőben sétáltunk haza. Elindultunk a kocsi felé, majd az egyik kezemmel megragadtam az egyik kutya pórázát, a másikkal pedig átkaroltam Roxy derekát.

Amikor hazaértünk 3 ijedt tekintett várt ránk a nappaliban. Mindenféle kérdéseket zúdítottak ránk zömében értelmeseket, minthogy 'ti komolyan hajnalban elhúztatok?!' 'Roxy is itt van?!' és a kedvencem a 'történt valami?!'.
-Menjél fel a szobámba - suttogtam Roxy fülébe - megyek utánad csak lerendezem ezt.
Roxy bólintott, majd felsietett.
-Most komolyan, mi történt? Mi történt Roxy-val? - kérdezte aggódva Harry
-Betörtek Roxy-ékhoz. - mondtam - A bátyja nincs otthon és egyedül volt otthon és felhívott és érte mentünk. Röviden ennyi.
-Értem. - gondolkodott Liam, miközben Forrest fejét simogatta (Nina Niall-nél volt) - Akkor menj utána és majd Louis beavat minket a részletekbe.
Bólintottam, majd felmentem a szobámba. Roxy az ágyon feküdt összegömbölyödve és zenét hallgatott  Láttam ahogy egy könny kigördül a szeméből és rögtön összeszorult a szívem. Befeküdtem vele szembe, és amikor észrevett halványan elmosolyodott. Kivettem az egyik fülhallgatót a füléből és az enyémbe tettem. Pink Nobody Knows c. száma szólt és láttam, hogy Roxy-nak még egy könnycsepp jelenik meg az arcán. Hüvelykujjammal letöröltem, majd közelebb húztam magamhoz. Megvártam, hogy vége legyen a számnak és utána megkérdeztem:
-Történt még valami ezen a napon?
-Igen - bólintott halványan és újabb könnyek lepték el az arcát
Erre még jobban magamhoz öleltem, Roxy pedig az arcát a mellkasomba fúrta, telekönnyezve a pólómat. 

Este nem aludtunk sokat, Roxy is és én is rengeteget forgolódtunk. Nem igazán beszélgettünk inkább külön-külön szenvedtünk. 
Roxy felállt és kiment vízért, kicsit feltápászkodtam és megnéztem, hogy hány óra. Fél 5. Remek. 
-Ne haragudj felébresztettelek? - kérdezte Roxy amikor visszajött
-Áhh, egyébként se tudtam aludni... 
-Bocsi - húzta el a száját 
-Már egy hete - tettem hozzá
Roxy nem szólt semmit, csak bebújt a takaró alá és szorosan magához húzott. -Akarsz róla beszélni? - néztem le rá - Mármint, hogy mi történt régebben. Persze nem kötelező, csak lehet, hogy jólesne...
-Nem tudom... Ok... 3 éve volt... - kezdte majd elcsuklott a hangja
-A szüleid? - szóltam közbe, mire halványan bólintott - Akkor ne is mondj többet.
Adtam a homlokára egy puszit, majd megfordítottam és magamhoz húztam. Egyik kezemmel a derekát karoltam át, másikkal a haját simogattam.
-Nincs semmi baj. - suttogtam a fülébe - Itt vagyok.

~

Másnap reggel amikor felébredtem láttam, hogy Roxy még alszik, ezért óvatosan kibújtam mellőle és lementem a konyhába. Mindenki lent volt kivéve Harry.
-Sziasztok - köszöntem - Hazza?
-Még alszik - mondta Liam - Roxy hogy van?
-Hát... szerintem valamivel már jobban - gondolkodtam
-Kávét? - kérdezte Louis
-Köszi - bólintottam, majd leültem hozzájuk
-Jó reggelt! - jött be ásítva Roxy
-Azt hittük te még alszol - nézett fel Niall a kajából
-Ja, gondolom Zayn azt hitte, hogy sikerült szuper csöndesen kijönnie a szobából mi? - nézett rám miközben belehúztam az ölembe - Akkor nem igazán jött össze, mivel lehúztad rólam a paplant, sikerült felrúgnod valamit, aztán leejtened a telefonodat, majd jó hangosan becsapnod az ajtót. 
-Szóval jól indult a reggeled. - vigyorgott Liam
-Ja. Van valami kaja? - fordult körbe
-Müzli megfelel? - kérdezte Louis
-Aham - mondta Rox, majd elkezdett felállni, hogy megcsinálja, de visszarántottam
-Hagyjad, majd én megcsinálom - nevetett Louis
-Köszi. - mosolygott rá Roxy
-És egyébként mit mondtak tegnap a rendőrök? - kérdezte Liam, mire Louis Roxy és én rögtön egymásra néztünk
Basszus.

~Roxy szemszöge:





Itt állunk a házunk előtt és épp a rendőrökkel 'csevegünk'. Ketten voltak, az egyik kérdezősködött, a másik meg állt mögötte és fánkot zabált. (Eléggé meglátszott rajta). Most Harry vezetett, de természetesen Zayn is itt volt. 
-És pontosan mikor is történt? - kérdezte a szemöldökét ráncolva
-Tegnap este, hajnali fél 2 körül.
-Értem. - nézegette a papírját - És elmondaná, hogy miért nem akkor hívott minket?!
-Hát tudja... - kezdtem - Nagyon meg voltam ijedve, hogy kit hívhatnék, ezért rögtön a barátomat tárcsáztam...
-Igazán logikus. - mondta cinikusan - Ha kirabolják önt és nagyon fél akkor ne a rendőrséget hívja, hanem a pasiját, mivel ő biztos eltudja kapni a betörőket...
-Ne haragudjon én csak...
-Persze csak... - nézett rám lesajnálóan és a fánkot zabáló haverja is hevesen bólogatott - Tudja a magához hasonló kis szöszik miatt van, hogy minden tele van bűnözőkkel. Mert nem hívják a rendőrséget, csak másnap reggel. Hogy hogyne.
-Na ide figyeljen. - lépett elő idegesen Zayn - Ez a lány tegnap este egyedül volt otthon és betörtek hozzá. Egyszer csak két alak megjelenik és felforgatja az egészet, és Ő semmit nem tud tenni, mert egyedül van és fél. Maga mit tett volna?!
-Hívom a rendőrséget. 
-Ezt nem el - forgatta a szemeit Zayn 
-Jó hanyagoljuk a témát. Mik még a teendők? - néztem fel a rendőrre
-Ugye azt mondta, hogy a bátyja a gyámja igaz? 
-Igen. - bólintottam 
-Jelenleg hol tartózkodik?
-Hát most Sydney-ben van 2 hétig.
-Neve?
-Bryan Carter.

-Életkor?
-25.
Még feltett ilyen és ehhez hasonló kérdéseket, majd nagyjából végeztünk.
-Rendben, a többit már csak vele tudnám elintézni. Kérem amint hazaért azonnal keressen fel. 
-Mindenképp. 
-El tud helyezkedni ebben a 2 hétben valahol? - vonta fel a szemöldökét, de gondolom tudta a választ
-Igen - mondta helyettem Zayn
-Akkor ennyi lett volna. A biztosítók és a többi a bátyjának a feladta.
-Köszönöm szépen. 
A két rendőr bólintott, majd elhúztak.
-Gyere pakoljuk össze a cuccaid - karolta át a vállam Zayn
-Rendben.
Gyorsan bementünk, közben Harry is körbenézett a házban és ő is sokkot kapott. Ezt onnan tudom, hogy miután összedobáltam a cuccaimat egy bőröndbe szó nélkül megölelt. Hátokéé.


2012. október 31., szerda

16. fejezet ~ Born This Way

Sziiasztookk:DD Most, hogy őszi szünet van valamivel többet tudtam foglalkozni a részekkel, mert ugye amikor szünet van akkor kell zuhognia az esőnek, pontosan.:DD Nembaj, azért blogíráson kívül is feltaláltam magam, de kb. ez volt az egyetlen biztos tervem a szünetre, de nem unatkozok. :DD Ha továbbra is tetszik a sztori akkor iratkozzatok fel rendszeres olvasónak és ha az adott fejezet tetszett akkor lent kattintsatok a 'Tetszik :DD'-re. ;)) Na akkor mindenkinem jó  szünetet és olvasgatást ^^" xoxo.



Born This Way


-Igen. - suttogta alig halhatóan - Leülhetnék?
-Persze. - mondtam majd leültünk az ágyára egymással szemben
-Meséld el mi történt. - mondta
-Tényleg érdekel? - nézett fel könnyes szemmel - Azt hittem haragszol rám.
-Azt most felejtsük el. Ez sokkal fontosabb.
-Hát jó... - törölte le egy könnycseppet - Az úgy volt, hogy tegnap vacsora után anya - itt kicsit megakadt de aztán folytatta - azt mondta, hogy beszélni szeretne velem. Nem igazán értettem, hogy miről lehet szó, de gondoltam, hogy biztos fontos ezért kicsit megijedtem. Feljöttünk a szobámba, leültetett az ágyamra, ő pedig mellém és komolyan rám nézett. Elmesélte, hogy 17 éve ezen a napon fogadtak örökbe, alig egy éves voltam. Kiderült, hogy az igazi anyám belehalt a szülésembe, apám pedig otthagyott a kórházban. Így árvaházba kerültem és mivel anyáéknak, vagyis a mostani szüleim azt hitték, hogy nem lehet gyerekük ezért úgy döntöttek, hogy örökbe fogadnak egyet és én lettem a választás. Aztán néhány évvel később mégis sikerült és utána jöttek a kistesóim. Ők még nem tudják ezt az egészet...
-Mandy... - csak ennyit bírtam kinyögni, mert a történet végére már nekem is könnyes lett a szemem
Pontosan tudom, hogy milyen szülők nélkül felnőni. De azt nem tudom, hogy milyen úgy felnőni, hogy azt hiszed vannak aztán mégsem. Újra megöleltem Mandy-t aki teljesen össze volt törve.
-És most fogalmam sincs, hogy hogyan tovább - hüppögött - nem tudnék itt maradni. Így nem...
-De még nem töltötted be a 18-at... - gondolkodtam miközben kibontakoztunk az ölelésből, hogy tudjunk beszélni
-Igen, de annyira szégyellem magam. Minden hétvégén eljártam bulizni, halál részegen hazaállítottam és ők mégis felneveltek idáig. És nem tudom, hogy mit tegyek. Nagyon szeretem őket és ezért szeretném megszabadítani őket magamtól. Csak teher vagyok a vállukra.
-Mandy ne mondj ilyeneket. Szeretnek. És úgy tekintenek rád mint a saját gyerekükre. Tudod jól.
-Igen, de akkor is. Komolyan ég a pofámról a bőr...
-De ugyanúgy ott vannak melletted, továbbra is a szüleid. De ott van melletted Harry és mi is.
-Te is? - nézett rám nagy bociszemekkel - Azért mert most megsajnáltál nem kell megbocsátanod.
-Szerinted miért jöttem át hozzád este 11-kor? Visszaadni a cipődet? - mutattam a földön heverő kék magassarkúra
-Háát... - nevetett fel egy picit - nem tudom.
-Igazán? - vontam fel a szemöldököm - Nézd meg a telefonod. 
Mandy elővette a telefonját, majd megnézte. Volt tőlem 34 nem fogadott hívása és küldtem neki vagy 8 üzenetet.
-Miért? - csak ennyit tudod kibökni a döbbenettől
-Este pakoltam és megtaláltam a cipődet és eszembe jutott a délután amikor nálam voltál és felkészítettél az első randinkra Zayn-nel. Aztán sok emlék ami hozzád kapcsolt. Hiányzol. - néztem rá
-Te is. Ne haragudj csak...
-Te ne haragudj. Nem kellett volna rád fognom a Jake dolgot... - magyaráztam
-Elfelejtve? - kérdezte mosolyogva Mandy
-Elfelejtve - bólintottam, majd újra megöleltük egymást, de most már valamivel vidámabban, már amennyire ez lehetséges volt.
-Na akkor mesélj egy kicsit Harry-ről. - mosolyogtam rá, hogy megpróbáljam elterelni a gondolatait.
Mandy sóhajtott egyet, majd szinte mindent elmesélt, kezdve az első csókkal, a randikig mindent.
-És csináltátok már? - kérdeztem
-Még nem... Fura, de még nem. De majd eljön az ideje. - kacsintott - És ti Zayn-nel?
-Hát még mi se. Vagyis egyszer majdnem. De aztán mégse. - gondolkodtam
-Ahha. - nevetett

~

Reggel Mandy-éknél ébredtem. Mivel szombat van egyikünk se dolgozott ma ezért megbeszéltük, hogy találkozzunk a parkban a csajokkal a szokásos helyen. Mrs. Gordon ragaszkodott hozzá, hogy náluk reggelizek mint mindig, de nem igazán bántam, mivel imádom a kajáit.
Amikor vendégségben vagyok mániám, hogy segítsek elmosogatni, akikkel sokat találkozok (pl. Gordonék) már megszokták, szóval nem szólnak érte, de nem hiszem, hogy nagyon haragudnának rám emiatt.

Miközben mosogattam Mrs. Gordon odaállt mellém.
-Nagyon köszönöm, hogy sikerült Mandy-t felvidítanod, már amennyire lehet. A legjobbkor jöttél.
-Ez szerintem természetes. Egyébként minden tiszteletem az önöké. - céloztam az örökbefogadásra, amit Mrs. Gordon értett is
-Hát mindenképp szerettünk volna gyereket és amint Mandy-re találtunk éreztük, hogy ő kell nekünk. Kicsit hisztis volt és akaratos már akkor is, de nagyon szerethető. Ahogy most is. - mosolyodott el - Mindig saját lányunkként tekintettünk rá. 
-Tudom. - mosolyogtam - Most akkor megnézem, hogy mit csinál.
-Rendben. És köszönöm, hogy elmosogattál, bár tudom, hogy ez veled jár - nevetett
-Hát igen.. - nevettem én is
-A szüleid most nagyon büszkék lennének rád. - komolyodott el, de azért még mosolygott
-Köszönöm. - motyogtam zavaromba miközben egy hajtincsemet tekergettem

Felmentem a Mandy szobájába és megnéztem, hogy hogy áll az átöltözéssel.
-Kész vagyok mehetünk - mosolygott rám amikor beléptem
-Oké. De beugrunk hozzánk, mert így nem akarok emberek közé kerülni. - utaltam a kinézetemre ami ugyanaz volt mint este
-Jó, akkor menjünk a kocsimmal. - mondta
-Okés.
Elköszöntünk Mr. és Mrs. Gordontól majd beültünk Mandy kocsijába és elhajtottunk.
-Tényleg nagyon köszönöm a tegnapit. - vette le a szemét egy pillanatra az útról
-Csak jókor voltam jó helyen.
-Ez több volt.
-Jajj, ne menjél át Bii-be, hogy mindenféle mentális képességeim vannak, légyszíves - néztem rá
-Nem arra gondoltam - nevetett, miközben elindultunk ismét - hanem, hogy nekem többet jelentett
-Jaa - jöttem rá
-Észlény.
-Jólvanna - röhögtem
Amikor hazaértünk gyorsan adtam kaját a kutyáknak majd felrohantam átöltözni. 
Egy fekete csőtoppot, farmershortot és converse cipőt. Épp egy fülbevalót tettem be amikor Mandy bejött a szobámba.
-Mindjárt indulhatunk. - mondtam
-Nem sürgős, fél 2-kor találkozunk. - vetődött be az ágyamra
-Kösz, hogy szólsz - nevettem
-Bocsii - nézett kölyökkutya szemekkel
-Semmi gáz - ültem le mellé
Mandy rögtön kezelésbe vette a laptopomat és belépett twittere. Nem nagyon zavart, Mandy-vel egymást telefonját, laptopját stb ugyanúgy használjuk mint a sajátunkat.
-Van valami? - kérdeztem, mert Mandy inkább Facebook-párti
-Nézd - tolta elém a laptopot mosolyogva
Egy kép volt rajta, ahol Harry-vel van, ha jól vettem ki a fiúk lakásában voltak és a konyha előtt álltak, illetve Mandy Harry nyakába kapaszkodott a lábait pedig a dereka köré fonta, Harry pedig a combjánál tartotta és úgy csókolóztak. Nagyon aranyosak voltak.
-Szóval bejelentettétek? - mosolyogtam rá
-Igen, tegnap töltötte fel Hazza a képet, csak nem néztem még meg...
-Értem. Nagyon aranyosak vagytok együtt. 
-Tudom - vigyorgott egosan - de egyébként ti is Zayn-nel.
-Ez néha annyira hihetetlen számomra.
-Talán el kell hinned, hogy veled is történhetnek ilyesmik.
-Talán? - vontam fel a szemöldököm
-Jólvan érted - nevetett

-Egyébként továbbra is ilyen jó a melód mint az elején mondtad? - kérdezte Mandy miközben elhaladtunk a Nando's előtt
-Igen - feleltem - Leah-val például nagyon jóba lettem, meg van egy másik csaj Violet aki szintén aranyos...
-Meg itt ismerted meg Zayn-t - mosolygott rám
-Hát igen - rúgtam arrébb szórakozottan egy kavicsot - de te is Harry-t.
-Igaz.
-De képzeld tegnap bejött Rob és Nick.
-Nee - röhögött - és még nem rúgtak ki?
-Majdnem. Meló után a főnököm közölte, hogyha még egyszer bejönnek a Nando's-ba amíg én ott dolgozok akkor repülök.
-Nagyon beteg az a két srác. 
-Az biztos. 
Még úgy 5 percet sétáltunk és odaértünk a padunkhoz, ahol már Tina és Bii ott voltak.
-Kibékültetek? - kérdezte mosolyogva Tina
-Igen - bólintottunk egyszerre
-Jajj de jó - ugrott a nyakunkba Bii - már annyira untam a feszkót.
-Oké Bii, mi is szeretünk, de most már elengedhetsz - csapkodta a hátát Mandy
-Oké, de ez olyan jóó - vigyorgott Bii
-Liz? - kérdezte Mandy - Még vele is meg kéne beszélnem...
-Majd jön, azt mondta -vonta meg a vállát Tina
-Elmegyünk majd a Starbucks-ba? - kérdezte Bii
-Okés - mosolyogtam
-Emlegetett szamarak - mondta nevetve Mandy amikor Liz megjelent Rob-bal és Nick-kel
-Találtam az utca szélén ezt a két idiótát - bökött Liz a srácokra
-Héé - szóltak egyszerre
-Liz beszélhetnénk? - kérdezte Mandy a szája szélét rágva 
-Ok - bólintott Liz, majd félrevonultak megdumálni a dolgokat
-Mi történt? - kérdezte Rob, miközben felültek mellénk
-Hosszú sztori - legyintettem
Odafordultam és annyit láttam, hogy Liz megforgatja a szemeit, majd megöleli Mandy-t. Szóval kibékültek. Szerencsére.

Fél óra múlva úgy döntöttünk, hogy elindulunk a Starbucks-ba. 
-Öö... tudjátok az a helyzet, hogy le vagyunk égve - mondta Nick
-Akkor menjetek a picsába - röhögött Liz
-Kifizetjük. - nézett nagy szemekkel Rob
-Úgy ahogy a múltkor is mi? - vontam fel a szemöldököm
-Naa most komolyan - kezdte Nick is
-Jó, majd én - adta meg magát Tina
-Köszii - öleltél meg a srácok két oldalról
-Jó engedjetek el - röhögött Tina
-Várjatok csinálok egy képet - vette elő a telefonját Mandy
-Haladjunk már - szólt hátra Liz és benyitott a Starbucks-ba
Természetesen rögtön Mandy sorába álltunk be a buzi gyerekhez, aki rögtön megismert minket.
-A szép hajú srác is itt van veletek? - kérdezte elvörösödve miközben fizettünk
-He? - nézett furán Rob
-Tudod akinek az a szexi szőke tincs van a hajában - mondta csillogó szemekkel az eladó, mire kitört belőlem a röhögés. Ez nagyon meleg
-Nem ő most nincs - jött rá Tina, hogy Zayn-ről van szó - de ez itt - bökött rám - a barátnője.
-Jobbat érdemelne egy olyannál, mint aki kiröhögi. - forgatta a srác a szemeit, majd fogadta a következő vevőket
Leültünk egy viszonylag nagyobb asztalhoz ahol mind elfértünk és mindenki elkezdte inni a saját adagját. Ja és mind a heten mást vettünk, ami nálunk tipikus.
-Annyira hiányoztak már ezek a közös délutánok így heten - mosolygott Bii
-Jajj Bii pls ne kezdj el lelkizni - nézett szenvedőn Nick
-Okéna - nevetett Bii - Egyébként ti melóztok valahol?
-Mi és a meló? - nézett nagy szemekkel Rob és Nick is elég hülye pofát vágott
-Bii ezt te se gondoltad komolyan - játszott a szívószállal Liz-És akkor egész nyáron döglötök? - kérdeztem
-Aha - bólintottak
-Jó nektek - dünnyögte Mandy
-Aha, ti meg leállhattok. Mindketten ugyanabból a bandából pasiztatok be, kicsit több eredetiséget csajok - tárta szét a karját Rob - Mindjárt a többiek is összejönnek a maradékkal.
-Hát te nagyon hülye vagy - rázta a fejét Liz - Majd pont én mi? Az tény, hogy Tina is kavar az egyikkel... - erre Tina elkezdett köhögni, mivel félrenyelt
-Ezt meg honnan veszed?! - kérdezte elképedve
-Basszus, látszik ahogy izzik köztetek a levegő Liam-mel. 
-Nem is - próbálta védeni magát
-Akkor már csak Liz és Bii maradt - dőlt hátra Rob
-Nekem van pasim, szóval ennyi - mosolygott önelégülten Bii
-Ki? - vonta fel a szemöldökét Rob
-Nate. Még mindig. - mondta Bii
-De azt mondtad, hogy szakítottak - nézett Rob Nick-re
-Hát azt hittem - gondolkodott Nick - akkor lehet, hogy nem őt láttam...
-Hol láttátok? - kérdezte Bii idegesen
-Sehol - vágta rá Nick és Rob egyszerre
-Ne szórakozzatok velem - mondta Bii, majd felvette a 'nézését'
Igen, sokszor mondják, hogyha az ember ölni tudna a szemével... Na ha valaki ezt mondja akkor még nem látta Bii nézését, simán elmehetne az FBI-hoz, bármit ki tud szedni az emberekből. Pedig senki nem nézné ki belőle, hisz ő a mindig mosolygós naiv Bii...
-Láttam egy csajjal - bökte ki végre Nick - de valószínű, hogy nem ő volt
-Hogy nézett ki a csaj? - kérdezte tovább Bii
Ahogy Nick körülírta a csajt rögtön rájöttünk, hogy Eleanor volt. 
-Csókolóztak? - sóhajtott már-már összetörve Bii
-Igen. 
Erre Bii oldalra fordította a fejét és elkezdett fölfelé pislogni. Kínosan ránéztem Tinára és láttam, hogy Liz és Mandy is ugyanígy tesznek. Majd mind a négyen össze. Legszívesebben elástuk volna magunkat. Hirtelen Bii-nek feltűnt a kínos csönd.
-Ti tudtátok? - fakadt ki
Erre hirtelen Liz valami nagyon érdekes dolgot vett észre a bakancsán, Tina a kávéjában, Mandy a plafonon én meg az asztalon.
-Nem hiszem el, hogy nem mondtátok el - nézett körbe csalódottan
-Bii, mi csak - kezdte Tina, de Bii félbeszakította
-Nem érdekel - állt fel, majd kiviharzott
Mind kínosan összenéztünk, Bii drámai kivonulása után, de nem tudtunk mit tenni
-Itt hagytam a táskámat. - jött vissza, majd újra elhúzott
-Bocs - húzta el a száját Nick
-Nem a te hibád - mondtam - mi is elmondhattuk volna...
-Most mit csináljunk? - húzta el a száját Mandy
-Semmit. - vonta meg a vállát Liz, mire mindenki kérdőn nézett rá - Elbasztuk.
-Igaza van. - sóhajtotta Tina
-Basszus ez így szar, most békültem ki Mand-el, erre most Bii-vel van gáz... Shit... - gondolkodtam
-Ez is meg fog oldódni... Remélem... - szörcsögött Tina 
-De mi volt veletek? - nézett ránk Nick és Rob is hevesen bólogatott
Sóhajtottam egyet majd felvázoltam nekik a helyzetet.
-És Dave most ezzel a barommal lóg? - vonta fel a szemöldökét Rob
-Ja - bólintottam, majd beleittam a vaníliás shakeembe
Egyszer csak elkezdett csörögni Mandy telefonja, egyre hangosabban.
-Na a szépfiú is előkerült. - vigyorgott Rob
-Most az egyszer igazad volt. - erőltetett mosolyt magára Mandy - De nem szépfiú.
-Nekem aztán mindegy - röhögött Rob, majd Mandy felvette
-Szia... Semmi... Bii-t?... Itt vagyunk... A Starbucks-ban...Okés....Hello... - ennyit hallottunk a beszélgetésükből
Valószínűleg látta az értetlen és kérdő tekinteteket ezért megmagyarázta:
-Jönnek ide. 
-Mind az öten? - kérdezte Tina
-Aham - bólintott Mand
Erre Rob és Nick elkezdtek 'húúúú'-zni, majd lepacsiztak
-Kérlek ne égessetek le minket - néztem könyörgőn rájuk
-Nagyon - tette hozzá Tina
-Nyugi, csak kíváncsiak vagyunk, hogy kikre cseréltetek le minket. - vonta meg a vállát Nick
-Ne már srácok, tudjátok, hogy soha nem cserélnénk le titeket. - mondta Liz, majd megölelte a mellette lévő Rob-ot én meg automatikusan Nick-et
-Sziasztok - hallottam Louis hangját 
Kibontakoztam az ölelésből, majd köszöntünk a srácoknak. Gyorsan felpattantam, majd lábujjhegyre állva egy csókkal köszöntöttem Zayn-t, aki viszont most nem olyan volt mint álltalában, csak unottan visszacsókolt, amit nagyon nem értettem.
-Baj van? - kérdeztem
-Nincs. - válaszolt hidegen
Nem igazán értettem, hogy mi baja, ezért gondoltam, hogy inkább üljünk le.
-Zayn, neked is bemutatom Rob-ot és Nick-et, srácok ő itt Zayn - mutatta be őket egymásnak Zayn
-Hello - mosolygott (?) Zayn
Valahogy olyan furán éreztem magam, úgy éreztem, hogy Zayn kicsit feszült vagy ideges és nem értettem, hogy mi van.
Félve felnéztem rá, mire ő flegmán felvonta a szemöldökét. Szóval így állunk. 
Hirtelen hallottam, hogy Harry motyog valamit, de nem értettem, hogy mit ezért felnéztem, de csak annyit láttam, hogy a srácok, mind próbálják eltakarni az arcukat és Mandy valami olyat tátogott nekem, hogy 'ex-riadó'
-He? - ráncoltam a szemöldököm, de amikor 4 lány megjelent az asztalunknál mindent megértettem. 
Pláne mivel az egyik hátulról megölelte a barátomat és valamit a fülébesuttogott

~Zayn szemszöge:



(Kis visszaugrás az időben)

A srácokkal úgy gondoltuk, hogy elmegyünk valahova 5-en és csak úgy spontán elindultunk Louis kocsijával. Találkoztunk sok rajongóval, beszélgettünk velük képeket csináltunk, aláírásokat osztogattunk, egyszóval eltelt.
Épp nem követtek minket a rajongók és elhülyültünk, jól éreztük magunkat, amikor Bii szó nélkül sírva elfutott melletünk.

-Ez tényleg Bii volt? - fordult meg Liam
-Igen - mondta Louis
Mindenki Harry-re nézett, aki vette a célzást és hívta Mandy-t. Kiderült, hogy a csajok a Starbucks-ban vannak és Harry mondta, hogy menjünk mi is.
-Ott szerintem elmondják részletesen - vonta meg a vállát
Egy laza 5-10 perc sétával odaértünk, és amikor beléptünk rögtön ki is szúrtuk a lányokat. Illetve én leginkább a gyönyörű, szőke, szexi csajomat aki... aki abban a pillanatbaj ölelt meg egy számomra ismeretlen srácot. 
Körbenéztem a srácokon, és mindenki értetlenül nézte, hogy ki az a 2 idegen barom. Nem voltak szimpatikusak.
-Odamegyünk, vagy végig itt fogunk állni? - unta meg az értelmetlen bámulást Harry, ezért elindultunk feléjük
-Sziasztok - köszönt Louis
Mindenki köszönt mindenkinek, Roxy pedig gyorsan leakadt a mellette ülő srácról, majd odaállt elém.
-Szia - suttogta mosolyogva, miközben a kezét a nyakam köré fonta
Átkaroltam a derekát, majd halvány mosolyt erőltettem magamra és hagytam, hogy megcsókoljon. Persze, az előbb itt ölelget egy másik pasit, aztán itt csókolgat. Hát hogyne.
-Baj van? - kérdezte miután eltoltam magamtól
-Nincs - válaszoltam röviden 
Leültünk a többiekhez, majd Liz bemutatott a két srácnak. Nick és Rob. Ja és Nick-et ölelgette a barátnőm.
-Hello - erőltettem mosolyt az arcomra, de azért vetettem Nick-re egy nem túl kedves pillantást
Közben Niall kihozta a cappuccinomat, a többieknek meg a szokásosat.
-Köszi - néztem rá
-Nincs mit - mosolygott, majd levágta magát egy székre
Közben mindenféléről dumáltunk egész jól elvoltunk, ez a Rob egész jófej gyerek, de Nick egy seggfej.
Észrevettem, hogy Roxy felnéz rám kicsit félve, valószínűleg észrevette, hogy valami nem stimmel. Örülök, hogy okos barátnőm van, akkor nézzen rám így, ha nem ölelget más pasikat.
-Hajtsd le a fejed és akkor nem vesznek észre - morogta Harry 
Nem vágtam, h mi baja van, de azért gondoltam, hogy nem hülyeségből mondta ezért én is próbáltam eltakarni az arcomat ahogy a többiek. Egyszer csak két kezet láttam a derekam körül összefonódni, majd közelebb hajolt hozzám.
-Meglepetés - suttogta a fülembe, majd oldalra fordítottam a fejem és láttam, hogy Perrie áll mögöttem
-Perrie? - néztem rá furán
-Ki más te, buta? - nevetett
-Ideülhetünk? - kérdezte Jade
-Nem. - vágta rá Liz, mire elröhögtem magam 
-Költői kérdés volt - rebegtette a szempilláit Perrie, majd mind a négyen odahúztak egy széket az asztalunkhoz
Kezdtünk egy kicsit szűkösen lenni, és az is rátett, hogy Perrie mellém ült. Ránéztem Roxy-ra, aki csak szórakozottan játszott a szívószállal. Szóval ennyire érdekli? Akkor ha ő is akkor ennyi erővel én is...
Úgy háromnegyed órája lehettünk ott, amikor Harry, már lassan szétrobbant az idegtől és láttam, hogy feladja, ezért felpattant.
-Oké, szerintem nekünk most mennünk kéne, csajok - nézett Perrie-ékre - feldobtátok a napomat, de most lépek.
A LM, mintha észre se vette volna az iróniát felnevetett majd ők is elkezdtek felállni. 
Harry-ék gyorsan elhúztam, Louis-ék épp azt beszélték, hogy kit kell elvinni kocsival, Roxy meg épp kidobta az üres poharakat.
-Hát akkor szia Zayn - állt meg előttem Perrie
-Hello - néztem rá furán, mert nem értettem, hogy mit akar
Perrie elnevette magát, majd lábujjhegyre állt és nyomott egy puszit az arcomra, majd megölelt. Nem tudtam, hogy mi ez a nagy szeretethiány, de visszaöleltem. Amikor végre elengedett, intett egyet (ott állt előttem...áhh mindegy), majd viháncolva kimentek a Starbucks-ból. 
A tekintetemmel elkezdtem keresni Roxy-t, aztán észrevettem, hogy úgy 5 lépésnyire áll tőlem teljesen ledöbbenve.
-Mehetünk? - mentem oda hozzá
Roxy csalódottan megrázta a fejét, majd kisietett. 
-Roxy várj! - rohantam utána
Szerencsémre még nem jutott messzire amikor kiértem az utcára, azért hamar utolértem. 
-Héé, várj már meg. - mosolyogtam rá, amikor a karjánál fogva közelebb húztam magamhoz
-Minek? Miért nem rohansz inkább Perrie után? - vonta fel a szemöldökét
-Ugye most csak szórakozol?
-Miért kéne szórakoznom? - kérdezte ugyanabban a stílusban - Nem tudom ki ölelgeti a volt barátnőjét.
-Nem tudom ki ölelget egy idegen srácot - vágtam vissza
-A srác a legjobb barátom - nézett fel rám és láttam, hogy a könnyek kezdenek gyűlni a szemében
Csak ott álltam és zavaromban a tarkómat vakargattam. Roxy megrázta a fejét, majd elindult. Én meg utána.
-Mit csinálsz? - kérdezte a földet bámulva
-Hazakísérlek. Vagy ahova mész. 
-Miért mit gondoltál hova megyek? - nézett fel rám, mire megint nem tudtam mit mondani
Csendben sétáltunk egymás mellett és amikor megérintettem Roxy közét, azzal a céllal, hogy megfogjam a kezét gyorsan felhúzta, majd összefonta maga előtt. Aha oké... 
Amikor Roxy-ék háza elé értünk némán néztünk egymásra. Valami furcsát láttam a szemében amit eddig még nem. Azt hiszem ezt hívják csalódottságnak. 
Sóhajtottam egyet, majd odaléptem hozzá és megöleltem. Nem tudtam mást tenni. Ő nem karolt bele a nyakamba ahogy általában szokta, csak a pólómba kapaszkodott. Az államat a fején pihentettem, majd kis idő múlva nyomtam egy puszit a hajába. Roxy felnézett rám, majd ellépett tőlem. 
-Szia - köszönt el
-Szia - mosolyodtam el szomorúan
Végignéztem ahogy bemegy a kapun. Láttam, hogy a lámpák égve vannak szóval a bátyja otthon van. Szóval megnyugodtam és elindultam hazafelé.