2013. június 24., hétfő

II. évad/3. ~ This Is My Oath To You

Hello :DD Visszatértem, és itt van az új rész :) A másik blogra még nem tudom, hogy mikor tudom hozni, de azt majd ott írom. :) A fejezet vége lehet, hogy egy picit zavaros, de barátnőm szerint érthető, szóval ki merem rakni.:) Jó olvasást!:)
love, xoxo. <3

This Is My Oath To You

Már vagy 2 hónapja lakok Lizéknél és a dolog szép lassan egyre kellemetlenebb lesz. Igaz, már egyre felszabadultabb vagyok a többiekkel, tényleg mindenki megértette a helyzetemet. Egyébként azóta nem is nyúltam a tablettákhoz. Még csak késztetésem se volt. Na jó, egyszer igen, de Liz rám ugrott és elterített a padlón, aztán a fejembe ordibált.
-Na figyelj, elmondom, aztán mond utánam. - kezdte, majd üvöltésbe váltott. - Erős vagyok! Nincs szükségem drogra! Szeretem önmagam! Harcos vagyok! 
-Liz, te megőrültél. - közöltem vele, mivel még mindig a padlón voltunk.
-Ismételd!
-Erős vagyok! Nincs szükségem drogra! Szeretem Önmagam! Harcos vagyok! - ismételtem. - Liz, amúgy ez totál béna. - világosítottam fel.
-Hangosabban! - üvöltött a fejembe.
-Liz szállj már le rólam! 
-Hangosabban! - kiabált újra, aztán egy pofont is lekevert. - Na, hadd halljam!
-Erős vagyok! Nincs szükségem drogra! Szeretem Önmagam! Harcos vagyok! - ordítottam, direkt a fejébe.
-Na végre. - kászálódott le rólam. - És ezt mindig megismételjük, akárhányszor újra próbálkozol. - mondta, majd a mutató és a középső ujjával először az ő szemére mutatott, majd az enyémre. Hát jó.
Hát valahogy így állunk. Igazából azon vagyok, hogy esetleg keressek magamnak egy lakótársat vagy valakit, de még nem vagyok benne biztos. Kitaláltam, hogy megkérem Lizt, hogy segítsen. Ha valaki tuti talál nekem új lakótársat az ő.
Miután a konyhában csináltam magamnak egy szendvicset bementem a nappaliba, ahol Liz a laptop előtt ült.
-A vizsgádra készülsz? - kérdeztem, majd beleharaptam a szendvicsembe.
-Nem, most csak úgy böngésztem. - vonta meg a vállát. - Miért?
-Hát. - nyeltem le egy falatot. - Segítségre lenne szükségem.
-Mondjad. - csapta le a laptop tetejét.
-Nos... - kezdtem bele. Huhh, miért ilyen nehéz elmondani az egyik legjobb barátnődnek, hogy lelépsz? Bár Lizt ismerve lehet, hogy még örülne is... - Arról lenne szó, hogy úgy érzem, hogy kicsit jobban a talpamra kéne állni, és szerintem már menne is, valamilyen szinten.
-Bővebben? - húzta fel a szemöldökét.
-Arra gondoltam, hogy elköltöznék. De nem egyedül. Jó lenne ha találnék magamnak egy lakótársat. Arra gondoltam, hogy lehet, hogy tudsz valakit az egyetemen a csoportodból aki esetleg lakótársat keres. Tudod, kis lépésekben szeretnék visszatérni a való életbe.
-Ez jó ötlet. - bólintott, majd beleivott a kávéjába. - Majd kitalálok valamit.
-Köszönöm. - mosolyogtam rá hálásan.
-Akkor megyünk Tináékhoz? - tápászkodott fel.
-Persze.
Lekaptam a farmerdzsekim a fogasról, majd indultunk is. Liz kocsijával mentünk, mert ő onnan megy majd az egyetemre, én meg majd buszozok hazafelé.
-Sziasztok! - fogadott minket hatalmas mosollyal Tina.
-Hello. - öleltem meg szorosan. Annyira jó érzés volt visszakapni. Az egész gyerekkorunkat együtt éltük le és nagyon lelkiismeret furdalásom van emiatt a hosszabb szünet miatt.
-Szia Liam. - vigyorodtam el, majd őt is megöleltem.
-Szia Rox. Hogy vagy? - kérdezte kedvesen.
-Megvagyok. Nem nyúltam hozzá. - mosolyogtam rá. Tudtam, hogy érti. Liammel kicsit furcsa a kapcsolatunk. A srácok közül ő a legjobb barátom. Csak a tekintetéből látom, hogy aggódik miattam és, hogy drogoztam és rengeteget érdeklődik, hogy hogyan megy a leszokás. Nos... Lehet, hogy ez még jót is tett a kapcsolatunknak. Már szinte szavak nélkül megértjük egymást.
-Na felviszem elaltatni Nataliet. - tápászkodott fel Tina. - Most én vagyok a soros. - forgatta meg a szemeit mosolyogva.
Ketten maradtunk Liammel. Liz már rég lelépett a vizsgája miatt, amiről meg van bizonyosodva, hogy átmegy. Nos, ha Liz azt mondja, akkor az biztosan úgy van.

-Olyan csodálatos szülők vagytok. - mondtam, miközben figyeltem ahogy Tina a karjaiban viszi fel Nataliet. 
-Köszi. - mosolyodott el. - Igazából az elején azt hittem, hogy majd mindenki el fog ítélni amiért ilyen fiatalon gyerekünk lett. De a rajongók imádják Nataliet. 
-Tényleg, mi is volt a fedősztori Tina terhességére?
-Hát Paul találta ki. - kezdte. - Azt mondta, hogy Tinát megerőszakolták és nem lehet tudni, hogy most én vagyok az apa vagy a támadója. Így persze mindenki annak kezdett el szurkolni, hogy én legyek az apa, így nem is lett belőle botrány. Amikor pedig bejelentettük, hogy megszületett már úgy közöltük, hogy azt mondtuk, hogy megvan a DNS teszt eredménye és én vagyok az apa.
-Ja, tényleg már emlékszem. Ötletes.
-Paulnak mindig jó ötletei vannak.
-Gondolom. - mosolyogtam.
-Te Roxy. - fordult felém. - Mi van veled és Zaynnel?
-Mi lenne? - lepődtem meg.
-Múltkor láttalak titeket a konyhában... - mondta óvatosan. - Olyanok voltatok, mint... - itt elharapta a mondata végét.
-Mint? - kérdeztem vissza.
-Mint régen... Amikor együtt voltatok... Amikor... Tudod... Zoxana... - próbálta magyarázni.
-Vagyis? - ráncoltam a szemöldököm.
-Amikor még szerettétek egymást. - nyögte ki végül.
Lehajtottam a fejem és a csuklómon lévő tetoválást nézegettem. Végtelenszer végtelen. Mert végtelenszer végtelenszer gondoltam rá. Mert végtelenszer végtelenül megbántam amit tettem. Mert végtelenszer végtelenül gondolkoztam, hogy mi lenne ha. Mert végtelenszer végtelenül szeretem. 
Arra lettem figyelmes, hogy Liam átkarol és magához húz, mert a könnyeim maguktól eleredtek.
-Jajj Rox, ne haragudj. Nem azt akartam. - simogatta a hátam.
-Én még mindig szeretem. - morogtam a pólójába és a vállába kapaszkodtam.
-Nincs semmi baj. Shhh. - nyugtatott, majd még szorosabbra fonta körülöttem a karjait. 
Néhány perc múlva megnyugodtam. Ránéztem Liamre és úgy éreztem, hogy muszáj kiadnom magamból. És tudtam, hogy ő meghallgat. Ezért elmondtam neki. Mindent. Hogy mit éreztem az első szakításunknál. Aztán amikor Karácsonykor újra összejöttünk. Amikor megjelent Sydneyben. Amikor megcsaltam. Amikor hazajöttem és újra találkoztunk. Amikor haragudtam rá, mert ő haragudott rám. Amikor megtudtam, hogy ő is megcsalt. És az utána következő időszakot. Mindent elmondtam neki. Mindent. 
-Akarod tudni a részleteket a csókról?
-Zayn és Mandy csókjáról? - kérdeztem vissza. - Inkább nem.
Liam elhúzta a száját, majd újra megölelt.
-Köszönöm, hogy meghallgattál. - morogtam a vállába.
-Bármikor. - nyomott egy puszit a fejemre.

Reggel arra ébredtem, hogy valami hirtelen nyomni kezdi a testem. Biztos voltam benne, hogy Liz újabb szadista módszert talált ki.
-Liz, szállj már le, aludni akarok. - húztam a fejemre a párnámat. 
Éreztem, hogy a súly eltűnik. Már épp megkönnyebültem volna, de akkor elkezdett mozogni az ágyam. Jézusom, ez az idióta most komolyan elkezdett pattogni?!
-Liiiiiz! - hisztiztem miközben a hátamra fordultam. - Menj már el innen!
Aztán szép lassan elkezdtem nagyokat pislogni, de furcsa mód nem Liz alakja rajzolódott ki, hanem egy pasié. Ijedtemben egy picit lefagytam, aztán pislogtam még kettőt, és ráismertem az alakra, aki éppen leült elém.
-Luke?! - kerekedtek el a szemeim. - Te meg mi a szart keresel itt?
-Úgy döntöttem, hogy felköltözök Londonba, és jól jönne egy lakótárs. Tipp? - vigyorodott el.
Körülbelül fél percbe telt, mire felfogtam a dolgokat. Utána pedig sikítozva megöleltem.
-Jézusom Luke, el se hiszem. - ölelgettem szorosan. - Ez most komoly? 
-Igen. - tolt el egy kicsit magától. - Mikor akarod megnézni a kecót?
-Most! - kiáltottam el magam boldogan. 
-Várj egy kicsit. - húzott vissza, mert én már indultam volna fogat mosni. - Vagy 2 éve nem láttalak személyesen, ezért még kérek egy minimum fél perces ölelést. Ha akarod sikítozhatsz is. 
Elröhögtem magam, majd újra magamhoz öleltem Luke-ot. El se hiszem, hogy itt van. Csak miattam feljött Londonba azért, hogy velem lakjon, észhez térítsen és vigyázzon rám. Oké, valaki azonnal emeljen neki egy szobrot, vagy adjuk át neki a 'Világ Legfantasztikusabb Barátjának Díját'. És ez a minimum.
Körülbelül 20 perc alatt rendbe szedtem magam és már kész voltam megnézni az új lakást, de előtte volt egy fontos elintéznivalóm.

Liz a konyhában állt a mikró előtt és valamit melegített. Óvatosan lépkedtem, majd egyszer csak hátulról ráugrottam és átöletem, de mivel Liz nem számított rám, elvesztette az egyensúlyát és elestük.
-Köszönöm, köszönöm, köszönöm. - motyogtam neki boldogan még mindig a földön fekve.
-Ne köszönj semmit. - nevette el magát. - És szállj le rólam.
Még vagy tízszer megölelgettem, aztán Luke félbeszakított, hogy mennünk kéne. Átkarolta a hátam és úgy mentünk el a kocsijáig. Oké, már kocsija is van itt. El se hiszem, hogy komolyan itt van velem.
-Fogalmas sincs, hogy mennyire boldog vagyok. - döntöttem hátra a fejem az ülésen.
-A vigyorból a fejeden el tudom képzelni. - nevetett. - De tudod, hogy én mindig itt vagyok neked ha szarban vagy. Mindig.
-Ígéred? - pislogtam felé.
-Ígérem. - mosolyodott el.
Amikor Luke leparkolt egy gyönyörű szép belvárosi lakásnál elállt a szavam. Már maga az épület eszméletlen volt.
-Isten hozott az új otthonodban. - nyitotta ki a lakás ajtaját Luke, miután felmentünk az emeletünkre.
Elképedve lépkedtem az új lakásunkban. Azt hittem, hogy teljesen üres lesz és még be kell rendezni, de nem. Totál modern és iszonyú menő volt az egész.
-Ezt... úristen. - kaptam a kezem az arcodhoz.
-Az egyik barátnőd segített berendezni. Ha jól tudom Amanda. - gondolkodott el a nevén.
-Mandy? - képedtem el. - Te jó ég! - Hát persze, Mandből lakberendező lett. Ezért még megzabálom.
-Gyere nézzük meg a második emeleti nappalit. - invitált, majd felmentünk az emeltre. Benyitottam a szobába, ahol a kanapén Mandy, Adam, Kevin és Sand voltak. 
-Úristen! - képedtem el még jobban, majd amikor Kav és Sandy észrevettek szétölelgettük egymást.
-Mand, baromi jól néz ki a ház, isteni, imádlak. - húztam magamhoz, majd szorosan megöleltem. 
-Semmiség. - legyintett miután elengedtük egymást.
-Na oké, akkor én lassan indulok a piáért. - nézett Luke az órájára.
-A kajához a hozzávalók akkor megvannak? - kérdezte Mandy.
-Igen, bepakoltam őket a hűtőbe. - bólintott Sandy.
-Valaki megmagyarázná, hogy miről van szó? - integettem a levegőbe, mert nem nagyon vágtam. Kaja? Pia? He?
-Nos. Hogy ilyen jól berendeztem a házat. - karolta át a vállam Mandy. - Ma szépen leromboljuk a házavató bulin. - vigyorgott.
-Még ma megcsináljuk a házavató bulit? - csodálkoztam.
-Persze. - válaszolta Adam, mintha ez természetes lenne. - Aztán a buli után felavathatjátok az egyik új ágyat. - vigyorgott.
-Látom neked még mindig nincs humorod. - vigyorogtam vissza.
-Bii majd jön segíteni megcsinálni a kaját csak elhozza a cuccaidat. - mondta Mandy.
-Jajj, minek hozza ide? Én is eltudtam volna... 
-Mert te nem tudsz pakolni. És tuti, hogy otthagysz valamit. Bii megbízhatóbb. - világosított fel Mandy.
-Ez kedves. - morogtam az orrom alatt.
-Na léptem. Hello. - indult el Luke és mi is lementünk a konyhába.
-Szükség van ránk, vagy... - nézett Sand felváltva rám és Kevinre.
-Menjetek, smároljatok a London Eyeon. - röhögtem el magam, mire ők is leléptek.
-És én elhúzhatok? - pislogott nagyokat Adam. 
-Nem, segíteni fogsz és nem londoni csajokat szédíteni. - forgatta a szemeit Mandy.
-Jól kiismertétek egymást. - állapítottam meg.
-Jó emberismerő vagyok. - vágták rá mindketten egyszerre.
-Hmm. Jó nektek. - fojtottam vissza a nevetésem.
Igazából, lehet, hogy jobban jártunk volna, ha Adam inkább más londoni csajokat idegel ki, mert egyszerűen ez a gyerek, reménytelen. Nem tud répát hámozni, se uborkát reszelni, se mosogatni, se SEMMIT. Amikor ezt közöltem vele megsértődött és leült Spongyabobot nézni. Úgyis lenyugszik majd, ismerem. Ajjh, pasik...
Ezen kívül Mandyvel tök jól elhülyéskedtünk a konyhába, de egyébként szerintem a kaját nem ránk kellett volna bízni.
-Szerinted honnan rendeljünk? - kérdeztem, miközben Mandyt figyeltem akinek az istennek se akart ottmaradni a bazsalikom a falatkán.
-Niall örülne a Nando'snak. De pizza is jöhetne. 
-Egyetértek. - bólintottam.
A következő pillanatban csöngettek.
-Biztos Bii az. - mondta Mand miközben még mindig a bazsalikommal szórakozott. 
Odavánszorogtam az ajtóhoz és tényleg Bii fogadott egy bőrönddel és egy sporttáskával.
-Ajj Bii, te mindig túlválod magad. - ráztam a fejem. - Miért nem szóltál?
-Nyugi, van segítségem. - mutatott hátra, ahol Louis jelent meg még 2 bőrönddel és egy táskával.
-Gyertek be. - mosolyogtam rájuk.
Bii, bejött a nappaliba, ahol Adam rögtön ki is szúrta.
-Hmm. - mérte végig, majd felpattant a kanapéról. - Örülök, hogy találkoztunk, Adam vagyok.
-Én meg Louis. - jelent meg a háttérben Lou, nem épp kedves arckifejezéssel, de én tudom, hogy Adamet nem kell félteni.
-Hello! - intett neki mosolyogva. - Tetszik a pólód. - paskolta meg a vállát, majd kiment a konyhába. Okos fiú.
Visszamentem a konyhába, ahol már Adam és Mandy már ketten szenvedtek a falatkákkal.

-Amúgy. Kik jönnek este? - fordultam körbe.
-Hát jön Kev és Sand meg még pár haver Sydneyből, akik feljöttek velünk.
-Aztán még itt lesz ugye mindenki a bandából, a srácoknak egy csomó ismerőse, zenekari tagok, stb. - magyarázta Mandy. - Szóval jó sokan.
-Kamázni fognak titeket a szomszédok. - vigyorgott Adam. 
-Na, attól félek. - forgattam a szemeim.
Megcsináltam egy falatkát aztán úgy éreztem, hogy nem bírom tovább, meg kell kérdeznem.
-Malik jön? - néztem Mandyre.
-Persze. - mondta úgy, mintha ez tök természetes lenne. Ja tényleg, ő nem tudja a részleteket, hogy Luke volt az a srác akivel megcsaltam Zanyt. Várjunk csak... Zaynen kívül ezt tudja bárki is? Francba...

~Zayn szemszöge:

-Miért kellett ennyire sietnem? - léptem oda Harry kocsijához ami a házam előtt parkolt.
-Bulizni megyünk. - mondta vigyorogva.
-Hova? - lepődtem meg.
-Házavató. - vonta meg a vállát.
-Oké, gyere be. - indultam befelé.
-Minek? - ráncolta a szemöldökét.
-Ha buliba megyünk be kell lőnöm a hajam. - tártam szét a karom, majd kinyitottam a bejárati ajtót.
-Rosszabb vagy mint Mandy. - forgatta a szemeit, majd becsukta az ajtót.
Követett fel a fürdőbe, majd a csempének dőlt és úgy dumáltunk tovább, miközben én rendbe tettem a hajam.
-És kinek a bulijába megyünk? Csajok? - kérdezősködtem.
-Hát, lehetséges, hogy Rox ebben a két évben megismert szép lányokat. Meg biztos a sydneyi haverjai is hoztak csajokat, szóval, ja lesznek.
-Várj. - álltam meg egy pillanatra és a tükörből Harryre néztem. - Rox? Sydney? Mi van?
-Ja, persze, még nem is magyaráztam el, mert kibuktam, hogy vissza kell jönnünk és így elkésünk. - vágta a fejemhez.

-Oké, na, sietek mond már. - siettem.
-Annyi az egész, hogy Roxy összeköltözik az egyik haverjával akivel egy suliba járt Sydneyben.
-Hogy hívják a gyereket? - kérdeztem.
-Még nem találkoztam vele. Valami L betűs. Talán Lewis, vagy...
-Luke? - sütöttem le a szemem.
-Igen! Luke! - csillant fel a szeme. - Honnan tudtad?
-Ráhibáztam. - legyintettem, miközben elraktam a hajzselét. - Te Harry azt hiszem mégse megyek.
-Na ne szívass. - nézett rám idegesen.
-Sajnálom.
Nos, Harry nem ismer lehetetlent, ezért szó szerint kirángatott a kocsiba. Próbáltam ellenállni, szóval ütöttük, vertük egymást, de aztán megadtam magam. (Beletúrt a hajamba, mégis mit tettem volna?! Ezért bosszúból az egész kocsiúton azt igazgattam.)
Amikor elérkeztünk Roxy és Luke új lakásához már a folyosón tombolt a zene és az ajtó tárva nyitva volt. Amikor beléptünk rengeteg ismerős arcot láttam, de volt egy pár akiket még életemben nem láttam és a beszélgetésekből néha kiszűrtem az ausztrál akcentust. És aztán megláttam őt. Ott dumált lazán Niallel, egy olyan miniszendviccsel a kezében. Szőke haja fel volt copfozva, szokásosan több fülbevaló lógott a füléből, Rolling Stones pulcsit és szürke párducmintás nadrág volt rajta. Oké, ez a lány bármikor képes elvarázsolni. Rögtön megtaláltam Liamet és Louist szóval hozzájuk csapódtam. 
-Na végre, hogy itt vagy. - vigyorgott rám Liam, majd mindkettőjükkel lepacsiztam.
-Milyen a buli? - tettem zsebre a kezem.
-Nem rossz. Jó fej arcok vannak, bírom ezeket az ausztrálokat. 
-Vágom. - bólintottam, majd végignéztem a mellettünk elsétáló ausztrál lányokon. Jól néztek ki, de... Nem az én stílusom. Vagyis... Oké, napbarnított bőr, szép dús haj, nagy mellek, jó segg, hosszú lábak, de túl tökéletesek voltak és kicsit zavart rajtuk az öt kiló vakolat.
-Zayn, szia. - lépett mellém hirtelen Roxy vigyorogva. - Most jöttél? - kérdezte miközben a kezembe nyomott egy pezsgőspoharat. 
-Pezsgő? - néztem furán.
-Liz most akart valami beszédet mondani, arra szerezte, de aztán végül sikerült bemagyaráznunk, hogy túl jó a buli ahhoz, hogy megállítsuk. - vonta meg a vállát majd beleivott a poharába.
-És veled mi van Rox? Hogy van az új alvó.. khmm lakótársad? - nézett szemtelenül Louis, bennem pedig egy pillanatra megállt az ütő.
-Nagyon vicces vagy Louis. - erőltetett mosolyt magára. - Egyébként fogalmam sincs. Biztos valami csajt húz meg éppen a hálójában. Amíg nem az én ágyamat mocskolja be nem zavar. - vonta meg a vállát. Nos Roxy válasza megnyugtatott. Szóval nincsenek együtt.
Még tovább dumáltunk így négyen, amikor egyszer csak egy részeg csaj viháncolva odajött hozzánk majd belemarkolt a seggembe. 
Furán ránéztem, de a csaj továbbra is erősen markolta a seggemet. Hát, kész nem bírtam tovább, kitört belőlem a röhögés, majd leráztam magamról a csajt és 180°ban megfordítottam és hirtelen elkezdett magyarázni egy másik srácnak, hogy mennyire menő a szemöldöke. Oké, azért vannak itt állapotok.
-Khhm, megyek azt hiszem keresek valami erősebbet. - itta ki Roxy a pezsgőt a poharából, majd elindult.
-Héé, Rox! - szóltam utána mire megfordult. - Csak okosan. Kérlek. - néztem rá komolyan. Már láttam az arcán, hogy visszaszólna, de végiggondolta a dolgokat és csak simán bólintott, majd eltűnt.

Egy fél óra múlva a bárpultnál odaölt mellém három srác, akik már eléggé be voltak piálva, de nem igazán zavart, csak tovább dumáltam a többi sráccal.
-Hallod, nem ez az a nyomorék aki miatt nem tudtad beszerezni Roxyt? - hallottam egyszer csak mellőlem. Niallék elkerekedett szemmel néztek rám, de jeleztem nekik, hogy maradjanak csöndben. Érdekelt ennek a folytatása.
-De ez az. - szólt egy másik srác. - a seggfej úgy elcsavarta a fejét, hogy másra se tudott gondolni csak rá. Pedig tőlem mindent megkapott volna. Aztán amikor feljött Londonba kiderült, hogy egy a gyökér megcsalta.
-Ki az az állat aki megcsalja Roxyt? - röhögött egy harmadik hang.
-Ez. - mondta a srác aki másodszorra szólalt meg.
-Bocsánat, esetleg valami baj van. - fordultam feléjük műmosollyal.
-Mutogasd máshol a fogaidat szépfiú. - nézett rám az egyik gyerek megvetően. Felismertem a képekről és a másik kettőt is. De ezt ezer százalékig. Luke.
-Talán esetleg ha valami bajod van a szemebe mond és ne a hátamnak. Fasz szopó. 
-Mit mondtál rám, te kis geci? - kerekedtek el a szemei. Látszott rajta, hogy volt benne pia, és bevallom már bennem is, de mindenkinek a társaságunkban. 
-Jól hallottad. - bólintottam vigyorogva. - És kurvára nem értem, hogy mit kell itt pattogni. Most olyan nagyra hiszed magad, mert idejöttél Sydneyből és most Roxyval élsz? Nagy cucc haver, és ezen kívül mit tudsz felmutatni?!
-Jóval többet, mint pár idióta videoklip és koncertek ahol idióta kislányok sikítoznak. - röhögött ki egyszerűen.
-Nem éppen idióta kislányok. - védtem meg a rajongóinkat. - És hidd el, sokkal többet értem el eddig és többet is fogok, mint te. Mert én teszek is a céljaimért, nem csak a hullámokon vergődök.
-Ha te úgy tudnál vergődni a hullámokon ahogy Luke, akkor esetleg lenne jogod megszólalni. - szólt közbe az egyik haverja. 
-Ja bocs, hogy én nem egy idióta deszkán teszem az agyam. - vigyorogtam rá.
-Nem is vagy oda való. - sajnált le rögtön Luke. - De hidd el, férfisabb, mint egy kibaszott színpadon ugrálni. Hiába tagadja, Roxy is eldobta tőle az agyát. Bár te is ismered elvileg a pináján kívül is és tudod, hogy milyen. És neki sokkal inkább egy pasi kell, mint egy hozzád hasonló seggnyaló.
-Persze, pont te tudod, hogy mi kell Roxynak. - nevettem el magam. - Mond, ha ennyire ismered akkor miért nincs már a karjaidban?
-Te csak ne fél, ott lesz. - bólogatott. - És veled ellentétben nekem van eszem, és soha nem fogom elengedni. Nemhogy kétszer is. És én nem csak kihasználom. Hidd el, engem a mellein kívül más is érdekel.
-Ezt úgy mondod, mintha annyira ismernél. Fogalmad sincs a kapcsolatunkról.
-Hát a részleteket nem tudom. De azt igen, hogy amikor visszajött Sydneybe olyan szívásfolt volt a nyakán, hogy egy jó darabig ott maradt. Aztán amikor meglátogattad, szinte ki se jöttek a hálószobából, Roxyt két hétig alig láttuk. Bele se merek gondolni, hogy miket műveltél vele. - rázta a fejét.
-Semmi rosszat nem tettem vele. - emeltem fel a hangom. - Ő az utolsó, akinek rosszat akarnék.
-Szavakkal könnyű bizonyítani. De, mond, te miért nem ugrottál amikor megtudtad, hogy mi volt vele? Te miért nem próbáltál meg segíteni? Ellentétben veled, én a világ másik feléből jöttem ide, csakhogy megvédjem a pszichopata volt pasijától. De úgy látszik már kettőtől is meg kell védenem. - nézett végig rajtam.
-Te kurvára nem tudod, hogy mit éltem át. Mit éltem át vele. Hogy mit érzek iránta.
-Érzel mást is a farkad merevségén felül? - tettet meglepettséget. - Nem néztem volna ki belőled.
-Én nem használtam ki Roxyt, fogd már fel! - az idegeim egyre inkább ki voltak. Amiket elmondott, amikkel vádolt... a legrosszabb pedig az volt, hogy Roxyt is belekeverte.
-Hogyne, persze. Nézz csak rá. - fordult felé. Éppen valakivel beszélgetett egy koktélos pohárral a kezében. - Baromi jó csaj. Mond, ki nem sunázná? Bárki ránéz, már a szemével vetkőzteti. A lábai, a segge na és a mellei. - óvatosan megnyalta a szája szélét. - Egy álomnő. Aki nem rinyál folyton és van benne energia. Biztos az ágyban is állati. Mesélj már egy kicsit. Hogyan szopta le a faszod? Hangosan szokott nyögni? - vigyorgott rám. Tudta, hogy ezzel idegesít fel a legjobban, de nekem itt elpattantak az idegeim. Lehet, hogy józan formában nem tettem volna ezt, de részegen meg se fordult a fejembe, hogy visszafogjam magam. Eddig zavart, hogy részben belekeverte Roxyt, de amiket itt elmondott, az már sok.
Felpattantam a bárszékemről, majd egyenesem lerántottam Lukot is, akit aztán neki löktem a bárpultnak. Ő ellépett, majd engem lökött arrébb.
-Bunyóó! - kiáltotta el magát Luke egyik értelmes barátja.
Megragadtam Luke vállát a vállát és és lefejeltem, de ő gyorsan kiszabadult a fogásomból egy jól célzott rúgással a gyomromnál amitől én kicsit összerogytam és arrébb léptem. Luke kihasználva az alkalmat ökölbe szorította a kezét és eltalált a szemem alatt. Én ezt nem hagytam és indultam felé, de egy erős kar megállított. Liam állt közénk, de néhány másodperc múlva ellökte és mi újra egymásnak estünk. Ott ütöttük, téptük egymást ahol csak értük. Kihasználva egy pillanatot kicsit nekiindultam és nekilöktem Luke-ot az asztalnak, ami azonnal feldőlt és az üvegpoharak eltörtek. Harry és Niall kihasználva a pillanatot, hogy Luke most nem tud rám ugrani elkapták a karom, de ahogy Luke felállt kiráztam magam a szorításukból és újra egymásnak estünk. 
-Elég. - lépett közénk valaki, akinek nem kellet erősen fognia minket ahhoz, hogy ne menjünk újra egymásnak. Akinek nem kellett felemelnie a hangját. Mindketten elléptünk egymástól. Luke az orrából kifolyó vérrel foglalkozott én pedig ránéztem Roxyra. Láttam egy kis ijedtséget az arcán, de sokkal több volt rajta a düh. Nem akartam találgatni, hogy rám dühös-e vagy Lukera. Valószínűleg egyformán utál most mindkettőnket.
-Ne haragudj. - néztem rá sajnálkozva. Roxy csak a szemét forgatva sóhajtott.

-Hívom az orvost, felrepedt a szemöldököt. - felelte válaszként, majd a többiekhez fordult. - És most mindenki, hangolódjunk egy kicsit vissza, túléljük. Minden jó buliban van egy bunyó. Gyerünk, 1-2 mindenki, nem hallom a zenét! 
Hihetetlen, hogy milyen gyorsan elintézte ezt. Komolyan, fogalmam sincs, hogy mitől tudja megőrizni mindig a hidegvérét, de ezt csak csodálni tudom benne.

2013. június 18., kedd

KÖZÉRDEKŰ KÖZLEMÉNY

Sziasztok! Kivételes alkalom de nem Kikiih vagyok hanem reka (párszor már megemlített előző fejezetek elején, nem tudom ki emlékszik) A lényeg az h Kikiih megkért engem (mivel szeret és imád), hogy legyek olyan nagyon kedves és szóljak nektek, hogy Ő eddig és még most is táborban van ezért maximum jövőhéten tud jelentkezni. Ja és azt üzeni h 'ezerbocsánatimádlaktitekeeeet'.

2013. június 6., csütörtök

II/2 ~ Double Infinity

Sziasztok! :)) Meghoztam az új részt, remélem tetszeni fog. :) Köszönöm a nyolc Likeot és a kommenteket, nagyon jól esik. ^^
Most nem akarok 5 kilométeres szöveget írni, jó olvasást! :) <3


 Double Infinity


Idegenül nézegettem a gipszet a karomon. Igen, Liz elrángatott az orvoshoz, aki elküldött röntgenre és kiderült, hogy eltört a kezem.
Egyébként már Liz és Niall házában voltam. Niall egyáltalán nem bánta, hogy ott vagyok náluk, sőt még örült is, amit én nem igazán értek, azok után amiket mondtam rá és mindenki másra. 

Felnéztem az órára. 00:10. Lassan indulnom kell, ha oda akarok érni Jake-hez. Keresgéltem a szekrényemben egy fekete cipzáras pulcsit, mert most ezzel az izével a kezemen nem lett volna könnyű belebújni az Adidas felsőmbe. Kiszórtam a bőröndömet és kezembe akadt egy darab, aminek nem kellett volna. Megfogtam a fekete pulcsit és az ágyamra leülve magamhoz szorítottam. Zayn pulcsija, ami még nálam maradt. Azt hittem, hogy már rég kidobtam, de úgy látszik mégse. Mélyen beszívtam az illatát. Visszajöttek az emlékek. Az első csókunk, az első veszekedés, amikor betörtek hozzánk, amikor először feküdtünk le... letöröltem egy kósza könnycseppet az arcomról, és szépen összehajtogatva visszatettem a bőröndömbe a pulcsit.
Miután találtam egy sötétkék pulcsit, felvettem a tornacipőmet és elindultam. Éppen feldobtam a hajamra a kapucnit, amikor meghallottam a hátam mögül egy hangot.

-Te meg hova mész? - kérdezte csámcsogva Niall.
-Öhhm... - fordultam felé a megfelelő kibúvót keresve. - Boltba. 
-Boltba? - vonta fel furán a szemöldökét. 
-Igeen. - bólintottam. Na ezt magyarázd ki Rox. - Valahogy meg akarom hálálni, hogy befogadtatok, de tudom, hogy Liz nem örülne neki, ezért sutyiba akarok nektek bevásárolni. Láttam, hogy például elfogyott a tej. - jutott hirtelen eszembe, mert láttam, hogy Niall visszarakta az üres dobozt.
-Roxy, nem kell nekünk bevásárolni. - rázta a fejét mosolyogva.
-De légyszii. - néztem rá kiskutya szemekkel.
-Én nem Zayn vagyok, engem ezzel nem hatsz meg. 
-Mi? Zayn? Mi köze van ehhez Zaynnek? Szó se volt eddig Zaynről. - a neve hallatán rögtön zavarba jöttem, és Niall jól ki is röhögött érte.
-És hol akarsz te éjfélkor bevásárolni?
-Tudok egy közeli éjjelnappalit.
-Jól van, menjél. - legyintett. - de aztán siess vissza. - azzal a lekváros kenyerét rágcsálva beült a TV elé.
Megkönnyebbülve csuktam be magam után az ajtót. El se hiszem, hogy ilyen jól kimagyaráztam magam.

-Késtél. - mondta Jake amikor felültem mellé a padra.
-Bocsi. Majdnem lebuktam. 
-Dave előtt? - lepődött meg. - És mi van a kezeddel?
-Nem. - ráztam meg a fejem. - Davet ott hagytam. Ja és ő törte el a kezem.
-Sajnálom. - bő vélemény...
-Megvan a cucc? - tereltem a témát.
-Roxy, meddig akarod még folytatni? - húzta el a száját.
-Jake, te vagy az egyetlen díler aki lebeszéli a vevőit a drogról.
-Te a barátom vagy Rox. Aggódok érted. 
-Értem már felesleges. - rugdostam a cipőmmel a pad szélét. 
-Nem értelek. - csóválta a fejét aztán odaadta amire szükségem volt.
-Majd hívlak. - ugrottam le a padról és indultam Lizék háza felé. A sötét utcát a lámpák fényei világították meg és az autók reflektorai.
Lassan vánszorogtam fel a lépcsőházban, majd a nemrég kapott kulcsommal lassan, halkan nyitottam ki az ajtót, hátha Liz és Niall már alszik.
Besétáltam a nappaliba, ahol a kanapán ülve Lizt találtam.

-Basszus. - sziszegtem.
-Boltba mi? - vonta fel a szemöldökét.
-Nem volt tej... 
-Rox, lehet, hogy azt hiszed, hogy Niall bevette, de én nem. Ja és ő sem. - világosított fel.
-Csak szükségem volt egy kis friss levegőre. - próbáltam kimagyarázni magam.
-Levegőre, he? - nézett végig rajtam. - Na pakold ki a zsebeidet. 
-Mi van? - nevettem el magam.
-Komolyan mondtam. - állt fel és elkezdett közelíteni hozzám. 
-Most megakarsz motozni vagy mi? 
-Ha arra van szükség. - vonta meg a vállát.
-Liz, komolyan, nincs nálam semmi. - tagoltam neki, hátha felfogja. 
-Te akartad. - sóhajtotta. - Tedd fel a kezedet.
-Mi? - röhögtem el magam újra. 
Liz közelebb lépett hozzám és az összes zsebemet áttapogatta. Nos igen, őt nem lehet átverni.
-Aha. - húzta ki a zsebemből azt amit kereset.
-Liz én... - sütöttem le a szemem.
-Nem kell magyarázkodni. - mondta a zacskó tartalmát figyelve. - Tudtam.
-Mi? Honnan? - képedtem el.
-Láttam rajtad. Túl jól ismerlek.
-Én csak. - vágódtam le a kanapéra a könnyeimmel küszködve. - Fogalmam se volt mit tegyek. Teljesen magam alatt voltam. Azt hittem, ha újra elkezdem az majd segít...
-Régen segített?
-Nem. - hunytam le a szemem és kicsúszott az első könnycsepp.
-Roxy, miért csinálod ezt magaddal? - ült le mellém és a hátamat kezdte simogatni.
-Nem tudom. - ráztam meg a fejem. A könnyek csak úgy záporoztak a szemeimből. - Mindent elvesztettem. Mindent ami fontos volt. El se hiszem miket vágtam a fejetekhez. Elvesztettem a legfontosabb embereket az életemből.
-És Őt is. - bólintott Liz.
-Pontosan. - töröltem le a felsőm ujjával a könnyeimet.
-Figyelj Rox. Azt hiszem tudom, hogy hozhatnád helyre.
-Hogyan? - néztem rá reménytelien.
-Először is, ezzel. - emelte fel a zacskót. - Fel kell hagynod. Mióta kezdted el újra?
-Néhány hónapja. - feleltem. - De régebben szedtem fájdalomcsillapítókat is...
-Menni fog elvonó nélkül? 
-Régen sokkal durvább volt és akkor sikerült. - feleltem. - Szerintem menni fog.
-Hát... te tudod. De ha kéne vagy egy telefonszámom. 
-Köszönöm. - mosolyodtam el halványan.
-A másik. - folytatta. - El kell mondanod mindenkinek, hogy mi történt, mi volt régen és megmagyarázni, hogy anno miért mondtad azokat. 
-Ki az a mindenki? - nyeltem nagyot.
-Niall, Mandy, Harry, Tina, Liam, Bii, Louis és... Zayn. - az utolsó névnél megállt egy pillanatra, de tudta, hogy ki kell mondania.
-Muszáj neki is? - néztem fel fájdalmasan.
-Igen, mivel egy egoista seggfejnek nevezted. - világosított fel. 
-Így emlékszel? - pislogtam felfelé és próbáltam visszatartani a könnyeimet.
-Eléggé mélyen érintett... 
-Sajnálom. - suttogtam.
-Jajj, hagyjuk már. Mindketten tudjuk, hogy miért volt. - csak halványan bólintottam. - Na gyere ide te hülye. - tárta szét a karját én pedig szorosan megöleltem. Komolyan, máskor egy évbe nem ölelkeztünk ennyit.

~Zayn szemszöge:

Reggel ezerrel csörgött a telefonom. Csak morogtam egyet és próbáltam figyelmen kívül hagyni. Megkönnyebbülten sóhajtottam fel amikor végre abbahagyta. Aztán 2 perc múlva előröl kezdte. Idegesen kinyúltam az éjjeliszekrényemre a telefonomhoz, ami Niall nevét írta ki.
-Ajánlom, hogy fontos legyen. - morogtam lehunyt szemmel, a párnára hajtva a fejem.
-Hát eléggé... - mondta. - Kettőre ide tudnál jönni? 
-Minek? - kérdeztem fáradtan, miközben csekkoltam az időt. Fél egy volt.
-Hát pontosan nem tudom. Elvileg mindenki jön, aztán Liz meg Roxy valami olyasmiről magyarázott, hogy Rox meg akarja magyarázni egy csomó mindent, meg ott dumáltak össze vissza. 
-Roxy is ott lesz? - pattantam fel hirtelen a fekvésből.
-Hát elég valószínű, hogy itt lesz, ő akar velünk beszélni.-Szóval akkor kettőre ugye? 

Amikor beültem a kocsiba vettem egy mély levegőt. Igen, biztos, hogy most találkozni fogok vele. Nem szabad elcsesznem. Valahogy bocsánatot kell kérnem tőle és elmondani neki mindent. Beszélnem kell vele. A visszapillantó tükörben gyorsan megigazítottam a hajam, majd elfordítottam a kulcsot és gázt adtam.
Viszonylag gyorsan odaértem Niallék lakásához. Egy kicsit kőröznöm kellet egy normális parkolóért (komolyan, ezek hogy kaptak jogsit?!), de végül minden sikerült. 

A kaputelefonban rögtön Liz hangját hallottam meg.
-Szia Zayn, nyitom.
-Várj, honnan tudtad, hogy én vagyok? - ijedtem meg. Tudom, hogy Liznek vannak fura dolgai, de ez kicsit durva.
-Megint te vagy az utolsó. Na mindegy, gyere.
Gyorsan felsiettem a lépcsőházban, és már épp kopogtam volna amikor Liz kitárta előttem az ajtót. 
-Oké, lassan tényleg kezdek félni tőled. 
-Akkor jó. - bólintott magabiztosan, majd beengedett.
Besétáltam a nappaliba, ahol mindenki ott volt, Liam és Tina a kanapén ültek, Natalie Harry ölében ült és a göndör tincseit huzigálta, Mandy őket figyelte mosolyogva, Niall valami chipset bontott ki, Louis és Bii pedig a TV-t kapcsolgatták. Egyedül Roxy-t nem találtam sehol.
-Sziasztok. - köszöntem egy csalódott mosollyal.
-Kint van a mosdóban. - suttogta Liz, mire a mosolyom kezdett igazzá válni.
Ahogy Natalie észrevett rögtön hozzám totyogott. Na igen, Harry göndör tincsei után én vagyok a második az 'imádom piszkálni' listáján. Nevetve felvettem és elkezdtem vele játszani. Olyan jól elszórakoztam vele, hogy csak egyetlen hang tudta elvonni a figyelmem. 

-Szia Zayn. - köszönt Roxy a hátam mögül. Megfordultam és egy kicsit szorosabbra kellett fognom Nataliet, nehogy elejtsem. Szőke haja lazán omlott a vállára, egy fekete felső volt rajta és farmersort. Lehet, hogy kicsit több időt töltött volna a tekintetem a lábán, ha nem vonta volna el a figyelmem a kezén lévő gipsz.
-Nem azt mondtad, hogy az edzőteremben húztad meg? - kérdeztem ijedten.
-Hát... de... azt mondtam. - vakarta meg a tarkóját a másik kezével.
-Most már elmondod végre amit szerettél volna? - nézett rá Mandy nagy szemekkel. 
-Aham. - vett Roxy nagy levegőt. 
Én és gyorsan leültem Tina és Liam mellé, közben Tina elvette tőlem Nataliet, aki egyre inkább forgolódott a kezemben.
-Szóval. - kezdte Roxy. - Huhh, azt se tudom, hogyan vágjak bele. - túrt bele a hajába. - Oké, legyen a kezem, mert mindenki folyamatosan a gipszemet bámulja. - nevette el magát egy picit. - Aznap amikor összefutottunk a Nando'sban. Délelőtt otthon voltam Daveel, aki, mint kiderült nem változott semmit. Ugyanúgy... - kereste a megfelelő szót. - Kihasznált, mint azelőtt. Próbáltam védekezni vagy menekülni, de sose sikerült. Az utolsó alkalommal eltörte a csuklómat. - mutatta a gipszét. - Igazából megpróbálhattam volna otthagyni vagy ilyesmi. De nem tudtam. Féltem tőle, nem tudtam volna nagyon kihez menni, és biztosan megtalált volna, ha egyedül lépek le. Szóval röviden ennyi a Dave-ügy. - sóhajtotta. - És most jön a bonyolultabb része. Ugye egy fél éve nagyon megszűnt közöttünk a kapcsolat, amikor mindenkit kiosztottam. - láttam a többiek arcán, hogy visszajön az emlék, amikor Roxy majd' szétroppant az idegtől és mindenkit kiosztott. Bennem is. - Nos az azért volt, mert a körül volt az, hogy elkezdtem fájdalomcsillapítókat szedni. Néhány hónapja pedig újra elkezdtem az egészet előről.
Azt hiszem a többi kiesett nekem. Ahogy Roxy kimondta az újra szót, azt hittem elájulok. Ahogy kimondta azzal együtt egy mozdulattal egy átlátszó zacskót dobott a kávézóasztalra. Erősebb fájdalomcsillapítók és kokain volt benne. Csak sápadtan bámultam a drogokra és nem tudtam mit mondani.
-Te előtte is? - kérdezte dadogva Louis. 
-Az előtt két évvel, hogy megismertelek titeket. - bólintott Roxy és kerülte a szemkontaktust velem, pedig nagyon el akartam kapni a tekintetét. - Én... - folytatta. - Fogalmam sincs miért csináltam akkor. Összekerültem Dave-el és miatta kezdtem rá. Ő mutatta be nekem Jake-et is.
-Várj. - szakította félbe Harry. - Ez az a Jake?! - igen, nyilván Harry nem fogja könnyen elfelejteni a srácot, akinek köze volt Mandyhez.
-Igen. - bólintottam. - Tőle szereztem a cuccot régen is és most is. De nagyon megutáltam. Bármit megtettem volna, hogy lecsukják vagy valami. Mivel nagyon kiakadtam rá, miután abbahagytam.
-De most simán eltudnátok intézni. - nézett Liam Lizre. 
-Hogy érted? - nézett rá Liz.
-Jogi egyetemre jársz, nem? - vonta fel Liam a szemöldökét.
-Ja, de igen. - kezdte el Liz a körmét nézegetni. - Csak akkor lehet, hogy magamat is belemártanám. 
-Liz te is? - képedt el Niall. 
-Igen. - bólintott Liz, lehunyt szemmel.
-Együtt raktuk le. - szólt bele Roxy. 
-De nekem nehezebb volt. - tette hozzá Liz.
-Hogy érted? - kérdeztem.
-Úgy, hogy Roxynak nem kellet rehab, nekem meg igen. 
-De egyébként - csatlakozott Mandy. - Én is régebbről ismerem Jake-et.
-Mi van? - ráncolta a szemöldökét Harry.
-Én Mandyt például így ismertem meg. - mondta Roxy.
-Ja, de én 'csak' partidrogért mentem. - bámulta a cipője orrát.
Hirtelen kínos csend támadt. Végül Louis törte meg.
-Még valami sötét titok? - fordult körbe.
-Mi jó kislányok voltunk. - vonta meg a vállát Bii.
Erre egy kicsit mindenki elnevette magát. Igaz, hogy már lassan 3 éve ismerjük egymást így 10en, de ennek most jött el az ideje, hogy ezt megtudjuk. 
-Kérlek tényleg ne haragudjatok a régebbi miatt. - törte meg a csendet Roxy, aki folyamatosan a padlót bámulta.
-Roxy. - szólt lágyan Liam. - Megértjük. 
Aztán egy tipikus amerikai filmbe illő jelenet következett és mindenki körbeölelgette Roxyt, néhányan még könnyeztek is (oké, az a néhány Tina, Mandy és Bii). 
-Mindjárt jövök, csak iszok egy pohár vizet. - mosolyodott el halványan és kiment a konyhába.
-Menj csak kicsim. - simította meg Tina a karját.
Miután Roxy kiment, hirtelen mindenki rám nézett.
-Mi van? - értetlenkedtem.
-Menj már utána te barom! - szólt élesen Harry.
-Ja, oké. - kaptam észhez és a elindultam a konyhába.
Amikor beléptem Roxyt láttam a csap előtt támaszkodni és folyamatosan nézett ki az ablakon. Nem voltam benne biztos, hogy jó az amit teszek, de mögé léptem és óvatosan átkaroltam a derekát. 
-Sajnálom. 
-Nem kell. Semmit. Miattam van ez. 
-Kérlek ne hibáztasd magad. - fejét a vállamra hajtotta és láttam, hogy egy könnycsepp kicsúszik a szeméből. Egyik kezemet elvettem a derekáról és letöröltem az arcát.
-Ne sírj. - suttogtam a fülébe, majd egy puszit nyomtam az arcára.
-Zayn, ne csináljuk ezt. - mondta.
-Mit? Miért? - kérdeztem. 
-Még azt se tudom, hogy én, hogy vagyok. Már ez a dolog is eléggé felkavart. Még nem vagyok képes visszahozni azt ami kettőnkkel volt. Nekem ez is túl sok még.
-Értettem. - sóhajtottam.
De egyikünk se lépett el. Ugyanúgy álltunk ott, ahogy eddig és bámultunk ki az ablakon. Szóval akkor most mi van?
Kicsit szorosabban fogtam magamon Roxyt, a fejemet pedig tovább pihentettem az állán. Egyszer csak feltűnt valami. A csuklóján egy tetoválás volt, amit eddig még nem láttam. Óvatosan megemeltem a csuklóját és szemügyre. Roxy követte szemeivel az összes mozdulatomat és kíváncsian figyelt. Hüvelykujjammal lassan végigsimítottam, mire Roxy elmosolyodott.
-Végtelenszer végtelen.
-Van jelentése? - kérdeztem még mindig a tetoválást vizsgálva.
-Ha te azt tudnád... - sóhajtotta.

2013. május 26., vasárnap

II./1. fejezet ~ I Knew You Were Trouble

Nos visszatértem. Nem volt nagy bejelentés. Visszaszámlálás. Semmi dráma. Igazából csak egy új fejlécet szerettem volna, de az még nincs meg, szóval még nincs. :'D De igen, visszatér a blog, visszatér Roxy és mindenki. Van rengeteg sötét részlet az első évadból, most a másodikban ezekre mind megkapjuk a választ, persze nem rögtön. Már van kint egy chat az oldalon, szóval bátran írjatok, nem harapok ott se. :) Ja és a címért bocsi, lehet, hogy sokaknak nem tetszik, de mást nem tudtam elképzelni.
xoxo. Kikiih

I Knew You Were Trouble


A zsebemben megrezzent a telefonom. Jake írt. 
Megszereztem. Este találkozunk. Szokásos.
Bólintva zsebre tettem a telefonom aztán éreztem, hogy 2 erős kar átfonódik a derekam körül és nyom egy csókot a fülem mögötti érzékeny részre.
-Kérlek most ne, elkések. - kérleltem.
-Nem késel el. - mondta és elkezdte a nyakamat csókolgatni. 
-Dave kérlek engedj el. - pislogtam felfelé, mert éreztem, hogy a könnyek gyűlnek a szememben.
Dave végig puszikat adott a vállamon aztán lehúzta az atlétám pántját.
-Kérlek hagyd abba. 
-Maradj már kussba! - üvöltött le és erősen ellökött magától.
Hátráltam egészen a kanapéig aztán hirtelen ráestem.
-Igazad van, ott kényelmesebb lesz. - vigyorodott el és elkezdett rám mászni.
-Hagyd már abba, Dave! - vettem könyörgőre a figurát.
-Maradj már csöndben. - ripakodott rám és aztán lekevert egy pofont. 
Nagyot nyeltem és nem engedtem utat a könnyeimnek. Megragadtam a vállát és próbáltam letolni magamtól. Dave megragadta a csuklóimat és úgy kezdte el csókolgatni a mellkasomat, majd egyre lejjebb csúszott a mellemhez és azokat kezdte el 'kényeztetni'. 
Végiggondoltam a dolgokat és egyetlen megoldásra jutottam. Ha ezt elrontom ő nyer. Megint. Egy hirtelen lendülettől fogva lelöktem magunkat a kanapéról és így Dave ráesett az üveg kávézóasztalra ami rögtön szét is tört a súlyunk alatt. Leugrottam Daveről és futottam ahogy tudtam. Tudtam, hogy erősebb nálam, pláne, hogyha be van dühödve. Berohantam a hálóba és magamra zártam az ajtót. Fogalmam se volt, hogy most mihez kezdjek. Kinéztem az ablakhoz. A rohadt életbe, hogy a harmadikon lakunk. Most akkor várjam meg amíg Dave lelép? De az még eleve fél óra és ki tudja, hogy egyáltalán be akar-e menni dolgozni. A gondolataimból egy kiabálás és az ajtó ütögetése zavart meg.
-Te ribanc! - üvöltötte a dörömbölések közepette. - Nyisd ki de kurva gyorsan!
-Dave hagyj békén! - kiáltottam vissza kétségbeesetten. 

-Ha nem engedsz be, betöröm az ajtót. - fenyegetőzött. 
Nem válaszoltam. Bambán álltam az ajtót figyelve. A dörömbölések még tartották aztán egy pillanatra megszűntek. Kíváncsian figyeltem, hogy mi történik aztán a következő másodpercben az ajtó beszakadt és Dave lépett be rajta dühösen. Láttam, hogy a karja egy kicsit vérzik az üvegszilánkok miatt.
-Ezt nagyon megbánod. - rázta a fejét idegesen mosolyogva és odalépett hozzám. 
Próbáltam ellépni tőle, de elkapta a csuklóm és erősen szorította. Hallottam, hogy roppan. A fájdalom hihetetlen sebességgel áramlott szét a testemben. Egy pillanat alatt a padlón találtam magam. Könnyes szemmel néztem fel és Dave állt felettem. Leguggolt hozzám és ráült a csípőmre. Élvezte, hogy nem tudok védekezni. Elfektetett a földön és direkt lassan szabadított meg az összes ruhadarabomtól, hogy még jobban kínozzon. Nem tudtam ellenne tenni semmit. Nem tudtam megvédeni magam. Ő nyert. Ismét az áldozata lettem. Minden mozdulata annyira fájdalmas és erőteljes volt, hogy azt hittem belepusztulok. Fogalmam sincs, hogy meddig fogom még így bírni. De nem tudok elmenni, mert nincs hová. Ha egyedül megyek el, biztosan megtalál. Túlságosan félek tőle.
Örökké az áldozata maradok.


~Zayn szemszöge

-Muszáj itt ennünk? - néztem feszengve a srácokra akik a Nando's ajtajában már csak rám vártak.
-Zayn. - nézett rám Harry. - Már több 2 éve volt. Lassan 3. Tudom, hogy különleges volt számodra és mindennél jobban szereted. De túl kell lépned rajta.
-De nem akarok túllépni rajta. - vakartam a tarkóm.
-3 éve nem is láttad. Tudod, hogy összejött azzal a hülye gyerekkel. - tárta szét a kezét Liam. - Már te is továbbléphetnél.
Inkább nem mondtam semmit, csak némán beléptem a gyorsétterembe. Rögtön az a tipikus csirkeillat fogadott és automatikusan a szokásos helyünkhöz mentem. Éppen felálltak onnan. Furcsa volt, hogy Leah nem mosolyog ránk a kasszából. Megvártam, hogy a srácok leüljenek aztán beültem Niall mellé a háromszemélyes ülőhelyre.
Vagy 5 perce ültünk ott aztán észbe kaptunk. Ha nincs Leah, nincs is pincérszerű kiszolgálás. 
-Akkor valaki maradjon itt, mi pedig elmegyünk kikérni. - természetesen Louis volt az aki maradt. Ki más? Lusta dög...
Már épp indultunk a kasszához, amikor Harry megszólalt. Kicsit sápadt volt az arca.
-Szerintem nem fontos jönnöd, nyugodtan ülj vissza Tommohoz. - mondta, és a többiek is hevesen bólogattak.
-Mi minek? - ráncoltam a szemöldököm. Aztán rájöttem. Biztos megakarnak szívatni valamivel, kiismertem már az ilyen trükkjeiket. Na ebből most esznek.
Beálltam egy szőke hajú csaj mögé. Férfiból vagyok, így alap, hogy végignézek rajta. Nem volt rossz csaj. 
Valamiért a fiúk nagyon felszínes témákról akartak velem beszélni, például, hogy 'Kicserélték a lámpákat? Mintha világosabb lenne?' vagy 'Melyik a finomabb, a csípős vagy a fokhagymás szósz?'. Mivel ezeket nem nagyon értettem inkább rájuk hagytam. 
-Biztos minden rendben van? Tudnék segíteni valamit? - kérdezte a csaj a pult mögül az előttem álló szőke lánytól.
-Jól vagyok köszönöm. - mondta a szőke lány törött hangon és a kezét az arcához emelte, valószínűleg azért, hogy letörölje a könnyeit. Ismerős volt a lány hangja. Túl ismerős.
-Akkor kérem álljon félre, mindjárt kész a rendelése. 
Azzal a lány félreállt és az arcát lefelé hajtva bámulta a pultot. 
-Jó napot, mit adhatok? - nézett rám az eladó csaj, aztán elkerekedtek a szemei. - Jézusom, ne haragudj, de te szakasztott olyan vagy, mint Zayn Malik. 
Észrevettem, hogy a mellettem álló lány hirtelen felkapja a fejét és elkerekedett szemmel engem néz. Éreztem magamon a tekintetét, de én nem mertem rá nézni.
-Mindig ezt mondják. - húztam félmosolyra a számat és azzal kikértem mindenkinek a rendelését. Igen, mindenkinek, mivel mögöttem a 3 idióta meg se tudott szólalni a feszültségtől, amit nem igazán értettem, hogy mire.
Oldalra fordítottam a fejem és a szemébe néztem a mellettem álló lánynak. Ő volt az. Egyszerre voltam hihetetlenül boldog, hogy újra láthatom, de egyben hihetetlenül szomorú is. Emlékszem arra a napra. Liam életének a legboldogabb, az én életemnek a legborzalmasabb napja. Emlékszem, amikor hazaértünk a kórházból némán összepakolt és lelépett. Fogalmam se volt hova mehetett, a lányok pedig nem mondták el, mert Roxy azt kérte tőlük. Azóta egyszer láttam, az se volt egy felemelő találkozás...
-Szia. - suttogta alig hallhatóan, egy halvány mosollyal az arcán. Valami nem tetszett rajta. Vagyis sokkal állatibb volt, mint bármikor, de lehet, hogy csak azért, mert 3 éve nem láttam. De belenéztem a szemébe és mindent láttam. A fájdalmat, szomorúságot és talán egy kis félelmet is. 
-Khhm... - köhintett hátulról Niall. 
-Szia Niall. - nevette el magát Roxy, majd hátrafordult a többiekhez és köszönésképpen rájuk mosolygott. 
-Itt a rendelése. - pakolta le a cuccokat Roxy tálcájára.
-Izé... Ha jól látom egyedül vagy. - krákogott Harry. - Nem ülsz oda hozzánk? 
-Ha nem gáz... - nézett vonakodva hátra Louhoz, aki pedig mosolyogva integetett, hogy menjen oda, köztünk pedig mindenki bátorítóan mosolygott. Azt hiszem rájött, hogy nekünk semmi bajunk vele.
Roxy felvette a tálcát, aztán pedig rögtön fel is szisszent. Ránéztem a bal csuklójára, ami be volt fáslizva, de így is látszott, hogy be van dagadva. 
-Segítsek? - kérdeztem rögtön.
-Köszi. - mosolygott hálásan. 
Átvettem a tálcát és odamentünk az asztalunkhoz. Louis rögtön segített feloldani Roxy feszkóját. Viszont én egy pillanatra elgondolkodtam. Ha Roxy mellé ülök az nyomulósnak tűnik? De ha nem ülök mellé az meg bunkónak. Egy mindegy alapon leültem mellé, és ahogy láttam egyáltalán nem zavarta. Szép lassan a srácok is visszaértek.
-Mi történt a kezeddel? - kérdeztem. 
-Ja, csak múltkor meghúztam az edzőteremben. - legyintett terelve a témát.
-Jársz edzőterembe? - lepődött meg Harry.
-Néha. - bólintott Roxy. - Na inkább ti meséljetek, mi van veletek?
-Velünk vagy Tináékkal? - kérdezte mosolyogva Liam.
-Már nem lehet titeket szétszedni, szóval így mindenkit kérdezek. 
-Jól megvagyunk. - bólintott Harry. - Mandy letett egy ilyen belsőépítész tanfolyamot és most lakberendezőként melózik. Nagyon élvezi.
-Az jó. - mosolygott Roxy és aztán beleharapott egy krumpliba. - És hogy van Natalie? - kérdezte mosolyogva Liam-től.
-Nagyon aranyos, szeptembertől megy oviba. Nézd itt vannak képek. - vette elő a telefonját és, mint mindig most is fülig érő mosollyal mesélt a kislányukról, aki egyébként nagyon jó fej kiscsaj.
-Liz és az egyetem? - nézett most Niall-re, miközben még mindig Liam telefonját nyomkodta.
-Mindenkit kikészített már. - nevette el magát Niall és Roxy is elmosolyodott. 
-Bii? - fordult most Louis felé.
-Jól megvagyunk. - vonta meg a vállát Lou.
-Ennyi? - vonta fel a szemöldökét.
-Semmi extra. - rázta meg a fejét mosolyogva. 
-Meg akarja kérni a kezét. - szólt közbe Harry unottan.
-Tényleg? - kérdezte Roxy csillogó szemmel.
-Igen. - bólintott Louis büszkén.
-Na és veled mi van? - emelte rám a tekintetét. 
-Velem? - nyeltem nagyot.
-Igen. - nevette el magát Roxy.
Hát semmi különös. 3 éve szenvedek, mert egy dög voltam és vissza akarlak kapni, mert még mindig szeretlek, de te közben visszataláltál a régi barátodhoz és újra boldog vagy. 
-Semmi különös. - vontam meg a vállam a szívószállal szórakozva.
-Ez most egy olyan semmi különös, hogy te is megházasodsz vagy tényleg ilyen unalmas az életed? - vonta fel a szemöldökét, mire elröhögtem magam.
-Tényleg nincs semmi. Facér vagyok, akármennyire is próbálja ez a 4 idióta megváltoztatni. - böktem a többiek felé.
-Ezt nem vágom. Csak kiírod Twittere, hogy kéne egy csaj és már több ezren jelentkeznek. Simán találsz egy neked valót.
-De nálam ez nem így megy. - néztem mélyen a szemébe. Néhány másodpercig csak így néztük egymást, aztán úgy voltam vele, hogy muszáj megpróbálnom. Féloldalas mosolyra húztam a számat, amiért Rox mindig odavolt, bár sose vallotta be, de láttam rajta. És igen, most is elidőzött rajtam a tekintete pár pillanatig és jól ismertem ezt a nézését. És ugyanúgy elkapta a fejét ahogy régen, hogy ne lássa meg senki, hogy mennyire zavarba jön ettől. 
Még vagy egy fél órát ott ültünk a Nando'sban és közben Roxyval folyamatosan szemeztünk vagy bármi hasonló. Összeért a térdünk vagy könyökünk és egyikünk se kapta el. Egyikünk se mondta, ki de szerintem mindketten tudtuk, hogy mit is jelent ez.
-Roxy? - állt meg az asztalunk előtt elképedve Mandy és Liz is épp akkor lépett oda egy tálcával a kezében. 
-Sziasztok. - nézett rájuk félve. Mandy biztatóan rámosolygott, Liz azonban nehezebb esett, ő titkolta, hogy mennyire örül Roxynak. Rögtön leültek hozzánk és ők is kifaggatták Roxyt. Volt néhány dolog amit mi már hallottunk, de voltak újak is.
-Szóval Leahnál vagy divatfotós? Ez tök klassz. - vigyorgott Mand.
-Igen, ő most ott igazgatóhelyettes és megszerezte nekem az állást. 
-És az egyetem? - kérdezte Liz egy krumplit rágcsálva. 
-Otthagytam. - húzta el Roxy a száját.
-Aha. - bólintott Liz nem túl kedvesen.
-Figyeljetek, nekünk most lépnünk kell stúdiózni. Már így is késben vagyunk. - mondta szomorúan Harry.
-Nekem meg melózni kell menni. - nézett az órájára Mandy.
-Hát jó. - sóhajtotta Liz és azzal mindenki elkezdett elköszönni.
-Te pedig. - lépett Louis Roxyhoz. - Ha még egyszer így eltűnsz, most már tudom hol talállak! - fenyegette meg kedvesen, mire Roxy elnevette magát.

~Roxy szemszöge

-Gondolom nincs sok kedved műmosollyal csevegni velem, szóval én is lépek. - kezdtem el felállni, de Liz megállított.
-Most azonnal visszarakod oda a segged. - szólt durván, de a végén elmosolyodott. Szóval nincs harag. 
-Köszönöm. - suttogtam.
-Figyelj. - nézett mélyen a szembe. - Tudom, hogy nem túl kényelmes téma, de a legjobb barátnőd vagyok és átlátok rajtad.
-Mármint? - kérdeztem félve, mert tudtam, hogy Liz túl jól ismer.
-Lehet, hogy mások átverhetsz, de engem nem. Tudom, hogy a kezedet nem egy edzőteremben húztad meg. És ahogy elnézem, ez több volt, minthogy meghúztad volna... Szóval mond el, hogy mi is történt igazából.
-Dave... - kezdtem bele. - Ahogy megmondtátok hülyeség volt. Összeköltöztünk. De fogalmam sincs miért. Talán azt hittem, hogy akkor beleszeretek. De nem tudok. Nem tudom őt szeretni, mert még mindig... - nem tudtam befejezni a mondatot, de Liz így is értette.
-Tudom. - mondta egy halvány mosollyal. - És mit csinált veled? - komolyodott el.
-Amikor összekerültünk az elején még minden jó volt. Aztán újra olyan lett, mint régen. Nem egyszer vert és erőszakolt meg... - sütöttem le a szemem.
-És miért nem hagyod ott?
-Mert nem tudom. Félek tőle. És ha megtalál? Nincs hova mennem. 
-Hol van most Dave?
-Ö.. ha jól tudom dolgozik.
-Mit dolgozik? 
-Valami cégnél gyakornok. Miért?
-Gyere, összepakolunk és eljössz onnan.
-De mégis hova? 
-Hozzánk. - mondta Liz, teljesen természetesen. 
-Biztos? - kérdeztem miután feltápászkodtunk. 
-Teljesen. Nem hagyom, hogy bárki is ezt művelje veled. 
-Liz? - torpantam meg.
-Igen? - fordult vissza hozzám.
-Csak... köszönöm. - mondtam könnyes szemmel.
Liz odalépett hozzám és szorosan megölelt. 
-Hiányoztál. - mondtam a természetesnél vékonyabb hangon. 
-Szeretlek, te idióta. - nevette el magát az enyémhez hasonló hangszínen. 
Tovább indultunk és eljutottunk a Dave-el közös lakásunkhoz. Semmi extra nem volt benne és nem is nagyon vezettem körbe Liz-t, csak gyorsan összepakoltuk az összes cuccomat és leléptünk.


-Annyira köszönöm Liz. - néztem rá meghatódva. Egy Starbucks-ban ültünk, alattam pedig ott volt 2 sporttáska és egy bőrönd.
-Ez alap. - mondta a szívószálat rágcsálva. Hülye szokása. Még mindig. - Bár nem igazán értem, miért csinálom ezt, amiért ahogy kiosztottál minket.
-Sajnálom én csak akkor... - kezdtem magyarázkodni, de nem tudtam befejezni.
-Csak? - vonta fel a szemöldökét.
-Ezt nem tudom elmondani... itt... - suttogtam olyan halkan az utolsó szót, hogy még Liz sem hallotta.

Sétálok a sötét utcán, céltudatosan a megbeszélt helyre. Már mind a négyen ott vannak, csak rám vártak. Közben én otthon voltam és a fürdőben elbújva előszedtem a tablettáimat. Már nincs más megoldás.
-Mond, nálad már alap lesz, hogy egy órát fogsz késni minden áldott alkalommal? - fújtatott Mandy.
-Bocs. - mondtam röviden és felvágódtam melléjük a padra.
-Rox, ez kajak nem vicces. - csatlakozott Tina is. - Érted, nekem van egy gyerekem.
-A gyerekednek pedig van egy apja. - néztem rá. - Nem igaz, hogy nem szakadhatsz el egy kicsit.
-Ezt te annyira nem érted. - rázta meg a fejét idegesen.
-Igen, én soha semmit nem értek. - bólintottam cinikusan.
-Már rohadtul visszavehetnél magadból! - tört ki Liz. - Mindig rád kell várni, de néha felesleges, mert elfelejted. Régen a barátaid fontosabbak voltak a pasidnál.
-Muszáj megint belekeverni Dave-et? - emeletem fel a hangot.
-Igen, mert tönkre tesz téged! - állt fel Liz és én is lepattantam a padról, hogy ott folytassuk, a veszekedésünket. A mi vitáink eltartanak egy darabig.
-Pont te tudod, hogy mi tesz tönkre, ugye?
-Hány éve vagyok az egyik legjobb barátnőd? 7-8?! Talán igen tudom, hogy mi tesz tönkre. - vágta a fejemhez.
-Héé, itt meg mi van? - hallottam Harry hangját a hátam mögött. - Tőletek zeng az egész park.
Megfordultam. És mind az öten ott álltak. Zayn is.
-Kurvára leszarom. - néztem végig rajtuk a fejemet rázva.
-Veled meg mi van? - ráncolta a szemöldökét Louis.
-Semmi! - kiabáltam rá.
-Roxy, le kéne nyugodnod. - szólt közbe Bii.
-Mi?! Nekem kéne lenyugodnom?! - húztam fel a szemöldököm. - Nem is tudom ki ugat bele az életembe. - néztem megsemmisítően Liz-re.
-Bazdmeg. - sziszegte. De olyan jó hosszan jött ki, valahogy úgy, hogy 'baaaaaszdmeeeeg'.
-Na most meg mi van? - forgattam a szemeim.
-Roxy te újra... - kezdte kérdezni, de nem hagytam, kimondja az utolsó szót.
-NEM! - mondtam idegesen. 
-Valaki elárulná, hogy miről van szó? - nézett körbe ijedten Zayn. Na igen, ő nemigen látott ilyennek, ahogy a többi srác se, akik megszeppenve figyelték a jelenetet.
-Mintha annyi közöd lenne az életemhez. - röhögtem ki.
-Régebben volt... - mért végig.
-Ahogy mondod. Régebben. - bólintottam.
-Figyelj Roxy. - kezdte Mandy, aki felismerte a helyzetet. - Szerintem... izé... menjünk el valami nyugodt helyre és...
-Mi a halál lehet nyugodtabb egy parknál? - kérdeztem röhögve.
-Egy park ahol te nem vagy ott. - próbált humorizálni Niall. Nem voltam jó kedvemben.
-Ezt nem kellett volna... - sziszegte Tina.
-Örülök, hogy azt hiszed van humorod Horan. - nevettem el magam. - Még jó, hogy Lizt nem ezzel szedted fel.
-Hééé, fogd vissza magad. - szólt bele Liz.
-Mi van, én nem mondhatok semmit a te pasidra, de te szidhatod az enyémet? - tártam szét a karom idegesen.
-Várjunk csak. Milyen pasi? - kapkodta a fejét Liam, de nem foglalkoztunk vele.
-Dave tönkretesz téged, te szerencsétlen! - ordította Liz a fejembe.
-Szeretem őt. - mondtam ki egyszerűen. A lámpák fényében láttam, hogy a fiúk ijedten kapkodják a fejüket az új név hallatán és idegesen Zaynt vizslatják, Tina és Bii lesütötték a szemüket, Mandy pedig idegesen rágta a száját. Lopva Zaynre került a tekintetem. Teljesen sápadtan állt a lámpafény alatt.
-Megint át fog vágni. - szólalt meg végül Mandy.
-Honnan veszed? Miért kell mindenkinek borítékolni a kapcsolatom?!
-Mi csak nem akarjuk, hogy neked rossz legyen. - emelte rám a tekintetét félve Bii.
-Igen? Nem akarjátok? - néztem végig rajtuk tettet kedvességgel. - Nézzük végig kiknek a tanácsát kéne végighallgatnom... - fordultam végig a társaságon. - Kezdjük Liz-zel. Egy idegbeteg, aki egy tigrisnek is nekiesne. Niall, komoly, hogy a csajodnak kell megvédeni? - nevettem el magam hihetetlenül. - Itt van Bii, aki még arra se képes, hogy kiálljon saját magáért és a hős barátja Louis aki annyira sokat hisz magáról és, azt hiszi, hogy mindenki imádja. Ébredjetek már fel! - nyomtam meg nekik az utolsó mondatot. - Liam és Tina. Mindkettőjüket úgy ismertük meg, hogy a legmegfontoltabb tagjai a társaságnak és a kapcsolatuk teljesen kiegyensúlyozott. Erre figyelmetlenségből becsúszott egy gyerek. Szuperek vagytok. - tapsoltam meg őket. - Akkor itt van Harry. Aki azt hiszi, hogy a lányok rögtön elájulnak tőle, ha megrázza a madárfészek fejét és elereszti az ezerwattos mosolyát. Hát épp ezért sikerült egy olyan csajt felszedned, mint Mandy aki képes az állítólagos legjobb barátnője pasijával smárolni. - intéztem el Mandyt egy legyintéssel. - És Malik. Az összes közül te vagy a legszánalmasabb. Komolyan, már szégyellem, hogy veled mutatkoztam. Mégis mit gondoltam? Csak egy egoista seggfej vagy, aki azt hiszi, hogy övé az egész világ. Ember, többet voltál a fürdőszobában mint én. - röhögtem el magam. - De a legfontosabb, hogy egy álszent hazudozó kis köcsög vagy aki nem tudja betartani a szavát.
Újra végignéztem rajtuk. Rengeteg ledöbbent és sápadt arc. Újra elnevettem magam. Bírom amikor valaki nem tudja felfogni az igazságot. Nevetve megráztam a fejem és otthagytam őket. 

-Akkora egy ribanc vagyok. - töröltem le a könnyeimet. - Annyira sajnálom.
-Ezt nem csak nekem kéne mondanod. - rázta meg a fejét.
-Izéé... szerinted holnap tudnék beszélni velük? - kérdeztem félve.
-Biztosan. - mosolyodott el Liz biztatóan. 

2013. március 23., szombat

Hello Again Old Life...

Sziasztok! :D
Mivel nem bírom ki ezért úgy gondoltam, hogy hozok nektek egy kis ízelítőt a második évadból és mesélek egy kicsit róla. 

Szóval a második évaddal a blog teljesen átformálódik, új kinézete lesz és valószínűleg a bejegyzések is máshogy fognak kinézni. (Pl. nem lesz a szemszöghöz berakva a megszokott kép, esetleg más betűtípus még pontosan nem tudom, ezek csak tervek.)
Valamint a történet is átformálódik. Igazából nem is olyan lesz, hogy teljesen függ az első évadtól, vagyis szerintem az is megértené a történetet aki esetleg eddig nem olvasta volna, de szükséges a történet első része is, mert lehet, hogy lesznek benne olyan apró dolgok amik az első évadban voltak. De ha valaki akarja felfoghatja úgy is, hogy ez egy másik sztori, mivel a történet hangulata is kicsit változik. Például különös titkok derülnek ki a szereplőkről, megtudjuk, hogy ki is pontosan Jake, akinek a második évadban elég jelentős szerepe van, hiszen több múltja van Roxyval mint azt gondolnánk... Remélem érthetően magyaráztam. :)
Nos, hogy belevezesselek titeket ebbe az új hangulatba hozok egy kis részletet. :))
xoxo.



2015.
-Szóval mi az a sürgős dolog amiért ilyen gyorsan ide kellett jönnöm? - vágódott le mellém a padra. - Már vagy 3 éve nem láttalak és akkor se voltál túl kedves. Pedig én előtte elég sok mindent elintéztem neked.
Teljesen sötét volt. Olyan éjfél körül lehetett. A parkban senki sem volt csak mi ketten. Egy farmer és egy fekete pulcsi volt rajtam a kapucnimat a fejemre húztam és a szőke hajam előreomlott a vállamra. Ő is hasonlóan nézett ki, csak neki egy szürke sapka volt a fején, a haja elől pedig fel volt zselézve, ami kilógott alóla.
-Szükségem van rád. - néztem rá komolyan. 
-Milyen értelembe? - vonta fel kérdőn a szemöldökét.
-Amiért 5 évvel ezelőtt összeismerkedtünk.
-Ugye most csak hülyéskedsz? - nevette el magát. - Úgy tudtam leszoktál. Sőt tudom, hogy leszoktál. Teljesen egyedül, senki sem kényszerített hanem te döntöttél úgy, hogy leteszed. Még rehabra se volt szükséged.
-Igen így volt. - bólintottam. - De már nem bírom tovább. Kell.
-Nem értelek. 
-Miért?
-Hallottam, hogy megint összejöttek. Hogy ott hagytad az egyetemet és azzal foglalkozol ami érdekel is. A fotózással. Az egyik legnagyobb divatcégnél vagy divatfotós. Az életed a lehető legjobb úton halad. Minek a cucc?
-Az csak a látszat. A fotózással nem biztos, hogy mindig sokra fogom vinni. Bármikor leválthatnak. Az pedig, hogy újra vele vagyok... Az mindent megváltoztatott. A barátaim elítéltek, mert nem bírják Őt. A pasijaikat választották helyettem. Most ott virítanak mellettük a díjátadókon én pedig egy Londoni lakásban csövezek a barátommal és igaz, hogy pénz elég van, de ki tudja, hogy meddig. És az, hogy újra Vele vagyok... Az csak visszahozta a régi énemet. Amihez ez is hozzátartozik. Szóval mond, hogy mennyit kérsz.
-Roxy, biztos, hogy ezt akarod?
-Igen. - mondtam határozottan. - És nem értem, hogy miért akarsz lebeszélni. Tudtommal neked ez csak jól jön.

-De mi régen barátok voltunk. És én gondolok rád. Nem akarom, hogy így legyen vége az...életednek. Te sokkal többre vagy képes. Most van egy barátod akit szeretsz és egy jó melód. Miért akarod ezt elrontani?
-Attól még mert vele járok, nem szeretem. - hajtottam le a fejem.
-Mi? - lepődött meg. - Azt hittem, hogy ti ketten... Tudod régen annyira jó páros voltatok...
-Ez már csak érdemből megy... - sóhajtottam. - Ismerem őt. Kihasznált. És tudom, hogy most is csak kihasznál, ugyanúgy, mint anno. 
-És te biztos, hogy nem érzel iránta semmit? - faggatott tovább.
-Én sose szerettem Dave-et. Egyetlen embert szerettem úgy igazán. De az már esélytelen. Azt teljesen elrontottuk. 
-Jajj tudom kiről van szó... - gondolkodott. - Őt nem ismertem, de láttam a kapcsolatotokat. És ő máshogy nézett rád mint Dave.
-Ne a múlttal foglalkozzunk már! - förmedtem rá. - Add már.
-Roxy, a drogok nem segítenek semmiben. 
-Csak egy kis 'boldogságporra' lenne szükségem.
Jake idegesen megrázta a fejét aztán pedig lerendeztük az üzletet.
Viszlát régi élet.
Viszlát szerelem.

Viszlát boldogság.
Örökre.
Hello újra boldogtalanság.
Hello újra drogok.
Hello újra régi Roxy, rég találkoztunk.

2013. március 11., hétfő

35. fejezet ~ Love The Way You Lie

Köszönöm, hogy ennyien olvastátok a blogot. Köszönöm, hogy ennyi pozitív visszajelzést kaptam. Köszönöm, hogy velem voltatok. És most nem értem, hogy miért írtam mindent múlt időbe. :DD A blog nem szűnik meg, csak egy kicsit átalakul. Az első évad bezárul és 'pihen' egy kicsit. Egy kicsit újra kell gondolnom a dolgokat és utána visszatérek. Ugyanazok a szereplők, ugyanaz a történet. Csak egy új folytatás. Még a végén írok nektek, szóval még nem búcsúzkodok. Ja és nem is fogok. :') De egyébként azért mert ez a blog szünetel a másikon még ugyanúgy el tudtok érni, szóval nem leszek teljesen láthatatlan. :)




Love The Way You Lie



~Liz szemszöge:


-Niall, nem hiszem el, hogy már megint zabálsz. - léptem be a konyhába. - Az előbb reggeliztél. 
-Tízórai. - vonta meg a vállát.
-11 van. - néztem fel a konyhában lévő órára.
-Neked mindenbe bele kell kötni? - nevette el magát.
-Ez velem jár. - vontam meg mosolyogva a vállam és beleültem az ölébe.
Niall elmosolyodott és nyomott egy csókot a számra, aztán vad csókcsatába kezdtünk. Én az ölében ülve egyre gyorsabban mozgattam a csípőmet ő pedig gyengéden beleharapott az ajkaimba. Felkapott a két lábamnál fogva amivel átöletem a derekát és úgy indultunk el. Mivel a hálóhoz fel kellett volna mennünk az emeletre, inkább Niall bement a fürdőbe, majd a lábával berúgta az ajtót. Felültetett a pultra és miközben a combomat simogatta én letéptem róla a pólóját, aztán ő lehúzta rólam a sortom. Apró puszikat nyomott a hasamra amíg felhúzta a felsőm aztán elhajította a fürdő másik végébe. Közben kigomboltam a gatyáját és a lábammal ügyesen letoltam róla, aztán így tettem az alsógatyájával is, amíg ő kikapcsolta a melltartóm. 
Leugrottam a pultról, hiszen már csak egy ruhadarab választott el minket egymástól, amit Niall könnyen el is távolított rólam.
Vad csókcsaták közepette eljutottunk a zuhanyzóba, ahol Niall megnyitotta a forró vizet. Niall levett a polcról egy flakont és az egész testembe belemasszírozta a hideg tusfürdőt. Aztán én is megcsináltam vele. Újabb vad csókcsaták közepette teljesen a zuhany alá álltunk ahol lemosódott rólunk. Niall nekinyomott a hideg csempének aztán egy alsó lökés miatt belenyögtem a csókunkba...


~Louis szemszöge



-Akkor én most megyek. - tápászkodott fel Carter. 
-Biztos? - kérdeztem.
-Persze, már minden nap itt csövezek, nem akarok zavarni.
-Egyáltalán nem zavarsz. - nevetett fel egy picit Bii.
-Mindegy, tényleg megyek. - mosolyodott el Carter.
Végül Carter tényleg lelépett és Biivel kettesben maradtunk.
-És most? - léptem hozzá mosolyogva, majd a megfogtam a kezét az ujjait az enyémekre kulcsoltam.
-Mit szeretnél? - nézett fel rám a nagy barna szemeivel.
-Veled lenni. - suttogtam majd mélyen megcsókoltam.
-Elmenjünk valamerre? - kérdezte mosolyogva.
-Vannak ötleteim. - kacsintottam.

-De rég voltunk itt. - csapta be Bii mosolyogva a kocsiajtót.
-Minden itt kezdődött el. - bólintottam szórakozottan.
Besétáltunk a Nando'sba amiről senki nem gondolná, hogy nekünk ez milyen sokat is jelent. Itt ismertük meg a csajokat és azt hiszem, ha ez nem történt volna meg, most nagyon máshogy alakultak volna a dolgok... Most már annyira természetes, hogy itt vannak, hogy el se bírnám képzelni nélkülük. És leginkább Bii nélkül.


~Tina szemszöge



-Roxyval mi a helyzet egyébként? - nézett rám Liam. - Amióta hazajött még nem is láttam.
-Hát ugye tegnap voltunk babacuccokat venni. - simogattam meg a hasam. - Jól van, meg élvezi, hogy újra Londonban van.
-Akkor jó. - mosolyodott el, majd ő is rátette a kezét a hasamra és nyomott rá egy puszit. Ilyenkor nem tudom, hogy hogyan fér el a gyerek egy tucat csapkodó pillangó mellett. 
-Éhes vagyok. - húztam el a számat.
-Nézzünk körül.
Végül elkezdtünk sajtosmakarónit főzni. 
-Biztos, hogy segíteni akarsz? - vontam fel a szemöldököm.
-Miért? - lepődött meg.
-Mert amikor mi együtt csináljuk a kaját abból sose jön ki semmi jó.
-Például?
-Például amikor Roxyéknál kakaós csigát sütöttünk. - mondtam. - Én hülye betettem a mikróba, te pedig agyonkakaóztad.
-De lehet, hogyha nem teszed be a mikróba akkor ez az egész nem történik meg. - lépett hozzám közelebb és megsimogatta a hasam.
-Liam, ne mosd kezdj el nyálasan lelkizni. - néztem mélyen a szemébe.
-Miért? 
-Mert már felforrt a víz. - röhögtem el magam.
-Ja. - kapott észhez.

-Annyira nem is lett rossz. - kapargattam a tányéromat.
-Annyira tényleg nem. - nyelt egy nagyot. - Csak túl nagyok a sajtdarabok.
-Fel kellett volna olvadnia. - jegyeztem meg mellékesen.
-Ó, értem. - bólintott, aztán mindketten elnevettük magunkat. Ez reménytelen. Többet nem engedem be Liam-et a konyhába.
Csendben folytattuk az evést és a TV-zést a kanapén ülve, és nem is foglalkoztam az enyhe fájásokkal amiket érzetem, csak az első nagynál lettem rájuk figyelmes.
-Aúú. - szisszentem fel.
-Mi az? - ijedt meg Liam.
-Szerintem csak a tészta. - nyugtattam meg. Aztán ismét felszisszentem egy újabb fájástól.
-Akkor csak elfelejtettél kimenni WC-re? - vonta fel a szemöldökét.
-Mi? - értetlenkedtem, aztán lenéztem. OMG.
-Jézusom Liam. - kaptam fel a fejem ijedten. - Jön a gyerek.
-Jön a gyerek. - mondta ki Liam, nyugodtan aztán már nyúlt is újra a villájáért, amikor elkerekedtek a szemei és azt hiszem eljutott az agyáig az infó. - Jön a gyerek!!
-Induljunk. - pattantam fel, olyan gyorsan amit már néhány hónapja nem produkáltam.

~Harry szemszöge



-Ez most komoly? - néztem fel az arcom dörzsöléséből. 
-Igen. - nézett el oldalra Mandy.
Én az ágyon ültem ő pedig velem szemben állt.
-Mikor? - kérdeztem hűvösen.
-A születésnapi buliján.. - nyögte ki.
-De hát az januárban volt. - tártam szét a karom.
-Tudom. De full részeg voltam és nem gondolkodtam. Megtörtént, sajnálom. -törölte le a könnyeit.
-De a bulin, nem mi csináltuk a bár ruhatárában? - gondolkodtam el.
-Ez előtte volt. - sütötte le a szemét.
Szomorúan végignéztem Mandyn. Láttam rajta, hogy sajnálja. Tudtam, hogy aznap este mindenki nagyon részeg volt (Liamet és Tinát leszámítva ugye). Szóval nem tudtam rá nagyon haragudni.
-Csak smároltatok ugye?
-Igen. Semmi több nem volt. - bólintott egy aprót.
Felálltam és szorosan magamhoz öleltem. Éreztem, hogy egy picit meglepődött, de aztán a karjait a nyakam köré fonta és úgy sírta tele a pólómat. Túlságosan szeretem Mandyt ahhoz, hogy egy részegen elkövetett baleset miatt szakítsunk. Persze, hogy bánt a dolog, de majd megoldjuk. Ha lefeküdtek volna az jobban fájt, volna de így kibírom.
Kicsit eltoltam magamtól és hosszan megcsókoltam. Azt hiszem rájött, hogy nincs nagy harag.
-Sajnálom. - suttogta az ajkaimba.
-Szeretlek. - néztem mélyen a szemébe. Újra és mélyebben megcsókoltam.


~Roxy szemszöge:




Zaynnel a kanapén ülünk és a laptopomban lévő képeket bámuljuk, amik Sydneyben készültek. Az ő fotóival már végeztünk és azokon inkább röhögtünk, ez kicsit unalmasnak tűnt, mivel Zayn nem nagyon ismerte az ottani haverjaimat, szóval folyton kérdezgette  hogy: 'Ez ki?' 'És az a sapkás?' 'Várj az a csajszi, most azzal a sráccal vagy a másikkal jár??'
-Most már tudom. - bólintott egy képnél amin 5en voltunk az Operaháznál. - A csaj az Sand, mellette aki átkarolja az Kevin, ő mellette az Adam, melletted pedig Luke.
-Adam-et és Luke-ot megint összekeverted, de egyébként jó. - nevettem el magam. 
-Mindegy, ahogy elnézem van itt még kép. - utalt arra, hogy a 747 képből még csak a 62.-nél tartottunk. Most miért? Egy év hosszú idő...
-A végére csak összejön. - mosolyogtam rá. Zayn nyomott egy puszit az arcomra, aztán tovább vitte a képeket. Egy kép jött a tengerpartról, szóval rájöttem, hogy most azok a képek jönnek amiknél olyan profi fotósnak éreztem magam és tájképet fotóztam egyhuzamban. 
-Nagyon jók a képeid. - jegyezte meg Zayn.
-Tényleg? - lepődtem meg.
-Aha, látszik, hogy értesz hozzá.
-Wow, jó tudni. - örültem meg hirtelen magamnak. - Egy perc és jövök, csak hozok még vizet. - mondtam és kimentem a konyhába.
Kivettem egy kis üveges ásványvizet, aztán láttam, hogy a nagy üvegesből már csak egy fél palack víz van bent, ezért betettem még egyet, aztán ha már ott voltam bedobtam még 4 kicsit is. Szóval jól elszórakoztam a vizes palackokkal, aztán amikor visszaértem a nappaliba észrevettem, hogy Zayn már túljutott a tájképeken...
A laptop képernyőjén egy kép volt megnyitva, ahol oldalról átkarolom Luke-ot és nyomok egy puszit az arcára miközben Luke egy kicsit flegma fejet vág. Aki nem ismerne minket az így simán azt hiszi, hogy esetleg járunk... 
És bár Zayn engem eléggé ismer engem, de én is ismerem őt és tudom, hogy elég féltékeny típus és egy ilyen képtől már rögtön mindenféle összeesküvés-elméletei vannak. Tapasztaltam már, hogy milyen amikor egy baráti puszi miatt féltékeny lesz valakire és... és hát nem valami kellemes. 
Ami pedig a képet illeti... Nos ugye amikor Zayn-nel szakítottam utána miután kihevertem volt egy időszak, amikor volt rá esély, hogy Luke-al történjen valami, amit ő meg is említett nekem az ominózus 'senkinek nem mondjuk el, és meg nem történté nyilvánítjuk' csók előtt... Szóval ez a kép abban az időszakban készült, de sose éreztem semmit olyat Luke iránt, mint Zayn iránt és egy-két ehhez hasonló puszinál nem is volt több.
-Luke? - nézett fel rám Zayn. Na, most már tuti megjegyezte...
-Igen. - hajtottam le a fejem.
-Értem. - bólintott Zayn és tovább bámulta a képet. 
-Figyelj. - ültem vissza mellé. - Elmagyarázzam?
-Mit? - fordult felém.
-Zayn, kérlek ne csináld ezt. - sütöttem le a szemem idegesen. 
-Rendben, mesélj. - tette félre a laptopot, de a képernyőn ugyanúgy ott volt a lép.
-Ez a kép a szakításunk után három hónappal készült, szóval nem akkor amikor újra összejöttünk volna. - szögeztem le az elején. Zayn bólintott, jelezve, hogy folytassam. - Luke csak egy jó fej srác, akivel jó barátok lettünk.
-Azt látom. - jegyezte meg Zayn.
-Hagynád, hogy végigmondjam? - csattantam fel.
-Csak tessék. - mondta nyugodtan Zayn. 
-Szóval hidd el nincs köztünk és nem is volt semmi több, mint barátság. Jó, talán november környékén kezdtem kicsit engedni neki...
-Mármint, hogy engedni? - szakított félbe.
-Hát a nyomulásának és a próbálkozásainak. - túrtam bele a hajamba.
-Aha. - válaszolt röviden. Mivel ezt nem tudtam mire vélni, folytattam.
-Zayn, kérlek értsd meg, nem érzek Luke iránt semmit. Semmit. - ismételtem meg a 'semmi' szót, hogy még jobban a tudatára adjam.
-Szóval nem volt semmit több ugye? - vonta fel a szemöldökét.
-Nem. - hazudtam egy nagy nyelés közepette. Nem tudom, hogy Zaynnek ez feltűnt-e, de szó nélkül odahajolt a laptopomhoz és szimplán kitörölte a képet, miközben figyelte a reakciómat. Azt hiszem rájött, hogy semmi értelme nem volt a féltékenységének, hiszen egy ideg sem rángott meg az arcomon, nem lettek könnyesek a szemeim, nem kezdtem el gyorsabban/lassabban venni a levegőt, és a legmagasabb fokozatú fázist is kihagytam, ami abból áll, hogy csapkodva leüvöltöm a fejét, hogy mégis mit művelt. Nem érdekelt. 
-Bocsi, csak tudnom kellett. - túrt bele a hajába. Azt hiszem egy baromnak érezte magát, mert ő szerinte teljesen hülyeség volt, hogy nem bízott meg benne. Nos ez részben igaz, hisz semmit nem érzek Luke iránt, de mégis hagytam, hogy lesmároljon... 
-Semmi baj. - ráztam meg a fejem.
-De van. - nézett rám. - Te egy millió lányra féltékeny lehetnél, én meg egy srác miatt kibukok. Egy idióta vagyok. - dörzsölte a homlokát.
-Öö... - húztam el a számat. Rám jött az őszinteségi roham.
-Mi az? - nézett fel.
-Talán nem csak 1-2 puszi volt...
-Hanem? - vonta fel Zayn a szemöldökét. A szeme olyan szikrákat szórt, hogy legszívesebben elástam volna magam.
-Smároltunk. - sütöttem le a szemem.
-De ugye akkor amikor még nem jártunk újra? - kérdezte, aztán elgondolkodott a mondatán, hogy mennyire lett értelmes, de rájött, hogy én úgyis értem.
-Nem. - nyögtem ki és a könnyek elkezdtek folyni az arcomról.
Zayn még mondott volna valamit, de nem tudom, hogy szerencsémre vagy pechemre, de megszólalt a telefonja. Zayn odanyúlt a telefonjáért az kávézóasztalra és megnézte a számot.
-Liam. - mondta és aztán felvette. Az arckifejezéséről nem sokat tudtam leolvasni, csak annyit, hogy egyre értetlenebb lett. - Oké haver nyugi. - szólalt meg. - Vegyél egy nagy levegőt és mond a lényeget. - itt elhallgatott, aztán néhány másodperc múlva elkerekedtek a szemei. - Indulunk! - mondta a telefonba aztán gyorsan le is rakta.
-Mi történt? - kérdeztem.
-Elindult Tina szülése. 
-Ó, te jó ég! - sokkolódtam le egy pillanat alatt, aztán Zayn valahogy kirángatott a kocsiba, közben én próbáltam felfogni a dolgokat. Kicsit nehéz volt feldolgozni, hogy most vesztem össze, aztán békültem ki Zaynnel, most pedig a kórházba rohanunk.

-Megszületett már? - kérdeztük a többieket, akik már ott voltak.
-Még nem. Most fogják majd bevinni a szülőszobára. - mondta Harry.
Feszülten várakoztunk, közben rengeteg kismamát toltak el mellettünk akik néha elég nagyokat üvöltöttek. A fiúk ezen kicsit meglepődtek és inkább csendben nézelődtek, aztán a következő ilyen kismama Tina volt. 
-Az apukán kívül még egy ember jöhet be. - mondta az orvos Liam-mel az oldalán. Mi többiek tanácstalanul körbenéztünk és mivel nem tudtunk dönteni, mind Liamre néztünk.
-Roxy. - mondta egy gyors zavart mosollyal az arcán. 
Bólintottam egy aprót aztán Liammel és az orvossal mentem be a szülőszobába ahova Tinát már betolta a nővér.
-Roxy, én ezt nem bírom. - nézett rám nagy szemekkel. Aztán rám ordított.
-Ez normális? - suttogtam Liamnek úgy, hogy Tina ne vegye észre. Bár szerintem jobban elvolt foglalva azzal, hogy mindjárt szül.
-Már vagy fél órája ezt csinálja. - vette át a stílusom Liam. - Elmond egy fél mondatot és síkit/üvölt/ordít. 
-Soha nem szülök gyereket. - néztem ijedten Tinára.
Gyorsan odasiettünk a két oldalára és így Tina mindkettőnk kezét szoríthatta. Mi ezt Liammel kimondottan élveztük. 
-Már látszik a feje. - mondta az orvos.
-Még csak a feje? - kerekedett el Tina szeme. - Húzzák már ki belőlem ezt a gyereket!
-Nyugi, nem lesz semmi baj. - próbálta nyugtatni Liam.
-Igazán?! Akkor cseréljünk szerepet. Áááá. - üvöltötte el a mondat végét.
-Ne aggódjon, nagyon jól csinálja, mindjárt túl vagyunk rajta. - mondta az orvos.
-Nagyon ajánlom. - nézett felfelé Tina, aztán megint összeszorította a kezünket (remélem van egy sebészet is ebbe a kórházba, mert lehet, hogy eltört a kezem) és tovább üvöltött. 
Amennyire borzalmas volt nézni, hogy Tinának ez ennyire fájt, annyira büszke voltam rá, hogy mindjárt anyuka lesz. És látszott, hogy bármit megtenne, hogy ennek a gyereknek a legjobb legyen. Aztán pedig Liamre néztem. Annyira aranyos volt, hogy aggódott Tináért, és amikor néha el-el fordult az orvos felé, hogy megnézze, hogy mennyi van kint a gyerekből mindig elmosolyodott. Azt hiszem ők így ketten hihetetlenül szép páros. 
-Gratulálok, kislány. - mosolyodott el az orvos aztán pedig hallottuk ahogy a pici felsír.

Kint ültem a várótermi székeken és ásványvizet iszok, miközben a többiek a kicsit bámulják. Egyszer csak kinyílt az ajtó. Azt hittem, hogy Zayn lép ki rajta, de Mandy volt az. 
-Ne haragudj. - mondta és aztán leült mellém.
-He? - néztem rá furcsán.
Mandy mesélni kezdett. Tulajdonképpen fel se fogtam, hogy mit mondott, mert hirtelen forogni kezdett velem a világ és azt hittem, hogy mindjárt kidobom a taccsot a döbbenettől. 
-Ugye ez most nem komoly? - kérdeztem nagyon lassan, mivel csak ilyen sebességben jöttek ki a számon.
-Úgy sajnálom. - rázta meg a fejét és szemeiből elkezdtek folyni a könnyek.
A következő pillanatban Zayn lépett ki az ajtón. Amint meglátta a lesápadt fejem és Mandy könnyes arcát rögtön rájött, hogy mi lehetett a téma. 
-Roxy én... - túrt bele a hajába. 
-Nem érdekel. - ráztam meg a fejem hűvösen.
-Azt hiszem kettesben hagylak titeket. - mondta Mandy azzal pedig elsétált.
-Figyelj. - ült le velem szembe. - Ezt én akartam elmondani. Akkor amikor megszólalt a telefonom.
-De ez akkor sem normális. 
-De te is smároltál valami Luke-al!
-Jó, de én bevallottam rögtön. És te még azelőtt, hogy tudtál volna erről teljesen féltékeny voltál, hogy adtam egy puszit egy másik srácnak.
-De Rox, tudod milyen vagyok. Túlságosan szeretlek és...
-Ne. - szakítottam gyorsan félbe. - Már fogalmam sincs, hogy milyen vagy. Mert az a Zayn akit én megismertem sose smárolt volna az egyik legjobb barátnőmmel. - néztem összetörten a szemébe.
Zayn lehajtotta a fejét és a szemében valami furcsa csillogást véltem felfedezni amit még nem láttam...

Vajon mi lesz Zayn és Roxy kapcsolatával? Kibékülnek? Újra szakítanak? És vajon Harry tényleg ilyen könnyen megbocsátott Mandynek? És pontosan, mi is történt, mi volt az a csók amiről Zayn és Mandy beszél? Na és Liam és Tina? Mi a kislány neve, és vajon sikerül megbirkózniuk a valóban nem egyszerű feladattal? És Bii és Louis valamint Liz és Niall kapcsolata továbbra is ilyen felhőtlen lesz? Minden kiderül a második évadból. Addig is...
xoxo everyone. <3