II/2 ~ Double Infinity

Sziasztok! :)) Meghoztam az új részt, remélem tetszeni fog. :) Köszönöm a nyolc Likeot és a kommenteket, nagyon jól esik. ^^
Most nem akarok 5 kilométeres szöveget írni, jó olvasást! :) <3

 Double Infinity

Idegenül nézegettem a gipszet a karomon. Igen, Liz elrángatott az orvoshoz, aki elküldött röntgenre és kiderült, hogy eltört a kezem.
Egyébként már Liz és Niall házában voltam. Niall egyáltalán nem bánta, hogy ott vagyok náluk, sőt még örült is, amit én nem igazán értek, azok után amiket mondtam rá és mindenki másra. 
Felnéztem az órára. 00:10. Lassan indulnom kell, ha oda akarok érni Jake-hez. Keresgéltem a szekrényemben egy fekete cipzáras pulcsit, mert most ezzel az izével a kezemen nem lett volna könnyű belebújni az Adidas felsőmbe. Kiszórtam a bőröndömet és kezembe akadt egy darab, aminek nem kellett volna. Megfogtam a fekete pulcsit és az ágyamra leülve magamhoz szorítottam. Zayn pulcsija, ami még nálam maradt. Azt hittem, hogy már rég kidobtam, de úgy látszik mégse. Mélyen beszívtam az illatát. Visszajöttek az emlékek. Az első csókunk, az első veszekedés, amikor betörtek hozzánk, amikor először feküdtünk le... letöröltem egy kósza könnycseppet az arcomról, és szépen összehajtogatva visszatettem a bőröndömbe a pulcsit.
Miután találtam egy sötétkék pulcsit, felvettem a tornacipőmet és elindultam. Éppen feldobtam a hajamra a kapucnit, amikor meghallottam a hátam mögül egy hangot.
-Te meg hova mész? - kérdezte csámcsogva Niall.
-Öhhm... - fordultam felé a megfelelő kibúvót keresve. - Boltba. 
-Boltba? - vonta fel furán a szemöldökét. 
-Igeen. - bólintottam. Na ezt magyarázd ki Rox. - Valahogy meg akarom hálálni, hogy befogadtatok, de tudom, hogy Liz nem örülne neki, ezért sutyiba akarok nektek bevásárolni. Láttam, hogy például elfogyott a tej. - jutott hirtelen eszembe, mert láttam, hogy Niall visszarakta az üres dobozt.
-Roxy, nem kell nekünk bevásárolni. - rázta a fejét mosolyogva.
-De légyszii. - néztem rá kiskutya szemekkel.
-Én nem Zayn vagyok, engem ezzel nem hatsz meg. 
-Mi? Zayn? Mi köze van ehhez Zaynnek? Szó se volt eddig Zaynről. - a neve hallatán rögtön zavarba jöttem, és Niall jól ki is röhögött érte.
-És hol akarsz te éjfélkor bevásárolni?
-Tudok egy közeli éjjelnappalit.
-Jól van, menjél. - legyintett. - de aztán siess vissza. - azzal a lekváros kenyerét rágcsálva beült a TV elé.
Megkönnyebbülve csuktam be magam után az ajtót. El se hiszem, hogy ilyen jól kimagyaráztam magam.

-Késtél. - mondta Jake amikor felültem mellé a padra.
-Bocsi. Majdnem lebuktam. 
-Dave előtt? - lepődött meg. - És mi van a kezeddel?
-Nem. - ráztam meg a fejem. - Davet ott hagytam. Ja és ő törte el a kezem.
-Sajnálom. - bő vélemény...
-Megvan a cucc? - tereltem a témát.
-Roxy, meddig akarod még folytatni? - húzta el a száját.
-Jake, te vagy az egyetlen díler aki lebeszéli a vevőit a drogról.
-Te a barátom vagy Rox. Aggódok érted. 
-Értem már felesleges. - rugdostam a cipőmmel a pad szélét. 
-Nem értelek. - csóválta a fejét aztán odaadta amire szükségem volt.
-Majd hívlak. - ugrottam le a padról és indultam Lizék háza felé. A sötét utcát a lámpák fényei világították meg és az autók reflektorai.
Lassan vánszorogtam fel a lépcsőházban, majd a nemrég kapott kulcsommal lassan, halkan nyitottam ki az ajtót, hátha Liz és Niall már alszik.
Besétáltam a nappaliba, ahol a kanapán ülve Lizt találtam.
-Basszus. - sziszegtem.
-Boltba mi? - vonta fel a szemöldökét.
-Nem volt tej... 
-Rox, lehet, hogy azt hiszed, hogy Niall bevette, de én nem. Ja és ő sem. - világosított fel.
-Csak szükségem volt egy kis friss levegőre. - próbáltam kimagyarázni magam.
-Levegőre, he? - nézett végig rajtam. - Na pakold ki a zsebeidet. 
-Mi van? - nevettem el magam.
-Komolyan mondtam. - állt fel és elkezdett közelíteni hozzám. 
-Most megakarsz motozni vagy mi? 
-Ha arra van szükség. - vonta meg a vállát.
-Liz, komolyan, nincs nálam semmi. - tagoltam neki, hátha felfogja. 
-Te akartad. - sóhajtotta. - Tedd fel a kezedet.
-Mi? - röhögtem el magam újra. 
Liz közelebb lépett hozzám és az összes zsebemet áttapogatta. Nos igen, őt nem lehet átverni.
-Aha. - húzta ki a zsebemből azt amit kereset.
-Liz én... - sütöttem le a szemem.
-Nem kell magyarázkodni. - mondta a zacskó tartalmát figyelve. - Tudtam.
-Mi? Honnan? - képedtem el.
-Láttam rajtad. Túl jól ismerlek.
-Én csak. - vágódtam le a kanapéra a könnyeimmel küszködve. - Fogalmam se volt mit tegyek. Teljesen magam alatt voltam. Azt hittem, ha újra elkezdem az majd segít...
-Régen segített?
-Nem. - hunytam le a szemem és kicsúszott az első könnycsepp.
-Roxy, miért csinálod ezt magaddal? - ült le mellém és a hátamat kezdte simogatni.
-Nem tudom. - ráztam meg a fejem. A könnyek csak úgy záporoztak a szemeimből. - Mindent elvesztettem. Mindent ami fontos volt. El se hiszem miket vágtam a fejetekhez. Elvesztettem a legfontosabb embereket az életemből.
-És Őt is. - bólintott Liz.
-Pontosan. - töröltem le a felsőm ujjával a könnyeimet.
-Figyelj Rox. Azt hiszem tudom, hogy hozhatnád helyre.
-Hogyan? - néztem rá reménytelien.
-Először is, ezzel. - emelte fel a zacskót. - Fel kell hagynod. Mióta kezdted el újra?
-Néhány hónapja. - feleltem. - De régebben szedtem fájdalomcsillapítókat is...
-Menni fog elvonó nélkül? 
-Régen sokkal durvább volt és akkor sikerült. - feleltem. - Szerintem menni fog.
-Hát... te tudod. De ha kéne vagy egy telefonszámom. 
-Köszönöm. - mosolyodtam el halványan.
-A másik. - folytatta. - El kell mondanod mindenkinek, hogy mi történt, mi volt régen és megmagyarázni, hogy anno miért mondtad azokat. 
-Ki az a mindenki? - nyeltem nagyot.
-Niall, Mandy, Harry, Tina, Liam, Bii, Louis és... Zayn. - az utolsó névnél megállt egy pillanatra, de tudta, hogy ki kell mondania.
-Muszáj neki is? - néztem fel fájdalmasan.
-Igen, mivel egy egoista seggfejnek nevezted. - világosított fel. 
-Így emlékszel? - pislogtam felfelé és próbáltam visszatartani a könnyeimet.
-Eléggé mélyen érintett... 
-Sajnálom. - suttogtam.
-Jajj, hagyjuk már. Mindketten tudjuk, hogy miért volt. - csak halványan bólintottam. - Na gyere ide te hülye. - tárta szét a karját én pedig szorosan megöleltem. Komolyan, máskor egy évbe nem ölelkeztünk ennyit.

~Zayn szemszöge:

Reggel ezerrel csörgött a telefonom. Csak morogtam egyet és próbáltam figyelmen kívül hagyni. Megkönnyebbülten sóhajtottam fel amikor végre abbahagyta. Aztán 2 perc múlva előröl kezdte. Idegesen kinyúltam az éjjeliszekrényemre a telefonomhoz, ami Niall nevét írta ki.
-Ajánlom, hogy fontos legyen. - morogtam lehunyt szemmel, a párnára hajtva a fejem.
-Hát eléggé... - mondta. - Kettőre ide tudnál jönni? 
-Minek? - kérdeztem fáradtan, miközben csekkoltam az időt. Fél egy volt.
-Hát pontosan nem tudom. Elvileg mindenki jön, aztán Liz meg Roxy valami olyasmiről magyarázott, hogy Rox meg akarja magyarázni egy csomó mindent, meg ott dumáltak össze vissza. 
-Roxy is ott lesz? - pattantam fel hirtelen a fekvésből.
-Hát elég valószínű, hogy itt lesz, ő akar velünk beszélni.-Szóval akkor kettőre ugye? 

Amikor beültem a kocsiba vettem egy mély levegőt. Igen, biztos, hogy most találkozni fogok vele. Nem szabad elcsesznem. Valahogy bocsánatot kell kérnem tőle és elmondani neki mindent. Beszélnem kell vele. A visszapillantó tükörben gyorsan megigazítottam a hajam, majd elfordítottam a kulcsot és gázt adtam.
Viszonylag gyorsan odaértem Niallék lakásához. Egy kicsit kőröznöm kellet egy normális parkolóért (komolyan, ezek hogy kaptak jogsit?!), de végül minden sikerült. 
A kaputelefonban rögtön Liz hangját hallottam meg.
-Szia Zayn, nyitom.
-Várj, honnan tudtad, hogy én vagyok? - ijedtem meg. Tudom, hogy Liznek vannak fura dolgai, de ez kicsit durva.
-Megint te vagy az utolsó. Na mindegy, gyere.
Gyorsan felsiettem a lépcsőházban, és már épp kopogtam volna amikor Liz kitárta előttem az ajtót. 
-Oké, lassan tényleg kezdek félni tőled. 
-Akkor jó. - bólintott magabiztosan, majd beengedett.
Besétáltam a nappaliba, ahol mindenki ott volt, Liam és Tina a kanapén ültek, Natalie Harry ölében ült és a göndör tincseit huzigálta, Mandy őket figyelte mosolyogva, Niall valami chipset bontott ki, Louis és Bii pedig a TV-t kapcsolgatták. Egyedül Roxy-t nem találtam sehol.
-Sziasztok. - köszöntem egy csalódott mosollyal.
-Kint van a mosdóban. - suttogta Liz, mire a mosolyom kezdett igazzá válni.
Ahogy Natalie észrevett rögtön hozzám totyogott. Na igen, Harry göndör tincsei után én vagyok a második az 'imádom piszkálni' listáján. Nevetve felvettem és elkezdtem vele játszani. Olyan jól elszórakoztam vele, hogy csak egyetlen hang tudta elvonni a figyelmem. 
-Szia Zayn. - köszönt Roxy a hátam mögül. Megfordultam és egy kicsit szorosabbra kellett fognom Nataliet, nehogy elejtsem. Szőke haja lazán omlott a vállára, egy fekete felső volt rajta és farmersort. Lehet, hogy kicsit több időt töltött volna a tekintetem a lábán, ha nem vonta volna el a figyelmem a kezén lévő gipsz.
-Nem azt mondtad, hogy az edzőteremben húztad meg? - kérdeztem ijedten.
-Hát... de... azt mondtam. - vakarta meg a tarkóját a másik kezével.
-Most már elmondod végre amit szerettél volna? - nézett rá Mandy nagy szemekkel. 
-Aham. - vett Roxy nagy levegőt. 
Én és gyorsan leültem Tina és Liam mellé, közben Tina elvette tőlem Nataliet, aki egyre inkább forgolódott a kezemben.
-Szóval. - kezdte Roxy. - Huhh, azt se tudom, hogyan vágjak bele. - túrt bele a hajába. - Oké, legyen a kezem, mert mindenki folyamatosan a gipszemet bámulja. - nevette el magát egy picit. - Aznap amikor összefutottunk a Nando'sban. Délelőtt otthon voltam Daveel, aki, mint kiderült nem változott semmit. Ugyanúgy... - kereste a megfelelő szót. - Kihasznált, mint azelőtt. Próbáltam védekezni vagy menekülni, de sose sikerült. Az utolsó alkalommal eltörte a csuklómat. - mutatta a gipszét. - Igazából megpróbálhattam volna otthagyni vagy ilyesmi. De nem tudtam. Féltem tőle, nem tudtam volna nagyon kihez menni, és biztosan megtalált volna, ha egyedül lépek le. Szóval röviden ennyi a Dave-ügy. - sóhajtotta. - És most jön a bonyolultabb része. Ugye egy fél éve nagyon megszűnt közöttünk a kapcsolat, amikor mindenkit kiosztottam. - láttam a többiek arcán, hogy visszajön az emlék, amikor Roxy majd' szétroppant az idegtől és mindenkit kiosztott. Bennem is. - Nos az azért volt, mert a körül volt az, hogy elkezdtem fájdalomcsillapítókat szedni. Néhány hónapja pedig újra elkezdtem az egészet előről.
Azt hiszem a többi kiesett nekem. Ahogy Roxy kimondta az újra szót, azt hittem elájulok. Ahogy kimondta azzal együtt egy mozdulattal egy átlátszó zacskót dobott a kávézóasztalra. Erősebb fájdalomcsillapítók és kokain volt benne. Csak sápadtan bámultam a drogokra és nem tudtam mit mondani.
-Te előtte is? - kérdezte dadogva Louis. 
-Az előtt két évvel, hogy megismertelek titeket. - bólintott Roxy és kerülte a szemkontaktust velem, pedig nagyon el akartam kapni a tekintetét. - Én... - folytatta. - Fogalmam sincs miért csináltam akkor. Összekerültem Dave-el és miatta kezdtem rá. Ő mutatta be nekem Jake-et is.
-Várj. - szakította félbe Harry. - Ez az a Jake?! - igen, nyilván Harry nem fogja könnyen elfelejteni a srácot, akinek köze volt Mandyhez.
-Igen. - bólintottam. - Tőle szereztem a cuccot régen is és most is. De nagyon megutáltam. Bármit megtettem volna, hogy lecsukják vagy valami. Mivel nagyon kiakadtam rá, miután abbahagytam.
-De most simán eltudnátok intézni. - nézett Liam Lizre. 
-Hogy érted? - nézett rá Liz.
-Jogi egyetemre jársz, nem? - vonta fel Liam a szemöldökét.
-Ja, de igen. - kezdte el Liz a körmét nézegetni. - Csak akkor lehet, hogy magamat is belemártanám. 
-Liz te is? - képedt el Niall. 
-Igen. - bólintott Liz, lehunyt szemmel.
-Együtt raktuk le. - szólt bele Roxy. 
-De nekem nehezebb volt. - tette hozzá Liz.
-Hogy érted? - kérdeztem.
-Úgy, hogy Roxynak nem kellet rehab, nekem meg igen. 
-De egyébként - csatlakozott Mandy. - Én is régebbről ismerem Jake-et.
-Mi van? - ráncolta a szemöldökét Harry.
-Én Mandyt például így ismertem meg. - mondta Roxy.
-Ja, de én 'csak' partidrogért mentem. - bámulta a cipője orrát.
Hirtelen kínos csend támadt. Végül Louis törte meg.
-Még valami sötét titok? - fordult körbe.
-Mi jó kislányok voltunk. - vonta meg a vállát Bii.
Erre egy kicsit mindenki elnevette magát. Igaz, hogy már lassan 3 éve ismerjük egymást így 10en, de ennek most jött el az ideje, hogy ezt megtudjuk. 
-Kérlek tényleg ne haragudjatok a régebbi miatt. - törte meg a csendet Roxy, aki folyamatosan a padlót bámulta.
-Roxy. - szólt lágyan Liam. - Megértjük. 
Aztán egy tipikus amerikai filmbe illő jelenet következett és mindenki körbeölelgette Roxyt, néhányan még könnyeztek is (oké, az a néhány Tina, Mandy és Bii). 
-Mindjárt jövök, csak iszok egy pohár vizet. - mosolyodott el halványan és kiment a konyhába.
-Menj csak kicsim. - simította meg Tina a karját.
Miután Roxy kiment, hirtelen mindenki rám nézett.
-Mi van? - értetlenkedtem.
-Menj már utána te barom! - szólt élesen Harry.
-Ja, oké. - kaptam észhez és a elindultam a konyhába.
Amikor beléptem Roxyt láttam a csap előtt támaszkodni és folyamatosan nézett ki az ablakon. Nem voltam benne biztos, hogy jó az amit teszek, de mögé léptem és óvatosan átkaroltam a derekát. 
-Sajnálom. 
-Nem kell. Semmit. Miattam van ez. 
-Kérlek ne hibáztasd magad. - fejét a vállamra hajtotta és láttam, hogy egy könnycsepp kicsúszik a szeméből. Egyik kezemet elvettem a derekáról és letöröltem az arcát.
-Ne sírj. - suttogtam a fülébe, majd egy puszit nyomtam az arcára.
-Zayn, ne csináljuk ezt. - mondta.
-Mit? Miért? - kérdeztem. 
-Még azt se tudom, hogy én, hogy vagyok. Már ez a dolog is eléggé felkavart. Még nem vagyok képes visszahozni azt ami kettőnkkel volt. Nekem ez is túl sok még.
-Értettem. - sóhajtottam.
De egyikünk se lépett el. Ugyanúgy álltunk ott, ahogy eddig és bámultunk ki az ablakon. Szóval akkor most mi van?
Kicsit szorosabban fogtam magamon Roxyt, a fejemet pedig tovább pihentettem az állán. Egyszer csak feltűnt valami. A csuklóján egy tetoválás volt, amit eddig még nem láttam. Óvatosan megemeltem a csuklóját és szemügyre. Roxy követte szemeivel az összes mozdulatomat és kíváncsian figyelt. Hüvelykujjammal lassan végigsimítottam, mire Roxy elmosolyodott.
-Végtelenszer végtelen.
-Van jelentése? - kérdeztem még mindig a tetoválást vizsgálva.
-Ha te azt tudnád... - sóhajtotta.