2013. május 26., vasárnap

II./1. fejezet ~ I Knew You Were Trouble

Nos visszatértem. Nem volt nagy bejelentés. Visszaszámlálás. Semmi dráma. Igazából csak egy új fejlécet szerettem volna, de az még nincs meg, szóval még nincs. :'D De igen, visszatér a blog, visszatér Roxy és mindenki. Van rengeteg sötét részlet az első évadból, most a másodikban ezekre mind megkapjuk a választ, persze nem rögtön. Már van kint egy chat az oldalon, szóval bátran írjatok, nem harapok ott se. :) Ja és a címért bocsi, lehet, hogy sokaknak nem tetszik, de mást nem tudtam elképzelni.
xoxo. Kikiih

I Knew You Were Trouble


A zsebemben megrezzent a telefonom. Jake írt. 
Megszereztem. Este találkozunk. Szokásos.
Bólintva zsebre tettem a telefonom aztán éreztem, hogy 2 erős kar átfonódik a derekam körül és nyom egy csókot a fülem mögötti érzékeny részre.
-Kérlek most ne, elkések. - kérleltem.
-Nem késel el. - mondta és elkezdte a nyakamat csókolgatni. 
-Dave kérlek engedj el. - pislogtam felfelé, mert éreztem, hogy a könnyek gyűlnek a szememben.
Dave végig puszikat adott a vállamon aztán lehúzta az atlétám pántját.
-Kérlek hagyd abba. 
-Maradj már kussba! - üvöltött le és erősen ellökött magától.
Hátráltam egészen a kanapéig aztán hirtelen ráestem.
-Igazad van, ott kényelmesebb lesz. - vigyorodott el és elkezdett rám mászni.
-Hagyd már abba, Dave! - vettem könyörgőre a figurát.
-Maradj már csöndben. - ripakodott rám és aztán lekevert egy pofont. 
Nagyot nyeltem és nem engedtem utat a könnyeimnek. Megragadtam a vállát és próbáltam letolni magamtól. Dave megragadta a csuklóimat és úgy kezdte el csókolgatni a mellkasomat, majd egyre lejjebb csúszott a mellemhez és azokat kezdte el 'kényeztetni'. 
Végiggondoltam a dolgokat és egyetlen megoldásra jutottam. Ha ezt elrontom ő nyer. Megint. Egy hirtelen lendülettől fogva lelöktem magunkat a kanapéról és így Dave ráesett az üveg kávézóasztalra ami rögtön szét is tört a súlyunk alatt. Leugrottam Daveről és futottam ahogy tudtam. Tudtam, hogy erősebb nálam, pláne, hogyha be van dühödve. Berohantam a hálóba és magamra zártam az ajtót. Fogalmam se volt, hogy most mihez kezdjek. Kinéztem az ablakhoz. A rohadt életbe, hogy a harmadikon lakunk. Most akkor várjam meg amíg Dave lelép? De az még eleve fél óra és ki tudja, hogy egyáltalán be akar-e menni dolgozni. A gondolataimból egy kiabálás és az ajtó ütögetése zavart meg.
-Te ribanc! - üvöltötte a dörömbölések közepette. - Nyisd ki de kurva gyorsan!
-Dave hagyj békén! - kiáltottam vissza kétségbeesetten. 

-Ha nem engedsz be, betöröm az ajtót. - fenyegetőzött. 
Nem válaszoltam. Bambán álltam az ajtót figyelve. A dörömbölések még tartották aztán egy pillanatra megszűntek. Kíváncsian figyeltem, hogy mi történik aztán a következő másodpercben az ajtó beszakadt és Dave lépett be rajta dühösen. Láttam, hogy a karja egy kicsit vérzik az üvegszilánkok miatt.
-Ezt nagyon megbánod. - rázta a fejét idegesen mosolyogva és odalépett hozzám. 
Próbáltam ellépni tőle, de elkapta a csuklóm és erősen szorította. Hallottam, hogy roppan. A fájdalom hihetetlen sebességgel áramlott szét a testemben. Egy pillanat alatt a padlón találtam magam. Könnyes szemmel néztem fel és Dave állt felettem. Leguggolt hozzám és ráült a csípőmre. Élvezte, hogy nem tudok védekezni. Elfektetett a földön és direkt lassan szabadított meg az összes ruhadarabomtól, hogy még jobban kínozzon. Nem tudtam ellenne tenni semmit. Nem tudtam megvédeni magam. Ő nyert. Ismét az áldozata lettem. Minden mozdulata annyira fájdalmas és erőteljes volt, hogy azt hittem belepusztulok. Fogalmam sincs, hogy meddig fogom még így bírni. De nem tudok elmenni, mert nincs hová. Ha egyedül megyek el, biztosan megtalál. Túlságosan félek tőle.
Örökké az áldozata maradok.


~Zayn szemszöge

-Muszáj itt ennünk? - néztem feszengve a srácokra akik a Nando's ajtajában már csak rám vártak.
-Zayn. - nézett rám Harry. - Már több 2 éve volt. Lassan 3. Tudom, hogy különleges volt számodra és mindennél jobban szereted. De túl kell lépned rajta.
-De nem akarok túllépni rajta. - vakartam a tarkóm.
-3 éve nem is láttad. Tudod, hogy összejött azzal a hülye gyerekkel. - tárta szét a kezét Liam. - Már te is továbbléphetnél.
Inkább nem mondtam semmit, csak némán beléptem a gyorsétterembe. Rögtön az a tipikus csirkeillat fogadott és automatikusan a szokásos helyünkhöz mentem. Éppen felálltak onnan. Furcsa volt, hogy Leah nem mosolyog ránk a kasszából. Megvártam, hogy a srácok leüljenek aztán beültem Niall mellé a háromszemélyes ülőhelyre.
Vagy 5 perce ültünk ott aztán észbe kaptunk. Ha nincs Leah, nincs is pincérszerű kiszolgálás. 
-Akkor valaki maradjon itt, mi pedig elmegyünk kikérni. - természetesen Louis volt az aki maradt. Ki más? Lusta dög...
Már épp indultunk a kasszához, amikor Harry megszólalt. Kicsit sápadt volt az arca.
-Szerintem nem fontos jönnöd, nyugodtan ülj vissza Tommohoz. - mondta, és a többiek is hevesen bólogattak.
-Mi minek? - ráncoltam a szemöldököm. Aztán rájöttem. Biztos megakarnak szívatni valamivel, kiismertem már az ilyen trükkjeiket. Na ebből most esznek.
Beálltam egy szőke hajú csaj mögé. Férfiból vagyok, így alap, hogy végignézek rajta. Nem volt rossz csaj. 
Valamiért a fiúk nagyon felszínes témákról akartak velem beszélni, például, hogy 'Kicserélték a lámpákat? Mintha világosabb lenne?' vagy 'Melyik a finomabb, a csípős vagy a fokhagymás szósz?'. Mivel ezeket nem nagyon értettem inkább rájuk hagytam. 
-Biztos minden rendben van? Tudnék segíteni valamit? - kérdezte a csaj a pult mögül az előttem álló szőke lánytól.
-Jól vagyok köszönöm. - mondta a szőke lány törött hangon és a kezét az arcához emelte, valószínűleg azért, hogy letörölje a könnyeit. Ismerős volt a lány hangja. Túl ismerős.
-Akkor kérem álljon félre, mindjárt kész a rendelése. 
Azzal a lány félreállt és az arcát lefelé hajtva bámulta a pultot. 
-Jó napot, mit adhatok? - nézett rám az eladó csaj, aztán elkerekedtek a szemei. - Jézusom, ne haragudj, de te szakasztott olyan vagy, mint Zayn Malik. 
Észrevettem, hogy a mellettem álló lány hirtelen felkapja a fejét és elkerekedett szemmel engem néz. Éreztem magamon a tekintetét, de én nem mertem rá nézni.
-Mindig ezt mondják. - húztam félmosolyra a számat és azzal kikértem mindenkinek a rendelését. Igen, mindenkinek, mivel mögöttem a 3 idióta meg se tudott szólalni a feszültségtől, amit nem igazán értettem, hogy mire.
Oldalra fordítottam a fejem és a szemébe néztem a mellettem álló lánynak. Ő volt az. Egyszerre voltam hihetetlenül boldog, hogy újra láthatom, de egyben hihetetlenül szomorú is. Emlékszem arra a napra. Liam életének a legboldogabb, az én életemnek a legborzalmasabb napja. Emlékszem, amikor hazaértünk a kórházból némán összepakolt és lelépett. Fogalmam se volt hova mehetett, a lányok pedig nem mondták el, mert Roxy azt kérte tőlük. Azóta egyszer láttam, az se volt egy felemelő találkozás...
-Szia. - suttogta alig hallhatóan, egy halvány mosollyal az arcán. Valami nem tetszett rajta. Vagyis sokkal állatibb volt, mint bármikor, de lehet, hogy csak azért, mert 3 éve nem láttam. De belenéztem a szemébe és mindent láttam. A fájdalmat, szomorúságot és talán egy kis félelmet is. 
-Khhm... - köhintett hátulról Niall. 
-Szia Niall. - nevette el magát Roxy, majd hátrafordult a többiekhez és köszönésképpen rájuk mosolygott. 
-Itt a rendelése. - pakolta le a cuccokat Roxy tálcájára.
-Izé... Ha jól látom egyedül vagy. - krákogott Harry. - Nem ülsz oda hozzánk? 
-Ha nem gáz... - nézett vonakodva hátra Louhoz, aki pedig mosolyogva integetett, hogy menjen oda, köztünk pedig mindenki bátorítóan mosolygott. Azt hiszem rájött, hogy nekünk semmi bajunk vele.
Roxy felvette a tálcát, aztán pedig rögtön fel is szisszent. Ránéztem a bal csuklójára, ami be volt fáslizva, de így is látszott, hogy be van dagadva. 
-Segítsek? - kérdeztem rögtön.
-Köszi. - mosolygott hálásan. 
Átvettem a tálcát és odamentünk az asztalunkhoz. Louis rögtön segített feloldani Roxy feszkóját. Viszont én egy pillanatra elgondolkodtam. Ha Roxy mellé ülök az nyomulósnak tűnik? De ha nem ülök mellé az meg bunkónak. Egy mindegy alapon leültem mellé, és ahogy láttam egyáltalán nem zavarta. Szép lassan a srácok is visszaértek.
-Mi történt a kezeddel? - kérdeztem. 
-Ja, csak múltkor meghúztam az edzőteremben. - legyintett terelve a témát.
-Jársz edzőterembe? - lepődött meg Harry.
-Néha. - bólintott Roxy. - Na inkább ti meséljetek, mi van veletek?
-Velünk vagy Tináékkal? - kérdezte mosolyogva Liam.
-Már nem lehet titeket szétszedni, szóval így mindenkit kérdezek. 
-Jól megvagyunk. - bólintott Harry. - Mandy letett egy ilyen belsőépítész tanfolyamot és most lakberendezőként melózik. Nagyon élvezi.
-Az jó. - mosolygott Roxy és aztán beleharapott egy krumpliba. - És hogy van Natalie? - kérdezte mosolyogva Liam-től.
-Nagyon aranyos, szeptembertől megy oviba. Nézd itt vannak képek. - vette elő a telefonját és, mint mindig most is fülig érő mosollyal mesélt a kislányukról, aki egyébként nagyon jó fej kiscsaj.
-Liz és az egyetem? - nézett most Niall-re, miközben még mindig Liam telefonját nyomkodta.
-Mindenkit kikészített már. - nevette el magát Niall és Roxy is elmosolyodott. 
-Bii? - fordult most Louis felé.
-Jól megvagyunk. - vonta meg a vállát Lou.
-Ennyi? - vonta fel a szemöldökét.
-Semmi extra. - rázta meg a fejét mosolyogva. 
-Meg akarja kérni a kezét. - szólt közbe Harry unottan.
-Tényleg? - kérdezte Roxy csillogó szemmel.
-Igen. - bólintott Louis büszkén.
-Na és veled mi van? - emelte rám a tekintetét. 
-Velem? - nyeltem nagyot.
-Igen. - nevette el magát Roxy.
Hát semmi különös. 3 éve szenvedek, mert egy dög voltam és vissza akarlak kapni, mert még mindig szeretlek, de te közben visszataláltál a régi barátodhoz és újra boldog vagy. 
-Semmi különös. - vontam meg a vállam a szívószállal szórakozva.
-Ez most egy olyan semmi különös, hogy te is megházasodsz vagy tényleg ilyen unalmas az életed? - vonta fel a szemöldökét, mire elröhögtem magam.
-Tényleg nincs semmi. Facér vagyok, akármennyire is próbálja ez a 4 idióta megváltoztatni. - böktem a többiek felé.
-Ezt nem vágom. Csak kiírod Twittere, hogy kéne egy csaj és már több ezren jelentkeznek. Simán találsz egy neked valót.
-De nálam ez nem így megy. - néztem mélyen a szemébe. Néhány másodpercig csak így néztük egymást, aztán úgy voltam vele, hogy muszáj megpróbálnom. Féloldalas mosolyra húztam a számat, amiért Rox mindig odavolt, bár sose vallotta be, de láttam rajta. És igen, most is elidőzött rajtam a tekintete pár pillanatig és jól ismertem ezt a nézését. És ugyanúgy elkapta a fejét ahogy régen, hogy ne lássa meg senki, hogy mennyire zavarba jön ettől. 
Még vagy egy fél órát ott ültünk a Nando'sban és közben Roxyval folyamatosan szemeztünk vagy bármi hasonló. Összeért a térdünk vagy könyökünk és egyikünk se kapta el. Egyikünk se mondta, ki de szerintem mindketten tudtuk, hogy mit is jelent ez.
-Roxy? - állt meg az asztalunk előtt elképedve Mandy és Liz is épp akkor lépett oda egy tálcával a kezében. 
-Sziasztok. - nézett rájuk félve. Mandy biztatóan rámosolygott, Liz azonban nehezebb esett, ő titkolta, hogy mennyire örül Roxynak. Rögtön leültek hozzánk és ők is kifaggatták Roxyt. Volt néhány dolog amit mi már hallottunk, de voltak újak is.
-Szóval Leahnál vagy divatfotós? Ez tök klassz. - vigyorgott Mand.
-Igen, ő most ott igazgatóhelyettes és megszerezte nekem az állást. 
-És az egyetem? - kérdezte Liz egy krumplit rágcsálva. 
-Otthagytam. - húzta el Roxy a száját.
-Aha. - bólintott Liz nem túl kedvesen.
-Figyeljetek, nekünk most lépnünk kell stúdiózni. Már így is késben vagyunk. - mondta szomorúan Harry.
-Nekem meg melózni kell menni. - nézett az órájára Mandy.
-Hát jó. - sóhajtotta Liz és azzal mindenki elkezdett elköszönni.
-Te pedig. - lépett Louis Roxyhoz. - Ha még egyszer így eltűnsz, most már tudom hol talállak! - fenyegette meg kedvesen, mire Roxy elnevette magát.

~Roxy szemszöge

-Gondolom nincs sok kedved műmosollyal csevegni velem, szóval én is lépek. - kezdtem el felállni, de Liz megállított.
-Most azonnal visszarakod oda a segged. - szólt durván, de a végén elmosolyodott. Szóval nincs harag. 
-Köszönöm. - suttogtam.
-Figyelj. - nézett mélyen a szembe. - Tudom, hogy nem túl kényelmes téma, de a legjobb barátnőd vagyok és átlátok rajtad.
-Mármint? - kérdeztem félve, mert tudtam, hogy Liz túl jól ismer.
-Lehet, hogy mások átverhetsz, de engem nem. Tudom, hogy a kezedet nem egy edzőteremben húztad meg. És ahogy elnézem, ez több volt, minthogy meghúztad volna... Szóval mond el, hogy mi is történt igazából.
-Dave... - kezdtem bele. - Ahogy megmondtátok hülyeség volt. Összeköltöztünk. De fogalmam sincs miért. Talán azt hittem, hogy akkor beleszeretek. De nem tudok. Nem tudom őt szeretni, mert még mindig... - nem tudtam befejezni a mondatot, de Liz így is értette.
-Tudom. - mondta egy halvány mosollyal. - És mit csinált veled? - komolyodott el.
-Amikor összekerültünk az elején még minden jó volt. Aztán újra olyan lett, mint régen. Nem egyszer vert és erőszakolt meg... - sütöttem le a szemem.
-És miért nem hagyod ott?
-Mert nem tudom. Félek tőle. És ha megtalál? Nincs hova mennem. 
-Hol van most Dave?
-Ö.. ha jól tudom dolgozik.
-Mit dolgozik? 
-Valami cégnél gyakornok. Miért?
-Gyere, összepakolunk és eljössz onnan.
-De mégis hova? 
-Hozzánk. - mondta Liz, teljesen természetesen. 
-Biztos? - kérdeztem miután feltápászkodtunk. 
-Teljesen. Nem hagyom, hogy bárki is ezt művelje veled. 
-Liz? - torpantam meg.
-Igen? - fordult vissza hozzám.
-Csak... köszönöm. - mondtam könnyes szemmel.
Liz odalépett hozzám és szorosan megölelt. 
-Hiányoztál. - mondtam a természetesnél vékonyabb hangon. 
-Szeretlek, te idióta. - nevette el magát az enyémhez hasonló hangszínen. 
Tovább indultunk és eljutottunk a Dave-el közös lakásunkhoz. Semmi extra nem volt benne és nem is nagyon vezettem körbe Liz-t, csak gyorsan összepakoltuk az összes cuccomat és leléptünk.


-Annyira köszönöm Liz. - néztem rá meghatódva. Egy Starbucks-ban ültünk, alattam pedig ott volt 2 sporttáska és egy bőrönd.
-Ez alap. - mondta a szívószálat rágcsálva. Hülye szokása. Még mindig. - Bár nem igazán értem, miért csinálom ezt, amiért ahogy kiosztottál minket.
-Sajnálom én csak akkor... - kezdtem magyarázkodni, de nem tudtam befejezni.
-Csak? - vonta fel a szemöldökét.
-Ezt nem tudom elmondani... itt... - suttogtam olyan halkan az utolsó szót, hogy még Liz sem hallotta.

Sétálok a sötét utcán, céltudatosan a megbeszélt helyre. Már mind a négyen ott vannak, csak rám vártak. Közben én otthon voltam és a fürdőben elbújva előszedtem a tablettáimat. Már nincs más megoldás.
-Mond, nálad már alap lesz, hogy egy órát fogsz késni minden áldott alkalommal? - fújtatott Mandy.
-Bocs. - mondtam röviden és felvágódtam melléjük a padra.
-Rox, ez kajak nem vicces. - csatlakozott Tina is. - Érted, nekem van egy gyerekem.
-A gyerekednek pedig van egy apja. - néztem rá. - Nem igaz, hogy nem szakadhatsz el egy kicsit.
-Ezt te annyira nem érted. - rázta meg a fejét idegesen.
-Igen, én soha semmit nem értek. - bólintottam cinikusan.
-Már rohadtul visszavehetnél magadból! - tört ki Liz. - Mindig rád kell várni, de néha felesleges, mert elfelejted. Régen a barátaid fontosabbak voltak a pasidnál.
-Muszáj megint belekeverni Dave-et? - emeletem fel a hangot.
-Igen, mert tönkre tesz téged! - állt fel Liz és én is lepattantam a padról, hogy ott folytassuk, a veszekedésünket. A mi vitáink eltartanak egy darabig.
-Pont te tudod, hogy mi tesz tönkre, ugye?
-Hány éve vagyok az egyik legjobb barátnőd? 7-8?! Talán igen tudom, hogy mi tesz tönkre. - vágta a fejemhez.
-Héé, itt meg mi van? - hallottam Harry hangját a hátam mögött. - Tőletek zeng az egész park.
Megfordultam. És mind az öten ott álltak. Zayn is.
-Kurvára leszarom. - néztem végig rajtuk a fejemet rázva.
-Veled meg mi van? - ráncolta a szemöldökét Louis.
-Semmi! - kiabáltam rá.
-Roxy, le kéne nyugodnod. - szólt közbe Bii.
-Mi?! Nekem kéne lenyugodnom?! - húztam fel a szemöldököm. - Nem is tudom ki ugat bele az életembe. - néztem megsemmisítően Liz-re.
-Bazdmeg. - sziszegte. De olyan jó hosszan jött ki, valahogy úgy, hogy 'baaaaaszdmeeeeg'.
-Na most meg mi van? - forgattam a szemeim.
-Roxy te újra... - kezdte kérdezni, de nem hagytam, kimondja az utolsó szót.
-NEM! - mondtam idegesen. 
-Valaki elárulná, hogy miről van szó? - nézett körbe ijedten Zayn. Na igen, ő nemigen látott ilyennek, ahogy a többi srác se, akik megszeppenve figyelték a jelenetet.
-Mintha annyi közöd lenne az életemhez. - röhögtem ki.
-Régebben volt... - mért végig.
-Ahogy mondod. Régebben. - bólintottam.
-Figyelj Roxy. - kezdte Mandy, aki felismerte a helyzetet. - Szerintem... izé... menjünk el valami nyugodt helyre és...
-Mi a halál lehet nyugodtabb egy parknál? - kérdeztem röhögve.
-Egy park ahol te nem vagy ott. - próbált humorizálni Niall. Nem voltam jó kedvemben.
-Ezt nem kellett volna... - sziszegte Tina.
-Örülök, hogy azt hiszed van humorod Horan. - nevettem el magam. - Még jó, hogy Lizt nem ezzel szedted fel.
-Hééé, fogd vissza magad. - szólt bele Liz.
-Mi van, én nem mondhatok semmit a te pasidra, de te szidhatod az enyémet? - tártam szét a karom idegesen.
-Várjunk csak. Milyen pasi? - kapkodta a fejét Liam, de nem foglalkoztunk vele.
-Dave tönkretesz téged, te szerencsétlen! - ordította Liz a fejembe.
-Szeretem őt. - mondtam ki egyszerűen. A lámpák fényében láttam, hogy a fiúk ijedten kapkodják a fejüket az új név hallatán és idegesen Zaynt vizslatják, Tina és Bii lesütötték a szemüket, Mandy pedig idegesen rágta a száját. Lopva Zaynre került a tekintetem. Teljesen sápadtan állt a lámpafény alatt.
-Megint át fog vágni. - szólalt meg végül Mandy.
-Honnan veszed? Miért kell mindenkinek borítékolni a kapcsolatom?!
-Mi csak nem akarjuk, hogy neked rossz legyen. - emelte rám a tekintetét félve Bii.
-Igen? Nem akarjátok? - néztem végig rajtuk tettet kedvességgel. - Nézzük végig kiknek a tanácsát kéne végighallgatnom... - fordultam végig a társaságon. - Kezdjük Liz-zel. Egy idegbeteg, aki egy tigrisnek is nekiesne. Niall, komoly, hogy a csajodnak kell megvédeni? - nevettem el magam hihetetlenül. - Itt van Bii, aki még arra se képes, hogy kiálljon saját magáért és a hős barátja Louis aki annyira sokat hisz magáról és, azt hiszi, hogy mindenki imádja. Ébredjetek már fel! - nyomtam meg nekik az utolsó mondatot. - Liam és Tina. Mindkettőjüket úgy ismertük meg, hogy a legmegfontoltabb tagjai a társaságnak és a kapcsolatuk teljesen kiegyensúlyozott. Erre figyelmetlenségből becsúszott egy gyerek. Szuperek vagytok. - tapsoltam meg őket. - Akkor itt van Harry. Aki azt hiszi, hogy a lányok rögtön elájulnak tőle, ha megrázza a madárfészek fejét és elereszti az ezerwattos mosolyát. Hát épp ezért sikerült egy olyan csajt felszedned, mint Mandy aki képes az állítólagos legjobb barátnője pasijával smárolni. - intéztem el Mandyt egy legyintéssel. - És Malik. Az összes közül te vagy a legszánalmasabb. Komolyan, már szégyellem, hogy veled mutatkoztam. Mégis mit gondoltam? Csak egy egoista seggfej vagy, aki azt hiszi, hogy övé az egész világ. Ember, többet voltál a fürdőszobában mint én. - röhögtem el magam. - De a legfontosabb, hogy egy álszent hazudozó kis köcsög vagy aki nem tudja betartani a szavát.
Újra végignéztem rajtuk. Rengeteg ledöbbent és sápadt arc. Újra elnevettem magam. Bírom amikor valaki nem tudja felfogni az igazságot. Nevetve megráztam a fejem és otthagytam őket. 

-Akkora egy ribanc vagyok. - töröltem le a könnyeimet. - Annyira sajnálom.
-Ezt nem csak nekem kéne mondanod. - rázta meg a fejét.
-Izéé... szerinted holnap tudnék beszélni velük? - kérdeztem félve.
-Biztosan. - mosolyodott el Liz biztatóan. 

2013. március 23., szombat

Hello Again Old Life...

Sziasztok! :D
Mivel nem bírom ki ezért úgy gondoltam, hogy hozok nektek egy kis ízelítőt a második évadból és mesélek egy kicsit róla. 

Szóval a második évaddal a blog teljesen átformálódik, új kinézete lesz és valószínűleg a bejegyzések is máshogy fognak kinézni. (Pl. nem lesz a szemszöghöz berakva a megszokott kép, esetleg más betűtípus még pontosan nem tudom, ezek csak tervek.)
Valamint a történet is átformálódik. Igazából nem is olyan lesz, hogy teljesen függ az első évadtól, vagyis szerintem az is megértené a történetet aki esetleg eddig nem olvasta volna, de szükséges a történet első része is, mert lehet, hogy lesznek benne olyan apró dolgok amik az első évadban voltak. De ha valaki akarja felfoghatja úgy is, hogy ez egy másik sztori, mivel a történet hangulata is kicsit változik. Például különös titkok derülnek ki a szereplőkről, megtudjuk, hogy ki is pontosan Jake, akinek a második évadban elég jelentős szerepe van, hiszen több múltja van Roxyval mint azt gondolnánk... Remélem érthetően magyaráztam. :)
Nos, hogy belevezesselek titeket ebbe az új hangulatba hozok egy kis részletet. :))
xoxo.



2015.
-Szóval mi az a sürgős dolog amiért ilyen gyorsan ide kellett jönnöm? - vágódott le mellém a padra. - Már vagy 3 éve nem láttalak és akkor se voltál túl kedves. Pedig én előtte elég sok mindent elintéztem neked.
Teljesen sötét volt. Olyan éjfél körül lehetett. A parkban senki sem volt csak mi ketten. Egy farmer és egy fekete pulcsi volt rajtam a kapucnimat a fejemre húztam és a szőke hajam előreomlott a vállamra. Ő is hasonlóan nézett ki, csak neki egy szürke sapka volt a fején, a haja elől pedig fel volt zselézve, ami kilógott alóla.
-Szükségem van rád. - néztem rá komolyan. 
-Milyen értelembe? - vonta fel kérdőn a szemöldökét.
-Amiért 5 évvel ezelőtt összeismerkedtünk.
-Ugye most csak hülyéskedsz? - nevette el magát. - Úgy tudtam leszoktál. Sőt tudom, hogy leszoktál. Teljesen egyedül, senki sem kényszerített hanem te döntöttél úgy, hogy leteszed. Még rehabra se volt szükséged.
-Igen így volt. - bólintottam. - De már nem bírom tovább. Kell.
-Nem értelek. 
-Miért?
-Hallottam, hogy megint összejöttek. Hogy ott hagytad az egyetemet és azzal foglalkozol ami érdekel is. A fotózással. Az egyik legnagyobb divatcégnél vagy divatfotós. Az életed a lehető legjobb úton halad. Minek a cucc?
-Az csak a látszat. A fotózással nem biztos, hogy mindig sokra fogom vinni. Bármikor leválthatnak. Az pedig, hogy újra vele vagyok... Az mindent megváltoztatott. A barátaim elítéltek, mert nem bírják Őt. A pasijaikat választották helyettem. Most ott virítanak mellettük a díjátadókon én pedig egy Londoni lakásban csövezek a barátommal és igaz, hogy pénz elég van, de ki tudja, hogy meddig. És az, hogy újra Vele vagyok... Az csak visszahozta a régi énemet. Amihez ez is hozzátartozik. Szóval mond, hogy mennyit kérsz.
-Roxy, biztos, hogy ezt akarod?
-Igen. - mondtam határozottan. - És nem értem, hogy miért akarsz lebeszélni. Tudtommal neked ez csak jól jön.

-De mi régen barátok voltunk. És én gondolok rád. Nem akarom, hogy így legyen vége az...életednek. Te sokkal többre vagy képes. Most van egy barátod akit szeretsz és egy jó melód. Miért akarod ezt elrontani?
-Attól még mert vele járok, nem szeretem. - hajtottam le a fejem.
-Mi? - lepődött meg. - Azt hittem, hogy ti ketten... Tudod régen annyira jó páros voltatok...
-Ez már csak érdemből megy... - sóhajtottam. - Ismerem őt. Kihasznált. És tudom, hogy most is csak kihasznál, ugyanúgy, mint anno. 
-És te biztos, hogy nem érzel iránta semmit? - faggatott tovább.
-Én sose szerettem Dave-et. Egyetlen embert szerettem úgy igazán. De az már esélytelen. Azt teljesen elrontottuk. 
-Jajj tudom kiről van szó... - gondolkodott. - Őt nem ismertem, de láttam a kapcsolatotokat. És ő máshogy nézett rád mint Dave.
-Ne a múlttal foglalkozzunk már! - förmedtem rá. - Add már.
-Roxy, a drogok nem segítenek semmiben. 
-Csak egy kis 'boldogságporra' lenne szükségem.
Jake idegesen megrázta a fejét aztán pedig lerendeztük az üzletet.
Viszlát régi élet.
Viszlát szerelem.

Viszlát boldogság.
Örökre.
Hello újra boldogtalanság.
Hello újra drogok.
Hello újra régi Roxy, rég találkoztunk.

2013. március 11., hétfő

35. fejezet ~ Love The Way You Lie

Köszönöm, hogy ennyien olvastátok a blogot. Köszönöm, hogy ennyi pozitív visszajelzést kaptam. Köszönöm, hogy velem voltatok. És most nem értem, hogy miért írtam mindent múlt időbe. :DD A blog nem szűnik meg, csak egy kicsit átalakul. Az első évad bezárul és 'pihen' egy kicsit. Egy kicsit újra kell gondolnom a dolgokat és utána visszatérek. Ugyanazok a szereplők, ugyanaz a történet. Csak egy új folytatás. Még a végén írok nektek, szóval még nem búcsúzkodok. Ja és nem is fogok. :') De egyébként azért mert ez a blog szünetel a másikon még ugyanúgy el tudtok érni, szóval nem leszek teljesen láthatatlan. :)




Love The Way You Lie



~Liz szemszöge:


-Niall, nem hiszem el, hogy már megint zabálsz. - léptem be a konyhába. - Az előbb reggeliztél. 
-Tízórai. - vonta meg a vállát.
-11 van. - néztem fel a konyhában lévő órára.
-Neked mindenbe bele kell kötni? - nevette el magát.
-Ez velem jár. - vontam meg mosolyogva a vállam és beleültem az ölébe.
Niall elmosolyodott és nyomott egy csókot a számra, aztán vad csókcsatába kezdtünk. Én az ölében ülve egyre gyorsabban mozgattam a csípőmet ő pedig gyengéden beleharapott az ajkaimba. Felkapott a két lábamnál fogva amivel átöletem a derekát és úgy indultunk el. Mivel a hálóhoz fel kellett volna mennünk az emeletre, inkább Niall bement a fürdőbe, majd a lábával berúgta az ajtót. Felültetett a pultra és miközben a combomat simogatta én letéptem róla a pólóját, aztán ő lehúzta rólam a sortom. Apró puszikat nyomott a hasamra amíg felhúzta a felsőm aztán elhajította a fürdő másik végébe. Közben kigomboltam a gatyáját és a lábammal ügyesen letoltam róla, aztán így tettem az alsógatyájával is, amíg ő kikapcsolta a melltartóm. 
Leugrottam a pultról, hiszen már csak egy ruhadarab választott el minket egymástól, amit Niall könnyen el is távolított rólam.
Vad csókcsaták közepette eljutottunk a zuhanyzóba, ahol Niall megnyitotta a forró vizet. Niall levett a polcról egy flakont és az egész testembe belemasszírozta a hideg tusfürdőt. Aztán én is megcsináltam vele. Újabb vad csókcsaták közepette teljesen a zuhany alá álltunk ahol lemosódott rólunk. Niall nekinyomott a hideg csempének aztán egy alsó lökés miatt belenyögtem a csókunkba...


~Louis szemszöge



-Akkor én most megyek. - tápászkodott fel Carter. 
-Biztos? - kérdeztem.
-Persze, már minden nap itt csövezek, nem akarok zavarni.
-Egyáltalán nem zavarsz. - nevetett fel egy picit Bii.
-Mindegy, tényleg megyek. - mosolyodott el Carter.
Végül Carter tényleg lelépett és Biivel kettesben maradtunk.
-És most? - léptem hozzá mosolyogva, majd a megfogtam a kezét az ujjait az enyémekre kulcsoltam.
-Mit szeretnél? - nézett fel rám a nagy barna szemeivel.
-Veled lenni. - suttogtam majd mélyen megcsókoltam.
-Elmenjünk valamerre? - kérdezte mosolyogva.
-Vannak ötleteim. - kacsintottam.

-De rég voltunk itt. - csapta be Bii mosolyogva a kocsiajtót.
-Minden itt kezdődött el. - bólintottam szórakozottan.
Besétáltunk a Nando'sba amiről senki nem gondolná, hogy nekünk ez milyen sokat is jelent. Itt ismertük meg a csajokat és azt hiszem, ha ez nem történt volna meg, most nagyon máshogy alakultak volna a dolgok... Most már annyira természetes, hogy itt vannak, hogy el se bírnám képzelni nélkülük. És leginkább Bii nélkül.


~Tina szemszöge



-Roxyval mi a helyzet egyébként? - nézett rám Liam. - Amióta hazajött még nem is láttam.
-Hát ugye tegnap voltunk babacuccokat venni. - simogattam meg a hasam. - Jól van, meg élvezi, hogy újra Londonban van.
-Akkor jó. - mosolyodott el, majd ő is rátette a kezét a hasamra és nyomott rá egy puszit. Ilyenkor nem tudom, hogy hogyan fér el a gyerek egy tucat csapkodó pillangó mellett. 
-Éhes vagyok. - húztam el a számat.
-Nézzünk körül.
Végül elkezdtünk sajtosmakarónit főzni. 
-Biztos, hogy segíteni akarsz? - vontam fel a szemöldököm.
-Miért? - lepődött meg.
-Mert amikor mi együtt csináljuk a kaját abból sose jön ki semmi jó.
-Például?
-Például amikor Roxyéknál kakaós csigát sütöttünk. - mondtam. - Én hülye betettem a mikróba, te pedig agyonkakaóztad.
-De lehet, hogyha nem teszed be a mikróba akkor ez az egész nem történik meg. - lépett hozzám közelebb és megsimogatta a hasam.
-Liam, ne mosd kezdj el nyálasan lelkizni. - néztem mélyen a szemébe.
-Miért? 
-Mert már felforrt a víz. - röhögtem el magam.
-Ja. - kapott észhez.

-Annyira nem is lett rossz. - kapargattam a tányéromat.
-Annyira tényleg nem. - nyelt egy nagyot. - Csak túl nagyok a sajtdarabok.
-Fel kellett volna olvadnia. - jegyeztem meg mellékesen.
-Ó, értem. - bólintott, aztán mindketten elnevettük magunkat. Ez reménytelen. Többet nem engedem be Liam-et a konyhába.
Csendben folytattuk az evést és a TV-zést a kanapén ülve, és nem is foglalkoztam az enyhe fájásokkal amiket érzetem, csak az első nagynál lettem rájuk figyelmes.
-Aúú. - szisszentem fel.
-Mi az? - ijedt meg Liam.
-Szerintem csak a tészta. - nyugtattam meg. Aztán ismét felszisszentem egy újabb fájástól.
-Akkor csak elfelejtettél kimenni WC-re? - vonta fel a szemöldökét.
-Mi? - értetlenkedtem, aztán lenéztem. OMG.
-Jézusom Liam. - kaptam fel a fejem ijedten. - Jön a gyerek.
-Jön a gyerek. - mondta ki Liam, nyugodtan aztán már nyúlt is újra a villájáért, amikor elkerekedtek a szemei és azt hiszem eljutott az agyáig az infó. - Jön a gyerek!!
-Induljunk. - pattantam fel, olyan gyorsan amit már néhány hónapja nem produkáltam.

~Harry szemszöge



-Ez most komoly? - néztem fel az arcom dörzsöléséből. 
-Igen. - nézett el oldalra Mandy.
Én az ágyon ültem ő pedig velem szemben állt.
-Mikor? - kérdeztem hűvösen.
-A születésnapi buliján.. - nyögte ki.
-De hát az januárban volt. - tártam szét a karom.
-Tudom. De full részeg voltam és nem gondolkodtam. Megtörtént, sajnálom. -törölte le a könnyeit.
-De a bulin, nem mi csináltuk a bár ruhatárában? - gondolkodtam el.
-Ez előtte volt. - sütötte le a szemét.
Szomorúan végignéztem Mandyn. Láttam rajta, hogy sajnálja. Tudtam, hogy aznap este mindenki nagyon részeg volt (Liamet és Tinát leszámítva ugye). Szóval nem tudtam rá nagyon haragudni.
-Csak smároltatok ugye?
-Igen. Semmi több nem volt. - bólintott egy aprót.
Felálltam és szorosan magamhoz öleltem. Éreztem, hogy egy picit meglepődött, de aztán a karjait a nyakam köré fonta és úgy sírta tele a pólómat. Túlságosan szeretem Mandyt ahhoz, hogy egy részegen elkövetett baleset miatt szakítsunk. Persze, hogy bánt a dolog, de majd megoldjuk. Ha lefeküdtek volna az jobban fájt, volna de így kibírom.
Kicsit eltoltam magamtól és hosszan megcsókoltam. Azt hiszem rájött, hogy nincs nagy harag.
-Sajnálom. - suttogta az ajkaimba.
-Szeretlek. - néztem mélyen a szemébe. Újra és mélyebben megcsókoltam.


~Roxy szemszöge:




Zaynnel a kanapén ülünk és a laptopomban lévő képeket bámuljuk, amik Sydneyben készültek. Az ő fotóival már végeztünk és azokon inkább röhögtünk, ez kicsit unalmasnak tűnt, mivel Zayn nem nagyon ismerte az ottani haverjaimat, szóval folyton kérdezgette  hogy: 'Ez ki?' 'És az a sapkás?' 'Várj az a csajszi, most azzal a sráccal vagy a másikkal jár??'
-Most már tudom. - bólintott egy képnél amin 5en voltunk az Operaháznál. - A csaj az Sand, mellette aki átkarolja az Kevin, ő mellette az Adam, melletted pedig Luke.
-Adam-et és Luke-ot megint összekeverted, de egyébként jó. - nevettem el magam. 
-Mindegy, ahogy elnézem van itt még kép. - utalt arra, hogy a 747 képből még csak a 62.-nél tartottunk. Most miért? Egy év hosszú idő...
-A végére csak összejön. - mosolyogtam rá. Zayn nyomott egy puszit az arcomra, aztán tovább vitte a képeket. Egy kép jött a tengerpartról, szóval rájöttem, hogy most azok a képek jönnek amiknél olyan profi fotósnak éreztem magam és tájképet fotóztam egyhuzamban. 
-Nagyon jók a képeid. - jegyezte meg Zayn.
-Tényleg? - lepődtem meg.
-Aha, látszik, hogy értesz hozzá.
-Wow, jó tudni. - örültem meg hirtelen magamnak. - Egy perc és jövök, csak hozok még vizet. - mondtam és kimentem a konyhába.
Kivettem egy kis üveges ásványvizet, aztán láttam, hogy a nagy üvegesből már csak egy fél palack víz van bent, ezért betettem még egyet, aztán ha már ott voltam bedobtam még 4 kicsit is. Szóval jól elszórakoztam a vizes palackokkal, aztán amikor visszaértem a nappaliba észrevettem, hogy Zayn már túljutott a tájképeken...
A laptop képernyőjén egy kép volt megnyitva, ahol oldalról átkarolom Luke-ot és nyomok egy puszit az arcára miközben Luke egy kicsit flegma fejet vág. Aki nem ismerne minket az így simán azt hiszi, hogy esetleg járunk... 
És bár Zayn engem eléggé ismer engem, de én is ismerem őt és tudom, hogy elég féltékeny típus és egy ilyen képtől már rögtön mindenféle összeesküvés-elméletei vannak. Tapasztaltam már, hogy milyen amikor egy baráti puszi miatt féltékeny lesz valakire és... és hát nem valami kellemes. 
Ami pedig a képet illeti... Nos ugye amikor Zayn-nel szakítottam utána miután kihevertem volt egy időszak, amikor volt rá esély, hogy Luke-al történjen valami, amit ő meg is említett nekem az ominózus 'senkinek nem mondjuk el, és meg nem történté nyilvánítjuk' csók előtt... Szóval ez a kép abban az időszakban készült, de sose éreztem semmit olyat Luke iránt, mint Zayn iránt és egy-két ehhez hasonló puszinál nem is volt több.
-Luke? - nézett fel rám Zayn. Na, most már tuti megjegyezte...
-Igen. - hajtottam le a fejem.
-Értem. - bólintott Zayn és tovább bámulta a képet. 
-Figyelj. - ültem vissza mellé. - Elmagyarázzam?
-Mit? - fordult felém.
-Zayn, kérlek ne csináld ezt. - sütöttem le a szemem idegesen. 
-Rendben, mesélj. - tette félre a laptopot, de a képernyőn ugyanúgy ott volt a lép.
-Ez a kép a szakításunk után három hónappal készült, szóval nem akkor amikor újra összejöttünk volna. - szögeztem le az elején. Zayn bólintott, jelezve, hogy folytassam. - Luke csak egy jó fej srác, akivel jó barátok lettünk.
-Azt látom. - jegyezte meg Zayn.
-Hagynád, hogy végigmondjam? - csattantam fel.
-Csak tessék. - mondta nyugodtan Zayn. 
-Szóval hidd el nincs köztünk és nem is volt semmi több, mint barátság. Jó, talán november környékén kezdtem kicsit engedni neki...
-Mármint, hogy engedni? - szakított félbe.
-Hát a nyomulásának és a próbálkozásainak. - túrtam bele a hajamba.
-Aha. - válaszolt röviden. Mivel ezt nem tudtam mire vélni, folytattam.
-Zayn, kérlek értsd meg, nem érzek Luke iránt semmit. Semmit. - ismételtem meg a 'semmi' szót, hogy még jobban a tudatára adjam.
-Szóval nem volt semmit több ugye? - vonta fel a szemöldökét.
-Nem. - hazudtam egy nagy nyelés közepette. Nem tudom, hogy Zaynnek ez feltűnt-e, de szó nélkül odahajolt a laptopomhoz és szimplán kitörölte a képet, miközben figyelte a reakciómat. Azt hiszem rájött, hogy semmi értelme nem volt a féltékenységének, hiszen egy ideg sem rángott meg az arcomon, nem lettek könnyesek a szemeim, nem kezdtem el gyorsabban/lassabban venni a levegőt, és a legmagasabb fokozatú fázist is kihagytam, ami abból áll, hogy csapkodva leüvöltöm a fejét, hogy mégis mit művelt. Nem érdekelt. 
-Bocsi, csak tudnom kellett. - túrt bele a hajába. Azt hiszem egy baromnak érezte magát, mert ő szerinte teljesen hülyeség volt, hogy nem bízott meg benne. Nos ez részben igaz, hisz semmit nem érzek Luke iránt, de mégis hagytam, hogy lesmároljon... 
-Semmi baj. - ráztam meg a fejem.
-De van. - nézett rám. - Te egy millió lányra féltékeny lehetnél, én meg egy srác miatt kibukok. Egy idióta vagyok. - dörzsölte a homlokát.
-Öö... - húztam el a számat. Rám jött az őszinteségi roham.
-Mi az? - nézett fel.
-Talán nem csak 1-2 puszi volt...
-Hanem? - vonta fel Zayn a szemöldökét. A szeme olyan szikrákat szórt, hogy legszívesebben elástam volna magam.
-Smároltunk. - sütöttem le a szemem.
-De ugye akkor amikor még nem jártunk újra? - kérdezte, aztán elgondolkodott a mondatán, hogy mennyire lett értelmes, de rájött, hogy én úgyis értem.
-Nem. - nyögtem ki és a könnyek elkezdtek folyni az arcomról.
Zayn még mondott volna valamit, de nem tudom, hogy szerencsémre vagy pechemre, de megszólalt a telefonja. Zayn odanyúlt a telefonjáért az kávézóasztalra és megnézte a számot.
-Liam. - mondta és aztán felvette. Az arckifejezéséről nem sokat tudtam leolvasni, csak annyit, hogy egyre értetlenebb lett. - Oké haver nyugi. - szólalt meg. - Vegyél egy nagy levegőt és mond a lényeget. - itt elhallgatott, aztán néhány másodperc múlva elkerekedtek a szemei. - Indulunk! - mondta a telefonba aztán gyorsan le is rakta.
-Mi történt? - kérdeztem.
-Elindult Tina szülése. 
-Ó, te jó ég! - sokkolódtam le egy pillanat alatt, aztán Zayn valahogy kirángatott a kocsiba, közben én próbáltam felfogni a dolgokat. Kicsit nehéz volt feldolgozni, hogy most vesztem össze, aztán békültem ki Zaynnel, most pedig a kórházba rohanunk.

-Megszületett már? - kérdeztük a többieket, akik már ott voltak.
-Még nem. Most fogják majd bevinni a szülőszobára. - mondta Harry.
Feszülten várakoztunk, közben rengeteg kismamát toltak el mellettünk akik néha elég nagyokat üvöltöttek. A fiúk ezen kicsit meglepődtek és inkább csendben nézelődtek, aztán a következő ilyen kismama Tina volt. 
-Az apukán kívül még egy ember jöhet be. - mondta az orvos Liam-mel az oldalán. Mi többiek tanácstalanul körbenéztünk és mivel nem tudtunk dönteni, mind Liamre néztünk.
-Roxy. - mondta egy gyors zavart mosollyal az arcán. 
Bólintottam egy aprót aztán Liammel és az orvossal mentem be a szülőszobába ahova Tinát már betolta a nővér.
-Roxy, én ezt nem bírom. - nézett rám nagy szemekkel. Aztán rám ordított.
-Ez normális? - suttogtam Liamnek úgy, hogy Tina ne vegye észre. Bár szerintem jobban elvolt foglalva azzal, hogy mindjárt szül.
-Már vagy fél órája ezt csinálja. - vette át a stílusom Liam. - Elmond egy fél mondatot és síkit/üvölt/ordít. 
-Soha nem szülök gyereket. - néztem ijedten Tinára.
Gyorsan odasiettünk a két oldalára és így Tina mindkettőnk kezét szoríthatta. Mi ezt Liammel kimondottan élveztük. 
-Már látszik a feje. - mondta az orvos.
-Még csak a feje? - kerekedett el Tina szeme. - Húzzák már ki belőlem ezt a gyereket!
-Nyugi, nem lesz semmi baj. - próbálta nyugtatni Liam.
-Igazán?! Akkor cseréljünk szerepet. Áááá. - üvöltötte el a mondat végét.
-Ne aggódjon, nagyon jól csinálja, mindjárt túl vagyunk rajta. - mondta az orvos.
-Nagyon ajánlom. - nézett felfelé Tina, aztán megint összeszorította a kezünket (remélem van egy sebészet is ebbe a kórházba, mert lehet, hogy eltört a kezem) és tovább üvöltött. 
Amennyire borzalmas volt nézni, hogy Tinának ez ennyire fájt, annyira büszke voltam rá, hogy mindjárt anyuka lesz. És látszott, hogy bármit megtenne, hogy ennek a gyereknek a legjobb legyen. Aztán pedig Liamre néztem. Annyira aranyos volt, hogy aggódott Tináért, és amikor néha el-el fordult az orvos felé, hogy megnézze, hogy mennyi van kint a gyerekből mindig elmosolyodott. Azt hiszem ők így ketten hihetetlenül szép páros. 
-Gratulálok, kislány. - mosolyodott el az orvos aztán pedig hallottuk ahogy a pici felsír.

Kint ültem a várótermi székeken és ásványvizet iszok, miközben a többiek a kicsit bámulják. Egyszer csak kinyílt az ajtó. Azt hittem, hogy Zayn lép ki rajta, de Mandy volt az. 
-Ne haragudj. - mondta és aztán leült mellém.
-He? - néztem rá furcsán.
Mandy mesélni kezdett. Tulajdonképpen fel se fogtam, hogy mit mondott, mert hirtelen forogni kezdett velem a világ és azt hittem, hogy mindjárt kidobom a taccsot a döbbenettől. 
-Ugye ez most nem komoly? - kérdeztem nagyon lassan, mivel csak ilyen sebességben jöttek ki a számon.
-Úgy sajnálom. - rázta meg a fejét és szemeiből elkezdtek folyni a könnyek.
A következő pillanatban Zayn lépett ki az ajtón. Amint meglátta a lesápadt fejem és Mandy könnyes arcát rögtön rájött, hogy mi lehetett a téma. 
-Roxy én... - túrt bele a hajába. 
-Nem érdekel. - ráztam meg a fejem hűvösen.
-Azt hiszem kettesben hagylak titeket. - mondta Mandy azzal pedig elsétált.
-Figyelj. - ült le velem szembe. - Ezt én akartam elmondani. Akkor amikor megszólalt a telefonom.
-De ez akkor sem normális. 
-De te is smároltál valami Luke-al!
-Jó, de én bevallottam rögtön. És te még azelőtt, hogy tudtál volna erről teljesen féltékeny voltál, hogy adtam egy puszit egy másik srácnak.
-De Rox, tudod milyen vagyok. Túlságosan szeretlek és...
-Ne. - szakítottam gyorsan félbe. - Már fogalmam sincs, hogy milyen vagy. Mert az a Zayn akit én megismertem sose smárolt volna az egyik legjobb barátnőmmel. - néztem összetörten a szemébe.
Zayn lehajtotta a fejét és a szemében valami furcsa csillogást véltem felfedezni amit még nem láttam...

Vajon mi lesz Zayn és Roxy kapcsolatával? Kibékülnek? Újra szakítanak? És vajon Harry tényleg ilyen könnyen megbocsátott Mandynek? És pontosan, mi is történt, mi volt az a csók amiről Zayn és Mandy beszél? Na és Liam és Tina? Mi a kislány neve, és vajon sikerül megbirkózniuk a valóban nem egyszerű feladattal? És Bii és Louis valamint Liz és Niall kapcsolata továbbra is ilyen felhőtlen lesz? Minden kiderül a második évadból. Addig is...
xoxo everyone. <3

2013. március 8., péntek

I'm sorry

Tudom, hogy nagyon utáltok amiért nem hozok részt, de... Nem. Nem fogom megmagyarázni. Nem vagyok a legjobb passzban és tényleg nagyon sajnálom. Nem akarok magyarázkodni. Én is érzem, hogy elhanyagoltam a blogot. De most hétvégén nekiállok az új résznek, mivel most már megjött az ihlet. De akkor most jön a legfontosabb rész:

A következő fejez az első évad utolsó része. !!

Igazából már a fejemben összeállt a kép és ebben a részben az összes párral (sorrendben: Liz&Niall, Bii&Louis, Tina&Liam, Harry&Mandy és végül a legvégén Zayn&Roxy, bár ők majd kicsit összefolynak Harryvel és Mandyvel) lesz egy-egy rész, hogy lássátok, hogy éppen kiknek milyen a kapcsolatuk egymással. Igyekszem megdöbbentőre írni a végét, szóval remélem minél több véleményt kapok, hogy a tervem mennyire sikerült. :))

Most gondolom egy kérdés mindenkiben felmerült: Mikor jön a második évad?

Nos.. A második évad az első éved befejezése után szerintem egy-két hónappal jön. A második évadban nagyobb szerepet fog kapni Jake és Dave is valamint Nate is fel fog tűnni... Szóval higgyétek el, senkit nem akarok elszomorítani, de ha most folytatnám a blogot akkor csak elrontanám.
Szóval hamarosan érkezek a 35. fejezettel. Addig is remélem, hogy nem fogtok rám nagyon haragudni. :'))


Love The Way You Lie

2013. február 10., vasárnap

34. fejezet ~ Take Me Home

Sziiasztok! :DD Nagyon sajnálom, hogy csak most hozok részt, de megírtam a fejezet felét, aztán meggondoltam magam, kitöröltem és újraírtam az egészet és azt hiszem ez a verzió sokkal jobban sikerült, mert az a másik nagyon erőltetett volt. Tudom, hogy ezzel a bloggal kicsit elvagyok csúszva, de a másikat is be kell indítani stb. szóval most kicsit kétfelé áll a fejem. Azért remélem nem okozok nektek csalódást és ha tetszik akkor azt kifejezhetnétek egy kommentel is. :')) xoxo everyone. <3



Take Me Home


~Zayn szemszöge:





-Szóval... mit szólsz hozzá? - húztam el félve a számat.
-Hát. - dörzsölte meg az arcát és láttam, hogy erősen gondolkodik. - Azt hiszem egyértelmű a válaszom. - sóhajtotta végül fáradt mosollyal.
Hihetetlenül elnevettem magam és szorosan magamhoz húztam. Hallottam, hogy Rox szipog egyet és ezt nem nagyon tudtam hova rakni. Egyszer láttam sírni és tudom, hogy nem az a fajta csaj aki annyira meghatódna az ilyen dolgokon, hogy elsírja magát... Vagyis mindig próbál keménynek tűnni szóval...
-Héé, minden oké? - toltam el magamtól.
-Ja persze. - törölte meg gyorsan a szemét.
-A semmiért nem sírod el magad. - fürkésztem.
-Tényleg nincs semmi. - nézett mélyen a szemembe.
Még húztam Roxy-t egy jó 5-10 percig, de annyira bizonygatta, hogy semmi fontos meg hasonlók, hogy inkább ráhagytam. A lényeg, hogy tulajdonképpen 4 hónap múlva már együtt fogunk élni. 


~Mandy szemszöge:




Harry nappalijában ültem és egy csomó tanfolyam leírását böngésztem különböző kinyomtatott lapokon. Harry leült mellém, majd nyomott egy puszit a hajamba. Fájdalmas mosollyal ránéztem, majd fáradtan a fejem a vállának döntöttem.
-Melyik tetszik? - kérdezte.
-Például ez. - nyomtam a kezébe egy lapot
-Belső építész? - vonta fel a szemöldökét.-Aham.
-És ha ez tetszik akkor miért válogatsz ennyit?
-Mert ezek is tetszenek. - nyomtam a kezébe még 5 lapot. - Amikor eldöntöttem, hogy nem megyek egyetemre akkor azt hittem, hogy ez könnyebb döntés lesz. Hát annyira nem.
-Biztos sikerül találni valamit. - húzott közelebb magához. - Csak ne parázd túl a dolgokat. Hidd el sikerülni fog az érettségi és biztosan találunk olyan tanfolyamot ami tetszeni fog.
-Remélem. - fújtam ki szaggatottan a levegőt. - Csak az a baj, hogy a gondolataim csak ezek körül járnak. 
-Akkor tereljük el őket egy kicsit. - mondta és elkezdte csókolgatni a nyakam.
-Harry, biztos jó ötlet... - kezdtem, de félbeszakított.
-Csak lazíts. - morogta és göndör tincseivel tovább csikizte a nyakamat. Persze, azért csinálta, mert tudja, hogy nem tudok ellenállni neki.
Hagytam, hogy felemeljen és lábaimat a dereka köré fontam, ő pedig a combomnál tartott meg. Vad csókolózásba kezdtünk és úgy mentünk fel a halóba. Harry elterített az és ott folytattok a szenvedélyes csókcsatánkat. Amikor belemarkoltam a göndör tincseibe Harry még jobban beindult és egyre jobban begyorsultunk. 
Harry a nyakamat és a mellkasomat csókolgatta miközben én a nadrágját gomboltam ki. Utána fordítottam a helyzetünkön és én kerültem felülre. Ráültem a csípőjére és egy mozdulattal letéptem magamról a pólóm. Harry mosolyogva figyelte ahogy átvettem az irányítást és azt hiszem még élvezte is, de hamar visszaszerezte azt. 
Lassan minden ruhadarab lekerült rólunk és testünk tejesen egyé vált. 

~Liam szemszöge:





Mostanában Tina egyre jobban magába fordult ami az apját illeti. Persze tagadja, de látom rajta, hogy nincs minden rendbe, ezért próbálok mindent a legjobbra fordítani.
Éppen az utolsó simításokat végeztem el amikor hallottam, hogy a bejárati ajtó kinyílik. 

-Megjöttem. - kiáltotta Tina.
-Szia. - futottam le hozzá a nappaliba és nyomtam egy csókot a szájára, aztán pedig a hasát is megpusziltam, amit Tina mosolyogva figyelt.
-Mi újság? - kérdeztem.
-Semmi különös. Biivel vettünk egy csomó kismamacuccot. Mármint csak nekem, neki nincs szüksége ilyenekre. - magyarázta.
-Értem. - bólintottam. 
-Felmegyek és kipakolok. - sóhajtotta.
-Segítsek? 
-Nem fontos. - mosolygott rám, majd felment a szobánkba.
Vártam egy kicsit majd utánamentem. Éppen a szekrényt rendezgette amikor hátulról átöleltem és nyomtam egy puszit az arcára. Fejét mosolyogva a vállamra döntötte és úgy folytatta a pakolászást.
-Csukd be a szemed. - suttogtam amikor végzet.
-Mi? - nézett rám értetlenül.
-Bízz bennem. - nevettem el magam, majd az egyik kezem kezem Tina szemére tettem, hogy eltakarjam a másikkal pedig a hasát öleltem át. Így totyogtunk át a babaszobába, mint két idióta pingvin, de csak odaértünk. 
-Kinyithatod. - mondtam és levettem a kezem a szeméről. 
-Úristen. - nézett körbe Tina. 
-Tetszik? 
-Liam ez valami eszméletlen. - pislogott nagyokat Tina.
-Örülök neki. - pusziltam bele a hajába.
Na igen. Azt beszéltük, hogy csak akkor rendezzük be a szobát, ha megtudjuk a baba nemét, ami egyébként logikus. A 4 fal közül az egyik szürke volt, a másik 3 rózsaszín. A szürke falra egy tavaszi fa volt festve amin fehér és rózsaszín virágok voltak és néhány madár. A bútorok sötétbarnák voltak az egyéb kiegészítők pedig rózsaszínek.
-Köszönöm. - suttogta Tina.
-Nem kell. - mosolyogtam rá és hosszan megcsókoltam.























~Június:

~Roxy szemszöge:




Most repülök vissza Londonba. A repülőúton végiggondoltam, hogy mennyi minden történt ez alatt az egy év alatt. Megismertem a srácokat, beleszerettem Zaynbe aztán elvesztettem, majd visszakaptam. Elköltöztem Sydneybe. Tina teherbe esett. Bryan és Vic összeházasodtak. Csókolóztam Lukeal. Leérettségiztem és ősszel kezdek a fősulin.
Túl sűrű volt ez az egy év. Hamarosan leszállok a gépről és Zaynnel kezdetét veszi a közös életünk. Úristen, azt hiszem mindjárt kiugrok a bőrömből olyan boldog vagyok. De van egy dolog ami nem hagy nyugodni. Nem bírok úgy Zayn szemébe nézni, hogy közben tudom, hogy nem vagyok hozzá teljesen őszinte. Ő még mindig nem tudja, hogy megcsaltam Luke-al, aki persze bizonygatta nekem, hogy ez nem megcsalás, csak smároltunk. Persze, mert ha a bal kezemmel verlek pofon és jobb kezes vagyok akkor nem is ütöttelek meg? Ez hülyeség... Szóval... Szóval nem tudom mi lesz velem. 
-A repülőgép megkezdi a leszállást. - mondták be én pedig vettem egy nagy levegőt. Visszakapcsoltam az övemet és hátradöntött fejjel felfelé pislogva próbáltam visszatartani a könnyeimet. Újra Londonban, el se hiszem. Szívem szerint ugranék egy dupla szaltót, csak az egy repülőn hülyén venné ki magát, pláne leszállásnál. 
Amikor a gép földeltért és begurult a helyére az összes turista tapsolni kezdet. Én is tapsoltam 1-2, meg tulajdonképpen ez egy jópofa gesztus. Kisétáltam a gépből, rámosolyogtam a légkutaskísérőkre, akik szerintem csak azért mosolyogtam vissza, mert már görcsben van az arcuk a sok vigyorgástól.  A táskámmal a vállamon végigsétáltam a hosszú folyosón aztán pedig eljutottam a csomagkiadóhoz. Egy öt percig álltam ott és közben a sarkamon hintáztam, mert úgy éreztem, hogy az izgatottságtól, majd kipukkad a hólyagom. Aztán végiggondoltam és rájöttem, hogy nem lenne jó ötlet úgy találkoznom Zaynnel, hogy a kórházba kell mennünk, szóval gyorsan elrohantam mosdóba. A reptéri mosdó nem volt éppen kulturált, egy dagadt nő éppen akkor jött ki és a fülkéjéből erős büdös szag áramlott ki. Egy másik ázsiai nő, pedig valami fura fertőtlenítő cuccal fújta le a kilincset mielőtt hozzáért volna. Én csak megvontam a vállam és találtam egy viszonylag kulturált 'darabot' és elvégeztem a dolgom. A kézszárító nem működött, szóval papírral töröltem meg a kezem, közben gyorsan lecsekkoltam magam a tükörben és utána kimentem a csomagjaimért. Szerencsémre amikor kimentem már forogtam a bőröndök a futószalagon és sikeresen megtaláltam a sporttáskámat és mindkét bőröndömet alig 10 perc alatt, szóval már indultam is kifelé. Amikor kiléptem az előtérbe sűrű embertömeggel találtam szembe magam, voltak akik bent vártak amíg a taxis megjön, mert nem volt kedvük az esőben kint ácsorogni, láttam könnyező szülőket akik ott búcsúzkodtak a gyereküktől akik gondolom valami iskolai utazásra mentek mivel kb. 2 osztálynyi tizenéves ácsorgott ott, de voltak ideges üzletemberek is akik dühöngve vették tudomásul, hogy késik a gépük. Aztán a nagy tömegben megláttam őt. Oké, nem megláttam, hanem a nagy keresgélésben és nézelődésben nekimentem. Fekete haja most is tökéletesen be volt állítva, mély barna szemeivel pedig mosolyogva fürkészett. Azonnal a nyakába ugrottam.
-Úgy hiányoztál. - morogtam a nyakába.
-Te is. - tolt el magától mosolyogva, aztán pedig újra magához húzott és hosszan megcsókolt.
-Indulhatunk? - kérdezte olyan 2 perc múlva.
-Igen. - mosolyogtam rá, aztán Zayn elvette a sporttáskámat és az egyik bőröndömet. 
Átvergődtünk a nagy embertömegen aztán kiléptünk a szakadó esőbe.
-Arra állok. - mutatott a parkoló másik végébe. 
-Szuper. - nevettem el magam, majd a szakadó esőbe elsétáltunk a világ végén álló kocsihoz.
-Elszoktál az esőtől mi? - kérdezte mosolyogva, miután beültünk a kocsiba.
-Egy picit. - mosolyodtam el aztán benyomtam a rádiót ami az egész úton szólt, de nem is figyeltünk rá. Igaz, hogy minden nap beszéltünk telefonon és neten, de valahogy az mégse volt az igazi, így tehát én folyamatosan mindenféle kérdéseket tettem fel, Zayn pedig erősen próbált egyszerre koncentrálni a szakadó esőben csúszóssá vált útra és a kérdésimre is. 
Közben kiderült, hogy Carter (Bii húga) már megismert mindenkit a bandában, egyszer vagy kétszer találkozott a többiekkel, de állítólag nagyon jó fej csaj és hasonlít is Biire. Aztán mint kiderült Carternek most nem azok a nevelőszülei akik szétválasztották őket, így Bii megismerte ezeket a nevelőszülőket és állítólag mindig nagyon szívesen látják és vendégként be is költözött hozzájuk, de Bii és Louis már tervezik az összeköltözést, szóval nem marad sokáig. Liam és Tina már baromi izgatottak, mivel Tina most van a 8. hónapban és Tina nagyon parázik a szüléstől, Zayn szerint már nagyon szüksége van rám, hogy lenyugtassam. Niall és Liz a napokban költöztek össze, velük különösebb újdonság nincs, csak annyi, hogy majdnem szakítottak mert összevesztek, hogy milyen legyen a turmixgép. (?) Valamint Liz a jogi egyetemre jelentkezett. Mandy nem megy egyetemre, hanem valami tanfolyamot fog elvégezni, csak még nem tudja, hogy milyet. Őszintén mindig gondoltam, hogy Mandy túl lusta az egyetemhez, de amikor összejöttek Harryvel tudtam, hogy inkább azon lesz, hogy minél több időt töltsenek együtt.
-Szóval zajlik az élet továbbra is. - zárta le Zayn.
-Azt gondolom. - nevettem el magam. - Jó újra itt lenni. - sóhajtottam.
Zayn egy pillanatra levette a tekintetét az útról és mosolyogva rám nézett. 
-Mikor érünk már oda a házhoz? - kérdeztem izgatottan.
-Még úgy 10 perc.
-Ajjmár. - húztam el a szám.
-Nyugi van. - röhögött ki. - Amúgy imádni fogod a házat, én már megnéztem, meg már a cuccaimat is áthoztam.
Zaynnek igaza volt, 10 perc múlva kinyitotta az automata kaput. 
-Ez most komoly? - döbbentem le.
-Nem, valaki más kertjébe fogok beállni. - nevetett.
A ház valami döbbenetes volt. Ilyen fehér-drapp színe volt a külső falaknak és az egyik oldalon volt három hatalmas ablak, de mégse nyújtott teljes belátást a szobákba. Még nézegettem volna egy darabig, ha Zayn nem szakít félbe.
-Csak kívülről bámulod, vagy belülről is érdekel?
-Menjünk. - nyitottam ki villámgyorsan a kocsiajtót és már rohantam is volna be a házba, ha Zayn nem szól utánam.
-Csomagok? - kérdezte nevetve.
-Aggr. - morogtam és visszamentem a táskáimért, aztán már tényleg odarohantam a bejárati ajtóhoz... ami természetesen zárva volt.
-Zayn, siess már. - rángattam a kilincset, aki a zuhogó esőben direkt tök lassan jött. Ő ázik szét, nekem mindegy, de nála volt a kulcs. Nekem mázlim volt, mert a bejárati ajtó feletti rész fedett volt.
-Itt vagyok nyugi. - mosolygott rám, majd előhalászta a zsebéből a kulcsot és kinyitotta.
Ámulva léptem be az új házunkba. Egyszerűen eszméletlen volt. Csak forogtam körbe-körbe, mint valami hülye gyerek, de Zayn ezt mosolyogva figyelt. A hátam mögé lépett és átölelt. Bár tiszta víz volt, de engem elöntött a melegség ahogy így átkarolt. 
-Olyan aranyos vagy. - nyomott egy puszit a nyakamra.
-Tudom. 
-Meg egoista. - nevette el magát.
-Mintha te nem lennél az. - vettem oda neki.
Utána kibontakoztam az ölelésből és aztán felugráltam a lépcsőn. Zayn röhögve végignézte ahogy majdnem orra esek és aztán utánam jött. Pont akkor talált meg, amikor a keresett szobát kerestem. 
-Felavatjuk az új ágyat? - kérdezte perverzül.
Nevetve megráztam a fejem aztán Zayn lehajolt és a térdem alá benyúlva felemelt a másik kezével pedig a derekamat tartotta. Kezemet a nyaka köré fontam és hosszan csókolóztunk. Zayn belépett a hálóba, majd lábával becsapta az ajtót és elterültünk az ágyon...