Hello Again Old Life...

Sziasztok! :D
Mivel nem bírom ki ezért úgy gondoltam, hogy hozok nektek egy kis ízelítőt a második évadból és mesélek egy kicsit róla. 
Szóval a második évaddal a blog teljesen átformálódik, új kinézete lesz és valószínűleg a bejegyzések is máshogy fognak kinézni. (Pl. nem lesz a szemszöghöz berakva a megszokott kép, esetleg más betűtípus még pontosan nem tudom, ezek csak tervek.)
Valamint a történet is átformálódik. Igazából nem is olyan lesz, hogy teljesen függ az első évadtól, vagyis szerintem az is megértené a történetet aki esetleg eddig nem olvasta volna, de szükséges a történet első része is, mert lehet, hogy lesznek benne olyan apró dolgok amik az első évadban voltak. De ha valaki akarja felfoghatja úgy is, hogy ez egy másik sztori, mivel a történet hangulata is kicsit változik. Például különös titkok derülnek ki a szereplőkről, megtudjuk, hogy ki is pontosan Jake, akinek a második évadban elég jelentős szerepe van, hiszen több múltja van Roxyval mint azt gondolnánk... Remélem érthetően magyaráztam. :)
Nos, hogy belevezesselek titeket ebbe az új hangulatba hozok egy kis részletet. :))
xoxo.


2015.
-Szóval mi az a sürgős dolog amiért ilyen gyorsan ide kellett jönnöm? - vágódott le mellém a padra. - Már vagy 3 éve nem láttalak és akkor se voltál túl kedves. Pedig én előtte elég sok mindent elintéztem neked.
Teljesen sötét volt. Olyan éjfél körül lehetett. A parkban senki sem volt csak mi ketten. Egy farmer és egy fekete pulcsi volt rajtam a kapucnimat a fejemre húztam és a szőke hajam előreomlott a vállamra. Ő is hasonlóan nézett ki, csak neki egy szürke sapka volt a fején, a haja elől pedig fel volt zselézve, ami kilógott alóla.
-Szükségem van rád. - néztem rá komolyan. 
-Milyen értelembe? - vonta fel kérdőn a szemöldökét.
-Amiért 5 évvel ezelőtt összeismerkedtünk.
-Ugye most csak hülyéskedsz? - nevette el magát. - Úgy tudtam leszoktál. Sőt tudom, hogy leszoktál. Teljesen egyedül, senki sem kényszerített hanem te döntöttél úgy, hogy leteszed. Még rehabra se volt szükséged.
-Igen így volt. - bólintottam. - De már nem bírom tovább. Kell.
-Nem értelek. 
-Miért?
-Hallottam, hogy megint összejöttek. Hogy ott hagytad az egyetemet és azzal foglalkozol ami érdekel is. A fotózással. Az egyik legnagyobb divatcégnél vagy divatfotós. Az életed a lehető legjobb úton halad. Minek a cucc?
-Az csak a látszat. A fotózással nem biztos, hogy mindig sokra fogom vinni. Bármikor leválthatnak. Az pedig, hogy újra vele vagyok... Az mindent megváltoztatott. A barátaim elítéltek, mert nem bírják Őt. A pasijaikat választották helyettem. Most ott virítanak mellettük a díjátadókon én pedig egy Londoni lakásban csövezek a barátommal és igaz, hogy pénz elég van, de ki tudja, hogy meddig. És az, hogy újra Vele vagyok... Az csak visszahozta a régi énemet. Amihez ez is hozzátartozik. Szóval mond, hogy mennyit kérsz.
-Roxy, biztos, hogy ezt akarod?
-Igen. - mondtam határozottan. - És nem értem, hogy miért akarsz lebeszélni. Tudtommal neked ez csak jól jön.
-De mi régen barátok voltunk. És én gondolok rád. Nem akarom, hogy így legyen vége az...életednek. Te sokkal többre vagy képes. Most van egy barátod akit szeretsz és egy jó melód. Miért akarod ezt elrontani?
-Attól még mert vele járok, nem szeretem. - hajtottam le a fejem.
-Mi? - lepődött meg. - Azt hittem, hogy ti ketten... Tudod régen annyira jó páros voltatok...
-Ez már csak érdemből megy... - sóhajtottam. - Ismerem őt. Kihasznált. És tudom, hogy most is csak kihasznál, ugyanúgy, mint anno. 
-És te biztos, hogy nem érzel iránta semmit? - faggatott tovább.
-Én sose szerettem Dave-et. Egyetlen embert szerettem úgy igazán. De az már esélytelen. Azt teljesen elrontottuk. 
-Jajj tudom kiről van szó... - gondolkodott. - Őt nem ismertem, de láttam a kapcsolatotokat. És ő máshogy nézett rád mint Dave.
-Ne a múlttal foglalkozzunk már! - förmedtem rá. - Add már.
-Roxy, a drogok nem segítenek semmiben. 
-Csak egy kis 'boldogságporra' lenne szükségem.
Jake idegesen megrázta a fejét aztán pedig lerendeztük az üzletet.
Viszlát régi élet.
Viszlát szerelem.
Viszlát boldogság.
Örökre.
Hello újra boldogtalanság.
Hello újra drogok.
Hello újra régi Roxy, rég találkoztunk.

35. fejezet ~ Love The Way You Lie

Köszönöm, hogy ennyien olvastátok a blogot. Köszönöm, hogy ennyi pozitív visszajelzést kaptam. Köszönöm, hogy velem voltatok. És most nem értem, hogy miért írtam mindent múlt időbe. :DD A blog nem szűnik meg, csak egy kicsit átalakul. Az első évad bezárul és 'pihen' egy kicsit. Egy kicsit újra kell gondolnom a dolgokat és utána visszatérek. Ugyanazok a szereplők, ugyanaz a történet. Csak egy új folytatás. Még a végén írok nektek, szóval még nem búcsúzkodok. Ja és nem is fogok. :') De egyébként azért mert ez a blog szünetel a másikon még ugyanúgy el tudtok érni, szóval nem leszek teljesen láthatatlan. :)

Love The Way You Lie

~Liz szemszöge:

-Niall, nem hiszem el, hogy már megint zabálsz. - léptem be a konyhába. - Az előbb reggeliztél. 

-Tízórai. - vonta meg a vállát.

-11 van. - néztem fel a konyhában lévő órára.

-Neked mindenbe bele kell kötni? - nevette el magát.

-Ez velem jár. - vontam meg mosolyogva a vállam és beleültem az ölébe.

Niall elmosolyodott és nyomott egy csókot a számra, aztán vad csókcsatába kezdtünk. Én az ölében ülve egyre gyorsabban mozgattam a csípőmet ő pedig gyengéden beleharapott az ajkaimba. Felkapott a két lábamnál fogva amivel átöletem a derekát és úgy indultunk el. Mivel a hálóhoz fel kellett volna mennünk az emeletre, inkább Niall bement a fürdőbe, majd a lábával berúgta az ajtót. Felültetett a pultra és miközben a combomat simogatta én letéptem róla a pólóját, aztán ő lehúzta rólam a sortom. Apró puszikat nyomott a hasamra amíg felhúzta a felsőm aztán elhajította a fürdő másik végébe. Közben kigomboltam a gatyáját és a lábammal ügyesen letoltam róla, aztán így tettem az alsógatyájával is, amíg ő kikapcsolta a melltartóm. 

Leugrottam a pultról, hiszen már csak egy ruhadarab választott el minket egymástól, amit Niall könnyen el is távolított rólam.
Vad csókcsaták közepette eljutottunk a zuhanyzóba, ahol Niall megnyitotta a forró vizet. Niall levett a polcról egy flakont és az egész testembe belemasszírozta a hideg tusfürdőt. Aztán én is megcsináltam vele. Újabb vad csókcsaták közepette teljesen a zuhany alá álltunk ahol lemosódott rólunk. Niall nekinyomott a hideg csempének aztán egy alsó lökés miatt belenyögtem a csókunkba...

~Louis szemszöge

-Akkor én most megyek. - tápászkodott fel Carter. 

-Biztos? - kérdeztem.

-Persze, már minden nap itt csövezek, nem akarok zavarni.

-Egyáltalán nem zavarsz. - nevetett fel egy picit Bii.

-Mindegy, tényleg megyek. - mosolyodott el Carter.

Végül Carter tényleg lelépett és Biivel kettesben maradtunk.

-És most? - léptem hozzá mosolyogva, majd a megfogtam a kezét az ujjait az enyémekre kulcsoltam.

-Mit szeretnél? - nézett fel rám a nagy barna szemeivel.

-Veled lenni. - suttogtam majd mélyen megcsókoltam.

-Elmenjünk valamerre? - kérdezte mosolyogva.

-Vannak ötleteim. - kacsintottam.

-De rég voltunk itt. - csapta be Bii mosolyogva a kocsiajtót.

-Minden itt kezdődött el. - bólintottam szórakozottan.

Besétáltunk a Nando'sba amiről senki nem gondolná, hogy nekünk ez milyen sokat is jelent. Itt ismertük meg a csajokat és azt hiszem, ha ez nem történt volna meg, most nagyon máshogy alakultak volna a dolgok... Most már annyira természetes, hogy itt vannak, hogy el se bírnám képzelni nélkülük. És leginkább Bii nélkül.

~Tina szemszöge

-Roxyval mi a helyzet egyébként? - nézett rám Liam. - Amióta hazajött még nem is láttam.

-Hát ugye tegnap voltunk babacuccokat venni. - simogattam meg a hasam. - Jól van, meg élvezi, hogy újra Londonban van.

-Akkor jó. - mosolyodott el, majd ő is rátette a kezét a hasamra és nyomott rá egy puszit. Ilyenkor nem tudom, hogy hogyan fér el a gyerek egy tucat csapkodó pillangó mellett. 

-Éhes vagyok. - húztam el a számat.

-Nézzünk körül.

Végül elkezdtünk sajtosmakarónit főzni. 

-Biztos, hogy segíteni akarsz? - vontam fel a szemöldököm.

-Miért? - lepődött meg.

-Mert amikor mi együtt csináljuk a kaját abból sose jön ki semmi jó.

-Például?

-Például amikor Roxyéknál kakaós csigát sütöttünk. - mondtam. - Én hülye betettem a mikróba, te pedig agyonkakaóztad.

-De lehet, hogyha nem teszed be a mikróba akkor ez az egész nem történik meg. - lépett hozzám közelebb és megsimogatta a hasam.

-Liam, ne mosd kezdj el nyálasan lelkizni. - néztem mélyen a szemébe.

-Miért? 

-Mert már felforrt a víz. - röhögtem el magam.

-Ja. - kapott észhez.

-Annyira nem is lett rossz. - kapargattam a tányéromat.

-Annyira tényleg nem. - nyelt egy nagyot. - Csak túl nagyok a sajtdarabok.

-Fel kellett volna olvadnia. - jegyeztem meg mellékesen.

-Ó, értem. - bólintott, aztán mindketten elnevettük magunkat. Ez reménytelen. Többet nem engedem be Liam-et a konyhába.

Csendben folytattuk az evést és a TV-zést a kanapén ülve, és nem is foglalkoztam az enyhe fájásokkal amiket érzetem, csak az első nagynál lettem rájuk figyelmes.

-Aúú. - szisszentem fel.

-Mi az? - ijedt meg Liam.

-Szerintem csak a tészta. - nyugtattam meg. Aztán ismét felszisszentem egy újabb fájástól.

-Akkor csak elfelejtettél kimenni WC-re? - vonta fel a szemöldökét.

-Mi? - értetlenkedtem, aztán lenéztem. OMG.

-Jézusom Liam. - kaptam fel a fejem ijedten. - Jön a gyerek.

-Jön a gyerek. - mondta ki Liam, nyugodtan aztán már nyúlt is újra a villájáért, amikor elkerekedtek a szemei és azt hiszem eljutott az agyáig az infó. - Jön a gyerek!!

-Induljunk. - pattantam fel, olyan gyorsan amit már néhány hónapja nem produkáltam.

~Harry szemszöge

-Ez most komoly? - néztem fel az arcom dörzsöléséből. 

-Igen. - nézett el oldalra Mandy.

Én az ágyon ültem ő pedig velem szemben állt.

-Mikor? - kérdeztem hűvösen.

-A születésnapi buliján.. - nyögte ki.

-De hát az januárban volt. - tártam szét a karom.

-Tudom. De full részeg voltam és nem gondolkodtam. Megtörtént, sajnálom. -törölte le a könnyeit.

-De a bulin, nem mi csináltuk a bár ruhatárában? - gondolkodtam el.

-Ez előtte volt. - sütötte le a szemét.

Szomorúan végignéztem Mandyn. Láttam rajta, hogy sajnálja. Tudtam, hogy aznap este mindenki nagyon részeg volt (Liamet és Tinát leszámítva ugye). Szóval nem tudtam rá nagyon haragudni.

-Csak smároltatok ugye?

-Igen. Semmi több nem volt. - bólintott egy aprót.

Felálltam és szorosan magamhoz öleltem. Éreztem, hogy egy picit meglepődött, de aztán a karjait a nyakam köré fonta és úgy sírta tele a pólómat. Túlságosan szeretem Mandyt ahhoz, hogy egy részegen elkövetett baleset miatt szakítsunk. Persze, hogy bánt a dolog, de majd megoldjuk. Ha lefeküdtek volna az jobban fájt, volna de így kibírom.

Kicsit eltoltam magamtól és hosszan megcsókoltam. Azt hiszem rájött, hogy nincs nagy harag.

-Sajnálom. - suttogta az ajkaimba.

-Szeretlek. - néztem mélyen a szemébe. Újra és mélyebben megcsókoltam.

~Roxy szemszöge:

Zaynnel a kanapén ülünk és a laptopomban lévő képeket bámuljuk, amik Sydneyben készültek. Az ő fotóival már végeztünk és azokon inkább röhögtünk, ez kicsit unalmasnak tűnt, mivel Zayn nem nagyon ismerte az ottani haverjaimat, szóval folyton kérdezgette  hogy: 'Ez ki?' 'És az a sapkás?' 'Várj az a csajszi, most azzal a sráccal vagy a másikkal jár??'
-Most már tudom. - bólintott egy képnél amin 5en voltunk az Operaháznál. - A csaj az Sand, mellette aki átkarolja az Kevin, ő mellette az Adam, melletted pedig Luke.
-Adam-et és Luke-ot megint összekeverted, de egyébként jó. - nevettem el magam. 
-Mindegy, ahogy elnézem van itt még kép. - utalt arra, hogy a 747 képből még csak a 62.-nél tartottunk. Most miért? Egy év hosszú idő...
-A végére csak összejön. - mosolyogtam rá. Zayn nyomott egy puszit az arcomra, aztán tovább vitte a képeket. Egy kép jött a tengerpartról, szóval rájöttem, hogy most azok a képek jönnek amiknél olyan profi fotósnak éreztem magam és tájképet fotóztam egyhuzamban. 
-Nagyon jók a képeid. - jegyezte meg Zayn.
-Tényleg? - lepődtem meg.
-Aha, látszik, hogy értesz hozzá.
-Wow, jó tudni. - örültem meg hirtelen magamnak. - Egy perc és jövök, csak hozok még vizet. - mondtam és kimentem a konyhába.
Kivettem egy kis üveges ásványvizet, aztán láttam, hogy a nagy üvegesből már csak egy fél palack víz van bent, ezért betettem még egyet, aztán ha már ott voltam bedobtam még 4 kicsit is. Szóval jól elszórakoztam a vizes palackokkal, aztán amikor visszaértem a nappaliba észrevettem, hogy Zayn már túljutott a tájképeken...
A laptop képernyőjén egy kép volt megnyitva, ahol oldalról átkarolom Luke-ot és nyomok egy puszit az arcára miközben Luke egy kicsit flegma fejet vág. Aki nem ismerne minket az így simán azt hiszi, hogy esetleg járunk... 
És bár Zayn engem eléggé ismer engem, de én is ismerem őt és tudom, hogy elég féltékeny típus és egy ilyen képtől már rögtön mindenféle összeesküvés-elméletei vannak. Tapasztaltam már, hogy milyen amikor egy baráti puszi miatt féltékeny lesz valakire és... és hát nem valami kellemes. 
Ami pedig a képet illeti... Nos ugye amikor Zayn-nel szakítottam utána miután kihevertem volt egy időszak, amikor volt rá esély, hogy Luke-al történjen valami, amit ő meg is említett nekem az ominózus 'senkinek nem mondjuk el, és meg nem történté nyilvánítjuk' csók előtt... Szóval ez a kép abban az időszakban készült, de sose éreztem semmit olyat Luke iránt, mint Zayn iránt és egy-két ehhez hasonló puszinál nem is volt több.
-Luke? - nézett fel rám Zayn. Na, most már tuti megjegyezte...
-Igen. - hajtottam le a fejem.
-Értem. - bólintott Zayn és tovább bámulta a képet. 
-Figyelj. - ültem vissza mellé. - Elmagyarázzam?
-Mit? - fordult felém.
-Zayn, kérlek ne csináld ezt. - sütöttem le a szemem idegesen. 
-Rendben, mesélj. - tette félre a laptopot, de a képernyőn ugyanúgy ott volt a lép.
-Ez a kép a szakításunk után három hónappal készült, szóval nem akkor amikor újra összejöttünk volna. - szögeztem le az elején. Zayn bólintott, jelezve, hogy folytassam. - Luke csak egy jó fej srác, akivel jó barátok lettünk.
-Azt látom. - jegyezte meg Zayn.
-Hagynád, hogy végigmondjam? - csattantam fel.
-Csak tessék. - mondta nyugodtan Zayn. 
-Szóval hidd el nincs köztünk és nem is volt semmi több, mint barátság. Jó, talán november környékén kezdtem kicsit engedni neki...
-Mármint, hogy engedni? - szakított félbe.
-Hát a nyomulásának és a próbálkozásainak. - túrtam bele a hajamba.
-Aha. - válaszolt röviden. Mivel ezt nem tudtam mire vélni, folytattam.
-Zayn, kérlek értsd meg, nem érzek Luke iránt semmit. Semmit. - ismételtem meg a 'semmi' szót, hogy még jobban a tudatára adjam.
-Szóval nem volt semmit több ugye? - vonta fel a szemöldökét.
-Nem. - hazudtam egy nagy nyelés közepette. Nem tudom, hogy Zaynnek ez feltűnt-e, de szó nélkül odahajolt a laptopomhoz és szimplán kitörölte a képet, miközben figyelte a reakciómat. Azt hiszem rájött, hogy semmi értelme nem volt a féltékenységének, hiszen egy ideg sem rángott meg az arcomon, nem lettek könnyesek a szemeim, nem kezdtem el gyorsabban/lassabban venni a levegőt, és a legmagasabb fokozatú fázist is kihagytam, ami abból áll, hogy csapkodva leüvöltöm a fejét, hogy mégis mit művelt. Nem érdekelt. 
-Bocsi, csak tudnom kellett. - túrt bele a hajába. Azt hiszem egy baromnak érezte magát, mert ő szerinte teljesen hülyeség volt, hogy nem bízott meg benne. Nos ez részben igaz, hisz semmit nem érzek Luke iránt, de mégis hagytam, hogy lesmároljon... 
-Semmi baj. - ráztam meg a fejem.
-De van. - nézett rám. - Te egy millió lányra féltékeny lehetnél, én meg egy srác miatt kibukok. Egy idióta vagyok. - dörzsölte a homlokát.
-Öö... - húztam el a számat. Rám jött az őszinteségi roham.
-Mi az? - nézett fel.
-Talán nem csak 1-2 puszi volt...
-Hanem? - vonta fel Zayn a szemöldökét. A szeme olyan szikrákat szórt, hogy legszívesebben elástam volna magam.
-Smároltunk. - sütöttem le a szemem.
-De ugye akkor amikor még nem jártunk újra? - kérdezte, aztán elgondolkodott a mondatán, hogy mennyire lett értelmes, de rájött, hogy én úgyis értem.
-Nem. - nyögtem ki és a könnyek elkezdtek folyni az arcomról.
Zayn még mondott volna valamit, de nem tudom, hogy szerencsémre vagy pechemre, de megszólalt a telefonja. Zayn odanyúlt a telefonjáért az kávézóasztalra és megnézte a számot.
-Liam. - mondta és aztán felvette. Az arckifejezéséről nem sokat tudtam leolvasni, csak annyit, hogy egyre értetlenebb lett. - Oké haver nyugi. - szólalt meg. - Vegyél egy nagy levegőt és mond a lényeget. - itt elhallgatott, aztán néhány másodperc múlva elkerekedtek a szemei. - Indulunk! - mondta a telefonba aztán gyorsan le is rakta.
-Mi történt? - kérdeztem.
-Elindult Tina szülése. 
-Ó, te jó ég! - sokkolódtam le egy pillanat alatt, aztán Zayn valahogy kirángatott a kocsiba, közben én próbáltam felfogni a dolgokat. Kicsit nehéz volt feldolgozni, hogy most vesztem össze, aztán békültem ki Zaynnel, most pedig a kórházba rohanunk.

-Megszületett már? - kérdeztük a többieket, akik már ott voltak.
-Még nem. Most fogják majd bevinni a szülőszobára. - mondta Harry.
Feszülten várakoztunk, közben rengeteg kismamát toltak el mellettünk akik néha elég nagyokat üvöltöttek. A fiúk ezen kicsit meglepődtek és inkább csendben nézelődtek, aztán a következő ilyen kismama Tina volt. 
-Az apukán kívül még egy ember jöhet be. - mondta az orvos Liam-mel az oldalán. Mi többiek tanácstalanul körbenéztünk és mivel nem tudtunk dönteni, mind Liamre néztünk.
-Roxy. - mondta egy gyors zavart mosollyal az arcán. 
Bólintottam egy aprót aztán Liammel és az orvossal mentem be a szülőszobába ahova Tinát már betolta a nővér.
-Roxy, én ezt nem bírom. - nézett rám nagy szemekkel. Aztán rám ordított.
-Ez normális? - suttogtam Liamnek úgy, hogy Tina ne vegye észre. Bár szerintem jobban elvolt foglalva azzal, hogy mindjárt szül.
-Már vagy fél órája ezt csinálja. - vette át a stílusom Liam. - Elmond egy fél mondatot és síkit/üvölt/ordít. 
-Soha nem szülök gyereket. - néztem ijedten Tinára.
Gyorsan odasiettünk a két oldalára és így Tina mindkettőnk kezét szoríthatta. Mi ezt Liammel kimondottan élveztük. 
-Már látszik a feje. - mondta az orvos.
-Még csak a feje? - kerekedett el Tina szeme. - Húzzák már ki belőlem ezt a gyereket!
-Nyugi, nem lesz semmi baj. - próbálta nyugtatni Liam.
-Igazán?! Akkor cseréljünk szerepet. Áááá. - üvöltötte el a mondat végét.
-Ne aggódjon, nagyon jól csinálja, mindjárt túl vagyunk rajta. - mondta az orvos.
-Nagyon ajánlom. - nézett felfelé Tina, aztán megint összeszorította a kezünket (remélem van egy sebészet is ebbe a kórházba, mert lehet, hogy eltört a kezem) és tovább üvöltött. 
Amennyire borzalmas volt nézni, hogy Tinának ez ennyire fájt, annyira büszke voltam rá, hogy mindjárt anyuka lesz. És látszott, hogy bármit megtenne, hogy ennek a gyereknek a legjobb legyen. Aztán pedig Liamre néztem. Annyira aranyos volt, hogy aggódott Tináért, és amikor néha el-el fordult az orvos felé, hogy megnézze, hogy mennyi van kint a gyerekből mindig elmosolyodott. Azt hiszem ők így ketten hihetetlenül szép páros. 
-Gratulálok, kislány. - mosolyodott el az orvos aztán pedig hallottuk ahogy a pici felsír.

Kint ültem a várótermi székeken és ásványvizet iszok, miközben a többiek a kicsit bámulják. Egyszer csak kinyílt az ajtó. Azt hittem, hogy Zayn lép ki rajta, de Mandy volt az. 
-Ne haragudj. - mondta és aztán leült mellém.
-He? - néztem rá furcsán.
Mandy mesélni kezdett. Tulajdonképpen fel se fogtam, hogy mit mondott, mert hirtelen forogni kezdett velem a világ és azt hittem, hogy mindjárt kidobom a taccsot a döbbenettől. 
-Ugye ez most nem komoly? - kérdeztem nagyon lassan, mivel csak ilyen sebességben jöttek ki a számon.
-Úgy sajnálom. - rázta meg a fejét és szemeiből elkezdtek folyni a könnyek.
A következő pillanatban Zayn lépett ki az ajtón. Amint meglátta a lesápadt fejem és Mandy könnyes arcát rögtön rájött, hogy mi lehetett a téma. 
-Roxy én... - túrt bele a hajába. 
-Nem érdekel. - ráztam meg a fejem hűvösen.
-Azt hiszem kettesben hagylak titeket. - mondta Mandy azzal pedig elsétált.
-Figyelj. - ült le velem szembe. - Ezt én akartam elmondani. Akkor amikor megszólalt a telefonom.
-De ez akkor sem normális. 
-De te is smároltál valami Luke-al!
-Jó, de én bevallottam rögtön. És te még azelőtt, hogy tudtál volna erről teljesen féltékeny voltál, hogy adtam egy puszit egy másik srácnak.
-De Rox, tudod milyen vagyok. Túlságosan szeretlek és...
-Ne. - szakítottam gyorsan félbe. - Már fogalmam sincs, hogy milyen vagy. Mert az a Zayn akit én megismertem sose smárolt volna az egyik legjobb barátnőmmel. - néztem összetörten a szemébe.
Zayn lehajtotta a fejét és a szemében valami furcsa csillogást véltem felfedezni amit még nem láttam...

Vajon mi lesz Zayn és Roxy kapcsolatával? Kibékülnek? Újra szakítanak? És vajon Harry tényleg ilyen könnyen megbocsátott Mandynek? És pontosan, mi is történt, mi volt az a csók amiről Zayn és Mandy beszél? Na és Liam és Tina? Mi a kislány neve, és vajon sikerül megbirkózniuk a valóban nem egyszerű feladattal? És Bii és Louis valamint Liz és Niall kapcsolata továbbra is ilyen felhőtlen lesz? Minden kiderül a második évadból. Addig is...
xoxo everyone. <3

I'm sorry

Tudom, hogy nagyon utáltok amiért nem hozok részt, de... Nem. Nem fogom megmagyarázni. Nem vagyok a legjobb passzban és tényleg nagyon sajnálom. Nem akarok magyarázkodni. Én is érzem, hogy elhanyagoltam a blogot. De most hétvégén nekiállok az új résznek, mivel most már megjött az ihlet. De akkor most jön a legfontosabb rész:

A következő fejez az első évad utolsó része. !!

Igazából már a fejemben összeállt a kép és ebben a részben az összes párral (sorrendben: Liz&Niall, Bii&Louis, Tina&Liam, Harry&Mandy és végül a legvégén Zayn&Roxy, bár ők majd kicsit összefolynak Harryvel és Mandyvel) lesz egy-egy rész, hogy lássátok, hogy éppen kiknek milyen a kapcsolatuk egymással. Igyekszem megdöbbentőre írni a végét, szóval remélem minél több véleményt kapok, hogy a tervem mennyire sikerült. :))

Most gondolom egy kérdés mindenkiben felmerült: Mikor jön a második évad?

Nos.. A második évad az első éved befejezése után szerintem egy-két hónappal jön. A második évadban nagyobb szerepet fog kapni Jake és Dave is valamint Nate is fel fog tűnni... Szóval higgyétek el, senkit nem akarok elszomorítani, de ha most folytatnám a blogot akkor csak elrontanám.
Szóval hamarosan érkezek a 35. fejezettel. Addig is remélem, hogy nem fogtok rám nagyon haragudni. :'))

Love The Way You Lie