II/4. ~ Goodbye

Hello :D Tudom, nagyon rég volt rész, és ez is rövid lett, de siettem ahogy tudtam. Igazából örülnék, ha érkezne 1-2 komment, mert már nagyon rég kaptam tőletek, és hiányzik ://
Jó olvasást, xx. <3

Goodbye

Másnap reggel olyan délután kettő körül ébredtem. Felkönyököltem az ágyon, majd éles szúrás nyílalt a fejembe, mire rögtön odakaptam a kezem, hátha az segít. Nos, mivel a kezem nem varázspálca, ezért kerestem magamnak valami gyógyszert és kimentem a konyhába, hogy töltsek egy pohár vizet és bevegyem. Közben felkaptam a kávézóasztalról a mobilom és csekkoltam.
5 nem fogadott hívás: Zayn.
Fogalmam se volt, hogy mit akarhat. Megnéztem a hívások időpontját, és mindegyik között negyed óra van, az utolsó 12 perce volt. Nos akkor nem hívom vissza, ha nagyon akar valamit hív hatodszorra is.
És hívott.
-Igen? - vettem fel hidegen.
-Roxy figyelj. Nagyon sajnálom. - hallottam a hangját a vonal túlsó végéről. - Kérlek, hadd magyarázzam meg.
-Hallgatlak Malik. - ültem le a kanapéra.
És akkor mesélt. Elmondta az egészet, hogy hogyan történt, ki mit mondott és, hogy mikor pattant el az agya.
-Zayn. - döntöttem hátra a fejem a kanapén. - Most komolyan muszáj volt ezt?
-Mit?
-Feltűnt már, hogy van egy enyhe birtoklási mániád? - válaszoltam kérdéssel a kérdésére.
-Öö... - kereste a szavakat. Ajjjhh...
-Zayn, már nem vagyunk együtt és nem is a legnagyobb békében váltunk el ugye?
-Nem nagyon...
-Akkor minek kellett most ezt csinálni? Vagyis... baromi rendes tőled, hogy megvédtél, de ettől most nem fogok a karjaidba borulni. Hidd el, nagyon meghatódtam tőle, de már nem járunk. Nem vagyok a barátnőd. - hihetetlenül fájt kimondani ezeket a szavakat, de vissza kellett tartanom a sírást. - Kérlek Zayn, felejts el.
-De Roxy... - kezdett volna magyarázkodni, de nem hagytam.
-Szia Zayn. - nyomtam ki a telefont.
Borzasztóan fájt, de nem tudtam mást tenni. El kellett engednem végleg. Nem hagyhatom, hogy játsszon velem. Amit tett egyszerűen nem tudom megbocsájtani. Mandyre is haragszom egy kicsit, de ő máshogy igyekszik, és nem veri szét azt, aki most nekem annyit segít. A többiek már vagy ezerszer meg akarták magyarázni, hogy mi volt Zayn és Mandy között, de nem érdekel. Mindkettőjükben hatalmasat csalódtam.
Úgy éreztem, hogy ki kell szellőztetnem a fejem, ezért gyorsan átöltöztem és kimentem egy közeli parkba. Leültem egy üres padra és a cipőm orrával rugdosni kezdtem a kavicsokat. Éreztem, hogy nagyon elcsesztem. Zayn mindig nagyon féltékeny típus volt, ami zavart. Rohadtul zavart. És most is... Minden fel kell húznia az agyát. Úgy érzem, hogy ez is miattam van. Lehet, hogy inkább Luke felé kellett volna nyitnom. Ő komolyan küzdött értem és csak azért is próbálkozott. De én magam köré vettem egy burkot és nem engedtem közel magamhoz senkit. Pedig Luke megérdemelte volna. De én elrontottam. Talán ha összejöttem volna Lukeal akkor nem kezdődött volna el az egész. Akkor most nem lenne gipszben a karom, nem nyúltam volna újra gyógyszerekhez, nem kerülök újra közel Davehez.
-Eltűntél. - szólalt meg mellőlem valaki, és ijedtemben azt hittem, hogy összepisilem magam.
-Jake. - sziszegtem a kezem a szívemhez kapva. - Mi lenne ha legközelebb nem hoznád rám a frászt?
-Bocs, de most mit csináljak? Kopogjak? - nézett furán.
-Oké, na. - nyugodtam le. 
-Nem kerestél mostanában. - jegyezte meg.
-Leraktam. - feleltem. 
-Örülök. 
-Érdekes egy díler vagy te. - néztem végig rajta.
-Kösz. - röhögte el magát.
-Amúgy... hogy találtál rám? Vagyis... honnan tudtad, hogy itt vagyok?
-Nos... én kerestelek téged. - pöckölt le a nadrágjáról egy porszemet.
-Jézusom, te követtél? - képedtem el.
-Nem. Vagyis... épp elsétáltál egy sikátor mellett, ahol én épp egy üzlettel végeztem, majd követtelek. De nem poloskáztalak be vagy valami.
-Megnyugtató. - feleltem gúnyosan.
-Akkor nem találkozunk többet? - kérdezte.
-Amennyiben nem követsz többet nem valószínű. - ráztam meg a fejem egy halvány mosollyal. 
-Szia Roxy. - mosolygott rám búcsúzóul, majd szép lassan elsétált. Figyeltem az alakját, ahogy egyre jobban eltávolodik a fák között, végül teljesen eltűnik. 
A következő pillanatban apró cseppekben hullani kezdett az eső. Tistára mint valami filmben. Gondoltam elindulok, még mielőtt jobban rákezdene. 
Szerettem esőben sétálni London utcáin. Valahogy megvolt a hangulata. Igaz, hogy elázott a hajam és a tornacipőm is, de ilyenkor mindig kitisztul a fejem.
Amikor beléptem a lakásba egy félmeztelen Lukeal találtam szembe magam, akin csak egy alsógatya volt, és körbe-körbe járkál a nappaliban a mobiljával a kezével. 
-Luke, minden oké? - néztem rá furcsán.
-Na végre, itt vagy. - ölelt meg szorosan.
-Öö... igen, ez nekem is feltűnt. 
-Vizes vagy. - állapította meg, majd eltolt magától.
-Ja, mert esett az eső. - feleltem bénán.
-Miért nem szóltál, hogy elmész? Tudod, hogy mennyire aggódtam?
-Mert aludtál. - válaszoltam. - Amúgy miért nem hívtál fel?
-Mert itthon hagytad a mobilod. Basszus, már nem tudtam mit higgyek. Hogy a pszichopata exeddel vagy, aki éppen megerőszakol, vagy drogot veszel megint.
-Örülök, hogy bízol bennem. - bólintottam.
-Csak aggódom. -  vetődött le a fotelbe. 
-Már nem kell. - mosolyodtam el halványan, majd leültem a fotel karfájára. - Csak a parkba mentem le kiüríteni a fejemet.
-Mivel volt tele? - kérdezte összehúzott szemöldökkel.
-Malik felhívott és elmondta, hogy mi volt tegnap.
-Mit mondott? - faggatott tovább. Elmondtam mindent, úgy ahogy Zayn leírta a történteket.
-Legalább nem kamuzott. - bólintott Luke miután végeztem. - Figyelj Roxy, ne haragudj azokért amiket mondtam. Tudod, hogy részeg voltam és...
-Nem tudok rád haragudni. - szakítottam félbe. - Egyszerűen nem megy.
-Miért?
-Most komolyan. Szerinted hány ember utazott volna több ezer mérföldet csak azért, hogy itt legyen velem és megvédjen? 
Luke halványan elmosolyodott és kitárta a kezét. Én mosolyogva bebújtam az ölébe és a fejem a vállába fúrtam. Hihetetlen hálás voltam neki, hogy ott van mellettem. 

-Lukee! Ébresztő! - ugrottam rá az ágyára. Már egy hét telt el a buli óta és Zayn azóta se keresett.
-Hány óra? - kérdezte morogva.
-Fél kilenc - feleltem.
-Te nem vagy normális - közölte kedvesen, majd belenyomta a párnába a fejét, azzal a céllal, hogy visszaalszik. Na ezt nagyon elhitte.
Ráültem a derekára, majd ugrálni kezdtem rajta, miközben a hátát csapkodtam.
-Rox, bármennyire is tetszik ez a mozdulat, nem fogok délután kettő előtt kikelni az ágyból.
-De léégyszii - hajoltam oda az arcához, és hosszan elnyújtottam a 'légyszi't.
-Ha egy jó hullámról lenne szó, már rég a parton lennék - mondta álmos, rekedtes hangon. - De itt nincs hullám, nincs part szóval nincs semmi amivel ki tudnál szedni az ágyból - Hahh, Luke még nem ismer eléggé.
Az arcától kezdve egészen a nyakáig mindenhova puszikat kezdtem el neki adni, miközben az egyik kezemmel átkaroltam a hasát (a másik kezem be volt gipszelve, továbbra is). Luke halkan felnevetett, de nem mászott ki.
-Ennél egy kicsit több kell - nevetett.
-Ajj már - vágtam be a durcit, majd lemásztam Lukeról és karba font kézzel, szúrósan néztem rá.
Luke megfordult és akkor jöttem rá, hogy milyen jól áll neki, ha korán reggel felkeltem. Haja kócosan lógott bele a homlokába, sötétbarna szeme kicsit összeszűkült és a takaró lecsúszott, így ismét belátást nyertem a kockáiba, amiket két éve láttam utoljára, és szerintem azóta még rájuk is dolgozott. Amúgy a pasik miért imádnak félmeztelenül aludni? Már nem mintha bánnám...
-Mi ilyen érdekes rajtam? - kérdezte pimasz mosollyal.
-Semmi - ráztam meg a fejem, majd eszembe jutott, hogy miért is jöttem. - Kapsz 20 percet, hogy felébredj és elkészülj.
-Hova megyünk? - nézett fájdalmasan.
-A kivégzésedre - forgattam a szemeimet, majd kimentem a szobában. Persze kifelé menet végig éreztem Luke tekintetét a lábaimon.
Miután átöltöztem, fogat mostam, megcsináltam a hajam és a sminkem a konyhát kezdtem el feltúrni. Amikor Luke bejött, kicsit furcsán nézte, ahogyan a pulton térdelve kutakodok a legfelső polcokon.
-Te meg mi a szart csinálsz? - kérdezte néhány perc múlva. Persze, nehogy segítsen.
-Alacsony vagyok, na - néztem rá szúrósan, jelezve, hogy ne piszkálja a magasságom.
-Mit keresünk? - állt mellém.
-Jéé, így magasabb vagyok - jelentettem be boldogan. 
-Mivel egy szekrényen állsz - forgatta a szemeit. - Szóval, mi kell?
-Mogyoró - feleltem tök természetesen.
-Az én mogyoróim nem felelnek meg? - húzta fel a fél szemöldökét.
-Neeem, nekem igazi mogyi kell.
-Az én mogyoróim is igaziak - védte meg magát. Idegesen fújtattam egyet, mire Luke vette az adást. - Szállj le onnan - sóhajtott, mire én leugrottam. Luke felnyúlt és csak felemelte a karját és kotorászni kezdett. Csak egy kicsit kellett lábujjhegyre állnia. Na jó, ez nem ér. 
-Na? 
-Tessék - nyomott a kezembe egy csomag hámozott földimogyorót. 
-Köszönöm - öleltem meg boldogan.
-Amúgy mire kell?
-A mókusoknak - feleltem komolyan.
-Oké, vagy te nem vagy normális, vagy én - nézett rám pislogás nélkül.
-Ajj, majd megérted - legyintettem, majd a kezénél fogva húzni kezdtem magam után és meg sem álltunk egészen a St. James parkig.
Megkerestem a kedvenc helyemet, ahol a legtöbb mókus van, majd leültem a fűbe.
-És most? - kérdezte Luke.
-Várunk - vontam meg a vállam.
-Mégis mire? - ráncolta a szemöldökét.
-Ajjh - sóhajtottam, majd kiszórtam néhány mogyorót a zacskóból. És láss csodát, a mókusok máris megjelentek.
-De jó fejek - vigyorgott Luke.
-Adj nekik - nyújtottam felé a dobozt, mire Luke kivett néhány darabot. Két mókus rögtön le is támadta, majd hozzám is jöttek, és tőlem is kunyiztak.

-Na, megérte felkelni korábban? - kérdeztem vigyorogva, miközben kinyitottam a postaládát. 
-Oké, igazad van - vonta meg Luke a vállát.
-Ez meg mi? - nézegettem furcsán a kezemben tartott borítékot. Sydneyből jött. Oké, de miért nem hívott fel? Ki ír ma már levelet?
-Bryan? - kérdezte Luke mögém állva, miközben egyik kezével óvatosan átfogta a derekamat.
-Igen - ráncoltam a szemöldököm. - Mit akarhat? Levélben?
-Menjünk fel és nézzük meg.
Továbbra is furcsán nézegettem a borítékot, amíg a lift megérkezett az emeletünkre. Első utam a kanapéhoz vezetett és rögtön kinyitottam a borítékot. 2 repülőjegy volt benne, nekem és Lukenak. Semmi más.
-Mikorra szól? - vette el Luke az egyiket.
-Jövőhét - feleltem. - Szerinted miért küldte?
-Nincs üzenet a borítékban? 
-A-a - ráztam meg a fejem.
-Hívd fel - adta meg Luke a logikus megoldást.
-Igaz - sóhajtottam, majd előhalásztam a mobilom. 
Csöng... Csöng... Csöng... 
-Nem veszi fel - nyomtam ki szomorúan. - Majd később megpróbáljuk.
-Vagy direkt nem veszi fel.
-He? - néztem furán.
-Ismerem a bátyád - mondta. Amúgy ez tényleg így van, tök jóban vannak. - És vannak ilyen dolgai. Lehet, hogy valamit be akar jelenteni vagy ilyesmi - vonta meg a vállát, de nekem túl feltűnő volt...
-Te tudod, hogy miért megyünk vissza! - kerekedtek el a szemeim.
-Mi? Dehogyis - Luke nagyon bénán kamuzik. 
-Mond el! Mond el! - üvöltöttem a fejébe.
Nos az egész délutánunk így telt el. Én kergettem Luke-ot, Luke pedig futott előlem. De nem mondta el. Erős.
-Na jó, feladom - ültem le durcásan a kanapéra.
-Nyugi van, kedden leveszik a gipszedet, szerdán utazunk és akkor minden kiderül - simította meg a vállam.
-Akkor is gonosz vagy - morciztam.
-Ha te mondod - röhögte el magát.

II. évad/3. ~ This Is My Oath To You

Hello :DD Visszatértem, és itt van az új rész :) A másik blogra még nem tudom, hogy mikor tudom hozni, de azt majd ott írom. :) A fejezet vége lehet, hogy egy picit zavaros, de barátnőm szerint érthető, szóval ki merem rakni.:) Jó olvasást!:)
love, xoxo. <3

This Is My Oath To You

Már vagy 2 hónapja lakok Lizéknél és a dolog szép lassan egyre kellemetlenebb lesz. Igaz, már egyre felszabadultabb vagyok a többiekkel, tényleg mindenki megértette a helyzetemet. Egyébként azóta nem is nyúltam a tablettákhoz. Még csak késztetésem se volt. Na jó, egyszer igen, de Liz rám ugrott és elterített a padlón, aztán a fejembe ordibált.
-Na figyelj, elmondom, aztán mond utánam. - kezdte, majd üvöltésbe váltott. - Erős vagyok! Nincs szükségem drogra! Szeretem önmagam! Harcos vagyok! 
-Liz, te megőrültél. - közöltem vele, mivel még mindig a padlón voltunk.
-Ismételd!
-Erős vagyok! Nincs szükségem drogra! Szeretem Önmagam! Harcos vagyok! - ismételtem. - Liz, amúgy ez totál béna. - világosítottam fel.
-Hangosabban! - üvöltött a fejembe.
-Liz szállj már le rólam! 
-Hangosabban! - kiabált újra, aztán egy pofont is lekevert. - Na, hadd halljam!
-Erős vagyok! Nincs szükségem drogra! Szeretem Önmagam! Harcos vagyok! - ordítottam, direkt a fejébe.
-Na végre. - kászálódott le rólam. - És ezt mindig megismételjük, akárhányszor újra próbálkozol. - mondta, majd a mutató és a középső ujjával először az ő szemére mutatott, majd az enyémre. Hát jó.
Hát valahogy így állunk. Igazából azon vagyok, hogy esetleg keressek magamnak egy lakótársat vagy valakit, de még nem vagyok benne biztos. Kitaláltam, hogy megkérem Lizt, hogy segítsen. Ha valaki tuti talál nekem új lakótársat az ő.
Miután a konyhában csináltam magamnak egy szendvicset bementem a nappaliba, ahol Liz a laptop előtt ült.
-A vizsgádra készülsz? - kérdeztem, majd beleharaptam a szendvicsembe.
-Nem, most csak úgy böngésztem. - vonta meg a vállát. - Miért?
-Hát. - nyeltem le egy falatot. - Segítségre lenne szükségem.
-Mondjad. - csapta le a laptop tetejét.
-Nos... - kezdtem bele. Huhh, miért ilyen nehéz elmondani az egyik legjobb barátnődnek, hogy lelépsz? Bár Lizt ismerve lehet, hogy még örülne is... - Arról lenne szó, hogy úgy érzem, hogy kicsit jobban a talpamra kéne állni, és szerintem már menne is, valamilyen szinten.
-Bővebben? - húzta fel a szemöldökét.
-Arra gondoltam, hogy elköltöznék. De nem egyedül. Jó lenne ha találnék magamnak egy lakótársat. Arra gondoltam, hogy lehet, hogy tudsz valakit az egyetemen a csoportodból aki esetleg lakótársat keres. Tudod, kis lépésekben szeretnék visszatérni a való életbe.
-Ez jó ötlet. - bólintott, majd beleivott a kávéjába. - Majd kitalálok valamit.
-Köszönöm. - mosolyogtam rá hálásan.
-Akkor megyünk Tináékhoz? - tápászkodott fel.
-Persze.
Lekaptam a farmerdzsekim a fogasról, majd indultunk is. Liz kocsijával mentünk, mert ő onnan megy majd az egyetemre, én meg majd buszozok hazafelé.
-Sziasztok! - fogadott minket hatalmas mosollyal Tina.
-Hello. - öleltem meg szorosan. Annyira jó érzés volt visszakapni. Az egész gyerekkorunkat együtt éltük le és nagyon lelkiismeret furdalásom van emiatt a hosszabb szünet miatt.
-Szia Liam. - vigyorodtam el, majd őt is megöleltem.
-Szia Rox. Hogy vagy? - kérdezte kedvesen.
-Megvagyok. Nem nyúltam hozzá. - mosolyogtam rá. Tudtam, hogy érti. Liammel kicsit furcsa a kapcsolatunk. A srácok közül ő a legjobb barátom. Csak a tekintetéből látom, hogy aggódik miattam és, hogy drogoztam és rengeteget érdeklődik, hogy hogyan megy a leszokás. Nos... Lehet, hogy ez még jót is tett a kapcsolatunknak. Már szinte szavak nélkül megértjük egymást.
-Na felviszem elaltatni Nataliet. - tápászkodott fel Tina. - Most én vagyok a soros. - forgatta meg a szemeit mosolyogva.
Ketten maradtunk Liammel. Liz már rég lelépett a vizsgája miatt, amiről meg van bizonyosodva, hogy átmegy. Nos, ha Liz azt mondja, akkor az biztosan úgy van.
-Olyan csodálatos szülők vagytok. - mondtam, miközben figyeltem ahogy Tina a karjaiban viszi fel Nataliet. 
-Köszi. - mosolyodott el. - Igazából az elején azt hittem, hogy majd mindenki el fog ítélni amiért ilyen fiatalon gyerekünk lett. De a rajongók imádják Nataliet. 
-Tényleg, mi is volt a fedősztori Tina terhességére?
-Hát Paul találta ki. - kezdte. - Azt mondta, hogy Tinát megerőszakolták és nem lehet tudni, hogy most én vagyok az apa vagy a támadója. Így persze mindenki annak kezdett el szurkolni, hogy én legyek az apa, így nem is lett belőle botrány. Amikor pedig bejelentettük, hogy megszületett már úgy közöltük, hogy azt mondtuk, hogy megvan a DNS teszt eredménye és én vagyok az apa.
-Ja, tényleg már emlékszem. Ötletes.
-Paulnak mindig jó ötletei vannak.
-Gondolom. - mosolyogtam.
-Te Roxy. - fordult felém. - Mi van veled és Zaynnel?
-Mi lenne? - lepődtem meg.
-Múltkor láttalak titeket a konyhában... - mondta óvatosan. - Olyanok voltatok, mint... - itt elharapta a mondata végét.
-Mint? - kérdeztem vissza.
-Mint régen... Amikor együtt voltatok... Amikor... Tudod... Zoxana... - próbálta magyarázni.
-Vagyis? - ráncoltam a szemöldököm.
-Amikor még szerettétek egymást. - nyögte ki végül.
Lehajtottam a fejem és a csuklómon lévő tetoválást nézegettem. Végtelenszer végtelen. Mert végtelenszer végtelenszer gondoltam rá. Mert végtelenszer végtelenül megbántam amit tettem. Mert végtelenszer végtelenül gondolkoztam, hogy mi lenne ha. Mert végtelenszer végtelenül szeretem. 
Arra lettem figyelmes, hogy Liam átkarol és magához húz, mert a könnyeim maguktól eleredtek.
-Jajj Rox, ne haragudj. Nem azt akartam. - simogatta a hátam.
-Én még mindig szeretem. - morogtam a pólójába és a vállába kapaszkodtam.
-Nincs semmi baj. Shhh. - nyugtatott, majd még szorosabbra fonta körülöttem a karjait. 
Néhány perc múlva megnyugodtam. Ránéztem Liamre és úgy éreztem, hogy muszáj kiadnom magamból. És tudtam, hogy ő meghallgat. Ezért elmondtam neki. Mindent. Hogy mit éreztem az első szakításunknál. Aztán amikor Karácsonykor újra összejöttünk. Amikor megjelent Sydneyben. Amikor megcsaltam. Amikor hazajöttem és újra találkoztunk. Amikor haragudtam rá, mert ő haragudott rám. Amikor megtudtam, hogy ő is megcsalt. És az utána következő időszakot. Mindent elmondtam neki. Mindent. 
-Akarod tudni a részleteket a csókról?
-Zayn és Mandy csókjáról? - kérdeztem vissza. - Inkább nem.
Liam elhúzta a száját, majd újra megölelt.
-Köszönöm, hogy meghallgattál. - morogtam a vállába.
-Bármikor. - nyomott egy puszit a fejemre.

Reggel arra ébredtem, hogy valami hirtelen nyomni kezdi a testem. Biztos voltam benne, hogy Liz újabb szadista módszert talált ki.
-Liz, szállj már le, aludni akarok. - húztam a fejemre a párnámat. 
Éreztem, hogy a súly eltűnik. Már épp megkönnyebültem volna, de akkor elkezdett mozogni az ágyam. Jézusom, ez az idióta most komolyan elkezdett pattogni?!
-Liiiiiz! - hisztiztem miközben a hátamra fordultam. - Menj már el innen!
Aztán szép lassan elkezdtem nagyokat pislogni, de furcsa mód nem Liz alakja rajzolódott ki, hanem egy pasié. Ijedtemben egy picit lefagytam, aztán pislogtam még kettőt, és ráismertem az alakra, aki éppen leült elém.
-Luke?! - kerekedtek el a szemeim. - Te meg mi a szart keresel itt?
-Úgy döntöttem, hogy felköltözök Londonba, és jól jönne egy lakótárs. Tipp? - vigyorodott el.
Körülbelül fél percbe telt, mire felfogtam a dolgokat. Utána pedig sikítozva megöleltem.
-Jézusom Luke, el se hiszem. - ölelgettem szorosan. - Ez most komoly? 
-Igen. - tolt el egy kicsit magától. - Mikor akarod megnézni a kecót?
-Most! - kiáltottam el magam boldogan. 
-Várj egy kicsit. - húzott vissza, mert én már indultam volna fogat mosni. - Vagy 2 éve nem láttalak személyesen, ezért még kérek egy minimum fél perces ölelést. Ha akarod sikítozhatsz is. 
Elröhögtem magam, majd újra magamhoz öleltem Luke-ot. El se hiszem, hogy itt van. Csak miattam feljött Londonba azért, hogy velem lakjon, észhez térítsen és vigyázzon rám. Oké, valaki azonnal emeljen neki egy szobrot, vagy adjuk át neki a 'Világ Legfantasztikusabb Barátjának Díját'. És ez a minimum.
Körülbelül 20 perc alatt rendbe szedtem magam és már kész voltam megnézni az új lakást, de előtte volt egy fontos elintéznivalóm.
Liz a konyhában állt a mikró előtt és valamit melegített. Óvatosan lépkedtem, majd egyszer csak hátulról ráugrottam és átöletem, de mivel Liz nem számított rám, elvesztette az egyensúlyát és elestük.
-Köszönöm, köszönöm, köszönöm. - motyogtam neki boldogan még mindig a földön fekve.
-Ne köszönj semmit. - nevette el magát. - És szállj le rólam.
Még vagy tízszer megölelgettem, aztán Luke félbeszakított, hogy mennünk kéne. Átkarolta a hátam és úgy mentünk el a kocsijáig. Oké, már kocsija is van itt. El se hiszem, hogy komolyan itt van velem.
-Fogalmas sincs, hogy mennyire boldog vagyok. - döntöttem hátra a fejem az ülésen.
-A vigyorból a fejeden el tudom képzelni. - nevetett. - De tudod, hogy én mindig itt vagyok neked ha szarban vagy. Mindig.
-Ígéred? - pislogtam felé.
-Ígérem. - mosolyodott el.
Amikor Luke leparkolt egy gyönyörű szép belvárosi lakásnál elállt a szavam. Már maga az épület eszméletlen volt.
-Isten hozott az új otthonodban. - nyitotta ki a lakás ajtaját Luke, miután felmentünk az emeletünkre.
Elképedve lépkedtem az új lakásunkban. Azt hittem, hogy teljesen üres lesz és még be kell rendezni, de nem. Totál modern és iszonyú menő volt az egész.
-Ezt... úristen. - kaptam a kezem az arcodhoz.
-Az egyik barátnőd segített berendezni. Ha jól tudom Amanda. - gondolkodott el a nevén.
-Mandy? - képedtem el. - Te jó ég! - Hát persze, Mandből lakberendező lett. Ezért még megzabálom.
-Gyere nézzük meg a második emeleti nappalit. - invitált, majd felmentünk az emeltre. Benyitottam a szobába, ahol a kanapén Mandy, Adam, Kevin és Sand voltak. 
-Úristen! - képedtem el még jobban, majd amikor Kav és Sandy észrevettek szétölelgettük egymást.
-Mand, baromi jól néz ki a ház, isteni, imádlak. - húztam magamhoz, majd szorosan megöleltem. 
-Semmiség. - legyintett miután elengedtük egymást.
-Na oké, akkor én lassan indulok a piáért. - nézett Luke az órájára.
-A kajához a hozzávalók akkor megvannak? - kérdezte Mandy.
-Igen, bepakoltam őket a hűtőbe. - bólintott Sandy.
-Valaki megmagyarázná, hogy miről van szó? - integettem a levegőbe, mert nem nagyon vágtam. Kaja? Pia? He?
-Nos. Hogy ilyen jól berendeztem a házat. - karolta át a vállam Mandy. - Ma szépen leromboljuk a házavató bulin. - vigyorgott.
-Még ma megcsináljuk a házavató bulit? - csodálkoztam.
-Persze. - válaszolta Adam, mintha ez természetes lenne. - Aztán a buli után felavathatjátok az egyik új ágyat. - vigyorgott.
-Látom neked még mindig nincs humorod. - vigyorogtam vissza.
-Bii majd jön segíteni megcsinálni a kaját csak elhozza a cuccaidat. - mondta Mandy.
-Jajj, minek hozza ide? Én is eltudtam volna... 
-Mert te nem tudsz pakolni. És tuti, hogy otthagysz valamit. Bii megbízhatóbb. - világosított fel Mandy.
-Ez kedves. - morogtam az orrom alatt.
-Na léptem. Hello. - indult el Luke és mi is lementünk a konyhába.
-Szükség van ránk, vagy... - nézett Sand felváltva rám és Kevinre.
-Menjetek, smároljatok a London Eyeon. - röhögtem el magam, mire ők is leléptek.
-És én elhúzhatok? - pislogott nagyokat Adam. 
-Nem, segíteni fogsz és nem londoni csajokat szédíteni. - forgatta a szemeit Mandy.
-Jól kiismertétek egymást. - állapítottam meg.
-Jó emberismerő vagyok. - vágták rá mindketten egyszerre.
-Hmm. Jó nektek. - fojtottam vissza a nevetésem.
Igazából, lehet, hogy jobban jártunk volna, ha Adam inkább más londoni csajokat idegel ki, mert egyszerűen ez a gyerek, reménytelen. Nem tud répát hámozni, se uborkát reszelni, se mosogatni, se SEMMIT. Amikor ezt közöltem vele megsértődött és leült Spongyabobot nézni. Úgyis lenyugszik majd, ismerem. Ajjh, pasik...
Ezen kívül Mandyvel tök jól elhülyéskedtünk a konyhába, de egyébként szerintem a kaját nem ránk kellett volna bízni.
-Szerinted honnan rendeljünk? - kérdeztem, miközben Mandyt figyeltem akinek az istennek se akart ottmaradni a bazsalikom a falatkán.
-Niall örülne a Nando'snak. De pizza is jöhetne. 
-Egyetértek. - bólintottam.
A következő pillanatban csöngettek.
-Biztos Bii az. - mondta Mand miközben még mindig a bazsalikommal szórakozott. 
Odavánszorogtam az ajtóhoz és tényleg Bii fogadott egy bőrönddel és egy sporttáskával.
-Ajj Bii, te mindig túlválod magad. - ráztam a fejem. - Miért nem szóltál?
-Nyugi, van segítségem. - mutatott hátra, ahol Louis jelent meg még 2 bőrönddel és egy táskával.
-Gyertek be. - mosolyogtam rájuk.
Bii, bejött a nappaliba, ahol Adam rögtön ki is szúrta.
-Hmm. - mérte végig, majd felpattant a kanapéról. - Örülök, hogy találkoztunk, Adam vagyok.
-Én meg Louis. - jelent meg a háttérben Lou, nem épp kedves arckifejezéssel, de én tudom, hogy Adamet nem kell félteni.
-Hello! - intett neki mosolyogva. - Tetszik a pólód. - paskolta meg a vállát, majd kiment a konyhába. Okos fiú.
Visszamentem a konyhába, ahol már Adam és Mandy már ketten szenvedtek a falatkákkal.
-Amúgy. Kik jönnek este? - fordultam körbe.
-Hát jön Kev és Sand meg még pár haver Sydneyből, akik feljöttek velünk.
-Aztán még itt lesz ugye mindenki a bandából, a srácoknak egy csomó ismerőse, zenekari tagok, stb. - magyarázta Mandy. - Szóval jó sokan.
-Kamázni fognak titeket a szomszédok. - vigyorgott Adam. 
-Na, attól félek. - forgattam a szemeim.
Megcsináltam egy falatkát aztán úgy éreztem, hogy nem bírom tovább, meg kell kérdeznem.
-Malik jön? - néztem Mandyre.
-Persze. - mondta úgy, mintha ez tök természetes lenne. Ja tényleg, ő nem tudja a részleteket, hogy Luke volt az a srác akivel megcsaltam Zanyt. Várjunk csak... Zaynen kívül ezt tudja bárki is? Francba...

~Zayn szemszöge:

-Miért kellett ennyire sietnem? - léptem oda Harry kocsijához ami a házam előtt parkolt.
-Bulizni megyünk. - mondta vigyorogva.
-Hova? - lepődtem meg.
-Házavató. - vonta meg a vállát.
-Oké, gyere be. - indultam befelé.
-Minek? - ráncolta a szemöldökét.
-Ha buliba megyünk be kell lőnöm a hajam. - tártam szét a karom, majd kinyitottam a bejárati ajtót.
-Rosszabb vagy mint Mandy. - forgatta a szemeit, majd becsukta az ajtót.
Követett fel a fürdőbe, majd a csempének dőlt és úgy dumáltunk tovább, miközben én rendbe tettem a hajam.
-És kinek a bulijába megyünk? Csajok? - kérdezősködtem.
-Hát, lehetséges, hogy Rox ebben a két évben megismert szép lányokat. Meg biztos a sydneyi haverjai is hoztak csajokat, szóval, ja lesznek.
-Várj. - álltam meg egy pillanatra és a tükörből Harryre néztem. - Rox? Sydney? Mi van?
-Ja, persze, még nem is magyaráztam el, mert kibuktam, hogy vissza kell jönnünk és így elkésünk. - vágta a fejemhez.
-Oké, na, sietek mond már. - siettem.
-Annyi az egész, hogy Roxy összeköltözik az egyik haverjával akivel egy suliba járt Sydneyben.
-Hogy hívják a gyereket? - kérdeztem.
-Még nem találkoztam vele. Valami L betűs. Talán Lewis, vagy...
-Luke? - sütöttem le a szemem.
-Igen! Luke! - csillant fel a szeme. - Honnan tudtad?
-Ráhibáztam. - legyintettem, miközben elraktam a hajzselét. - Te Harry azt hiszem mégse megyek.
-Na ne szívass. - nézett rám idegesen.
-Sajnálom.
Nos, Harry nem ismer lehetetlent, ezért szó szerint kirángatott a kocsiba. Próbáltam ellenállni, szóval ütöttük, vertük egymást, de aztán megadtam magam. (Beletúrt a hajamba, mégis mit tettem volna?! Ezért bosszúból az egész kocsiúton azt igazgattam.)
Amikor elérkeztünk Roxy és Luke új lakásához már a folyosón tombolt a zene és az ajtó tárva nyitva volt. Amikor beléptünk rengeteg ismerős arcot láttam, de volt egy pár akiket még életemben nem láttam és a beszélgetésekből néha kiszűrtem az ausztrál akcentust. És aztán megláttam őt. Ott dumált lazán Niallel, egy olyan miniszendviccsel a kezében. Szőke haja fel volt copfozva, szokásosan több fülbevaló lógott a füléből, Rolling Stones pulcsit és szürke párducmintás nadrág volt rajta. Oké, ez a lány bármikor képes elvarázsolni. Rögtön megtaláltam Liamet és Louist szóval hozzájuk csapódtam. 
-Na végre, hogy itt vagy. - vigyorgott rám Liam, majd mindkettőjükkel lepacsiztam.
-Milyen a buli? - tettem zsebre a kezem.
-Nem rossz. Jó fej arcok vannak, bírom ezeket az ausztrálokat. 
-Vágom. - bólintottam, majd végignéztem a mellettünk elsétáló ausztrál lányokon. Jól néztek ki, de... Nem az én stílusom. Vagyis... Oké, napbarnított bőr, szép dús haj, nagy mellek, jó segg, hosszú lábak, de túl tökéletesek voltak és kicsit zavart rajtuk az öt kiló vakolat.
-Zayn, szia. - lépett mellém hirtelen Roxy vigyorogva. - Most jöttél? - kérdezte miközben a kezembe nyomott egy pezsgőspoharat. 
-Pezsgő? - néztem furán.
-Liz most akart valami beszédet mondani, arra szerezte, de aztán végül sikerült bemagyaráznunk, hogy túl jó a buli ahhoz, hogy megállítsuk. - vonta meg a vállát majd beleivott a poharába.
-És veled mi van Rox? Hogy van az új alvó.. khmm lakótársad? - nézett szemtelenül Louis, bennem pedig egy pillanatra megállt az ütő.
-Nagyon vicces vagy Louis. - erőltetett mosolyt magára. - Egyébként fogalmam sincs. Biztos valami csajt húz meg éppen a hálójában. Amíg nem az én ágyamat mocskolja be nem zavar. - vonta meg a vállát. Nos Roxy válasza megnyugtatott. Szóval nincsenek együtt.
Még tovább dumáltunk így négyen, amikor egyszer csak egy részeg csaj viháncolva odajött hozzánk majd belemarkolt a seggembe. 
Furán ránéztem, de a csaj továbbra is erősen markolta a seggemet. Hát, kész nem bírtam tovább, kitört belőlem a röhögés, majd leráztam magamról a csajt és 180°ban megfordítottam és hirtelen elkezdett magyarázni egy másik srácnak, hogy mennyire menő a szemöldöke. Oké, azért vannak itt állapotok.
-Khhm, megyek azt hiszem keresek valami erősebbet. - itta ki Roxy a pezsgőt a poharából, majd elindult.
-Héé, Rox! - szóltam utána mire megfordult. - Csak okosan. Kérlek. - néztem rá komolyan. Már láttam az arcán, hogy visszaszólna, de végiggondolta a dolgokat és csak simán bólintott, majd eltűnt.

Egy fél óra múlva a bárpultnál odaölt mellém három srác, akik már eléggé be voltak piálva, de nem igazán zavart, csak tovább dumáltam a többi sráccal.
-Hallod, nem ez az a nyomorék aki miatt nem tudtad beszerezni Roxyt? - hallottam egyszer csak mellőlem. Niallék elkerekedett szemmel néztek rám, de jeleztem nekik, hogy maradjanak csöndben. Érdekelt ennek a folytatása.
-De ez az. - szólt egy másik srác. - a seggfej úgy elcsavarta a fejét, hogy másra se tudott gondolni csak rá. Pedig tőlem mindent megkapott volna. Aztán amikor feljött Londonba kiderült, hogy egy a gyökér megcsalta.
-Ki az az állat aki megcsalja Roxyt? - röhögött egy harmadik hang.
-Ez. - mondta a srác aki másodszorra szólalt meg.
-Bocsánat, esetleg valami baj van. - fordultam feléjük műmosollyal.
-Mutogasd máshol a fogaidat szépfiú. - nézett rám az egyik gyerek megvetően. Felismertem a képekről és a másik kettőt is. De ezt ezer százalékig. Luke.
-Talán esetleg ha valami bajod van a szemebe mond és ne a hátamnak. Fasz szopó. 
-Mit mondtál rám, te kis geci? - kerekedtek el a szemei. Látszott rajta, hogy volt benne pia, és bevallom már bennem is, de mindenkinek a társaságunkban. 
-Jól hallottad. - bólintottam vigyorogva. - És kurvára nem értem, hogy mit kell itt pattogni. Most olyan nagyra hiszed magad, mert idejöttél Sydneyből és most Roxyval élsz? Nagy cucc haver, és ezen kívül mit tudsz felmutatni?!
-Jóval többet, mint pár idióta videoklip és koncertek ahol idióta kislányok sikítoznak. - röhögött ki egyszerűen.
-Nem éppen idióta kislányok. - védtem meg a rajongóinkat. - És hidd el, sokkal többet értem el eddig és többet is fogok, mint te. Mert én teszek is a céljaimért, nem csak a hullámokon vergődök.
-Ha te úgy tudnál vergődni a hullámokon ahogy Luke, akkor esetleg lenne jogod megszólalni. - szólt közbe az egyik haverja. 
-Ja bocs, hogy én nem egy idióta deszkán teszem az agyam. - vigyorogtam rá.
-Nem is vagy oda való. - sajnált le rögtön Luke. - De hidd el, férfisabb, mint egy kibaszott színpadon ugrálni. Hiába tagadja, Roxy is eldobta tőle az agyát. Bár te is ismered elvileg a pináján kívül is és tudod, hogy milyen. És neki sokkal inkább egy pasi kell, mint egy hozzád hasonló seggnyaló.
-Persze, pont te tudod, hogy mi kell Roxynak. - nevettem el magam. - Mond, ha ennyire ismered akkor miért nincs már a karjaidban?
-Te csak ne fél, ott lesz. - bólogatott. - És veled ellentétben nekem van eszem, és soha nem fogom elengedni. Nemhogy kétszer is. És én nem csak kihasználom. Hidd el, engem a mellein kívül más is érdekel.
-Ezt úgy mondod, mintha annyira ismernél. Fogalmad sincs a kapcsolatunkról.
-Hát a részleteket nem tudom. De azt igen, hogy amikor visszajött Sydneybe olyan szívásfolt volt a nyakán, hogy egy jó darabig ott maradt. Aztán amikor meglátogattad, szinte ki se jöttek a hálószobából, Roxyt két hétig alig láttuk. Bele se merek gondolni, hogy miket műveltél vele. - rázta a fejét.
-Semmi rosszat nem tettem vele. - emeltem fel a hangom. - Ő az utolsó, akinek rosszat akarnék.
-Szavakkal könnyű bizonyítani. De, mond, te miért nem ugrottál amikor megtudtad, hogy mi volt vele? Te miért nem próbáltál meg segíteni? Ellentétben veled, én a világ másik feléből jöttem ide, csakhogy megvédjem a pszichopata volt pasijától. De úgy látszik már kettőtől is meg kell védenem. - nézett végig rajtam.
-Te kurvára nem tudod, hogy mit éltem át. Mit éltem át vele. Hogy mit érzek iránta.
-Érzel mást is a farkad merevségén felül? - tettet meglepettséget. - Nem néztem volna ki belőled.
-Én nem használtam ki Roxyt, fogd már fel! - az idegeim egyre inkább ki voltak. Amiket elmondott, amikkel vádolt... a legrosszabb pedig az volt, hogy Roxyt is belekeverte.
-Hogyne, persze. Nézz csak rá. - fordult felé. Éppen valakivel beszélgetett egy koktélos pohárral a kezében. - Baromi jó csaj. Mond, ki nem sunázná? Bárki ránéz, már a szemével vetkőzteti. A lábai, a segge na és a mellei. - óvatosan megnyalta a szája szélét. - Egy álomnő. Aki nem rinyál folyton és van benne energia. Biztos az ágyban is állati. Mesélj már egy kicsit. Hogyan szopta le a faszod? Hangosan szokott nyögni? - vigyorgott rám. Tudta, hogy ezzel idegesít fel a legjobban, de nekem itt elpattantak az idegeim. Lehet, hogy józan formában nem tettem volna ezt, de részegen meg se fordult a fejembe, hogy visszafogjam magam. Eddig zavart, hogy részben belekeverte Roxyt, de amiket itt elmondott, az már sok.
Felpattantam a bárszékemről, majd egyenesem lerántottam Lukot is, akit aztán neki löktem a bárpultnak. Ő ellépett, majd engem lökött arrébb.
-Bunyóó! - kiáltotta el magát Luke egyik értelmes barátja.
Megragadtam Luke vállát a vállát és és lefejeltem, de ő gyorsan kiszabadult a fogásomból egy jól célzott rúgással a gyomromnál amitől én kicsit összerogytam és arrébb léptem. Luke kihasználva az alkalmat ökölbe szorította a kezét és eltalált a szemem alatt. Én ezt nem hagytam és indultam felé, de egy erős kar megállított. Liam állt közénk, de néhány másodperc múlva ellökte és mi újra egymásnak estünk. Ott ütöttük, téptük egymást ahol csak értük. Kihasználva egy pillanatot kicsit nekiindultam és nekilöktem Luke-ot az asztalnak, ami azonnal feldőlt és az üvegpoharak eltörtek. Harry és Niall kihasználva a pillanatot, hogy Luke most nem tud rám ugrani elkapták a karom, de ahogy Luke felállt kiráztam magam a szorításukból és újra egymásnak estünk. 
-Elég. - lépett közénk valaki, akinek nem kellet erősen fognia minket ahhoz, hogy ne menjünk újra egymásnak. Akinek nem kellett felemelnie a hangját. Mindketten elléptünk egymástól. Luke az orrából kifolyó vérrel foglalkozott én pedig ránéztem Roxyra. Láttam egy kis ijedtséget az arcán, de sokkal több volt rajta a düh. Nem akartam találgatni, hogy rám dühös-e vagy Lukera. Valószínűleg egyformán utál most mindkettőnket.
-Ne haragudj. - néztem rá sajnálkozva. Roxy csak a szemét forgatva sóhajtott.
-Hívom az orvost, felrepedt a szemöldököt. - felelte válaszként, majd a többiekhez fordult. - És most mindenki, hangolódjunk egy kicsit vissza, túléljük. Minden jó buliban van egy bunyó. Gyerünk, 1-2 mindenki, nem hallom a zenét! 
Hihetetlen, hogy milyen gyorsan elintézte ezt. Komolyan, fogalmam sincs, hogy mitől tudja megőrizni mindig a hidegvérét, de ezt csak csodálni tudom benne.

KÖZÉRDEKŰ KÖZLEMÉNY

Sziasztok! Kivételes alkalom de nem Kikiih vagyok hanem reka (párszor már megemlített előző fejezetek elején, nem tudom ki emlékszik) A lényeg az h Kikiih megkért engem (mivel szeret és imád), hogy legyek olyan nagyon kedves és szóljak nektek, hogy Ő eddig és még most is táborban van ezért maximum jövőhéten tud jelentkezni. Ja és azt üzeni h 'ezerbocsánatimádlaktitekeeeet'.

II/2 ~ Double Infinity

Sziasztok! :)) Meghoztam az új részt, remélem tetszeni fog. :) Köszönöm a nyolc Likeot és a kommenteket, nagyon jól esik. ^^
Most nem akarok 5 kilométeres szöveget írni, jó olvasást! :) <3

 Double Infinity

Idegenül nézegettem a gipszet a karomon. Igen, Liz elrángatott az orvoshoz, aki elküldött röntgenre és kiderült, hogy eltört a kezem.
Egyébként már Liz és Niall házában voltam. Niall egyáltalán nem bánta, hogy ott vagyok náluk, sőt még örült is, amit én nem igazán értek, azok után amiket mondtam rá és mindenki másra. 
Felnéztem az órára. 00:10. Lassan indulnom kell, ha oda akarok érni Jake-hez. Keresgéltem a szekrényemben egy fekete cipzáras pulcsit, mert most ezzel az izével a kezemen nem lett volna könnyű belebújni az Adidas felsőmbe. Kiszórtam a bőröndömet és kezembe akadt egy darab, aminek nem kellett volna. Megfogtam a fekete pulcsit és az ágyamra leülve magamhoz szorítottam. Zayn pulcsija, ami még nálam maradt. Azt hittem, hogy már rég kidobtam, de úgy látszik mégse. Mélyen beszívtam az illatát. Visszajöttek az emlékek. Az első csókunk, az első veszekedés, amikor betörtek hozzánk, amikor először feküdtünk le... letöröltem egy kósza könnycseppet az arcomról, és szépen összehajtogatva visszatettem a bőröndömbe a pulcsit.
Miután találtam egy sötétkék pulcsit, felvettem a tornacipőmet és elindultam. Éppen feldobtam a hajamra a kapucnit, amikor meghallottam a hátam mögül egy hangot.
-Te meg hova mész? - kérdezte csámcsogva Niall.
-Öhhm... - fordultam felé a megfelelő kibúvót keresve. - Boltba. 
-Boltba? - vonta fel furán a szemöldökét. 
-Igeen. - bólintottam. Na ezt magyarázd ki Rox. - Valahogy meg akarom hálálni, hogy befogadtatok, de tudom, hogy Liz nem örülne neki, ezért sutyiba akarok nektek bevásárolni. Láttam, hogy például elfogyott a tej. - jutott hirtelen eszembe, mert láttam, hogy Niall visszarakta az üres dobozt.
-Roxy, nem kell nekünk bevásárolni. - rázta a fejét mosolyogva.
-De légyszii. - néztem rá kiskutya szemekkel.
-Én nem Zayn vagyok, engem ezzel nem hatsz meg. 
-Mi? Zayn? Mi köze van ehhez Zaynnek? Szó se volt eddig Zaynről. - a neve hallatán rögtön zavarba jöttem, és Niall jól ki is röhögött érte.
-És hol akarsz te éjfélkor bevásárolni?
-Tudok egy közeli éjjelnappalit.
-Jól van, menjél. - legyintett. - de aztán siess vissza. - azzal a lekváros kenyerét rágcsálva beült a TV elé.
Megkönnyebbülve csuktam be magam után az ajtót. El se hiszem, hogy ilyen jól kimagyaráztam magam.

-Késtél. - mondta Jake amikor felültem mellé a padra.
-Bocsi. Majdnem lebuktam. 
-Dave előtt? - lepődött meg. - És mi van a kezeddel?
-Nem. - ráztam meg a fejem. - Davet ott hagytam. Ja és ő törte el a kezem.
-Sajnálom. - bő vélemény...
-Megvan a cucc? - tereltem a témát.
-Roxy, meddig akarod még folytatni? - húzta el a száját.
-Jake, te vagy az egyetlen díler aki lebeszéli a vevőit a drogról.
-Te a barátom vagy Rox. Aggódok érted. 
-Értem már felesleges. - rugdostam a cipőmmel a pad szélét. 
-Nem értelek. - csóválta a fejét aztán odaadta amire szükségem volt.
-Majd hívlak. - ugrottam le a padról és indultam Lizék háza felé. A sötét utcát a lámpák fényei világították meg és az autók reflektorai.
Lassan vánszorogtam fel a lépcsőházban, majd a nemrég kapott kulcsommal lassan, halkan nyitottam ki az ajtót, hátha Liz és Niall már alszik.
Besétáltam a nappaliba, ahol a kanapán ülve Lizt találtam.
-Basszus. - sziszegtem.
-Boltba mi? - vonta fel a szemöldökét.
-Nem volt tej... 
-Rox, lehet, hogy azt hiszed, hogy Niall bevette, de én nem. Ja és ő sem. - világosított fel.
-Csak szükségem volt egy kis friss levegőre. - próbáltam kimagyarázni magam.
-Levegőre, he? - nézett végig rajtam. - Na pakold ki a zsebeidet. 
-Mi van? - nevettem el magam.
-Komolyan mondtam. - állt fel és elkezdett közelíteni hozzám. 
-Most megakarsz motozni vagy mi? 
-Ha arra van szükség. - vonta meg a vállát.
-Liz, komolyan, nincs nálam semmi. - tagoltam neki, hátha felfogja. 
-Te akartad. - sóhajtotta. - Tedd fel a kezedet.
-Mi? - röhögtem el magam újra. 
Liz közelebb lépett hozzám és az összes zsebemet áttapogatta. Nos igen, őt nem lehet átverni.
-Aha. - húzta ki a zsebemből azt amit kereset.
-Liz én... - sütöttem le a szemem.
-Nem kell magyarázkodni. - mondta a zacskó tartalmát figyelve. - Tudtam.
-Mi? Honnan? - képedtem el.
-Láttam rajtad. Túl jól ismerlek.
-Én csak. - vágódtam le a kanapéra a könnyeimmel küszködve. - Fogalmam se volt mit tegyek. Teljesen magam alatt voltam. Azt hittem, ha újra elkezdem az majd segít...
-Régen segített?
-Nem. - hunytam le a szemem és kicsúszott az első könnycsepp.
-Roxy, miért csinálod ezt magaddal? - ült le mellém és a hátamat kezdte simogatni.
-Nem tudom. - ráztam meg a fejem. A könnyek csak úgy záporoztak a szemeimből. - Mindent elvesztettem. Mindent ami fontos volt. El se hiszem miket vágtam a fejetekhez. Elvesztettem a legfontosabb embereket az életemből.
-És Őt is. - bólintott Liz.
-Pontosan. - töröltem le a felsőm ujjával a könnyeimet.
-Figyelj Rox. Azt hiszem tudom, hogy hozhatnád helyre.
-Hogyan? - néztem rá reménytelien.
-Először is, ezzel. - emelte fel a zacskót. - Fel kell hagynod. Mióta kezdted el újra?
-Néhány hónapja. - feleltem. - De régebben szedtem fájdalomcsillapítókat is...
-Menni fog elvonó nélkül? 
-Régen sokkal durvább volt és akkor sikerült. - feleltem. - Szerintem menni fog.
-Hát... te tudod. De ha kéne vagy egy telefonszámom. 
-Köszönöm. - mosolyodtam el halványan.
-A másik. - folytatta. - El kell mondanod mindenkinek, hogy mi történt, mi volt régen és megmagyarázni, hogy anno miért mondtad azokat. 
-Ki az a mindenki? - nyeltem nagyot.
-Niall, Mandy, Harry, Tina, Liam, Bii, Louis és... Zayn. - az utolsó névnél megállt egy pillanatra, de tudta, hogy ki kell mondania.
-Muszáj neki is? - néztem fel fájdalmasan.
-Igen, mivel egy egoista seggfejnek nevezted. - világosított fel. 
-Így emlékszel? - pislogtam felfelé és próbáltam visszatartani a könnyeimet.
-Eléggé mélyen érintett... 
-Sajnálom. - suttogtam.
-Jajj, hagyjuk már. Mindketten tudjuk, hogy miért volt. - csak halványan bólintottam. - Na gyere ide te hülye. - tárta szét a karját én pedig szorosan megöleltem. Komolyan, máskor egy évbe nem ölelkeztünk ennyit.

~Zayn szemszöge:

Reggel ezerrel csörgött a telefonom. Csak morogtam egyet és próbáltam figyelmen kívül hagyni. Megkönnyebbülten sóhajtottam fel amikor végre abbahagyta. Aztán 2 perc múlva előröl kezdte. Idegesen kinyúltam az éjjeliszekrényemre a telefonomhoz, ami Niall nevét írta ki.
-Ajánlom, hogy fontos legyen. - morogtam lehunyt szemmel, a párnára hajtva a fejem.
-Hát eléggé... - mondta. - Kettőre ide tudnál jönni? 
-Minek? - kérdeztem fáradtan, miközben csekkoltam az időt. Fél egy volt.
-Hát pontosan nem tudom. Elvileg mindenki jön, aztán Liz meg Roxy valami olyasmiről magyarázott, hogy Rox meg akarja magyarázni egy csomó mindent, meg ott dumáltak össze vissza. 
-Roxy is ott lesz? - pattantam fel hirtelen a fekvésből.
-Hát elég valószínű, hogy itt lesz, ő akar velünk beszélni.-Szóval akkor kettőre ugye? 

Amikor beültem a kocsiba vettem egy mély levegőt. Igen, biztos, hogy most találkozni fogok vele. Nem szabad elcsesznem. Valahogy bocsánatot kell kérnem tőle és elmondani neki mindent. Beszélnem kell vele. A visszapillantó tükörben gyorsan megigazítottam a hajam, majd elfordítottam a kulcsot és gázt adtam.
Viszonylag gyorsan odaértem Niallék lakásához. Egy kicsit kőröznöm kellet egy normális parkolóért (komolyan, ezek hogy kaptak jogsit?!), de végül minden sikerült. 
A kaputelefonban rögtön Liz hangját hallottam meg.
-Szia Zayn, nyitom.
-Várj, honnan tudtad, hogy én vagyok? - ijedtem meg. Tudom, hogy Liznek vannak fura dolgai, de ez kicsit durva.
-Megint te vagy az utolsó. Na mindegy, gyere.
Gyorsan felsiettem a lépcsőházban, és már épp kopogtam volna amikor Liz kitárta előttem az ajtót. 
-Oké, lassan tényleg kezdek félni tőled. 
-Akkor jó. - bólintott magabiztosan, majd beengedett.
Besétáltam a nappaliba, ahol mindenki ott volt, Liam és Tina a kanapén ültek, Natalie Harry ölében ült és a göndör tincseit huzigálta, Mandy őket figyelte mosolyogva, Niall valami chipset bontott ki, Louis és Bii pedig a TV-t kapcsolgatták. Egyedül Roxy-t nem találtam sehol.
-Sziasztok. - köszöntem egy csalódott mosollyal.
-Kint van a mosdóban. - suttogta Liz, mire a mosolyom kezdett igazzá válni.
Ahogy Natalie észrevett rögtön hozzám totyogott. Na igen, Harry göndör tincsei után én vagyok a második az 'imádom piszkálni' listáján. Nevetve felvettem és elkezdtem vele játszani. Olyan jól elszórakoztam vele, hogy csak egyetlen hang tudta elvonni a figyelmem. 
-Szia Zayn. - köszönt Roxy a hátam mögül. Megfordultam és egy kicsit szorosabbra kellett fognom Nataliet, nehogy elejtsem. Szőke haja lazán omlott a vállára, egy fekete felső volt rajta és farmersort. Lehet, hogy kicsit több időt töltött volna a tekintetem a lábán, ha nem vonta volna el a figyelmem a kezén lévő gipsz.
-Nem azt mondtad, hogy az edzőteremben húztad meg? - kérdeztem ijedten.
-Hát... de... azt mondtam. - vakarta meg a tarkóját a másik kezével.
-Most már elmondod végre amit szerettél volna? - nézett rá Mandy nagy szemekkel. 
-Aham. - vett Roxy nagy levegőt. 
Én és gyorsan leültem Tina és Liam mellé, közben Tina elvette tőlem Nataliet, aki egyre inkább forgolódott a kezemben.
-Szóval. - kezdte Roxy. - Huhh, azt se tudom, hogyan vágjak bele. - túrt bele a hajába. - Oké, legyen a kezem, mert mindenki folyamatosan a gipszemet bámulja. - nevette el magát egy picit. - Aznap amikor összefutottunk a Nando'sban. Délelőtt otthon voltam Daveel, aki, mint kiderült nem változott semmit. Ugyanúgy... - kereste a megfelelő szót. - Kihasznált, mint azelőtt. Próbáltam védekezni vagy menekülni, de sose sikerült. Az utolsó alkalommal eltörte a csuklómat. - mutatta a gipszét. - Igazából megpróbálhattam volna otthagyni vagy ilyesmi. De nem tudtam. Féltem tőle, nem tudtam volna nagyon kihez menni, és biztosan megtalált volna, ha egyedül lépek le. Szóval röviden ennyi a Dave-ügy. - sóhajtotta. - És most jön a bonyolultabb része. Ugye egy fél éve nagyon megszűnt közöttünk a kapcsolat, amikor mindenkit kiosztottam. - láttam a többiek arcán, hogy visszajön az emlék, amikor Roxy majd' szétroppant az idegtől és mindenkit kiosztott. Bennem is. - Nos az azért volt, mert a körül volt az, hogy elkezdtem fájdalomcsillapítókat szedni. Néhány hónapja pedig újra elkezdtem az egészet előről.
Azt hiszem a többi kiesett nekem. Ahogy Roxy kimondta az újra szót, azt hittem elájulok. Ahogy kimondta azzal együtt egy mozdulattal egy átlátszó zacskót dobott a kávézóasztalra. Erősebb fájdalomcsillapítók és kokain volt benne. Csak sápadtan bámultam a drogokra és nem tudtam mit mondani.
-Te előtte is? - kérdezte dadogva Louis. 
-Az előtt két évvel, hogy megismertelek titeket. - bólintott Roxy és kerülte a szemkontaktust velem, pedig nagyon el akartam kapni a tekintetét. - Én... - folytatta. - Fogalmam sincs miért csináltam akkor. Összekerültem Dave-el és miatta kezdtem rá. Ő mutatta be nekem Jake-et is.
-Várj. - szakította félbe Harry. - Ez az a Jake?! - igen, nyilván Harry nem fogja könnyen elfelejteni a srácot, akinek köze volt Mandyhez.
-Igen. - bólintottam. - Tőle szereztem a cuccot régen is és most is. De nagyon megutáltam. Bármit megtettem volna, hogy lecsukják vagy valami. Mivel nagyon kiakadtam rá, miután abbahagytam.
-De most simán eltudnátok intézni. - nézett Liam Lizre. 
-Hogy érted? - nézett rá Liz.
-Jogi egyetemre jársz, nem? - vonta fel Liam a szemöldökét.
-Ja, de igen. - kezdte el Liz a körmét nézegetni. - Csak akkor lehet, hogy magamat is belemártanám. 
-Liz te is? - képedt el Niall. 
-Igen. - bólintott Liz, lehunyt szemmel.
-Együtt raktuk le. - szólt bele Roxy. 
-De nekem nehezebb volt. - tette hozzá Liz.
-Hogy érted? - kérdeztem.
-Úgy, hogy Roxynak nem kellet rehab, nekem meg igen. 
-De egyébként - csatlakozott Mandy. - Én is régebbről ismerem Jake-et.
-Mi van? - ráncolta a szemöldökét Harry.
-Én Mandyt például így ismertem meg. - mondta Roxy.
-Ja, de én 'csak' partidrogért mentem. - bámulta a cipője orrát.
Hirtelen kínos csend támadt. Végül Louis törte meg.
-Még valami sötét titok? - fordult körbe.
-Mi jó kislányok voltunk. - vonta meg a vállát Bii.
Erre egy kicsit mindenki elnevette magát. Igaz, hogy már lassan 3 éve ismerjük egymást így 10en, de ennek most jött el az ideje, hogy ezt megtudjuk. 
-Kérlek tényleg ne haragudjatok a régebbi miatt. - törte meg a csendet Roxy, aki folyamatosan a padlót bámulta.
-Roxy. - szólt lágyan Liam. - Megértjük. 
Aztán egy tipikus amerikai filmbe illő jelenet következett és mindenki körbeölelgette Roxyt, néhányan még könnyeztek is (oké, az a néhány Tina, Mandy és Bii). 
-Mindjárt jövök, csak iszok egy pohár vizet. - mosolyodott el halványan és kiment a konyhába.
-Menj csak kicsim. - simította meg Tina a karját.
Miután Roxy kiment, hirtelen mindenki rám nézett.
-Mi van? - értetlenkedtem.
-Menj már utána te barom! - szólt élesen Harry.
-Ja, oké. - kaptam észhez és a elindultam a konyhába.
Amikor beléptem Roxyt láttam a csap előtt támaszkodni és folyamatosan nézett ki az ablakon. Nem voltam benne biztos, hogy jó az amit teszek, de mögé léptem és óvatosan átkaroltam a derekát. 
-Sajnálom. 
-Nem kell. Semmit. Miattam van ez. 
-Kérlek ne hibáztasd magad. - fejét a vállamra hajtotta és láttam, hogy egy könnycsepp kicsúszik a szeméből. Egyik kezemet elvettem a derekáról és letöröltem az arcát.
-Ne sírj. - suttogtam a fülébe, majd egy puszit nyomtam az arcára.
-Zayn, ne csináljuk ezt. - mondta.
-Mit? Miért? - kérdeztem. 
-Még azt se tudom, hogy én, hogy vagyok. Már ez a dolog is eléggé felkavart. Még nem vagyok képes visszahozni azt ami kettőnkkel volt. Nekem ez is túl sok még.
-Értettem. - sóhajtottam.
De egyikünk se lépett el. Ugyanúgy álltunk ott, ahogy eddig és bámultunk ki az ablakon. Szóval akkor most mi van?
Kicsit szorosabban fogtam magamon Roxyt, a fejemet pedig tovább pihentettem az állán. Egyszer csak feltűnt valami. A csuklóján egy tetoválás volt, amit eddig még nem láttam. Óvatosan megemeltem a csuklóját és szemügyre. Roxy követte szemeivel az összes mozdulatomat és kíváncsian figyelt. Hüvelykujjammal lassan végigsimítottam, mire Roxy elmosolyodott.
-Végtelenszer végtelen.
-Van jelentése? - kérdeztem még mindig a tetoválást vizsgálva.
-Ha te azt tudnád... - sóhajtotta.

II./1. fejezet ~ I Knew You Were Trouble

Nos visszatértem. Nem volt nagy bejelentés. Visszaszámlálás. Semmi dráma. Igazából csak egy új fejlécet szerettem volna, de az még nincs meg, szóval még nincs. :'D De igen, visszatér a blog, visszatér Roxy és mindenki. Van rengeteg sötét részlet az első évadból, most a másodikban ezekre mind megkapjuk a választ, persze nem rögtön. Már van kint egy chat az oldalon, szóval bátran írjatok, nem harapok ott se. :) Ja és a címért bocsi, lehet, hogy sokaknak nem tetszik, de mást nem tudtam elképzelni.
xoxo. Kikiih

I Knew You Were Trouble

A zsebemben megrezzent a telefonom. Jake írt. 
Megszereztem. Este találkozunk. Szokásos.
Bólintva zsebre tettem a telefonom aztán éreztem, hogy 2 erős kar átfonódik a derekam körül és nyom egy csókot a fülem mögötti érzékeny részre.
-Kérlek most ne, elkések. - kérleltem.
-Nem késel el. - mondta és elkezdte a nyakamat csókolgatni. 
-Dave kérlek engedj el. - pislogtam felfelé, mert éreztem, hogy a könnyek gyűlnek a szememben.
Dave végig puszikat adott a vállamon aztán lehúzta az atlétám pántját.
-Kérlek hagyd abba. 
-Maradj már kussba! - üvöltött le és erősen ellökött magától.
Hátráltam egészen a kanapéig aztán hirtelen ráestem.
-Igazad van, ott kényelmesebb lesz. - vigyorodott el és elkezdett rám mászni.
-Hagyd már abba, Dave! - vettem könyörgőre a figurát.
-Maradj már csöndben. - ripakodott rám és aztán lekevert egy pofont. 
Nagyot nyeltem és nem engedtem utat a könnyeimnek. Megragadtam a vállát és próbáltam letolni magamtól. Dave megragadta a csuklóimat és úgy kezdte el csókolgatni a mellkasomat, majd egyre lejjebb csúszott a mellemhez és azokat kezdte el 'kényeztetni'. 
Végiggondoltam a dolgokat és egyetlen megoldásra jutottam. Ha ezt elrontom ő nyer. Megint. Egy hirtelen lendülettől fogva lelöktem magunkat a kanapéról és így Dave ráesett az üveg kávézóasztalra ami rögtön szét is tört a súlyunk alatt. Leugrottam Daveről és futottam ahogy tudtam. Tudtam, hogy erősebb nálam, pláne, hogyha be van dühödve. Berohantam a hálóba és magamra zártam az ajtót. Fogalmam se volt, hogy most mihez kezdjek. Kinéztem az ablakhoz. A rohadt életbe, hogy a harmadikon lakunk. Most akkor várjam meg amíg Dave lelép? De az még eleve fél óra és ki tudja, hogy egyáltalán be akar-e menni dolgozni. A gondolataimból egy kiabálás és az ajtó ütögetése zavart meg.
-Te ribanc! - üvöltötte a dörömbölések közepette. - Nyisd ki de kurva gyorsan!
-Dave hagyj békén! - kiáltottam vissza kétségbeesetten. 
-Ha nem engedsz be, betöröm az ajtót. - fenyegetőzött. 
Nem válaszoltam. Bambán álltam az ajtót figyelve. A dörömbölések még tartották aztán egy pillanatra megszűntek. Kíváncsian figyeltem, hogy mi történik aztán a következő másodpercben az ajtó beszakadt és Dave lépett be rajta dühösen. Láttam, hogy a karja egy kicsit vérzik az üvegszilánkok miatt.
-Ezt nagyon megbánod. - rázta a fejét idegesen mosolyogva és odalépett hozzám. 
Próbáltam ellépni tőle, de elkapta a csuklóm és erősen szorította. Hallottam, hogy roppan. A fájdalom hihetetlen sebességgel áramlott szét a testemben. Egy pillanat alatt a padlón találtam magam. Könnyes szemmel néztem fel és Dave állt felettem. Leguggolt hozzám és ráült a csípőmre. Élvezte, hogy nem tudok védekezni. Elfektetett a földön és direkt lassan szabadított meg az összes ruhadarabomtól, hogy még jobban kínozzon. Nem tudtam ellenne tenni semmit. Nem tudtam megvédeni magam. Ő nyert. Ismét az áldozata lettem. Minden mozdulata annyira fájdalmas és erőteljes volt, hogy azt hittem belepusztulok. Fogalmam sincs, hogy meddig fogom még így bírni. De nem tudok elmenni, mert nincs hová. Ha egyedül megyek el, biztosan megtalál. Túlságosan félek tőle.
Örökké az áldozata maradok.

~Zayn szemszöge

-Muszáj itt ennünk? - néztem feszengve a srácokra akik a Nando's ajtajában már csak rám vártak.

-Zayn. - nézett rám Harry. - Már több 2 éve volt. Lassan 3. Tudom, hogy különleges volt számodra és mindennél jobban szereted. De túl kell lépned rajta.
-De nem akarok túllépni rajta. - vakartam a tarkóm.
-3 éve nem is láttad. Tudod, hogy összejött azzal a hülye gyerekkel. - tárta szét a kezét Liam. - Már te is továbbléphetnél.
Inkább nem mondtam semmit, csak némán beléptem a gyorsétterembe. Rögtön az a tipikus csirkeillat fogadott és automatikusan a szokásos helyünkhöz mentem. Éppen felálltak onnan. Furcsa volt, hogy Leah nem mosolyog ránk a kasszából. Megvártam, hogy a srácok leüljenek aztán beültem Niall mellé a háromszemélyes ülőhelyre.
Vagy 5 perce ültünk ott aztán észbe kaptunk. Ha nincs Leah, nincs is pincérszerű kiszolgálás. 
-Akkor valaki maradjon itt, mi pedig elmegyünk kikérni. - természetesen Louis volt az aki maradt. Ki más? Lusta dög...
Már épp indultunk a kasszához, amikor Harry megszólalt. Kicsit sápadt volt az arca.
-Szerintem nem fontos jönnöd, nyugodtan ülj vissza Tommohoz. - mondta, és a többiek is hevesen bólogattak.
-Mi minek? - ráncoltam a szemöldököm. Aztán rájöttem. Biztos megakarnak szívatni valamivel, kiismertem már az ilyen trükkjeiket. Na ebből most esznek.
Beálltam egy szőke hajú csaj mögé. Férfiból vagyok, így alap, hogy végignézek rajta. Nem volt rossz csaj. 
Valamiért a fiúk nagyon felszínes témákról akartak velem beszélni, például, hogy 'Kicserélték a lámpákat? Mintha világosabb lenne?' vagy 'Melyik a finomabb, a csípős vagy a fokhagymás szósz?'. Mivel ezeket nem nagyon értettem inkább rájuk hagytam. 
-Biztos minden rendben van? Tudnék segíteni valamit? - kérdezte a csaj a pult mögül az előttem álló szőke lánytól.
-Jól vagyok köszönöm. - mondta a szőke lány törött hangon és a kezét az arcához emelte, valószínűleg azért, hogy letörölje a könnyeit. Ismerős volt a lány hangja. Túl ismerős.
-Akkor kérem álljon félre, mindjárt kész a rendelése. 
Azzal a lány félreállt és az arcát lefelé hajtva bámulta a pultot. 
-Jó napot, mit adhatok? - nézett rám az eladó csaj, aztán elkerekedtek a szemei. - Jézusom, ne haragudj, de te szakasztott olyan vagy, mint Zayn Malik. 
Észrevettem, hogy a mellettem álló lány hirtelen felkapja a fejét és elkerekedett szemmel engem néz. Éreztem magamon a tekintetét, de én nem mertem rá nézni.
-Mindig ezt mondják. - húztam félmosolyra a számat és azzal kikértem mindenkinek a rendelését. Igen, mindenkinek, mivel mögöttem a 3 idióta meg se tudott szólalni a feszültségtől, amit nem igazán értettem, hogy mire.
Oldalra fordítottam a fejem és a szemébe néztem a mellettem álló lánynak. Ő volt az. Egyszerre voltam hihetetlenül boldog, hogy újra láthatom, de egyben hihetetlenül szomorú is. Emlékszem arra a napra. Liam életének a legboldogabb, az én életemnek a legborzalmasabb napja. Emlékszem, amikor hazaértünk a kórházból némán összepakolt és lelépett. Fogalmam se volt hova mehetett, a lányok pedig nem mondták el, mert Roxy azt kérte tőlük. Azóta egyszer láttam, az se volt egy felemelő találkozás...
-Szia. - suttogta alig hallhatóan, egy halvány mosollyal az arcán. Valami nem tetszett rajta. Vagyis sokkal állatibb volt, mint bármikor, de lehet, hogy csak azért, mert 3 éve nem láttam. De belenéztem a szemébe és mindent láttam. A fájdalmat, szomorúságot és talán egy kis félelmet is. 
-Khhm... - köhintett hátulról Niall. 
-Szia Niall. - nevette el magát Roxy, majd hátrafordult a többiekhez és köszönésképpen rájuk mosolygott. 
-Itt a rendelése. - pakolta le a cuccokat Roxy tálcájára.
-Izé... Ha jól látom egyedül vagy. - krákogott Harry. - Nem ülsz oda hozzánk? 
-Ha nem gáz... - nézett vonakodva hátra Louhoz, aki pedig mosolyogva integetett, hogy menjen oda, köztünk pedig mindenki bátorítóan mosolygott. Azt hiszem rájött, hogy nekünk semmi bajunk vele.
Roxy felvette a tálcát, aztán pedig rögtön fel is szisszent. Ránéztem a bal csuklójára, ami be volt fáslizva, de így is látszott, hogy be van dagadva. 
-Segítsek? - kérdeztem rögtön.
-Köszi. - mosolygott hálásan. 
Átvettem a tálcát és odamentünk az asztalunkhoz. Louis rögtön segített feloldani Roxy feszkóját. Viszont én egy pillanatra elgondolkodtam. Ha Roxy mellé ülök az nyomulósnak tűnik? De ha nem ülök mellé az meg bunkónak. Egy mindegy alapon leültem mellé, és ahogy láttam egyáltalán nem zavarta. Szép lassan a srácok is visszaértek.
-Mi történt a kezeddel? - kérdeztem. 
-Ja, csak múltkor meghúztam az edzőteremben. - legyintett terelve a témát.
-Jársz edzőterembe? - lepődött meg Harry.
-Néha. - bólintott Roxy. - Na inkább ti meséljetek, mi van veletek?
-Velünk vagy Tináékkal? - kérdezte mosolyogva Liam.
-Már nem lehet titeket szétszedni, szóval így mindenkit kérdezek. 
-Jól megvagyunk. - bólintott Harry. - Mandy letett egy ilyen belsőépítész tanfolyamot és most lakberendezőként melózik. Nagyon élvezi.
-Az jó. - mosolygott Roxy és aztán beleharapott egy krumpliba. - És hogy van Natalie? - kérdezte mosolyogva Liam-től.
-Nagyon aranyos, szeptembertől megy oviba. Nézd itt vannak képek. - vette elő a telefonját és, mint mindig most is fülig érő mosollyal mesélt a kislányukról, aki egyébként nagyon jó fej kiscsaj.
-Liz és az egyetem? - nézett most Niall-re, miközben még mindig Liam telefonját nyomkodta.
-Mindenkit kikészített már. - nevette el magát Niall és Roxy is elmosolyodott. 
-Bii? - fordult most Louis felé.
-Jól megvagyunk. - vonta meg a vállát Lou.
-Ennyi? - vonta fel a szemöldökét.
-Semmi extra. - rázta meg a fejét mosolyogva. 
-Meg akarja kérni a kezét. - szólt közbe Harry unottan.
-Tényleg? - kérdezte Roxy csillogó szemmel.
-Igen. - bólintott Louis büszkén.
-Na és veled mi van? - emelte rám a tekintetét. 
-Velem? - nyeltem nagyot.
-Igen. - nevette el magát Roxy.
Hát semmi különös. 3 éve szenvedek, mert egy dög voltam és vissza akarlak kapni, mert még mindig szeretlek, de te közben visszataláltál a régi barátodhoz és újra boldog vagy. 
-Semmi különös. - vontam meg a vállam a szívószállal szórakozva.
-Ez most egy olyan semmi különös, hogy te is megházasodsz vagy tényleg ilyen unalmas az életed? - vonta fel a szemöldökét, mire elröhögtem magam.
-Tényleg nincs semmi. Facér vagyok, akármennyire is próbálja ez a 4 idióta megváltoztatni. - böktem a többiek felé.
-Ezt nem vágom. Csak kiírod Twittere, hogy kéne egy csaj és már több ezren jelentkeznek. Simán találsz egy neked valót.
-De nálam ez nem így megy. - néztem mélyen a szemébe. Néhány másodpercig csak így néztük egymást, aztán úgy voltam vele, hogy muszáj megpróbálnom. Féloldalas mosolyra húztam a számat, amiért Rox mindig odavolt, bár sose vallotta be, de láttam rajta. És igen, most is elidőzött rajtam a tekintete pár pillanatig és jól ismertem ezt a nézését. És ugyanúgy elkapta a fejét ahogy régen, hogy ne lássa meg senki, hogy mennyire zavarba jön ettől. 
Még vagy egy fél órát ott ültünk a Nando'sban és közben Roxyval folyamatosan szemeztünk vagy bármi hasonló. Összeért a térdünk vagy könyökünk és egyikünk se kapta el. Egyikünk se mondta, ki de szerintem mindketten tudtuk, hogy mit is jelent ez.
-Roxy? - állt meg az asztalunk előtt elképedve Mandy és Liz is épp akkor lépett oda egy tálcával a kezében. 
-Sziasztok. - nézett rájuk félve. Mandy biztatóan rámosolygott, Liz azonban nehezebb esett, ő titkolta, hogy mennyire örül Roxynak. Rögtön leültek hozzánk és ők is kifaggatták Roxyt. Volt néhány dolog amit mi már hallottunk, de voltak újak is.
-Szóval Leahnál vagy divatfotós? Ez tök klassz. - vigyorgott Mand.
-Igen, ő most ott igazgatóhelyettes és megszerezte nekem az állást. 
-És az egyetem? - kérdezte Liz egy krumplit rágcsálva. 
-Otthagytam. - húzta el Roxy a száját.
-Aha. - bólintott Liz nem túl kedvesen.
-Figyeljetek, nekünk most lépnünk kell stúdiózni. Már így is késben vagyunk. - mondta szomorúan Harry.
-Nekem meg melózni kell menni. - nézett az órájára Mandy.
-Hát jó. - sóhajtotta Liz és azzal mindenki elkezdett elköszönni.
-Te pedig. - lépett Louis Roxyhoz. - Ha még egyszer így eltűnsz, most már tudom hol talállak! - fenyegette meg kedvesen, mire Roxy elnevette magát.

~Roxy szemszöge

-Gondolom nincs sok kedved műmosollyal csevegni velem, szóval én is lépek. - kezdtem el felállni, de Liz megállított.
-Most azonnal visszarakod oda a segged. - szólt durván, de a végén elmosolyodott. Szóval nincs harag. 
-Köszönöm. - suttogtam.
-Figyelj. - nézett mélyen a szembe. - Tudom, hogy nem túl kényelmes téma, de a legjobb barátnőd vagyok és átlátok rajtad.
-Mármint? - kérdeztem félve, mert tudtam, hogy Liz túl jól ismer.
-Lehet, hogy mások átverhetsz, de engem nem. Tudom, hogy a kezedet nem egy edzőteremben húztad meg. És ahogy elnézem, ez több volt, minthogy meghúztad volna... Szóval mond el, hogy mi is történt igazából.
-Dave... - kezdtem bele. - Ahogy megmondtátok hülyeség volt. Összeköltöztünk. De fogalmam sincs miért. Talán azt hittem, hogy akkor beleszeretek. De nem tudok. Nem tudom őt szeretni, mert még mindig... - nem tudtam befejezni a mondatot, de Liz így is értette.
-Tudom. - mondta egy halvány mosollyal. - És mit csinált veled? - komolyodott el.
-Amikor összekerültünk az elején még minden jó volt. Aztán újra olyan lett, mint régen. Nem egyszer vert és erőszakolt meg... - sütöttem le a szemem.
-És miért nem hagyod ott?
-Mert nem tudom. Félek tőle. És ha megtalál? Nincs hova mennem. 
-Hol van most Dave?
-Ö.. ha jól tudom dolgozik.
-Mit dolgozik? 
-Valami cégnél gyakornok. Miért?
-Gyere, összepakolunk és eljössz onnan.
-De mégis hova? 
-Hozzánk. - mondta Liz, teljesen természetesen. 
-Biztos? - kérdeztem miután feltápászkodtunk. 
-Teljesen. Nem hagyom, hogy bárki is ezt művelje veled. 
-Liz? - torpantam meg.
-Igen? - fordult vissza hozzám.
-Csak... köszönöm. - mondtam könnyes szemmel.
Liz odalépett hozzám és szorosan megölelt. 
-Hiányoztál. - mondtam a természetesnél vékonyabb hangon. 
-Szeretlek, te idióta. - nevette el magát az enyémhez hasonló hangszínen. 
Tovább indultunk és eljutottunk a Dave-el közös lakásunkhoz. Semmi extra nem volt benne és nem is nagyon vezettem körbe Liz-t, csak gyorsan összepakoltuk az összes cuccomat és leléptünk.


-Annyira köszönöm Liz. - néztem rá meghatódva. Egy Starbucks-ban ültünk, alattam pedig ott volt 2 sporttáska és egy bőrönd.
-Ez alap. - mondta a szívószálat rágcsálva. Hülye szokása. Még mindig. - Bár nem igazán értem, miért csinálom ezt, amiért ahogy kiosztottál minket.
-Sajnálom én csak akkor... - kezdtem magyarázkodni, de nem tudtam befejezni.
-Csak? - vonta fel a szemöldökét.
-Ezt nem tudom elmondani... itt... - suttogtam olyan halkan az utolsó szót, hogy még Liz sem hallotta.

Sétálok a sötét utcán, céltudatosan a megbeszélt helyre. Már mind a négyen ott vannak, csak rám vártak. Közben én otthon voltam és a fürdőben elbújva előszedtem a tablettáimat. Már nincs más megoldás.
-Mond, nálad már alap lesz, hogy egy órát fogsz késni minden áldott alkalommal? - fújtatott Mandy.
-Bocs. - mondtam röviden és felvágódtam melléjük a padra.
-Rox, ez kajak nem vicces. - csatlakozott Tina is. - Érted, nekem van egy gyerekem.
-A gyerekednek pedig van egy apja. - néztem rá. - Nem igaz, hogy nem szakadhatsz el egy kicsit.
-Ezt te annyira nem érted. - rázta meg a fejét idegesen.
-Igen, én soha semmit nem értek. - bólintottam cinikusan.
-Már rohadtul visszavehetnél magadból! - tört ki Liz. - Mindig rád kell várni, de néha felesleges, mert elfelejted. Régen a barátaid fontosabbak voltak a pasidnál.
-Muszáj megint belekeverni Dave-et? - emeletem fel a hangot.
-Igen, mert tönkre tesz téged! - állt fel Liz és én is lepattantam a padról, hogy ott folytassuk, a veszekedésünket. A mi vitáink eltartanak egy darabig.
-Pont te tudod, hogy mi tesz tönkre, ugye?
-Hány éve vagyok az egyik legjobb barátnőd? 7-8?! Talán igen tudom, hogy mi tesz tönkre. - vágta a fejemhez.
-Héé, itt meg mi van? - hallottam Harry hangját a hátam mögött. - Tőletek zeng az egész park.
Megfordultam. És mind az öten ott álltak. Zayn is.
-Kurvára leszarom. - néztem végig rajtuk a fejemet rázva.
-Veled meg mi van? - ráncolta a szemöldökét Louis.
-Semmi! - kiabáltam rá.
-Roxy, le kéne nyugodnod. - szólt közbe Bii.
-Mi?! Nekem kéne lenyugodnom?! - húztam fel a szemöldököm. - Nem is tudom ki ugat bele az életembe. - néztem megsemmisítően Liz-re.
-Bazdmeg. - sziszegte. De olyan jó hosszan jött ki, valahogy úgy, hogy 'baaaaaszdmeeeeg'.
-Na most meg mi van? - forgattam a szemeim.
-Roxy te újra... - kezdte kérdezni, de nem hagytam, kimondja az utolsó szót.
-NEM! - mondtam idegesen. 
-Valaki elárulná, hogy miről van szó? - nézett körbe ijedten Zayn. Na igen, ő nemigen látott ilyennek, ahogy a többi srác se, akik megszeppenve figyelték a jelenetet.
-Mintha annyi közöd lenne az életemhez. - röhögtem ki.
-Régebben volt... - mért végig.
-Ahogy mondod. Régebben. - bólintottam.
-Figyelj Roxy. - kezdte Mandy, aki felismerte a helyzetet. - Szerintem... izé... menjünk el valami nyugodt helyre és...
-Mi a halál lehet nyugodtabb egy parknál? - kérdeztem röhögve.
-Egy park ahol te nem vagy ott. - próbált humorizálni Niall. Nem voltam jó kedvemben.
-Ezt nem kellett volna... - sziszegte Tina.
-Örülök, hogy azt hiszed van humorod Horan. - nevettem el magam. - Még jó, hogy Lizt nem ezzel szedted fel.
-Hééé, fogd vissza magad. - szólt bele Liz.
-Mi van, én nem mondhatok semmit a te pasidra, de te szidhatod az enyémet? - tártam szét a karom idegesen.
-Várjunk csak. Milyen pasi? - kapkodta a fejét Liam, de nem foglalkoztunk vele.
-Dave tönkretesz téged, te szerencsétlen! - ordította Liz a fejembe.
-Szeretem őt. - mondtam ki egyszerűen. A lámpák fényében láttam, hogy a fiúk ijedten kapkodják a fejüket az új név hallatán és idegesen Zaynt vizslatják, Tina és Bii lesütötték a szemüket, Mandy pedig idegesen rágta a száját. Lopva Zaynre került a tekintetem. Teljesen sápadtan állt a lámpafény alatt.
-Megint át fog vágni. - szólalt meg végül Mandy.
-Honnan veszed? Miért kell mindenkinek borítékolni a kapcsolatom?!
-Mi csak nem akarjuk, hogy neked rossz legyen. - emelte rám a tekintetét félve Bii.
-Igen? Nem akarjátok? - néztem végig rajtuk tettet kedvességgel. - Nézzük végig kiknek a tanácsát kéne végighallgatnom... - fordultam végig a társaságon. - Kezdjük Liz-zel. Egy idegbeteg, aki egy tigrisnek is nekiesne. Niall, komoly, hogy a csajodnak kell megvédeni? - nevettem el magam hihetetlenül. - Itt van Bii, aki még arra se képes, hogy kiálljon saját magáért és a hős barátja Louis aki annyira sokat hisz magáról és, azt hiszi, hogy mindenki imádja. Ébredjetek már fel! - nyomtam meg nekik az utolsó mondatot. - Liam és Tina. Mindkettőjüket úgy ismertük meg, hogy a legmegfontoltabb tagjai a társaságnak és a kapcsolatuk teljesen kiegyensúlyozott. Erre figyelmetlenségből becsúszott egy gyerek. Szuperek vagytok. - tapsoltam meg őket. - Akkor itt van Harry. Aki azt hiszi, hogy a lányok rögtön elájulnak tőle, ha megrázza a madárfészek fejét és elereszti az ezerwattos mosolyát. Hát épp ezért sikerült egy olyan csajt felszedned, mint Mandy aki képes az állítólagos legjobb barátnője pasijával smárolni. - intéztem el Mandyt egy legyintéssel. - És Malik. Az összes közül te vagy a legszánalmasabb. Komolyan, már szégyellem, hogy veled mutatkoztam. Mégis mit gondoltam? Csak egy egoista seggfej vagy, aki azt hiszi, hogy övé az egész világ. Ember, többet voltál a fürdőszobában mint én. - röhögtem el magam. - De a legfontosabb, hogy egy álszent hazudozó kis köcsög vagy aki nem tudja betartani a szavát.
Újra végignéztem rajtuk. Rengeteg ledöbbent és sápadt arc. Újra elnevettem magam. Bírom amikor valaki nem tudja felfogni az igazságot. Nevetve megráztam a fejem és otthagytam őket. 

-Akkora egy ribanc vagyok. - töröltem le a könnyeimet. - Annyira sajnálom.
-Ezt nem csak nekem kéne mondanod. - rázta meg a fejét.
-Izéé... szerinted holnap tudnék beszélni velük? - kérdeztem félve.
-Biztosan. - mosolyodott el Liz biztatóan.