6. fejezet ~ Runaway

Sziasztok! ^^ Meghoztam az új részt, viszont arra most számítani kell, hogy lassabban fognak jönni a részek. :S Én sem így akarom, de hát van ez a hely, amit úgy neveznek, hogy iskola, ahol akaratom ellenére tartanak bent. Hát ez van. Igyekeztem a legjobbat kihozni ebből a részből (is), és kíváncsi lennék, arra, hogy nektek, hogy tetszik. Szóval ne féljetek komizni, nem harapok és nagyon jó napot szereznétek nekem. ^^ Természetesen negatív véleményt is elfogadok. :)) Ha bármi kérdés van, akkor nyugodtan írjatok, elérhettek twitteren és starityn, csak akkor kérjétek el. :) Na nem írok többet, mert még hosszabb lesz mint a fejezet. :"DD Jó olvasást. ^^

Runaway

-Nem tudom mit csináljak - néztem fel könnyes szemmel Roxyra.

-Először is gyere be, ott mindent megbeszélünk.

-Jó - bólintottam, majd bementem Roxy után a házba.

-Minden rendben? - jött le aggódva Bryan a lépcsőn

-Persze, csak most hagyj egy kicsit kettesben minket - mondta Roxy a bátyjának.

-Ok, ha bármi kell szóljatok - ezzel bement a konyhába.

Mindig is bírtam Bryan-t, nagyon irigylem Roxyt, hogy van egy ilyen testvére mint ő. Persze a nővéremet is imádom, de mindig szerettem volna egy fiútesót.

-Tessék - nyomott Roxy egy csomag csokis kekszet a kezembe
-Szénhidrát? - vontam fel a fél szemöldököm
-Most az egyszer kibírod, hidd el jól fog esni. - legyintett, mire én megvontam a vállam és beleharaptam egy kekszbe - Na mesélj mi történt.
-Chad. - sóhajtottam
-Bővebben? 
-Tudod múltkor mondtam, hogy voltam vele moziban.
-Ühüm. 
-Na utána nála...aludtam...
-Hoppá - vigyorodott el
-És azóta nem hívott.
-Hoppá - húzta el a száját
-Igen. És nem tudom, hogy mit csináljak. Megint átbaszott. - mondtam és éreztem, hogy a könnyek folynak le újra az arcomon
-Figyelj. Az a srác egy rohadt nagy seggfej. Szakítottatok, majd fél év múlva újra megkeresett igaz? 
-Igen.
-Nem érdemel meg téged. Most megtanultad a hibát, többet nem követed el.
-Egy ribanc vagyok - mondtam és még jobban elkezdtem bőgni
-Jaj kicsim nem vagy ribanc - ült mellém Roxy majd szorosan megölelt
-De igen - hüppögtem, majd az ölébe hajtottam a fejem és úgy sírtam
Nem érdekelt, hogy hogy nézhetünk ki, hogy milyen gyengének tűnök és, hogy mennyire szánalmas vagyok. Csak sírtam, mert már nem bírtam tovább.
-Ne mondj már ilyeneket Liz - hajolt közelebb a fejemhez Roxy miközben a hátamat simogatta - Rengeteg lányt átcseszett már. Te csak nem láttál semmit a szerelemtől.
-Én nem voltam szerelmes. - ráztam a fejemet
-Azt mondasz amit akarsz. A szívedet nem csaphatod be.
-Hagyjál már a nyálas szövegeiddel - nevettem el magam, majd visszaültem normálisan
-Jól van - nevetett Roxy is - de figyelj. A legjobb az lesz, ha Chad-et elfelejted. Egy életre.
-Könnyű azt mondani - dünnyögtem 
-Igen tudom. Nekem is mindenki ezt mondja Dave-el kapcsolatban. De nem tudunk mit tenni, így lesz a legjobb.
-Akkor most mit csináljunk? Nem akarok hazamenni.
-Szüleid mit fognak szólni? - kérdezte a szája szélét rágva
-Hát apámról azt sem tudom, hogy hol van és kivel. Anyám meg ha nem vagyok otthon mindig azt hiszi, hogy egy pasival vagyok, de azt mondja, hogy 17 évesen már azt csinálok amit akarok, csak éljem túl. Szerintem ha megszöknék egy alkoholista, agyontetovált kamionsofőrrel az sem zavarná.
-Azért ne mondj ilyet.
-Bocs, de én már totál pesszimista vagyok e téren - vontam meg a vállam, majd beleharaptam egy újabb kekszbe. Egész finom ez a cucc...
-Na jó akkor most mi legyen? Itt alszol? 
-Ha nem gond...
-Ez soha nem gond - mosolygott rám
-Jó akkor mit csináljunk? 
-TV? 
-Nézzük mit adnak - mászott oda Roxy a távirányítóért, majd elkezdte nyomkodni a csatornákat
-Ez jó! - mondtam amikor a DisneyChanel-hez ért, amin épp a Hannah Montana ment
-Biztos? - ráncolta a szemöldökét
-Ja. Már tök rég láttam és ha már úgyis ilyen ciki vagyok, akkor csináljam rendesen.
-Miért is vagy ciki?
-Mert összeomoltam egy fiú miatt, átsírom az éjszakát, és most ezt a cukros szart zabálom.
-Hééé, az a kedvenc cukros szarom!
-Jólvanna - röhögtem
-És ez nem ciki.
-Hanyagoljuk a témát.
-Oks.
Végignéztem magunkon. Én ott ülök a kék kockás pizsigatyámban és a fekete pulcsimban, Roxy pedig a tehenes topjában és rózsaszín rövid gatyában. Mereven bámuljuk a Hannah Montana-t, és közben csokis kekszet zabálunk. Gázok vagyunk? Lehet. De nekem szükségem volt erre az estére (vagy inkább hajnalra) és az egyik legjobb barátnőmre. És bár tudom, hogy most bármelyikükhöz mehettem volna, de Roxy este volt a leghasonlóbb az enyémhez.


~Roxy szemszöge

Reggel amikor felébredtem azt vettem észre, hogy a földön fekszek. Igen, mindig ez van, ha Liz nálunk alszik, nincs vendégágyam, ezért mindig elterülünk a nagyágyamon. Persze simán aludhatna valamelyikünk a kanapén, csak az a gáz vele, hogy rohadt kemény. És Liz elég erőszakos fajta és általában mindig lelök. 

A hátamra fordultam és kinyitottam a szemem, utána pedig a szívroham kerülgetett. 

-Jó reggelt hétalvó - indította a napomat Liz

-A szívbajt hoztad rám - mondtam nagy levegőket véve.

-Legalább biztosan felébredtél.

-Az már tuti - ültem fel - mikor mész be melózni?

-Ma nem megyek. - vonta meg a vállát

-He?

-A leltárazás van, és a nagybátyám azt mondta, hogy mivel szeret ezért megkímél ettől.

-Szeret? - vontam fel a szemöldököm, mire Liz nekem dobott egy párnát

-Köcsög - röhögött

-Te dobálsz párnákkal - álltam fel

-Mert köcsög vagy. 

-Na jó ezt hanyagoljuk. Szóval nem melózol. Akkor mit csinálsz ma?

-Hát gondoltam téged boldogítalak. 

-Mivel érdemeltem ki ezt?

-Azzal, hogy szeretlek - mondta,majd megölelt

-Jól van - öleltem vissza - akkor menj haza átöltözni.

-Nem akarok - rázta a fejét.

-Akkor válogass az én cuccaim közül. - sóhajtottam

Utálom, hogy Liz-zel egyforma méreteink vannak. Bár akkor nem annyira amikor én búrom be az ő ruháit....

-Köszönööm.

Bementem fogat mosni, majd a fürdőszobai kis szekrényben kerestem, egy bontatlan fogkefét.

-Tessék - dobtam oda Liz-nek aki, már az én cuccaimban pompázott. A sötétkék csőtoppomat és a fekete sortomat csórta el. 

-Köszi - kapta el a fogkefét majd elindult vele a fürdőbe.

Gyorsan felöltöztem, (fekete atléta, lila csőgatya, Converse cipő) majd felkaptam az íróasztalomról a hajkefémet és a tükör előtt elkezdtem fésülni a sörényemet. Mint valami oroszlán, tegnap este mostam meg és most tisztára össze-vissza állt. 

-Na kész vagy? - támasztotta az ajtófélfát Liz

-Igen, egy perc csak még smink.

-Te sminkeled magad? - ráncolta a szemöldökét

-Igen. 

-Minek?

-Ja, nem nagyon, csak spirál meg szájfény. Meg alapozó ha nagyon gáz a helyzet.

-Te tudod - vonta meg a vállát

-Na akkor egy perc.

Gyorsan visszamentem a fürdőbe és gyorsan elintéztem a dolgaimat, hogy emberi fejem legyen. Egy kis korrektorra is szükségem volt, de megoldottam és elégedett voltam a végeredménnyel.

-Indulhatunk - mondtam Liznek, majd felkaptam a táskám és elindultam.

-Bryan elmentünk! - kiabáltam

-Okés. A kutyákat már megettem. - válaszolt a konyhából

-Este találkozunk!

-Vagy nem. - röhögött

-Vettem. Na cső!

-Sziasztok!

A buszmegállóig végig dumáltunk, és igyekeztem elterelni Liz gondolatait Chad-ről. Liz volt az utolsó akiről azt gondoltam, hogy az éjszaka közepén beállít hozzám, ő túl büszke ahhoz, hogy másra akassza a problémáit, és szerintem már egészségtelen, hogy mindent ennyire egyedül akar megoldani. Sose vallja be ha valami nyomasztja, nagyon makacs csaj, de szerintem mi már kiismertük.

-Hallod, szerinted mit kéne csinálnunk Nate-tel? - tette fel Liz a váratlan kérdést

-Nem tudom - válaszoltam néhány másodperc kiesés után - valahogy el kell mondani Bii-nek, csak nem tudom, hogy hogyan.

-Hát ez az. Valahogy rajta kéne kapni azzal a másik csajjal...

-De egyébként milyen durva már, hogy pont Louis csajával kavar.

-Hát ja. Fú szerinted mi lenne, ha kiderülne, hogy megcsalta Lou-t?

-Nem tudom. Valószínűleg rohadt nagy botrány.

-Igen, valószínű. 

-Szegény Louis, szerinted, hogy oldja majd meg?

-Ez az ő dolga.

-Igaz.

-Viszont Bii-t nagyon sajnálom. Szegénykém totál szerelmes.

-Az biztos. Annyira gáz ez a szitu - sóhajtottam miközben megálltunk a buszmegállóban. Ja egyébként szeretek Liz-zel utazni bárhova, mert vele tuti nem kések el - Ha elmondjuk Bii-nek akkor valószínű, hogy nem hiszi el, mert totál bele van esve Nate-be és azt hiszi, hogy kitaláltuk valamiért. De ha ő kapja rajta és rájön, hogy mi tudjuk, akkor meg utálni fog minket. 

-Igen, ez a baj ezzel. 

-Szerintem most ne foglalkozzunk ezzel, nem tudunk mit csinálni.

-Rendben. Annyira jó ez a felső, nem akarod nekem adni?

-Nem. - röhögtem fel. Liz tudja, hogy hogyan kell témát terelni.

-Miért? - nézett rám bociszemekkel.

-Azért, mert az egyik kedvencem.

-És?

-Te megőrültél. Többet nem adok neked cuccokat.

-Héé jó reggelt! - mosolygott a hátunk mögül Beck - Roxy, mi az, hogy időben itt talállak? Megint?

-Hát nem tudom. Megtört az átok.

-Szart, itt vagyok veled. - szólt közbe röhögve Liz

-A szerencsemalacom - mutattam be Becknek Lizt.

-Szia szerencsemalac, Beck vagyok - mondta nevetve Beck

-Liz - mondta dühösen a szerencsemalacom

-Hol hagytad a barátnődet? - kérdeztem Becket

-Kicsit összekaptunk. - mondta

-Hogyhogy? - húztam el a számat

-Talált valami táskát ami rohadt drága volt, és nyafogott, hogy vegyem meg neki, de most nincs annyi pénzem, hogy ennyit kifizessek. Erre megsértődött.

-Az kemény - néztem rá pislogás nélkül. Továbbra is megtartom magamnak a véleményem a csajról.

-Nem is igazán értem, hogy mi van vele. Amikor megismertem még nem volt ilyen. De miután járni kezdtünk átváltozott... ezzé...

-Értem -bólintottam

-Itt a busz - szólt Liz majd felszálltunk.

Az út alatt Beck és Liz végig beszélgettek. Nagyon egy hullámhosszon voltak, még nevettek is, az alig 3perces buszút alatt eléggé összehangolódtak, ami szerintem jó jel.

-Liz leszállunk. - szóltam neki, amikor láttam az ablakból, hogy közeledik a megállónk.

-Okés.

-Izé... megadnád a számodat? - vakarta a fejét Beck

-Persze - mosolygott Liz 

-Tessék - nyomta Beck Liz kezébe a telefonját, ő pedig beleírta a számát.

Amíg ez a művelet lezajlott kicsit rosszallóan néztem Beck-re. Akinek barátnője van! Ne szórakozzon Liz-zel, mert nagyon megbánja.

-Köszi - mondta miután Liz visszaadta neki a mobilt.

-Szia! - intett mosolyogva Liz

-Hello - erőltettem magamra én is egy mosolyt.

-Woow, ez a srác brutális - ájuldozott Liz miután leszálltunk

-És barátnője van - emlékeztettem

-Még - mondta sejtelmesen

-Jézusom, Liz, ugye nem akarod szétválasztani őket?!

-Viccelsz? Szerintem Beck még ma dobja a csajt miután megismert engem.

-Örülök, hogy nem szenvedsz önbizalomhiányban - bólintottam

-Én is.

-Amúgy megmondanád mit akarsz csinálni egész nap a Nando's-ban?

-Várok rád.

-Logikus...

-Aztán meg utána elmegyünk erre-arra.

-Ketten?

-A többiek majd csatlakoznák.

-Hát jó - sóhajtottam, majd kinyitottam a Nando's ajtaját.

Nehéz napom lesz. Imádom Lizt, de félek, hogy ma átlép energiavámpírba. 

-Sziasztok - köszöntem úgy általában mindenkinek

-Hello - intett Liz

-Sziasztok - lépett mellénk Violet

-Mizujs? - kérdeztem mosolyogva

-Álmos vagyok - vonta meg a vállát, majd kérdőn a mellettem álló morcos csajra nézett

-Violet ő itt Liz, Liz Violett - mutattam be őket egymásnak

-Szia - mosolygott Violet

-Csövi - intett Liz

Hát igen. A szöszi, mosolygós, Violet akit ha az ember meglát rögtön a cuki szó jut eszébe, pláne, ha kedvenc rózsaszín gönceiben van. És a hosszú barna hajú, néha kifejezetten ijesztően festő, vadóc, agresszív Liz. Nem hiszem, hogy ebből erős barátság lesz. Mint víz és tűz. 

-Na figyelj, bemegyek átöltözni, te addig viselkedj.

-Elmúltam ötéves kösz - vigyorgott rám, majd elővette a telefonját és leült vele egy asztalhoz.

Elképzeltem, hogy Violet a kis ártatlan palotapincsi, Liz pedig az éhes pitbull. Nem akarnám tudni ennek a történetnek a végét.

-Szia! - köszönt Leah amikor beléptem a konyhába.

-Hello - mosolyogtam, majd bementem átöltözni

A mai munkanapomat nem részletezném. Legyen elég annyi, hogy Liz ma a sárkányon túl tett, szerintem ilyen fáradtak még sose voltunk, legalábbis amióta én ott dolgozok. Lizt tuti mindenki megjegyezte. Bárki jött vele szembe, legyen az dolgozó vagy éhes vendég leszólította. Ha jól számoltam három különböző sráccal is ült egy asztalnál. Igen, ez ugyanaz a csaj, aki hajnalban beállított hozzám a szerelmi bánatával. No comment.

-Na mehetünk? - pattant mellém Liz, amikor a táskámmal a vállamon kiléptem a konyhából. 
-Igen. - mondtam.
Láttam ahogy a dolgozók arcán valami megkönnyebbülésféle fut át. Én már immúnis vagyok Lizre, teljesen jól bírom, de aki először találkozik vele, és nem úgy, hogy flörtölnek az vagy megijed tőle és egy életen át rémálmai lesznek, vagy ott helyben szörnyethal. Nem baj, ez az én Lizem.
-Merre? - kérdeztem amikor kiléptünk a Nando's-ból
-Starbucks? - nézett rám
-Menjünk - mondtam, majd elindultunk a Starbuks irányába.
-Dobok egy sms-t a többieknek. 
-Jó, küldjek én is valakinek.
-Oks, akkor te küldj Tinának, én meg küldöm Mandy-nek és Bii-nek - vette elő a telefonját Liz
-Ez nem ér, miért én fizetek kevesebbet?
-Most mit izélsz ezen, csak 1 sms.
-Én küldöm Mandy-nek és Bii-nek - határoztam el magam
-Roxy, hagyjál a baromságaiddal.
-Nem baromság, ne te költs többet jó?
-Miért?
-Mert ez így nem igazságos.
-Akkor, hogy legyen igazságos? Mindketten küldjük el mindhármuknak?
-Rendben. - bólintottam
-Jó.
Ezt is elkönyvelem az értelmes veszekedéseink egyikébe. Lizzel hihetetlen baromságokon tudok veszekedni, és ez ilyen szinten jó, de amikor vérre megyünk az már elég gáz. Komolyan sokan hülyének néznek minket, de hát mi érdekesen vagyunk normálisak. Mindig a másiknak akarunk jót és ezért összeveszünk, legyen az apróság vagy komoly dolog.
-Tina azt mondta, hogy ma nem szabadul hamar. - húzta el a száját Liz
-Bii pedig ma hatig bent van a cukrászdában.
Biip-biiip
-Mand tud jönni, de csak 5 körül, szóval majd visszahív minket. - mondtam 
-Akkor ketten leszünk. - vonta meg a vállát Liz és benyitott a Starbucks-ba.
-Hű, de sokan vannak - néztem körül
-Hát igen - forgolódott Liz is miközben beljebb mentünk
-Nézd ott van Mandy pasija - röhögtem
-Mandy kije? - kérdezte egy ijedt hang a hátunk mögül. Hátranéztem és ott Harry halálsápadt feje nézett vissza rám. Mellette pedig Zayn. 
-Srácok sziasztok! - köszönt mosolyogva Liz, mint aki nem is hallotta Harry megjegyzését. Na, hogy ebből hogy húzzuk ki magunkat? Remélhetőleg úgy, hogy Harry elhiszi az igazságot.