Hello :DD Visszatértem, és itt van az új rész :) A másik blogra még nem tudom, hogy mikor tudom hozni, de azt majd ott írom. :) A fejezet vége lehet, hogy egy picit zavaros, de barátnőm szerint érthető, szóval ki merem rakni.:) Jó olvasást!:)
love, xoxo. <3
love, xoxo. <3
This Is My Oath To You
Már vagy 2 hónapja lakok Lizéknél és a dolog szép lassan egyre kellemetlenebb lesz. Igaz, már egyre felszabadultabb vagyok a többiekkel, tényleg mindenki megértette a helyzetemet. Egyébként azóta nem is nyúltam a tablettákhoz. Még csak késztetésem se volt. Na jó, egyszer igen, de Liz rám ugrott és elterített a padlón, aztán a fejembe ordibált.
-Na figyelj, elmondom, aztán mond utánam. - kezdte, majd üvöltésbe váltott. - Erős vagyok! Nincs szükségem drogra! Szeretem önmagam! Harcos vagyok!
-Liz, te megőrültél. - közöltem vele, mivel még mindig a padlón voltunk.
-Ismételd!
-Erős vagyok! Nincs szükségem drogra! Szeretem Önmagam! Harcos vagyok! - ismételtem. - Liz, amúgy ez totál béna. - világosítottam fel.
-Hangosabban! - üvöltött a fejembe.
-Liz szállj már le rólam!
-Hangosabban! - kiabált újra, aztán egy pofont is lekevert. - Na, hadd halljam!
-Erős vagyok! Nincs szükségem drogra! Szeretem Önmagam! Harcos vagyok! - ordítottam, direkt a fejébe.
-Na végre. - kászálódott le rólam. - És ezt mindig megismételjük, akárhányszor újra próbálkozol. - mondta, majd a mutató és a középső ujjával először az ő szemére mutatott, majd az enyémre. Hát jó.
Hát valahogy így állunk. Igazából azon vagyok, hogy esetleg keressek magamnak egy lakótársat vagy valakit, de még nem vagyok benne biztos. Kitaláltam, hogy megkérem Lizt, hogy segítsen. Ha valaki tuti talál nekem új lakótársat az ő.
Miután a konyhában csináltam magamnak egy szendvicset bementem a nappaliba, ahol Liz a laptop előtt ült.
-A vizsgádra készülsz? - kérdeztem, majd beleharaptam a szendvicsembe.
-Nem, most csak úgy böngésztem. - vonta meg a vállát. - Miért?
-Hát. - nyeltem le egy falatot. - Segítségre lenne szükségem.
-Mondjad. - csapta le a laptop tetejét.
-Nos... - kezdtem bele. Huhh, miért ilyen nehéz elmondani az egyik legjobb barátnődnek, hogy lelépsz? Bár Lizt ismerve lehet, hogy még örülne is... - Arról lenne szó, hogy úgy érzem, hogy kicsit jobban a talpamra kéne állni, és szerintem már menne is, valamilyen szinten.
-Bővebben? - húzta fel a szemöldökét.
-Arra gondoltam, hogy elköltöznék. De nem egyedül. Jó lenne ha találnék magamnak egy lakótársat. Arra gondoltam, hogy lehet, hogy tudsz valakit az egyetemen a csoportodból aki esetleg lakótársat keres. Tudod, kis lépésekben szeretnék visszatérni a való életbe.
-Ez jó ötlet. - bólintott, majd beleivott a kávéjába. - Majd kitalálok valamit.
-Köszönöm. - mosolyogtam rá hálásan.
-Akkor megyünk Tináékhoz? - tápászkodott fel.
-Persze.
Lekaptam a farmerdzsekim a fogasról, majd indultunk is. Liz kocsijával mentünk, mert ő onnan megy majd az egyetemre, én meg majd buszozok hazafelé.
-Sziasztok! - fogadott minket hatalmas mosollyal Tina.
-Hello. - öleltem meg szorosan. Annyira jó érzés volt visszakapni. Az egész gyerekkorunkat együtt éltük le és nagyon lelkiismeret furdalásom van emiatt a hosszabb szünet miatt.
-Szia Liam. - vigyorodtam el, majd őt is megöleltem.
-Szia Rox. Hogy vagy? - kérdezte kedvesen.
-Megvagyok. Nem nyúltam hozzá. - mosolyogtam rá. Tudtam, hogy érti. Liammel kicsit furcsa a kapcsolatunk. A srácok közül ő a legjobb barátom. Csak a tekintetéből látom, hogy aggódik miattam és, hogy drogoztam és rengeteget érdeklődik, hogy hogyan megy a leszokás. Nos... Lehet, hogy ez még jót is tett a kapcsolatunknak. Már szinte szavak nélkül megértjük egymást.
-Na felviszem elaltatni Nataliet. - tápászkodott fel Tina. - Most én vagyok a soros. - forgatta meg a szemeit mosolyogva.
Ketten maradtunk Liammel. Liz már rég lelépett a vizsgája miatt, amiről meg van bizonyosodva, hogy átmegy. Nos, ha Liz azt mondja, akkor az biztosan úgy van.
-Olyan csodálatos szülők vagytok. - mondtam, miközben figyeltem ahogy Tina a karjaiban viszi fel Nataliet.
-Köszi. - mosolyodott el. - Igazából az elején azt hittem, hogy majd mindenki el fog ítélni amiért ilyen fiatalon gyerekünk lett. De a rajongók imádják Nataliet.
-Tényleg, mi is volt a fedősztori Tina terhességére?
-Hát Paul találta ki. - kezdte. - Azt mondta, hogy Tinát megerőszakolták és nem lehet tudni, hogy most én vagyok az apa vagy a támadója. Így persze mindenki annak kezdett el szurkolni, hogy én legyek az apa, így nem is lett belőle botrány. Amikor pedig bejelentettük, hogy megszületett már úgy közöltük, hogy azt mondtuk, hogy megvan a DNS teszt eredménye és én vagyok az apa.
-Ja, tényleg már emlékszem. Ötletes.
-Paulnak mindig jó ötletei vannak.
-Gondolom. - mosolyogtam.
-Te Roxy. - fordult felém. - Mi van veled és Zaynnel?
-Mi lenne? - lepődtem meg.
-Múltkor láttalak titeket a konyhában... - mondta óvatosan. - Olyanok voltatok, mint... - itt elharapta a mondata végét.
-Mint? - kérdeztem vissza.
-Mint régen... Amikor együtt voltatok... Amikor... Tudod... Zoxana... - próbálta magyarázni.
-Vagyis? - ráncoltam a szemöldököm.
-Amikor még szerettétek egymást. - nyögte ki végül.
Lehajtottam a fejem és a csuklómon lévő tetoválást nézegettem. Végtelenszer végtelen. Mert végtelenszer végtelenszer gondoltam rá. Mert végtelenszer végtelenül megbántam amit tettem. Mert végtelenszer végtelenül gondolkoztam, hogy mi lenne ha. Mert végtelenszer végtelenül szeretem.
Arra lettem figyelmes, hogy Liam átkarol és magához húz, mert a könnyeim maguktól eleredtek.
-Jajj Rox, ne haragudj. Nem azt akartam. - simogatta a hátam.
-Én még mindig szeretem. - morogtam a pólójába és a vállába kapaszkodtam.
-Nincs semmi baj. Shhh. - nyugtatott, majd még szorosabbra fonta körülöttem a karjait.
Néhány perc múlva megnyugodtam. Ránéztem Liamre és úgy éreztem, hogy muszáj kiadnom magamból. És tudtam, hogy ő meghallgat. Ezért elmondtam neki. Mindent. Hogy mit éreztem az első szakításunknál. Aztán amikor Karácsonykor újra összejöttünk. Amikor megjelent Sydneyben. Amikor megcsaltam. Amikor hazajöttem és újra találkoztunk. Amikor haragudtam rá, mert ő haragudott rám. Amikor megtudtam, hogy ő is megcsalt. És az utána következő időszakot. Mindent elmondtam neki. Mindent.
-Akarod tudni a részleteket a csókról?
-Zayn és Mandy csókjáról? - kérdeztem vissza. - Inkább nem.
Liam elhúzta a száját, majd újra megölelt.
-Köszönöm, hogy meghallgattál. - morogtam a vállába.
-Bármikor. - nyomott egy puszit a fejemre.
Reggel arra ébredtem, hogy valami hirtelen nyomni kezdi a testem. Biztos voltam benne, hogy Liz újabb szadista módszert talált ki.
-Liz, szállj már le, aludni akarok. - húztam a fejemre a párnámat.
Éreztem, hogy a súly eltűnik. Már épp megkönnyebültem volna, de akkor elkezdett mozogni az ágyam. Jézusom, ez az idióta most komolyan elkezdett pattogni?!
-Liiiiiz! - hisztiztem miközben a hátamra fordultam. - Menj már el innen!
Aztán szép lassan elkezdtem nagyokat pislogni, de furcsa mód nem Liz alakja rajzolódott ki, hanem egy pasié. Ijedtemben egy picit lefagytam, aztán pislogtam még kettőt, és ráismertem az alakra, aki éppen leült elém.
-Luke?! - kerekedtek el a szemeim. - Te meg mi a szart keresel itt?
-Úgy döntöttem, hogy felköltözök Londonba, és jól jönne egy lakótárs. Tipp? - vigyorodott el.
Körülbelül fél percbe telt, mire felfogtam a dolgokat. Utána pedig sikítozva megöleltem.
-Jézusom Luke, el se hiszem. - ölelgettem szorosan. - Ez most komoly?
-Igen. - tolt el egy kicsit magától. - Mikor akarod megnézni a kecót?
-Most! - kiáltottam el magam boldogan.
-Várj egy kicsit. - húzott vissza, mert én már indultam volna fogat mosni. - Vagy 2 éve nem láttalak személyesen, ezért még kérek egy minimum fél perces ölelést. Ha akarod sikítozhatsz is.
Elröhögtem magam, majd újra magamhoz öleltem Luke-ot. El se hiszem, hogy itt van. Csak miattam feljött Londonba azért, hogy velem lakjon, észhez térítsen és vigyázzon rám. Oké, valaki azonnal emeljen neki egy szobrot, vagy adjuk át neki a 'Világ Legfantasztikusabb Barátjának Díját'. És ez a minimum.
Körülbelül 20 perc alatt rendbe szedtem magam és már kész voltam megnézni az új lakást, de előtte volt egy fontos elintéznivalóm.
Liz a konyhában állt a mikró előtt és valamit melegített. Óvatosan lépkedtem, majd egyszer csak hátulról ráugrottam és átöletem, de mivel Liz nem számított rám, elvesztette az egyensúlyát és elestük.
-Köszönöm, köszönöm, köszönöm. - motyogtam neki boldogan még mindig a földön fekve.
-Ne köszönj semmit. - nevette el magát. - És szállj le rólam.
Még vagy tízszer megölelgettem, aztán Luke félbeszakított, hogy mennünk kéne. Átkarolta a hátam és úgy mentünk el a kocsijáig. Oké, már kocsija is van itt. El se hiszem, hogy komolyan itt van velem.
-Fogalmas sincs, hogy mennyire boldog vagyok. - döntöttem hátra a fejem az ülésen.
-A vigyorból a fejeden el tudom képzelni. - nevetett. - De tudod, hogy én mindig itt vagyok neked ha szarban vagy. Mindig.
-Ígéred? - pislogtam felé.
-Ígérem. - mosolyodott el.
Amikor Luke leparkolt egy gyönyörű szép belvárosi lakásnál elállt a szavam. Már maga az épület eszméletlen volt.
-Isten hozott az új otthonodban. - nyitotta ki a lakás ajtaját Luke, miután felmentünk az emeletünkre.
Elképedve lépkedtem az új lakásunkban. Azt hittem, hogy teljesen üres lesz és még be kell rendezni, de nem. Totál modern és iszonyú menő volt az egész.
-Ezt... úristen. - kaptam a kezem az arcodhoz.
-Az egyik barátnőd segített berendezni. Ha jól tudom Amanda. - gondolkodott el a nevén.
-Mandy? - képedtem el. - Te jó ég! - Hát persze, Mandből lakberendező lett. Ezért még megzabálom.
-Gyere nézzük meg a második emeleti nappalit. - invitált, majd felmentünk az emeltre. Benyitottam a szobába, ahol a kanapén Mandy, Adam, Kevin és Sand voltak.
-Úristen! - képedtem el még jobban, majd amikor Kav és Sandy észrevettek szétölelgettük egymást.
-Mand, baromi jól néz ki a ház, isteni, imádlak. - húztam magamhoz, majd szorosan megöleltem.
-Semmiség. - legyintett miután elengedtük egymást.
-Na oké, akkor én lassan indulok a piáért. - nézett Luke az órájára.
-A kajához a hozzávalók akkor megvannak? - kérdezte Mandy.
-Igen, bepakoltam őket a hűtőbe. - bólintott Sandy.
-Valaki megmagyarázná, hogy miről van szó? - integettem a levegőbe, mert nem nagyon vágtam. Kaja? Pia? He?
-Nos. Hogy ilyen jól berendeztem a házat. - karolta át a vállam Mandy. - Ma szépen leromboljuk a házavató bulin. - vigyorgott.
-Még ma megcsináljuk a házavató bulit? - csodálkoztam.
-Persze. - válaszolta Adam, mintha ez természetes lenne. - Aztán a buli után felavathatjátok az egyik új ágyat. - vigyorgott.
-Látom neked még mindig nincs humorod. - vigyorogtam vissza.
-Bii majd jön segíteni megcsinálni a kaját csak elhozza a cuccaidat. - mondta Mandy.
-Jajj, minek hozza ide? Én is eltudtam volna...
-Mert te nem tudsz pakolni. És tuti, hogy otthagysz valamit. Bii megbízhatóbb. - világosított fel Mandy.
-Ez kedves. - morogtam az orrom alatt.
-Na léptem. Hello. - indult el Luke és mi is lementünk a konyhába.
-Szükség van ránk, vagy... - nézett Sand felváltva rám és Kevinre.
-Menjetek, smároljatok a London Eyeon. - röhögtem el magam, mire ők is leléptek.
-És én elhúzhatok? - pislogott nagyokat Adam.
-Nem, segíteni fogsz és nem londoni csajokat szédíteni. - forgatta a szemeit Mandy.
-Jól kiismertétek egymást. - állapítottam meg.
-Jó emberismerő vagyok. - vágták rá mindketten egyszerre.
-Hmm. Jó nektek. - fojtottam vissza a nevetésem.
Igazából, lehet, hogy jobban jártunk volna, ha Adam inkább más londoni csajokat idegel ki, mert egyszerűen ez a gyerek, reménytelen. Nem tud répát hámozni, se uborkát reszelni, se mosogatni, se SEMMIT. Amikor ezt közöltem vele megsértődött és leült Spongyabobot nézni. Úgyis lenyugszik majd, ismerem. Ajjh, pasik...
Ezen kívül Mandyvel tök jól elhülyéskedtünk a konyhába, de egyébként szerintem a kaját nem ránk kellett volna bízni.
-Szerinted honnan rendeljünk? - kérdeztem, miközben Mandyt figyeltem akinek az istennek se akart ottmaradni a bazsalikom a falatkán.
-Niall örülne a Nando'snak. De pizza is jöhetne.
-Egyetértek. - bólintottam.
A következő pillanatban csöngettek.
-Biztos Bii az. - mondta Mand miközben még mindig a bazsalikommal szórakozott.
Odavánszorogtam az ajtóhoz és tényleg Bii fogadott egy bőrönddel és egy sporttáskával.
-Ajj Bii, te mindig túlválod magad. - ráztam a fejem. - Miért nem szóltál?
-Nyugi, van segítségem. - mutatott hátra, ahol Louis jelent meg még 2 bőrönddel és egy táskával.
-Gyertek be. - mosolyogtam rájuk.
Bii, bejött a nappaliba, ahol Adam rögtön ki is szúrta.
-Hmm. - mérte végig, majd felpattant a kanapéról. - Örülök, hogy találkoztunk, Adam vagyok.
-Én meg Louis. - jelent meg a háttérben Lou, nem épp kedves arckifejezéssel, de én tudom, hogy Adamet nem kell félteni.
-Hello! - intett neki mosolyogva. - Tetszik a pólód. - paskolta meg a vállát, majd kiment a konyhába. Okos fiú.
Visszamentem a konyhába, ahol már Adam és Mandy már ketten szenvedtek a falatkákkal.
-Amúgy. Kik jönnek este? - fordultam körbe.
-Hát jön Kev és Sand meg még pár haver Sydneyből, akik feljöttek velünk.
-Aztán még itt lesz ugye mindenki a bandából, a srácoknak egy csomó ismerőse, zenekari tagok, stb. - magyarázta Mandy. - Szóval jó sokan.
-Kamázni fognak titeket a szomszédok. - vigyorgott Adam.
-Na, attól félek. - forgattam a szemeim.
Megcsináltam egy falatkát aztán úgy éreztem, hogy nem bírom tovább, meg kell kérdeznem.
-Malik jön? - néztem Mandyre.
-Persze. - mondta úgy, mintha ez tök természetes lenne. Ja tényleg, ő nem tudja a részleteket, hogy Luke volt az a srác akivel megcsaltam Zanyt. Várjunk csak... Zaynen kívül ezt tudja bárki is? Francba...
~Zayn szemszöge:
-Miért kellett ennyire sietnem? - léptem oda Harry kocsijához ami a házam előtt parkolt.
-Bulizni megyünk. - mondta vigyorogva.
-Hova? - lepődtem meg.
-Házavató. - vonta meg a vállát.
-Oké, gyere be. - indultam befelé.
-Minek? - ráncolta a szemöldökét.
-Ha buliba megyünk be kell lőnöm a hajam. - tártam szét a karom, majd kinyitottam a bejárati ajtót.
-Rosszabb vagy mint Mandy. - forgatta a szemeit, majd becsukta az ajtót.
Követett fel a fürdőbe, majd a csempének dőlt és úgy dumáltunk tovább, miközben én rendbe tettem a hajam.
-És kinek a bulijába megyünk? Csajok? - kérdezősködtem.
-Hát, lehetséges, hogy Rox ebben a két évben megismert szép lányokat. Meg biztos a sydneyi haverjai is hoztak csajokat, szóval, ja lesznek.
-Várj. - álltam meg egy pillanatra és a tükörből Harryre néztem. - Rox? Sydney? Mi van?
-Ja, persze, még nem is magyaráztam el, mert kibuktam, hogy vissza kell jönnünk és így elkésünk. - vágta a fejemhez.
-Oké, na, sietek mond már. - siettem.
-Annyi az egész, hogy Roxy összeköltözik az egyik haverjával akivel egy suliba járt Sydneyben.
-Hogy hívják a gyereket? - kérdeztem.
-Még nem találkoztam vele. Valami L betűs. Talán Lewis, vagy...
-Luke? - sütöttem le a szemem.
-Igen! Luke! - csillant fel a szeme. - Honnan tudtad?
-Ráhibáztam. - legyintettem, miközben elraktam a hajzselét. - Te Harry azt hiszem mégse megyek.
-Na ne szívass. - nézett rám idegesen.
-Sajnálom.
Nos, Harry nem ismer lehetetlent, ezért szó szerint kirángatott a kocsiba. Próbáltam ellenállni, szóval ütöttük, vertük egymást, de aztán megadtam magam. (Beletúrt a hajamba, mégis mit tettem volna?! Ezért bosszúból az egész kocsiúton azt igazgattam.)
Amikor elérkeztünk Roxy és Luke új lakásához már a folyosón tombolt a zene és az ajtó tárva nyitva volt. Amikor beléptünk rengeteg ismerős arcot láttam, de volt egy pár akiket még életemben nem láttam és a beszélgetésekből néha kiszűrtem az ausztrál akcentust. És aztán megláttam őt. Ott dumált lazán Niallel, egy olyan miniszendviccsel a kezében. Szőke haja fel volt copfozva, szokásosan több fülbevaló lógott a füléből, Rolling Stones pulcsit és szürke párducmintás nadrág volt rajta. Oké, ez a lány bármikor képes elvarázsolni. Rögtön megtaláltam Liamet és Louist szóval hozzájuk csapódtam. -Na végre, hogy itt vagy. - vigyorgott rám Liam, majd mindkettőjükkel lepacsiztam.
-Milyen a buli? - tettem zsebre a kezem.
-Nem rossz. Jó fej arcok vannak, bírom ezeket az ausztrálokat.
-Vágom. - bólintottam, majd végignéztem a mellettünk elsétáló ausztrál lányokon. Jól néztek ki, de... Nem az én stílusom. Vagyis... Oké, napbarnított bőr, szép dús haj, nagy mellek, jó segg, hosszú lábak, de túl tökéletesek voltak és kicsit zavart rajtuk az öt kiló vakolat.
-Zayn, szia. - lépett mellém hirtelen Roxy vigyorogva. - Most jöttél? - kérdezte miközben a kezembe nyomott egy pezsgőspoharat.
-Pezsgő? - néztem furán.
-Liz most akart valami beszédet mondani, arra szerezte, de aztán végül sikerült bemagyaráznunk, hogy túl jó a buli ahhoz, hogy megállítsuk. - vonta meg a vállát majd beleivott a poharába.
-És veled mi van Rox? Hogy van az új alvó.. khmm lakótársad? - nézett szemtelenül Louis, bennem pedig egy pillanatra megállt az ütő.
-Nagyon vicces vagy Louis. - erőltetett mosolyt magára. - Egyébként fogalmam sincs. Biztos valami csajt húz meg éppen a hálójában. Amíg nem az én ágyamat mocskolja be nem zavar. - vonta meg a vállát. Nos Roxy válasza megnyugtatott. Szóval nincsenek együtt.
Még tovább dumáltunk így négyen, amikor egyszer csak egy részeg csaj viháncolva odajött hozzánk majd belemarkolt a seggembe.
Furán ránéztem, de a csaj továbbra is erősen markolta a seggemet. Hát, kész nem bírtam tovább, kitört belőlem a röhögés, majd leráztam magamról a csajt és 180°ban megfordítottam és hirtelen elkezdett magyarázni egy másik srácnak, hogy mennyire menő a szemöldöke. Oké, azért vannak itt állapotok.
-Khhm, megyek azt hiszem keresek valami erősebbet. - itta ki Roxy a pezsgőt a poharából, majd elindult.
-Héé, Rox! - szóltam utána mire megfordult. - Csak okosan. Kérlek. - néztem rá komolyan. Már láttam az arcán, hogy visszaszólna, de végiggondolta a dolgokat és csak simán bólintott, majd eltűnt.
Egy fél óra múlva a bárpultnál odaölt mellém három srác, akik már eléggé be voltak piálva, de nem igazán zavart, csak tovább dumáltam a többi sráccal.
-Hallod, nem ez az a nyomorék aki miatt nem tudtad beszerezni Roxyt? - hallottam egyszer csak mellőlem. Niallék elkerekedett szemmel néztek rám, de jeleztem nekik, hogy maradjanak csöndben. Érdekelt ennek a folytatása.
-De ez az. - szólt egy másik srác. - a seggfej úgy elcsavarta a fejét, hogy másra se tudott gondolni csak rá. Pedig tőlem mindent megkapott volna. Aztán amikor feljött Londonba kiderült, hogy egy a gyökér megcsalta.
-Ki az az állat aki megcsalja Roxyt? - röhögött egy harmadik hang.
-Ez. - mondta a srác aki másodszorra szólalt meg.
-Bocsánat, esetleg valami baj van. - fordultam feléjük műmosollyal.
-Mutogasd máshol a fogaidat szépfiú. - nézett rám az egyik gyerek megvetően. Felismertem a képekről és a másik kettőt is. De ezt ezer százalékig. Luke.
-Talán esetleg ha valami bajod van a szemebe mond és ne a hátamnak. Fasz szopó.
-Mit mondtál rám, te kis geci? - kerekedtek el a szemei. Látszott rajta, hogy volt benne pia, és bevallom már bennem is, de mindenkinek a társaságunkban.
-Jól hallottad. - bólintottam vigyorogva. - És kurvára nem értem, hogy mit kell itt pattogni. Most olyan nagyra hiszed magad, mert idejöttél Sydneyből és most Roxyval élsz? Nagy cucc haver, és ezen kívül mit tudsz felmutatni?!
-Jóval többet, mint pár idióta videoklip és koncertek ahol idióta kislányok sikítoznak. - röhögött ki egyszerűen.
-Nem éppen idióta kislányok. - védtem meg a rajongóinkat. - És hidd el, sokkal többet értem el eddig és többet is fogok, mint te. Mert én teszek is a céljaimért, nem csak a hullámokon vergődök.
-Ha te úgy tudnál vergődni a hullámokon ahogy Luke, akkor esetleg lenne jogod megszólalni. - szólt közbe az egyik haverja.
-Ja bocs, hogy én nem egy idióta deszkán teszem az agyam. - vigyorogtam rá.
-Nem is vagy oda való. - sajnált le rögtön Luke. - De hidd el, férfisabb, mint egy kibaszott színpadon ugrálni. Hiába tagadja, Roxy is eldobta tőle az agyát. Bár te is ismered elvileg a pináján kívül is és tudod, hogy milyen. És neki sokkal inkább egy pasi kell, mint egy hozzád hasonló seggnyaló.
-Persze, pont te tudod, hogy mi kell Roxynak. - nevettem el magam. - Mond, ha ennyire ismered akkor miért nincs már a karjaidban?
-Te csak ne fél, ott lesz. - bólogatott. - És veled ellentétben nekem van eszem, és soha nem fogom elengedni. Nemhogy kétszer is. És én nem csak kihasználom. Hidd el, engem a mellein kívül más is érdekel.
-Ezt úgy mondod, mintha annyira ismernél. Fogalmad sincs a kapcsolatunkról.
-Hát a részleteket nem tudom. De azt igen, hogy amikor visszajött Sydneybe olyan szívásfolt volt a nyakán, hogy egy jó darabig ott maradt. Aztán amikor meglátogattad, szinte ki se jöttek a hálószobából, Roxyt két hétig alig láttuk. Bele se merek gondolni, hogy miket műveltél vele. - rázta a fejét.
-Semmi rosszat nem tettem vele. - emeltem fel a hangom. - Ő az utolsó, akinek rosszat akarnék.
-Szavakkal könnyű bizonyítani. De, mond, te miért nem ugrottál amikor megtudtad, hogy mi volt vele? Te miért nem próbáltál meg segíteni? Ellentétben veled, én a világ másik feléből jöttem ide, csakhogy megvédjem a pszichopata volt pasijától. De úgy látszik már kettőtől is meg kell védenem. - nézett végig rajtam.
-Te kurvára nem tudod, hogy mit éltem át. Mit éltem át vele. Hogy mit érzek iránta.
-Érzel mást is a farkad merevségén felül? - tettet meglepettséget. - Nem néztem volna ki belőled.
-Én nem használtam ki Roxyt, fogd már fel! - az idegeim egyre inkább ki voltak. Amiket elmondott, amikkel vádolt... a legrosszabb pedig az volt, hogy Roxyt is belekeverte.
-Hogyne, persze. Nézz csak rá. - fordult felé. Éppen valakivel beszélgetett egy koktélos pohárral a kezében. - Baromi jó csaj. Mond, ki nem sunázná? Bárki ránéz, már a szemével vetkőzteti. A lábai, a segge na és a mellei. - óvatosan megnyalta a szája szélét. - Egy álomnő. Aki nem rinyál folyton és van benne energia. Biztos az ágyban is állati. Mesélj már egy kicsit. Hogyan szopta le a faszod? Hangosan szokott nyögni? - vigyorgott rám. Tudta, hogy ezzel idegesít fel a legjobban, de nekem itt elpattantak az idegeim. Lehet, hogy józan formában nem tettem volna ezt, de részegen meg se fordult a fejembe, hogy visszafogjam magam. Eddig zavart, hogy részben belekeverte Roxyt, de amiket itt elmondott, az már sok.
Felpattantam a bárszékemről, majd egyenesem lerántottam Lukot is, akit aztán neki löktem a bárpultnak. Ő ellépett, majd engem lökött arrébb.
-Bunyóó! - kiáltotta el magát Luke egyik értelmes barátja.
Megragadtam Luke vállát a vállát és és lefejeltem, de ő gyorsan kiszabadult a fogásomból egy jól célzott rúgással a gyomromnál amitől én kicsit összerogytam és arrébb léptem. Luke kihasználva az alkalmat ökölbe szorította a kezét és eltalált a szemem alatt. Én ezt nem hagytam és indultam felé, de egy erős kar megállított. Liam állt közénk, de néhány másodperc múlva ellökte és mi újra egymásnak estünk. Ott ütöttük, téptük egymást ahol csak értük. Kihasználva egy pillanatot kicsit nekiindultam és nekilöktem Luke-ot az asztalnak, ami azonnal feldőlt és az üvegpoharak eltörtek. Harry és Niall kihasználva a pillanatot, hogy Luke most nem tud rám ugrani elkapták a karom, de ahogy Luke felállt kiráztam magam a szorításukból és újra egymásnak estünk.
-Elég. - lépett közénk valaki, akinek nem kellet erősen fognia minket ahhoz, hogy ne menjünk újra egymásnak. Akinek nem kellett felemelnie a hangját. Mindketten elléptünk egymástól. Luke az orrából kifolyó vérrel foglalkozott én pedig ránéztem Roxyra. Láttam egy kis ijedtséget az arcán, de sokkal több volt rajta a düh. Nem akartam találgatni, hogy rám dühös-e vagy Lukera. Valószínűleg egyformán utál most mindkettőnket.
-Ne haragudj. - néztem rá sajnálkozva. Roxy csak a szemét forgatva sóhajtott.
-Hívom az orvost, felrepedt a szemöldököt. - felelte válaszként, majd a többiekhez fordult. - És most mindenki, hangolódjunk egy kicsit vissza, túléljük. Minden jó buliban van egy bunyó. Gyerünk, 1-2 mindenki, nem hallom a zenét!
Hihetetlen, hogy milyen gyorsan elintézte ezt. Komolyan, fogalmam sincs, hogy mitől tudja megőrizni mindig a hidegvérét, de ezt csak csodálni tudom benne.
