Nos visszatértem. Nem volt nagy bejelentés. Visszaszámlálás. Semmi dráma. Igazából csak egy új fejlécet szerettem volna, de az még nincs meg, szóval még nincs. :'D De igen, visszatér a blog, visszatér Roxy és mindenki. Van rengeteg sötét részlet az első évadból, most a másodikban ezekre mind megkapjuk a választ, persze nem rögtön. Már van kint egy chat az oldalon, szóval bátran írjatok, nem harapok ott se. :) Ja és a címért bocsi, lehet, hogy sokaknak nem tetszik, de mást nem tudtam elképzelni.
xoxo. Kikiih
xoxo. Kikiih
I Knew You Were Trouble
A zsebemben megrezzent a telefonom. Jake írt.
Megszereztem. Este találkozunk. Szokásos.
Bólintva zsebre tettem a telefonom aztán éreztem, hogy 2 erős kar átfonódik a derekam körül és nyom egy csókot a fülem mögötti érzékeny részre.
-Kérlek most ne, elkések. - kérleltem.
-Nem késel el. - mondta és elkezdte a nyakamat csókolgatni.
-Dave kérlek engedj el. - pislogtam felfelé, mert éreztem, hogy a könnyek gyűlnek a szememben.
Dave végig puszikat adott a vállamon aztán lehúzta az atlétám pántját.
-Kérlek hagyd abba.
-Maradj már kussba! - üvöltött le és erősen ellökött magától.
Hátráltam egészen a kanapéig aztán hirtelen ráestem.
-Igazad van, ott kényelmesebb lesz. - vigyorodott el és elkezdett rám mászni.
-Hagyd már abba, Dave! - vettem könyörgőre a figurát.
-Maradj már csöndben. - ripakodott rám és aztán lekevert egy pofont.
Nagyot nyeltem és nem engedtem utat a könnyeimnek. Megragadtam a vállát és próbáltam letolni magamtól. Dave megragadta a csuklóimat és úgy kezdte el csókolgatni a mellkasomat, majd egyre lejjebb csúszott a mellemhez és azokat kezdte el 'kényeztetni'.
Végiggondoltam a dolgokat és egyetlen megoldásra jutottam. Ha ezt elrontom ő nyer. Megint. Egy hirtelen lendülettől fogva lelöktem magunkat a kanapéról és így Dave ráesett az üveg kávézóasztalra ami rögtön szét is tört a súlyunk alatt. Leugrottam Daveről és futottam ahogy tudtam. Tudtam, hogy erősebb nálam, pláne, hogyha be van dühödve. Berohantam a hálóba és magamra zártam az ajtót. Fogalmam se volt, hogy most mihez kezdjek. Kinéztem az ablakhoz. A rohadt életbe, hogy a harmadikon lakunk. Most akkor várjam meg amíg Dave lelép? De az még eleve fél óra és ki tudja, hogy egyáltalán be akar-e menni dolgozni. A gondolataimból egy kiabálás és az ajtó ütögetése zavart meg.
-Te ribanc! - üvöltötte a dörömbölések közepette. - Nyisd ki de kurva gyorsan!
-Dave hagyj békén! - kiáltottam vissza kétségbeesetten.
-Ha nem engedsz be, betöröm az ajtót. - fenyegetőzött.
Nem válaszoltam. Bambán álltam az ajtót figyelve. A dörömbölések még tartották aztán egy pillanatra megszűntek. Kíváncsian figyeltem, hogy mi történik aztán a következő másodpercben az ajtó beszakadt és Dave lépett be rajta dühösen. Láttam, hogy a karja egy kicsit vérzik az üvegszilánkok miatt.
-Ezt nagyon megbánod. - rázta a fejét idegesen mosolyogva és odalépett hozzám.
Próbáltam ellépni tőle, de elkapta a csuklóm és erősen szorította. Hallottam, hogy roppan. A fájdalom hihetetlen sebességgel áramlott szét a testemben. Egy pillanat alatt a padlón találtam magam. Könnyes szemmel néztem fel és Dave állt felettem. Leguggolt hozzám és ráült a csípőmre. Élvezte, hogy nem tudok védekezni. Elfektetett a földön és direkt lassan szabadított meg az összes ruhadarabomtól, hogy még jobban kínozzon. Nem tudtam ellenne tenni semmit. Nem tudtam megvédeni magam. Ő nyert. Ismét az áldozata lettem. Minden mozdulata annyira fájdalmas és erőteljes volt, hogy azt hittem belepusztulok. Fogalmam sincs, hogy meddig fogom még így bírni. De nem tudok elmenni, mert nincs hová. Ha egyedül megyek el, biztosan megtalál. Túlságosan félek tőle.
Örökké az áldozata maradok.
~Zayn szemszöge
-Muszáj itt ennünk? - néztem feszengve a srácokra akik a Nando's ajtajában már csak rám vártak.
-De nem akarok túllépni rajta. - vakartam a tarkóm.
-3 éve nem is láttad. Tudod, hogy összejött azzal a hülye gyerekkel. - tárta szét a kezét Liam. - Már te is továbbléphetnél.
Inkább nem mondtam semmit, csak némán beléptem a gyorsétterembe. Rögtön az a tipikus csirkeillat fogadott és automatikusan a szokásos helyünkhöz mentem. Éppen felálltak onnan. Furcsa volt, hogy Leah nem mosolyog ránk a kasszából. Megvártam, hogy a srácok leüljenek aztán beültem Niall mellé a háromszemélyes ülőhelyre.
Vagy 5 perce ültünk ott aztán észbe kaptunk. Ha nincs Leah, nincs is pincérszerű kiszolgálás.
-Akkor valaki maradjon itt, mi pedig elmegyünk kikérni. - természetesen Louis volt az aki maradt. Ki más? Lusta dög...
Már épp indultunk a kasszához, amikor Harry megszólalt. Kicsit sápadt volt az arca.
-Szerintem nem fontos jönnöd, nyugodtan ülj vissza Tommohoz. - mondta, és a többiek is hevesen bólogattak.
-Mi minek? - ráncoltam a szemöldököm. Aztán rájöttem. Biztos megakarnak szívatni valamivel, kiismertem már az ilyen trükkjeiket. Na ebből most esznek.
Beálltam egy szőke hajú csaj mögé. Férfiból vagyok, így alap, hogy végignézek rajta. Nem volt rossz csaj.
Valamiért a fiúk nagyon felszínes témákról akartak velem beszélni, például, hogy 'Kicserélték a lámpákat? Mintha világosabb lenne?' vagy 'Melyik a finomabb, a csípős vagy a fokhagymás szósz?'. Mivel ezeket nem nagyon értettem inkább rájuk hagytam.
-Biztos minden rendben van? Tudnék segíteni valamit? - kérdezte a csaj a pult mögül az előttem álló szőke lánytól.
-Jól vagyok köszönöm. - mondta a szőke lány törött hangon és a kezét az arcához emelte, valószínűleg azért, hogy letörölje a könnyeit. Ismerős volt a lány hangja. Túl ismerős.
-Akkor kérem álljon félre, mindjárt kész a rendelése.
Azzal a lány félreállt és az arcát lefelé hajtva bámulta a pultot.
-Jó napot, mit adhatok? - nézett rám az eladó csaj, aztán elkerekedtek a szemei. - Jézusom, ne haragudj, de te szakasztott olyan vagy, mint Zayn Malik.
Észrevettem, hogy a mellettem álló lány hirtelen felkapja a fejét és elkerekedett szemmel engem néz. Éreztem magamon a tekintetét, de én nem mertem rá nézni.
-Mindig ezt mondják. - húztam félmosolyra a számat és azzal kikértem mindenkinek a rendelését. Igen, mindenkinek, mivel mögöttem a 3 idióta meg se tudott szólalni a feszültségtől, amit nem igazán értettem, hogy mire.
Oldalra fordítottam a fejem és a szemébe néztem a mellettem álló lánynak. Ő volt az. Egyszerre voltam hihetetlenül boldog, hogy újra láthatom, de egyben hihetetlenül szomorú is. Emlékszem arra a napra. Liam életének a legboldogabb, az én életemnek a legborzalmasabb napja. Emlékszem, amikor hazaértünk a kórházból némán összepakolt és lelépett. Fogalmam se volt hova mehetett, a lányok pedig nem mondták el, mert Roxy azt kérte tőlük. Azóta egyszer láttam, az se volt egy felemelő találkozás...
-Szia. - suttogta alig hallhatóan, egy halvány mosollyal az arcán. Valami nem tetszett rajta. Vagyis sokkal állatibb volt, mint bármikor, de lehet, hogy csak azért, mert 3 éve nem láttam. De belenéztem a szemébe és mindent láttam. A fájdalmat, szomorúságot és talán egy kis félelmet is.
-Khhm... - köhintett hátulról Niall.
-Szia Niall. - nevette el magát Roxy, majd hátrafordult a többiekhez és köszönésképpen rájuk mosolygott.
-Itt a rendelése. - pakolta le a cuccokat Roxy tálcájára.
-Izé... Ha jól látom egyedül vagy. - krákogott Harry. - Nem ülsz oda hozzánk?
-Ha nem gáz... - nézett vonakodva hátra Louhoz, aki pedig mosolyogva integetett, hogy menjen oda, köztünk pedig mindenki bátorítóan mosolygott. Azt hiszem rájött, hogy nekünk semmi bajunk vele.
Roxy felvette a tálcát, aztán pedig rögtön fel is szisszent. Ránéztem a bal csuklójára, ami be volt fáslizva, de így is látszott, hogy be van dagadva.
-Segítsek? - kérdeztem rögtön.
-Köszi. - mosolygott hálásan.
Átvettem a tálcát és odamentünk az asztalunkhoz. Louis rögtön segített feloldani Roxy feszkóját. Viszont én egy pillanatra elgondolkodtam. Ha Roxy mellé ülök az nyomulósnak tűnik? De ha nem ülök mellé az meg bunkónak. Egy mindegy alapon leültem mellé, és ahogy láttam egyáltalán nem zavarta. Szép lassan a srácok is visszaértek.
-Mi történt a kezeddel? - kérdeztem.
-Ja, csak múltkor meghúztam az edzőteremben. - legyintett terelve a témát.
-Jársz edzőterembe? - lepődött meg Harry.
-Néha. - bólintott Roxy. - Na inkább ti meséljetek, mi van veletek?
-Velünk vagy Tináékkal? - kérdezte mosolyogva Liam.
-Már nem lehet titeket szétszedni, szóval így mindenkit kérdezek.
-Jól megvagyunk. - bólintott Harry. - Mandy letett egy ilyen belsőépítész tanfolyamot és most lakberendezőként melózik. Nagyon élvezi.
-Az jó. - mosolygott Roxy és aztán beleharapott egy krumpliba. - És hogy van Natalie? - kérdezte mosolyogva Liam-től.
-Nagyon aranyos, szeptembertől megy oviba. Nézd itt vannak képek. - vette elő a telefonját és, mint mindig most is fülig érő mosollyal mesélt a kislányukról, aki egyébként nagyon jó fej kiscsaj.
-Liz és az egyetem? - nézett most Niall-re, miközben még mindig Liam telefonját nyomkodta.
-Mindenkit kikészített már. - nevette el magát Niall és Roxy is elmosolyodott.
-Bii? - fordult most Louis felé.
-Jól megvagyunk. - vonta meg a vállát Lou.
-Ennyi? - vonta fel a szemöldökét.
-Semmi extra. - rázta meg a fejét mosolyogva.
-Meg akarja kérni a kezét. - szólt közbe Harry unottan.
-Tényleg? - kérdezte Roxy csillogó szemmel.
-Igen. - bólintott Louis büszkén.
-Na és veled mi van? - emelte rám a tekintetét.
-Velem? - nyeltem nagyot.
-Igen. - nevette el magát Roxy.
Hát semmi különös. 3 éve szenvedek, mert egy dög voltam és vissza akarlak kapni, mert még mindig szeretlek, de te közben visszataláltál a régi barátodhoz és újra boldog vagy.
-Semmi különös. - vontam meg a vállam a szívószállal szórakozva.
-Ez most egy olyan semmi különös, hogy te is megházasodsz vagy tényleg ilyen unalmas az életed? - vonta fel a szemöldökét, mire elröhögtem magam.
-Tényleg nincs semmi. Facér vagyok, akármennyire is próbálja ez a 4 idióta megváltoztatni. - böktem a többiek felé.
-Ezt nem vágom. Csak kiírod Twittere, hogy kéne egy csaj és már több ezren jelentkeznek. Simán találsz egy neked valót.
-De nálam ez nem így megy. - néztem mélyen a szemébe. Néhány másodpercig csak így néztük egymást, aztán úgy voltam vele, hogy muszáj megpróbálnom. Féloldalas mosolyra húztam a számat, amiért Rox mindig odavolt, bár sose vallotta be, de láttam rajta. És igen, most is elidőzött rajtam a tekintete pár pillanatig és jól ismertem ezt a nézését. És ugyanúgy elkapta a fejét ahogy régen, hogy ne lássa meg senki, hogy mennyire zavarba jön ettől.
Még vagy egy fél órát ott ültünk a Nando'sban és közben Roxyval folyamatosan szemeztünk vagy bármi hasonló. Összeért a térdünk vagy könyökünk és egyikünk se kapta el. Egyikünk se mondta, ki de szerintem mindketten tudtuk, hogy mit is jelent ez.
-Roxy? - állt meg az asztalunk előtt elképedve Mandy és Liz is épp akkor lépett oda egy tálcával a kezében.
-Sziasztok. - nézett rájuk félve. Mandy biztatóan rámosolygott, Liz azonban nehezebb esett, ő titkolta, hogy mennyire örül Roxynak. Rögtön leültek hozzánk és ők is kifaggatták Roxyt. Volt néhány dolog amit mi már hallottunk, de voltak újak is.
-Szóval Leahnál vagy divatfotós? Ez tök klassz. - vigyorgott Mand.
-Igen, ő most ott igazgatóhelyettes és megszerezte nekem az állást.
-És az egyetem? - kérdezte Liz egy krumplit rágcsálva.
-Otthagytam. - húzta el Roxy a száját.
-Aha. - bólintott Liz nem túl kedvesen.
-Figyeljetek, nekünk most lépnünk kell stúdiózni. Már így is késben vagyunk. - mondta szomorúan Harry.
-Nekem meg melózni kell menni. - nézett az órájára Mandy.
-Hát jó. - sóhajtotta Liz és azzal mindenki elkezdett elköszönni.
-Te pedig. - lépett Louis Roxyhoz. - Ha még egyszer így eltűnsz, most már tudom hol talállak! - fenyegette meg kedvesen, mire Roxy elnevette magát.
~Roxy szemszöge
-Gondolom nincs sok kedved műmosollyal csevegni velem, szóval én is lépek. - kezdtem el felállni, de Liz megállított.
-Most azonnal visszarakod oda a segged. - szólt durván, de a végén elmosolyodott. Szóval nincs harag.
-Köszönöm. - suttogtam.
-Figyelj. - nézett mélyen a szembe. - Tudom, hogy nem túl kényelmes téma, de a legjobb barátnőd vagyok és átlátok rajtad.
-Mármint? - kérdeztem félve, mert tudtam, hogy Liz túl jól ismer.
-Lehet, hogy mások átverhetsz, de engem nem. Tudom, hogy a kezedet nem egy edzőteremben húztad meg. És ahogy elnézem, ez több volt, minthogy meghúztad volna... Szóval mond el, hogy mi is történt igazából.
-Dave... - kezdtem bele. - Ahogy megmondtátok hülyeség volt. Összeköltöztünk. De fogalmam sincs miért. Talán azt hittem, hogy akkor beleszeretek. De nem tudok. Nem tudom őt szeretni, mert még mindig... - nem tudtam befejezni a mondatot, de Liz így is értette.
-Tudom. - mondta egy halvány mosollyal. - És mit csinált veled? - komolyodott el.
-Amikor összekerültünk az elején még minden jó volt. Aztán újra olyan lett, mint régen. Nem egyszer vert és erőszakolt meg... - sütöttem le a szemem.
-És miért nem hagyod ott?
-Mert nem tudom. Félek tőle. És ha megtalál? Nincs hova mennem.
-Hol van most Dave?
-Ö.. ha jól tudom dolgozik.
-Mit dolgozik?
-Valami cégnél gyakornok. Miért?
-Gyere, összepakolunk és eljössz onnan.
-De mégis hova?
-Hozzánk. - mondta Liz, teljesen természetesen.
-Biztos? - kérdeztem miután feltápászkodtunk.
-Teljesen. Nem hagyom, hogy bárki is ezt művelje veled.
-Liz? - torpantam meg.
-Igen? - fordult vissza hozzám.
-Csak... köszönöm. - mondtam könnyes szemmel.
Liz odalépett hozzám és szorosan megölelt.
-Hiányoztál. - mondtam a természetesnél vékonyabb hangon.
-Szeretlek, te idióta. - nevette el magát az enyémhez hasonló hangszínen.
Tovább indultunk és eljutottunk a Dave-el közös lakásunkhoz. Semmi extra nem volt benne és nem is nagyon vezettem körbe Liz-t, csak gyorsan összepakoltuk az összes cuccomat és leléptünk.
-Annyira köszönöm Liz. - néztem rá meghatódva. Egy Starbucks-ban ültünk, alattam pedig ott volt 2 sporttáska és egy bőrönd.
-Ez alap. - mondta a szívószálat rágcsálva. Hülye szokása. Még mindig. - Bár nem igazán értem, miért csinálom ezt, amiért ahogy kiosztottál minket.
-Sajnálom én csak akkor... - kezdtem magyarázkodni, de nem tudtam befejezni.
-Csak? - vonta fel a szemöldökét.
-Ezt nem tudom elmondani... itt... - suttogtam olyan halkan az utolsó szót, hogy még Liz sem hallotta.
Sétálok a sötét utcán, céltudatosan a megbeszélt helyre. Már mind a négyen ott vannak, csak rám vártak. Közben én otthon voltam és a fürdőben elbújva előszedtem a tablettáimat. Már nincs más megoldás.
-Mond, nálad már alap lesz, hogy egy órát fogsz késni minden áldott alkalommal? - fújtatott Mandy.
-Bocs. - mondtam röviden és felvágódtam melléjük a padra.
-Rox, ez kajak nem vicces. - csatlakozott Tina is. - Érted, nekem van egy gyerekem.
-A gyerekednek pedig van egy apja. - néztem rá. - Nem igaz, hogy nem szakadhatsz el egy kicsit.
-Ezt te annyira nem érted. - rázta meg a fejét idegesen.
-Igen, én soha semmit nem értek. - bólintottam cinikusan.
-Már rohadtul visszavehetnél magadból! - tört ki Liz. - Mindig rád kell várni, de néha felesleges, mert elfelejted. Régen a barátaid fontosabbak voltak a pasidnál.
-Muszáj megint belekeverni Dave-et? - emeletem fel a hangot.
-Igen, mert tönkre tesz téged! - állt fel Liz és én is lepattantam a padról, hogy ott folytassuk, a veszekedésünket. A mi vitáink eltartanak egy darabig.
-Pont te tudod, hogy mi tesz tönkre, ugye?
-Hány éve vagyok az egyik legjobb barátnőd? 7-8?! Talán igen tudom, hogy mi tesz tönkre. - vágta a fejemhez.
-Héé, itt meg mi van? - hallottam Harry hangját a hátam mögött. - Tőletek zeng az egész park.
Megfordultam. És mind az öten ott álltak. Zayn is.
-Kurvára leszarom. - néztem végig rajtuk a fejemet rázva.
-Veled meg mi van? - ráncolta a szemöldökét Louis.
-Semmi! - kiabáltam rá.
-Roxy, le kéne nyugodnod. - szólt közbe Bii.
-Mi?! Nekem kéne lenyugodnom?! - húztam fel a szemöldököm. - Nem is tudom ki ugat bele az életembe. - néztem megsemmisítően Liz-re.
-Bazdmeg. - sziszegte. De olyan jó hosszan jött ki, valahogy úgy, hogy 'baaaaaszdmeeeeg'.
-Na most meg mi van? - forgattam a szemeim.
-Roxy te újra... - kezdte kérdezni, de nem hagytam, kimondja az utolsó szót.
-NEM! - mondtam idegesen.
-Valaki elárulná, hogy miről van szó? - nézett körbe ijedten Zayn. Na igen, ő nemigen látott ilyennek, ahogy a többi srác se, akik megszeppenve figyelték a jelenetet.
-Mintha annyi közöd lenne az életemhez. - röhögtem ki.
-Régebben volt... - mért végig.
-Ahogy mondod. Régebben. - bólintottam.
-Figyelj Roxy. - kezdte Mandy, aki felismerte a helyzetet. - Szerintem... izé... menjünk el valami nyugodt helyre és...
-Mi a halál lehet nyugodtabb egy parknál? - kérdeztem röhögve.
-Egy park ahol te nem vagy ott. - próbált humorizálni Niall. Nem voltam jó kedvemben.
-Ezt nem kellett volna... - sziszegte Tina.
-Örülök, hogy azt hiszed van humorod Horan. - nevettem el magam. - Még jó, hogy Lizt nem ezzel szedted fel.
-Hééé, fogd vissza magad. - szólt bele Liz.
-Mi van, én nem mondhatok semmit a te pasidra, de te szidhatod az enyémet? - tártam szét a karom idegesen.
-Várjunk csak. Milyen pasi? - kapkodta a fejét Liam, de nem foglalkoztunk vele.
-Dave tönkretesz téged, te szerencsétlen! - ordította Liz a fejembe.
-Szeretem őt. - mondtam ki egyszerűen. A lámpák fényében láttam, hogy a fiúk ijedten kapkodják a fejüket az új név hallatán és idegesen Zaynt vizslatják, Tina és Bii lesütötték a szemüket, Mandy pedig idegesen rágta a száját. Lopva Zaynre került a tekintetem. Teljesen sápadtan állt a lámpafény alatt.
-Megint át fog vágni. - szólalt meg végül Mandy.
-Honnan veszed? Miért kell mindenkinek borítékolni a kapcsolatom?!
-Mi csak nem akarjuk, hogy neked rossz legyen. - emelte rám a tekintetét félve Bii.
-Igen? Nem akarjátok? - néztem végig rajtuk tettet kedvességgel. - Nézzük végig kiknek a tanácsát kéne végighallgatnom... - fordultam végig a társaságon. - Kezdjük Liz-zel. Egy idegbeteg, aki egy tigrisnek is nekiesne. Niall, komoly, hogy a csajodnak kell megvédeni? - nevettem el magam hihetetlenül. - Itt van Bii, aki még arra se képes, hogy kiálljon saját magáért és a hős barátja Louis aki annyira sokat hisz magáról és, azt hiszi, hogy mindenki imádja. Ébredjetek már fel! - nyomtam meg nekik az utolsó mondatot. - Liam és Tina. Mindkettőjüket úgy ismertük meg, hogy a legmegfontoltabb tagjai a társaságnak és a kapcsolatuk teljesen kiegyensúlyozott. Erre figyelmetlenségből becsúszott egy gyerek. Szuperek vagytok. - tapsoltam meg őket. - Akkor itt van Harry. Aki azt hiszi, hogy a lányok rögtön elájulnak tőle, ha megrázza a madárfészek fejét és elereszti az ezerwattos mosolyát. Hát épp ezért sikerült egy olyan csajt felszedned, mint Mandy aki képes az állítólagos legjobb barátnője pasijával smárolni. - intéztem el Mandyt egy legyintéssel. - És Malik. Az összes közül te vagy a legszánalmasabb. Komolyan, már szégyellem, hogy veled mutatkoztam. Mégis mit gondoltam? Csak egy egoista seggfej vagy, aki azt hiszi, hogy övé az egész világ. Ember, többet voltál a fürdőszobában mint én. - röhögtem el magam. - De a legfontosabb, hogy egy álszent hazudozó kis köcsög vagy aki nem tudja betartani a szavát.
Újra végignéztem rajtuk. Rengeteg ledöbbent és sápadt arc. Újra elnevettem magam. Bírom amikor valaki nem tudja felfogni az igazságot. Nevetve megráztam a fejem és otthagytam őket.
-Akkora egy ribanc vagyok. - töröltem le a könnyeimet. - Annyira sajnálom.
-Ezt nem csak nekem kéne mondanod. - rázta meg a fejét.
-Izéé... szerinted holnap tudnék beszélni velük? - kérdeztem félve.
-Biztosan. - mosolyodott el Liz biztatóan.
